Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-10 / 185. szám
fi PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. AUGUSZTUS 10., KEDD 5 Fél házukat lefoglalták Szigetújfalu számít a támogatásra Csodára vár a Mártély család Szennyvíztisztító az USA-ból? Amerikai vízügyi szakemberekkel tárgyalt a közelmúltban Szigetújfaluban Varga József polgármester és Bognár Mihály, a fejlesztési bizottság vezetője. A megbeszélésen a szennyvíztisztító megépítéséről esett szó. Árverezik Mártély Sándor szigetújfalui lakatosmester házát. Illetve csak a felét, mert a másik fele a feleségéé. Mártélynénak összeszorul a torka, könnybe lábad a szeme, amikor erről beszél. — Elemésztem magam, amióta a tudomásomra jutott. Az bánt, hogy meghalunk, és nem a gyerekek öröklik a házat, hanem az állam. Már két árverésen van túl a család, de senkinek nem kellett fél ház. Márté- lyék úgy tudják, ebben a hónapban lesz a következő árverés. Befújt a.szél a téglák között Amikor megérkezett a hivatalos értesítés, hogy az adótartozás miatt a fél házat lefoglalták, a polgár- mesteri hivatalban is kifüggesztették a papírt. Mártély Sándor mérgében készített egy összesítést azokról, akik neki tartoznak. Összesen huszonnyolc adósa van, köztük állami vállalatok is, 3 millió 800 ezer forint a kintlévősége. A lakatosmester a lefoglalásról szóló értesítés mellé odatűzte saját adósainak listáját és tartozásaikat. *—Akkor, 1989-ben ilyen volt az adótörvény. Olyan jövedelem után is adózni kellett, ami nem folyt be — magyarázza Mártély Sándor. — A számlázás után tizenöt napon belül ki kellet fizetni az adót, akkor is, ha nem kaptam meg azt a pénzt. Márpedig én nem kaptam meg, és esélyem sincs arra, hogy az adósaim rendezik a tartozásaikat. Sokan közülük jogutód nélkül megszűntek, mások átalakultak, átmentve a vagyont, de a tartozást nem egyenlítették ki. — Belebetegedek, ha arra gondolok, milyen körülmények között építkeztünk — emlékezik vissza az asszony. — Hat hónapos volt a kisfiam, amikor beköltöztünk, de akkor ezt még nem lehetett háznak nevezni. Nem volt se ajtaja, se ablaka, épphogy álltak a falak és kész volt a tető. Befújt a szél a téglák között, amikor főztem a gyerekeknek. A néhány hónapos kisfiam áthűlt a lakásban, kórházból kórházba kellett vinnem. Ahogy jött a pénz, úgy haladtak szobáról szobára Mártélyék az építkezéssel. Mindketten az erzsébeti papírgyárban dolgoztak. Az asszony nem tudott elmenni gyesre, mert nem tudtak volna miből megélni. Ráadásul a férje megbetegedett, élet-halál között volt. Hosszú időre betegállományba kényszerült, így ő látta el a kis csecsemőt. Valamit visz a víz Istvánkának korán hozzá kellett szoknia a közösséghez, féléves korától bölcsődébe járt. A szülők hajnalban mentek a gyárba, későn jöttek, így a kisgyereket tizenegy éves testvére hurcolta minden reggel a bölcsődébe. — Minden munkát elvállaltunk — állítja Mártély- né —, hogy tudjuk folytatni az építkezést. Volt úgy, hogy harminchat órát bent voltam a papírgyárban, hogy kapjak egy kis túlórát. A kisebbik gyerek meg beteges volt, ezért váltotta ki a férjem az ipart, hogy el tudja látni. De akkor már megvolt a ház. Mártélyéknak igencsak meg kell küzdeniük azért, hogy legyen valamijük. Csongrádról jöttek mind a ketten a fővárosba dolgozni, és a házasság első évét albérletben töltötték. Aztán valaki ajánlotta nekik, hogy Szigetújfaluban van egy eladó víkendház hu- szonkétezerért. A szobakonyhában hét évet húzott le a család. — Nem volt se villany, se víz, válaszfaltéglából épült a ház, mivel nyaraló volt — mondja Mártélyné. — A faluból hordtam oda ki a vizet, és amikor szabadságon voltam, nem szégyenlem, lementem a Du- na-parta és összeszedtem azt a fát, amit a víz kivetett, hogy legyen mivel fű- tenünk télen. Sok munka, megpróbáltatás és nehézség után végre tudtak venni egy telket és hétévi víkendházi élet után elkezdődhetett az építkezés. Már álltak a falak, de nem tudtak továbbhaladni, mert nem volt pénzük. Ezért el kellett adni a nyaralót. A vevő csak úgy volt haljadnó fizetni, ha azonnal kiköltöznek. így kényszerültek arra, hogy beköltözzenek az ajtó és ablak nélküli házba, csupasz