Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-11 / 186. szám

É PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. AUGUSZTUS 11.. SZERDA 13 Wegen ragasztóanyag Gyurkovics Eleonóra váci olvasónk kifogásolta, hogy portót kellett fizetnie azért a levélért, amelyet megítélé­se szerint teljesen szabályo­san bélyegzett föl a küldője. A levélre a Posta az alábbia­kat válaszolta. Tisztelt Ügyfelünk! A Pest Megyei Hírlap júni­us 31-én megjelent „Alapta­lan keménység” című levelé­ben foglaltakat megvizsgál­tam, és az alábbiakat hozom tudomására. A szóban forgó borítékot a Pest Megyei Hírlap szerkesz­tősége megtekintésre rendel­kezésemre bocsátotta. A boríték alapján megálla­pítottam, hogy a bélyegek fel- ragasztása idegen ragasztó- anyaggal történt, azok nem érvényesek. A jelenlegi szabályozás szerint olyan bélyeget, ame­lyet nem eredeti anyaggal ra­gasztottak fel, a Posta bér- mentesítésre nem fogad el. Az idegen ragasztóanyag használatának okát sem jo­gunkban, sem módunkban nem áll vizsgálni, és különö­sen nem a kedves feladó jel­lembéli vagy egyéb tulajdon­ságaira következtetni. Tájékoztatom továbbá, hogy a portósan érkező külde­ményt a címzett természete­sen nem köteles átvenni, ha­nem az — a portó összegé­nek kifizetése nélkül — visz- szaküldhető a feladó részére. Kérem a fentiek szíves tu­domásulvételét. Rács Balázs a Budapest Vidéki Postaigazgatóság osztályvezetője Életmentő' katonaorvosok Nem olyan katonaorvosokról írok, akik műtőasztalon men­tették meg emberek életét. A volt magyar királyi katonai Xl-es helyőrségi kórházban dolgozókról van szó, amely Budán volt, az akkori Gömbös Gyula úton. Leimer Ferenc orvos ezre­des, Konrádi László orvos zászlós, Placskó Lajos orvos hadapród őrmester, Tímár Győ­ző orvos főhadnagy, Betti vö­röskeresztes nővér, Komlósi Zoltán tizedes, Kapási Ferenc őrmester. Ezek az emberek vál­lalták, hogy emberek százait rejtik el a kórház különböző osztályain, majd titkos úton biztonságba kerültek. A buda­pesti izraeli nagykövetségen, de Jeruzsálemben is tudják, hogy igenis sokan voltak, akik az üldözött embereknek mene­déket adtak. Oda kell figyelni, mert ezek a katonaorvosok a legnehezebb időben vállalták, hogy embereket mentsenek meg, és bátran cselekedtek. Leitner Ferenc orvos ezre­des, Konrádi László orvos zászlós, átvészelték a háborút, életben maradtak. Konrádi László orvos zászlós úr egy bu­dai orvosi rendelőben dolgo­zott és 1963-ban sikerült vele találkoznom. Eltelt negyvenkilenc év. Oda kell figyelni, mert ezek az emberek tettek valamit, amit nem volt könnyű annak idején. Pohl Ferenc Budapestn Nagy Sándor Szárszón Napok óta foglalkoztat a hó végi szárszói tanácskozás. Pon­tosabban a meghirdetett cél és az egyes előadók személye kö­zötti „összhangot” hiányolom. A cél: a nép-nemzeti erők összejövetele. Viszont az elő­adók... (illetve személyek!) Körülbelül 90 százalékra is­mert a számomra, hiteles népi politikusnak tartom őket. Egy­két név felett azonban nem tu­dok napirendre térni. Ilyen pél­dául Bihari Mihály, aki megíté­lésem szerint túl balos (ellen­tétben például Pozsgayval, Szűrössel, Kosa Ferenccel, aki­ket elfogadok). Vagy: ez a Nagy Tamás az a Nagy Tamás, aki nem éppen a mezőgazdasági átalakulás