Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-12 / 187. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. AUGUSZTUS 12.. CSÜTÖRTÖK Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nyilatkozata Vizsgálják ki az ügyet! vagy nem bombázni? A Romániai Magyar Demok­rata Szövetségben (RMDSZ) sokasodnak az állásfoglalá­sok azokkal a tárgyalásokkal kapcsolatban, amelyeket To­kay György. Borbély László és Frunda György RMDSZ- politikusok 1992 eleje óta amerikai közvetítéssel titok­ban folytattak a román kor­mányzat képviselőivel. A „hármak” eljárásának bírála­ta együtt jár Tőkés László irányvonalának és megnyilat­kozásainak helyeslésével. A Romániai Magyar Szó tegnapi számában közölte az Erdélyi Magyar Kezdemé­nyezés nevű RMDSZ-frak- ció nyilatkozatát, amely meg­állapítja: „Aki legitim felha­talmazás nélkül — és titok­ban — egyezkedik, az áru­lást követ el.” A frakció kö­veteli a Tokay—Borbély— Frunda hármas titkos megbe­szélései valamennyi doku­mentumának és jegyzőköny­vének átadását, a tárgyalá­sok felfüggesztését, egyben felhívja az RMDSZ-beli Szö­vetségi Képviselők Taná­csát, vizsgálja ki az ügyet, szabályozza és pontosítsa a tisztviselők és testületek stá­tusát, a belső tájékoztatás rendjét. Az RMDSZ bukaresti köz­pontjához 155 aláírással Szé­kelyudvarhelyről, 244 alá­írással Csíkszeredáról állás- foglalások érkeztek, ame­lyek helyeslik Tőkés László A Hatalom uszályában című cikkében a napokban kifej­tett tételeket, elítélik a há­rom parlamenti személy tevé­kenységét és nyilatkozatát, egyben a bukaresti magyar nyelvű lapot, a Romániai Magyar Szót is, amely előbb adott helyet a „hármak” véle­ménynyilvánításának, mint az RMDSZ tiszteletbeli elnö­ke, Tőkés László püspök fej­tegetéseinek. Bombázni Európa már a kezdeteknél cső- dött mondott Bosznia ügyé­ben — mondta kedd este Bécsben Peter Hohenfellner, Ausztria ENSZ-nagykövete az osztrák televízió Zeit im Bild című műsorában. — A NATO-tagállamok eltérő né­zeteket vallanak a boszniai be­avatkozást illetően — hangsú­lyozta a diplomata. Az orosz álláspontról szólva Hohenfel- ler kifejtette: Moszkva rugal­massága a nullára csökkent. — A NATO-n belül három csoport van — állította a poli­Castro kínja Két amerikai olajtársaság is megtagadta, hogy kerozinnal lássa el Fidel Castro repülőgé­pét a kolumbiai Cartagena re­pülőterén — jelentette az AFP a helyszínről. Az eset an­nál is kínosabb, mivel a KKP főtitkára azért utazott oda, hogy magánlátogatáson talál­kozzék César Gaviría kolum­biai köztársasági elnökkel. tikus a szövetség habozását magyarázva. — Nagy-Britan- nia, Franciaország és Spanyol- ország attól tart, hogy a Balká­non állomásozó kéksapkásai is a légitámadások célpontjai­vá válhatnak, ezért hevesen el­lenzik az akciót. A második csoport, ide tartozik Németor­szág is, a célzott légi csapá­sok mellett foglalt állást. Az Egyesült Államok „energikus fellépést” javasolt, ezt azon­ban nem tudta elfogadtatni a szövetséggel. Az első csoport katonai aggályaihoz politikai Az ENSZ-nek és a vezető ál­lamoknak előbb-utóbb tenni­ük kell valamit, hogy ment­sék saját elveiket és hogy mentsék önmagukat, de a há­ború még akkor is sokáig fog tartani; csak Bosznia—Herce­govina teljes demilitarizálása hozhatja meg a békét. Lehet­okok is társulnak — fejtegette Hohenfellner. — Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár még nem adta fel a reményt, hogy David Owen és Thorvald Stolten­berg mégis sikert érhetnek el a béketárgyalásokon — tette hozzá. — Oroszország kül- és bel­politikája között nyilvánvaló összefüggés fedezhető fel. A Ruszlan Haszbulatov vezette parlament erős ellenállása erő­sen korlátozta Borisz Jelcin el­nök és kormánya politikai ru­galmasságát. séges a bosnyákok és horvá- tok közös állama, és építeni lehet Tudjman horvát állam­fő realista voltára — jelentet­te ki többek között Alija Izet­begovic boszniai elnök a Der Standard című bécsi lap