téglák közé, két gyerekkel. — Halottak napján voltunk Csongrádon, tavaly novemberben — meséli elkeseredetten az asszony. — Már azelőtt néhány nappal észrevettem, hogy nyomasztja valami a férjemet, de nem árulta el, mi a baja. Akkor a kocsiban addig nyaggattam, amíg elővette az írást: az adósság fejében a ház felét 1 millió 100 ezer forint értékben lefoglalják. Azt hittem, meg- tébolyodok, infarktust kapok, rám jött a fulladás, nem kaptam levegőt. Az asszony elemészti magát A lakatosmesternek 800 ezer forint adótartozása volt, de mára ez kamatokkal együtt 2 millió forintot tesz ki. — Választanom kellett — magyarázza Mártély Sándor az adósság okát —, vagy tető alá teszem az új gépeket, amiket azelőtt vásároltam, vagy befizetem az adót olyan jövedelem után, amit nem kaptam meg. Én az előbbit választottam, és ennek az lett az ára, hogy árverezik a házamat. A Mártély családot sze-- reti a falu, befogadták őket. A nulláról indultak, és mindenki tudja, menynyit dolgoztak azért, hogy legyen valamijük. A lakatosmester lokálpatriótának tartja magát, amíg tehette, segítette az iskolát, az óvodát, az öregek napközi otthonát. — Mi nem vagyunk lo- pós fajta — mondja a férfi. — A mi családunk nem eladható. Nem vagyunk korruptak, így nevelődtünk. Mindig a munkánkból akartunk megélni. Most pedig megbüntetnek bennünket, mert dolgoztunk. Olyan dolog ez, hogy valaki nem kap fizetést, de az adót mégis behajtják rajta. Mártélyné csak ül a konyhában és emészti magát. Messziről elkerülte mindig a szerencse, de azt mondja, most az egyszer Reménykedik, hogy csoda történik. Halász Csilla A külföldi szakemberekkel a Vitaqua Fejlesztő, Tervező és Fővállalkozó Kft.-n keresztül került kapcsolatba a település. A kft. ugyanis felajánlotta Szigetújfalunak, hogy esetleg referenciamunkaként megépíti a község szennyvíz- tisztító telepét. A cég szennyvíz- és ivóvíztisztítással kapcsolatos technológiát és berendezéseket szeretne forgalmazni Magyarországon, amelyeket az Egyesült Államokból vásárolna. Ilyen lenne az a szennyvíztisztító berendezés is, amely a község igényeinek megfelel. A tárgyaláson, amelyet Pintér Csaba, a kft. vezetője szervezett; a jelen lévő két amerikai cég képviselői ismertették a szennyvíz- tisztító működését, a tisztítótelep hatásfokát, az üzeJó ütemben haladnak Majos- házán a gáz- és a vezetékes ivóvízhálózat kialakításának munkálatai. A múlt hónap végén állították fel a víztornyot, amit hamarosan a nyomáspróba, majd az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat munkatársainak vizsgálata követ. A helybéliek ezek befejezése után kezdhetik meg a házaknál a bekötési munkákat. Hosszú évek óta megoldatlan volt a községben az ivóvízellátás, — tudtuk meg László József polgár- mestertől. A három esztendeje önálló település — korábban közigazgatásirag Du- navarsányhoz tartozott — önkormányzati képviselői úgy döntöttek, eljött az idemeltetés előnyeit. A rendszer automatikus, az elfolyó tisztított szennyvíz minőségét számítógép ellenőrzi, és számítógép vezérli a tisztítás folyamatát is. Az is az előnyök között szerepel, hogy a rendszer védő- távolságot nem igényel. A szakemberek megtekintették a leendő tisztítótelep helyszínét is. Az önkormányzat már korábban megkapta a vízjogi létesítési engedélyt a szennyvíztisztító telepre. A csatornázás és a tisztító- telep becsült költsége 1993. januári árszinteo 184,5 millió forint. Az ön- kormányzat a TÁKISZ-on keresztül pályázatot nyújtott be céltámogatásra, a vízügyi alap terhére, de erről döntés még nem született. H. Cs. je annak, hogy változtassanak e helyzeten. Vagy egy éve indult el a vízberuházás, ha minden a tervek szerint alakul, úgy hamarosan lesz ivóvize a község lakóinak. A napokban megkezdődött a gázvezetékek lefektetése is. Ez a fejlesztés hét község összefogásával valósul meg. E két beruházás igen jelentős előrelépést jelent, a mintegy ezerlakosú település életében. A telefonhálózat bővítését is tervezik, talán jövő év tavaszáig ez is megoldódhat. Jelenleg az általános iskola központi fűtésének cseréje zajlik, a munkálatok egy héten belül befejeződnek, nem hátráltatják a tanév kezdetét. J. Sz. I. Fejlesztések