hí­ve!? Továbbá Kupa Mihály — akit nemzeti szellemű újságok — gazdasági-pénzügyi politi­kája következtében fő népnyú- zónak tartanak! Végül, de nem utolsósorban: MIT KE­RES OTT Nagy Sándor, az MSZMP-s főmufti, az átmen­tés bajnoka, a legújabb (társa­dalombiztosítási disznóságok vezéregyénisége?! Varga Enikő Budapest A mi televíziónk? Általában az elvégzett mun­kát — és csakis azt — szok­ták díjazni. Előfordult azon­HISTÓRIA Vlagyimir Bronyevszkij magyarországi úti emlékei 1810-ből V A templomok, amint • azt várni lehetett, kü­lönlegesen gazdagok, és külö­nösen faragványaik csodálato­san szépek. A püspöki palota és néhány más, papok tulajdo­nában lévő lakóház ugyan­csak gyönyörű szép; a többi lakóház alacsony, szennyes, omladozó. A jelenlegi püs­pök a báró Fischerek nemzet­ségéből való, a legszigorúbb életmódot éli, és alattvalói kö­zül senki sem dicséri jóté­konyságát. Találkoztam Őe­minenciájával a Fő utcán, és megfigyeltem, hogy az ösz- szes őt körülvevő élőlények közül csakis a lovak látszot­tak jóllakottaknak. Minden hi­vatalt a városban és a hozzá tartozó falvakban papok lát­nak el; katonák itt legfeljebb vendégeskedhetnek. Mondha­tom, Eger, ez a kis Róma, nem dicsekedhet valamiféle elsőrendű közigazgatással... Éppen a katonákról szól­va: újoncszedés szemtanúja voltam Egerben. Tizenkét, félig ittas huszár, gazdagon sújtásozott atillában, zeneszó­val haladt végig az utcákon, némelyek táncoltak, mások nótázva lépdeltek. A nóták mindenféle, csalogató ígére­tet tartalmaztak. Ezek szerint a szabad magyarok közül az, aki életét a haza védelmének szenteli, a halála után a para­dicsom örömeit élvezheti majd, a csatatéren elhaltak pe­dig mártírkoszorút kapnak. Aki felcsap, az első év letelté­vel káplár, a második után őr­mester — végül pedig generá­lis és nemesember lesz (...) — Csakhogy a legfurfango­sabb és legügyesebb toborzó őrmester is csak aránylag ke­vés újoncot foghat, hasonló­an ahhoz a halászhoz, aki a parton ülve furulyázik és azt várja, hogy a zeneszóra a hal a partra ugrik. Amellett ez a toborzási módszer káros a szolgálat szempontjából is: a rászedett rekruta, az első alka­lommal igyekszik elszökni és becsapni azokat, akik elő­zőleg — őt csapták be. A franciák sokkal gyorsab­ban és egyszerűbben intézik az újoncszedést a meghódí­tott városokban. Egy kókler valami módon jelenetet ren­dez, vagy színlegesen össze­akaszkodik egy másikkal; kí­váncsi tömeg verődik össze tétlen emberekből: ekkor hir- telel előterem egy század ka­tonaság, és körülveszi az egész csoportot. A tiszt sze­me nyomban felfedezi az „al- kalmas”-akat, és azonnal be­kísérteti őket a kaszárnyába. Néhány nap múltán a köny- nyen hivő nép újabb csalás­nak lesz áldozata, és ez így folytatódik mindaddig, míg csak együtt nincs a megfelelő számú újonc. Az ásványos vizű folyócs­ka, melynek hőmérséklete a harminc fokot is eléri, keresz­tülfolyik a városon. A fürdő­kamrákban, melyekben a pad­lózat ritkásan összeillesztett deszkákból áll, a vizet leenge­dik a vízvezetékből, és a szo­ba csaknem embermagasság­ban megtelik. Nincs kénes il­lata, de sajátságai majdnem ugyanolyanok, mint a budai vizeké, csak nem hat olyan erősen. A kiütést ugyancsak elmúlasztja, gyógyító hatása azonban lassabban