teg­napi számában megjelent in­terjújában. A nagyvilág hírei IC Előzetes megállapodást kötöttek egymással a hadvi­selő felek katonai főnökei Szarajevóban a tűzszünet­ről, amely a politikai meg­oldás nyomán lépne majd életbe. Jk Több orosz és kazah ha­tárőrt ejtettek fogságba, hurcoltak Afganisztánba az afgán fegyveresek kedden. A tadzsik külügyminisztéri­um tegnap közleményben tiltakozott Kabulnál. lé Az Egyesült Államok ki­terjedt hírszerző tevékeny­séget folytatott második vi­lágháborús szövetségesei ellen is — írja a tegnapi számában a The New York Times. Jé Romániában, a Brassó megyei Feketehalom és Höltövény között földren­dezési munkálatok közben több mint százötven darab, második világháborús ame­rikai, angol és német bom­bára bukkantak. Izetbegovic véleménye szerint A Nyugatnak tennie kell valamit VÉLEMÉNY A kalauz üzenete Polgári neveltetésem­nek megfelelően elő­ször is elnézést kérek az olvasótól, hogy előhoza­kodom vele: hajdaná­ban írtam verseket. Egyszer például ezt: Üzenet Üzenem, hogy sárosak az utcák; üzenem, hogy sokat fúj a szél; hogy nem érzem a ködöt, pedig ősz van; hogy ezerből ha egy ember is él. Üzenem, hogy feszülnek a pántok, a városszéli híd faelemén; üzenem, hogy össze akar dűlni, hogy egyre mélyebb minden repedés. Üzenem, hogy tegnap is kiraktak opálüveggel utcát és teret; üzenem, hogy rádűlök a falra, és ezután már nincs több üzenet. E vers ismertetése némi magyarázatot igényel, ám mielőtt ezt megtenném, előhozakodom azzal is, hogy első szerzői estemet Devecseri Gábor vezette be, mely bevezető később a Baranyi Ferenc szerkesztette Ma­gyar Ifjúság irodalmi rovatában jelent meg. Devecseri Gábor, a költő és műfordító, a Nagy Tanár bevezetőjét így kezdte: „Vödrös Attila tehetséges költő és rokon­szenves ember. Sietve hozzáteszem, nekem rokonszen­ves...” A dolgokat így végiggondolva, ma már szinte restell- kedem is ezzel előhozakodni, de mégis kénytelen va­gyok, hiszen a legnagyobb példányszámú napilapunk­ban az ellenzék egyik ékesszóló tollnoka a következő­ket írja Búcsú Chrudinák Alajostól című levelében. A nagy búcsúzkodás közepette a Panoráma főszerkesztőjé­nek csak úgy odaveti: „Én viszont naivan ma is azt val­lom, ott lett megint a dolog végzetesen elhibázva, ami­kor magatok közé engedtétek a Kosa Csabákat, Vödrös Attilákat, Stolmár G. Ilonákat, velük ugyanis már csak azért sem lehet szót érteni, mivel nagyon kevés szót ér­tenek. Mégis, hűségük okán, ugyanúgy megkapták a le­hetőséget, mint az 1949-ben vállalatvezetőnek behívott, már említett, megbízható kalauzok.” Nos, egyáltalán nem mondhatom, hogy megtisztelve érzem magam attól, hogy Farkasházy nem feledkezett meg rólam, pontosabban rólunk, hisz Vödrös Attilákat emleget Chrudinákhoz írt eszmefuttatásában. De ha már megtörtént a dolog abban a nagy példányszámú­ban, akkor engedtessék meg, hogy e kis példányszámú­ban mutathassak rá a szerző botorságaira. Először is föl­teszem a kérdést, kik a Vödrös Attilák, így többes­számban? Netán azok a kollégáim, akik az Űj Magyar- ország című napilaptól, szám szerint tizenketten, követ­tek a Pest Megyei Hírlaphoz, olyanok, akik ott is és itt is velem együtt következetesen ragaszkodnak ahhoz, hogy „kalauzi tevékenységünknek” magyarnak és ke­reszténynek kell lennie. Tény, hogy ezen a téren annyi hántást sem engedhe­tünk meg magunknak mással szemben, mint amennyit velünk szemben (velem szemben) a Népszabadság szer­zője megenged magának. Ez természetesen nem azt je­lenti, hogy semmibe révedő tekintettel, bambán, ahogy Farkasházyék a keresztényi alázatot nyilvánvalóan értel­mezik, szemléljük a mindennapok eseményeit. Igenis érzékenyen reagálunk az ilyenfajta dühödt kitörésekre, s azokra a demagógokra, akiknek nemcsak a szavaikat értjük, de azt is, mi mozgatja őket, mi az a cél, amelyet ismételten el akarnak érni. Jól tudjuk, bármely pillanat­ban szívesen megkaparintanák Magyarországot. Ám