Majosházán Még egyszer Nagykőrös óvodáiról Együtt nem kereshetnék a megoldást? Hétköznapok Legalább a kutya figyel ránk § Szűcs Judit, a nagykőrösi konzvervgyár személyzeti és szociálpolitikai főosztályának vezetője, a város óvodáskorú gyermekeinek elhelyezését másképpen látja, miként azt a Kevés a hely a nagykőrösi kicsiknek című írásunkban az önkormányzattól kapott információk alapján közöltük. Lapunk munkatársának kérdésére az üzemi óvoda megszüntetéséről az alábbiakat nyilatkozta. A félreértések elkerülése végett. először is szeretném aláhúzni azt, hogy az óvoda bezárása nem egy hirtelen jött, átgondolatlan intézkedésnek volt az eredménye, hanem gazdasági kényszer következménye. A ’89-es évtől kezdve feltűnően csökkent évről évre óvodásaink száma. Mi már tavalyelőtt jeleztük ezt az önkormányzatnak, és azt is, hogy nem veszünk fel gyerekeket, mert két csoport indítása lehetetlen, ugyanis sok szülő valamelyik városi óvodába íratta át gyerekét. Logikus, hogy ezt tették, hiszen nemegyszer a körzetbeli óvodák nevelői ajánlották fel számukra ezt a lehetőséget. Ekkor döntöttünk úgy, hogy ha az utolsó csoport kinő az óvodából, bezárjuk az intézményt. Januárban 28 óvodásunk volt, az idei őszre pedig 13-an maradtak. Ekkora - létszámmal már tényleg nem szabad egy óvodát fenntartani... — Velük most mi lesz? — A szülőknek idejében jeleztük, keressenek helyet gyerekeiknek más óvodákban. Idősebb, 4-5 éves kicsikről van szó. Tudomásunk szerint 12 gyerek elhelyezését meg tudták oldani a szülők, egy esetben bizonytalan még, hova kerül majd a kicsi. — Önkormányzati körökben felvetődött annak lehetősége is, hogy <i város óvodáira nehezedő gondot, mégiscsak a konzervgyárral közösen kellene megoldani. — Erről a szándékról mi is a Pest Megyei Hírlapból értesültünk. A vállalatot ezzel a kérdéssel senki nem kereste meg. Pedig, ha ez így történik, lehetséges, hogy az azóta is a levegőben lógó problémára a cég és az önkormányzat együtt megtalálja a megoldást. M. J. Nem jó az, ha az ember megszokta a törődést, odafigyelést. Barátai fogytán keservesen kínlódik a közönyösség megtapasztalásakor. Kevesebb az időnk, gyarapszanak a kapuink közötti kilométerek, politikai véleményünk — vagy csak életszemléletünk — is távolít egymástól. Rég volt már, amikor igazi, nagy kibe- szélős bulikat tartottunk, és hajnalig — vagy másnap hajnalig — sem tudtuk megbeszélni az épp aktuális gondokat. Persze nem a gondok fogytak. Türelmünk, időnk nincs ma már egymásra. A minimális odafigyelés is bonyodalmat, időveszteséget okozhat. A gépjárművezetőknek ajánlott elsősegély-nyújtási tankönyvben a részegek elsősegélynyújtása nagy derültséget kelt a leendő vezetők között. „Bele kell rúgni. Méghogy biztonságos helyzetbe helyezni?! Hogy rajtad követelje a sosem létezett pénzét?” Jut eszembe tehetséges képzőművész barátom, aki alig öt éve fagyott meg az utcán, öt méterre egy fűtött üzlettől, délután négy és hat között. Részegnek hitték. Na, és ha az lett volna? Kocsikat törnek fel fényes nappal, forgalmas tereken. Gyerekektől lopják ei a fagyira- valót — gyerekek. Rendőröket kellene megkérdezni hány esetben nem találnak tanút. Arról már készül statisztika, hányán halnak meg közúti baleset során a közöny, a cserbenha- gyás vagy a helytelen elsősegélynyújtás következményeként. Éppen ilyen és hasonló gondolatok jártak az eszemben, amikor megálltam egy jelzőlámpa előtt: pirosat jelez. Mellettem egy vak embert vezet a kutyája, nyakában vörös kereszt. Megnézzük egymást: a kutya meg én. Értelmes, nagy barna szemeiben a hűség és odafigyelés. Körülnézek, nem jön semmi. Amikor lelépnék a járdáról, nadrágomon gyöngéd, de határozott visszahúzó erőt érzek. És a kutya fogait. Szégyenkezem. Nem lehet, hogy azt a kutyát megtanították a kiképzésen, hogy gazdáján kívül más, figyelmetlen emberre is figyeljen. Pontosan tudja, hogy amikor a jelzőlámpa piros, meg kell óvnia gazdáját a veszélytől. De hogy azt a másik felelőtlen járókelőt is? Azóta már sokszor találkoztam a kutyussal, megjegyeztem a tekintetét, és pillantásommal üdvözlöm. És örülök, mert legalább a kutya figyel. Rám. Ránk. Bartos Csilla