jelentke­zik. Két fürdőt vettem, egy forintot fizettem érte össze­sen. A fürdőből átsétáltam a püspöki parkba. A parkot két patak szeli keresztül, melyek közül az egyik ásványvizes, a másik — Eger nevezetű — a Tiszába folyik. A folyók part­ját szép, fiatal fák szegélye­zik, melyek dúsan borulnak a víz fölé. A kert nagy, leg­szebb dísze a nyírott hársfa­sor. Egyik része, melyet az ásványvizes patak határol, bárki részére nyitva áll, a má­sik rész a hidegvizű forráson túl, kizárólag Őeminenciája magányos sétáira van fenn­tartva. Az előbbiben az ár­nyas fasoron kívül semmi ékesség; az utóbbiban lom­bos fák, szökőkutak, virág­ágyások, kis hidak, mestersé­ges, apró hegyek, különféle fából készített kis házacskák, melyek nagyszerű összhang­ban állnak a környező táj­jal... A főkertész — egyéb­ként szintén papi személy — véletlenül összetalálkozott ve­lünk, és kíváncsiságból meg­kérdezte: kik vagyunk. Ami­kor megtudta, hogy oroszok vagyunk, tiszteletből körülve­zetett bennünket a kertben. A kiterjedt orangerie-ben több ezer narancs- és citromfát lát­tunk, érett gyömölccsel terhe­sen; ritka, amerikai növények között rábukkantam a birsal­mának egy ritka fajára is. Sok spanyol eper és főzelék­fajta terem itt. A kertet hat­van évvel ezelőtt tervezte és teremtette meg egy egészen kiváló kertész. A püspök, mint vadász és műértő nem sajnál semminő kiadást, hogy a kertet a legtökéletesebb rendben tartsa. Közönséges gyümölcsfát nem láttam; ezek a park végében vannak, ahová már nem látogattunk el, nehogy találkozzunk a püspökkel, vagy túllépni kényszerüljünk a megenge­dett időt (...) Még világos volt, amikor beérkeztünk Kövesdre. A falu az Eger folyóba ömlő pa­tak mindkét oldalán épült, igen szabálytalanul. Kövesd ugyancsak császári birtok, kö­rülbelül háromezer udvarból áll, és a katonai települések sorába tartozik. Annak a széles rónaságnak a képét — mely szakadatla­nul húzódik Csáktornyától Miskolcig — elrontják a foly­tonos mocsarak. A szomorú egyhangúság elfárasztja a lel­ket, az érzésekre ránehezedik valami, búskomorság. Ez a síkság számtalan szarvasmar­hának és egyéb jószágnak dús legelője (...) ban, hogy voltak kivételek. Voltak. Sőt vannak ma is. Ilyen például a mi függet­len Magyar Televíziónk is. Mert ugye, emlékszünk ar­ra, amikor azért emelték az előfizetési díjat, mert töb­bek között mindkét csator­nán eléggé zsúfolt az adás, és sokba került. A sok in­dok közül ez csak az egyik. Tehát, hogy a Tv a felada­tát el tudja látni, meg kell emelni az előfizetési díja­kat. Ezért a nézőknek nem ígértek sem színvonala­sabb, sem színesebb adáso­kat, sem kedvezményt a nyugdíjasoknak, munkanél­külieknek, nagycsaládosok­nak. És most, amikor né­hány hónapja teljes műszak­időben csak az 1-es csator­na sugároz műsort, míg a 2-es csatorna esetleg 40 szá­zalékos kihasználtságú, eszébe sem jutna a mi „nem­zeti” Televíziónk vezetői közül senkinek, hogy hi­szen ha nem adunk teljes műsort, akkor milyen ala­pon szedjük fel a teljes elő­fizetői díjat? Tényleg, mi­lyen alapon?! Hiszen a né­zők által befizetett díj fordí­tottan arányos a szolgálta­tás mennyiségével. Ezért te­hát ideje lenne sürgősen az előfizetési díjakat egyenes arányban csökkenteni — visszamenőlegesen is — az