Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-10 / 185. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1993. AUGUSZTUS 10., KEDD 7 A másik Szlovákia Szlovákia a közelmúltban főként az önálló állammá válása, illetve ezzel összefüggésben a szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak alakítása miatt került a térség érdeklődésének középpontjába. Magyarország és az új szlovák állam kapcsolatait alapvetően meghatározza a Duna elterelésének, a szlovákiai magyarság helyzetének ügye, az hogy a merev, egyoldalú lépésekre hajlamos, kompromisszumokra nemigen hajló politikai gyakorlatot fel tudja-e váltani egy korszerűbb, rugalmasabb, európai országokhoz méltó magatartás. A jó kapcsolatok megteremtése nem csupán a diplomaták, a politikusok rátermettségén, akaratán múlik, hanem egyre inkább a határokon innen és túl élő polgárok készségén is, akik módosíthatják a politikai viszonyok alapján felvázolt képet. Az elmúlt napokban Ke- let-Szlovákiának azon a vidékén jártunk rokonlátogatóban, amely egykor Sáros vármegyeként szerepelt a magyar köztudatban. Többször megfordultunk itt az évek során, s figyelemmel kísértük a régi idők tárgyi emlékeinek sorsát, különös tekintettel családunk hajdani szálláshelyeire, a még fellelhető épületekre és temetőkre. Osztropatakai (Ostrovany) szállásunkról elindulva ezúttal az Eperjes—Bártfa útvonal közepetáján fekvő Raszlavicát, illetve a hozzá közel eső Zsálmányt és Kükemezőt kerestük fel. A raszlavicai' (Raslavice) úgynevezett felső kastély, amely a múlt század elején B.ánó Andrásé volt -— a bécsi kongresz- szusról hazatérő I. Sándor cár 1815-ben nála vendégeskedett —, néhány éve siralmas állapotba került. Tetőzete leégett, falai omladoztak. A szlovák műemlékvédők szerencsére nem engedték át az enyészetnek, hanem gondos munkával a község látványos díszévé varázsolták. A költségek jelentős részét a katolikus egyház fedezte, minthogy a kastély tulajdonosa ma az Isteni Megváltó Kongregáció elnevezésű apácarend. Az apácák egy hónapja, az ünnepélyes felszentelést kö-. vetően vették birtokukba a kastélyt és az ugyancsak helyreállított melléképületet. Patrícia anya, a rend szlovákiai főnöke barátságosan invitált beljebb minket, s mutatta meg az ízlésesen helyreállított helyiségeket: ebédlőt, imatermet, szállóhelyeket. Elmondta, hogy a rendjüket 1849-ben Francia- országban alapították és a rászoruló idős, beteg emberek ápolása, segítése a legfőbb hivatásuk. Jelenleg tizenöten lakják a kastélyt, de várják a fiatalokat, a novíciákat, akik hamarosan beköltöznek a számukra fenntartott épületbe. Mater Patrícia a kastélyhoz tartozó, öreg tölgyektől, nyírfáktól árnyékos parkot is megmutatta, amely meditációra és kikapcsolódásra egyaránt kiválóan alkalmas. Megtudtuk, hogy a helybéliek máris megkedvelték az apácákat, naponta megfordulnak a kastélyban és apró ajándékokkal igyekeznek kifejezni hálájukat, szerete- tüket. A főnöknőt érdekelte az épület múltja, s szemmel láthatóan őszinte érdeklődéssel hallgatta, amit ezzel kapcsolatban mondtunk. Az apácák egyébként élénk kapcsolatokat ápolnak a kongregáció soproni magyar tagjaival is. Később, pár faluval odébb, a zsálmányi (Zelma- novce) temetődombra igyekeztünk, amikor egy helybéli ember szólított meg minket, s érdeklődött, mi járatban vagyunk. Mint kiderült, Tomás Kosi, a község polgármestere volt. Vele együtt vettük szemügyre rokonaink kidőlt, elferdült sírköveit, s Kosi úr közölte, hogy az önkormányzat döntése alapján idén rendbe teszik azokat, így az 1877-ben elhunyt magyar országgyűlési képviselő sírját is. Kijelentette, hogy fontosnak tartják a közös múlt emlékeinek ápolását, s erre egyre nagyobb súlyt helyeznek a helytörténet iránt fogékony szlovák lokálpatrióták. A szomszédos Kükeme- zőn (Kuková) a beroskadt tetőzetével szomorú hangulatot árasztó Bánó-kúria látványáért némileg kárpótolt bennünket elhunyt rokonunknak, az egykori egyházi felügyelőnek a szlovák evangélikusok által helyreállított és gondozott sírja a templomkertben. A fenti példákon kívül sok apró jelből következtethetünk arra, hogy Szlovákiának ebben a részében nem tekintenek ellenérzésekkel, bizalmatlanul az idevetődő magyarokra. A barátságos gesztusokból is kitűnik, hogy a közeledést, a jó kapcsolatokat manapság köny- nyebb megalapozni „alacsony” szinten, mint odafent, a magas diplomácia útvesztőiben. A raszlavicai kastély 1987-ben A helyreállított kastély, ahol 1. Sándor cár 1815-ben szállóvendég volt A szerző felvételei A karbantartott zsálmányi Bánó-kúria vegyesbolttal és önkormányzati hivatallal Mater Patricia Raszlavicai apácák Tomás Kosc, a zsálmányi polgármester Bánó Aladár sírja KUkeme- zőn