visszatérve ahhoz, hogy ismerjük-e a szót, lehet-e velünk szót érteni, csupán azt mondhatom, na­gyon is lehet. De megkívánjuk, hogy akik velünk szót kívánnak érteni, lehetőleg tisztán ejtsék ki a szavakat, úgy, hogy azok akkor, sőt napok vagy évek múlva is ugyanazt jelentsék. Ilyen szó például az itthon. Mi ugyanis ebben az országban úgy érezzük, hogy itthon vagyunk, ez az ország a miénk. Engem erre tanított az édesapám, a hajdani pápai diák, aki ugyancsak sok vi­szontagságon ment keresztül, mert megpróbálták őt ha­zájától megfosztani azok, akikről egyszer azt írta a köl­tő: „Svábokból jött magyaroknak én nem vagyok ma­gyar?”. Pontosabban ezt az idédzetet — bocsánat, Ady Endre! — így kellett vona átírnom: Svábokból jött ma­gyaroknak én lennék villamoskalauz? Azonnal bocsána­tot is kérek a sváboktól, hogy Farkasházy urat közéjük soroltam, ha csak egy könnyed poén erejéig is. Neve­zett úr ugyanis feltehetően nem sváb. A „Vödrös Attilák” közé sorolja tán Farkasházy úr azokat a kitűnő szerzőinket is — Benedek István, Feke­te Gyula, Sándor András, Jelenits István, Keszthelyi Fe­renc, Sándor György, Döbrentey Kornél, Nagy Gás­pár... —, akik — villamoskalauznak villamoskalauz a barátja alapon —.ritkábban vagy gyakrabban, de la­punkban (és szinte már csak lapunkban) fejtik ki véle­ményüket. Igen, kalauzok ők, de nem olyanok, amilyen­nek a Népszabadság cikkírója jelöli. Révkalauzok. Azok, akik bekísérik a nyílt tengerről a biztos kikötőbe a hajót. Nemegyszer veszélyes zátonyok között. A rév­kalauzok munkája szaktudást igényel és kiszámított, pontos manőverezést. Ez a pontosság a felsorolt szer­zők műveiből ugyanúgy nem hiányzik, mint az a fajta tisztesség, jóakarat, amely nagyon nagy hiánycikk a ma­gát liberálisnak mondó, ám attól nagyon távol álló új­ságírás számos művelőjétől. Értjük-e vajon a szavakat? Megnyugtathatom Farkas­házy Tivadart, nagyon értjük. És azért értjük, mert mi szavainkat messzi-messzi évszázadokból örököltük. És örököltünk vele mást is. Ám ennek megértéséhez ismét jöjjön egy Farkasházy idézet: „... a Hócipőben kevés szerkesztői beavatkozásom egyike volt, hogy soha sen­ki se vonja kétségbe Makovecz házait, Szörényi dalait, Balczó futásait... Se Havelt, Dubceket, Tőkést.” Kérem, mi ezeket a felsorolt dolgokat, illetve tiszte­letre méltó személyeket nemhogy kétségbe nem von­juk, hanem értjük őket, mint a szavakat. Értjük Mako­vecz házait, Balczó futásait, Szörényi dalait, és mi sem természetesebb, hogy magam is mint ősi református csa­lád sarja, nagyon is jól értem Tőkés Lászlót. Nagy baj, és semmi köze a liberalizmushoz, ha szerkesztői beavat­kozás kell egy lapnál ahhoz, hogy mindezek ne legye­nek kikezdhetők. De ez nem a mi dolgunk, ez a Hóci­pőé. Csinálják, ahogy lelkiismeretük diktálja. De mind­azokra a magyar és keresztény érzelmű toliforgatókra, kik nem sorakoztak fel Farkasházyék mögé, mégsem il­lenék az a jelző, amely azokra a villamoskalauzokra, akik felkészültségükhöz képest sokkal nagyobb feladat­ra vállalkoztak 1949-ben. Meg is lett az eredménye. Ez az eredmény az a stílus, az a hang, amelyet a Népsza­badságban Farkasházy Tivadar használ. Lelke raja. Krúdy Gyula egyik novelláját így kezdi: „Olyan hide­gek jártak akkoriban a Nyírben, hogy a vencsellői ké­ményseprőt megették a farkasok.” A „Vödrös Attilák” — biztosíthatom Farkasházy Tivadart — abban remény­kednek, hogy ilyen hidegek ebben az országban már soha nem lesznek, s ahogy a farkas már sose fogja meg­enni a vencsellői kéményseprőt, ugyanúgy a Farkashá- zyak sem tudnak már szétmarcangolni „kalauzokat”. Abban a régi versben azt írtam, hogy már nincs több üzenet. Most azt üzenhetem: midenfajta kihívásra vála­szolunk, hiszen remény van arra, hogy a borzalmas dik­tatúra évtizedei után Magyarország valóban magyar le­hessen. És ezt sem farkasok, sem Farkasházyak meg­akadályozni nem tudják. (Vödrös Attila)

Next

/
Oldalképek
Tartalom