adásidőhöz. Azon is jó volna elgon­dolkodni a Tv vezetőinek, hogy meg kellene szüntet­ni azt a semmivel nem in­dokolható felemás helyze­tet, amely szerint ha egy háztartásban csak az egyik családtag tölti be a 70. évet, tv-előfizetési díj alól nem mentesülnek. Ez rend­kívül rossz rendelkezés, azt javaslom, hogy szállít­sák le ezt az életkorhoz kö­tött kedvezményt egysége­sen 65 éves korhatárhoz, úgy, hogy a házastársak kö­zül bármelyik fél érte el ezt a kort, mentesüljenek a fizetés alól. Kedvezményt adhatna a Tv vezetése a munkanélkülieknek a mun­kanélküliség időtartamára, a kisnyugdíjasoknak és a nagycsaládosoknak. Igaz, hogy ilyén formában bizo­nyos bevételtől elesne a Tv, de mi ez az összeg ah­hoz képest, amelyet Han- kiss irányítása alatt — tö­megkommunikációs híradá­sok szerint is — elpazarol­tak. Pusztai József Tápiószecső A szarvasmarha akkora, akár az ukrajnai. A magyar juh gyapja igen hosszú, szarva görbe, ami megkülönbözteti a német fajtától. A magyar pász­torok, hogy megvédjék magu­kat a számtalan hangyától, in­güket átitatják kátránnyal, s eb­ben az öltözetben, a bezsíro­zott subával együtt olyanok, mint a vademberek. Házuk eléggé tiszta, rendes. A földes­úri igazgatás alatt álló falvak­ban az élelem beszerzése elég­gé nehéz; ezzel szemben a ko­ronauradalmak parasztjainál minden kapható, méghozzá in­gyenesen. Az előbbiek a nagy drágaság miatt általában vad­húst tartalékolnak, melyből bő­ségben van a mocsaras vidé­ken. Annyi a gólya errefelé, akár minálunk a fecske; a ház­tetőkön fészket vernek, és bűn­nek számít leteríteni ezeket a hasznos madarakat, melyek örök harcot folytatnak a békák és a kártékony rovarok ellen... (Vége) Kossuth lemond 1849 augusztusának első napjaira a szabadságharc ügye válságosra fordult Dembinski és serege több csa­tát vesztett az osztrákokkal szemben, majd 9-én — im­már Bem parancsnoksága alatt — magyar vereséggel zárult a temesvári csata is. Újabb vereségünk végleg el­döntötte a szabadságharc sorsát. Görgey ugy an megér­kezett Aradra seregével az oroszok gyűrűjét kijátszva, de egyértelmű volt számára, hogy a harcot a temesvári vereség után nem lehet tovább folytatni, csak a fegyver- letétel marad hátra. Kossuth augusztus 10-én hívta ta­nácskozásra a tábornokot, előbb fővezérré nevezte ki és megbízta az oroszokkal folytatandó tárgyalásokkal, majd másnap a politikai főhatalmat is átadta Görgey- nek. Kossuth a nemzethez intézett 1849. augusztus 11-i kiáltványában leszögezte; „A szerencsétlen harcok után, amelyekkel Isten a legközelebbi napokban meglátogatta e nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harcát si­ker reményével folytathassuk.” A kiáltvány tudatta: „Ily körülmények közt e nemzet életének megmentése s jövőjé­nek biztosítása egyedül a hadsereg élén álló vezértől lé­vén várható, s lelkem tiszta meggyőződése szerint a mosta­ni kormány további létezése a nemzetre nézve nemcsak haszontalaná, de károssá is válván (...) a legfőbb polgári s katonai kormányzati hatalmat Görgey Artúr tábornok úrra ruházom.”A Görgeyhez intézett, hasonló tartalmú nyilatkozatban a hatalom átadásának pontos idejét is kijelentette: este 8 órától érvényes lemondása. Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom