Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-09 / 184. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. AUGUSZTUS 9., HÉTFŐ 13 Himnusz, idegen modorban § Szívet-lelket melengető érzés, ha a magyar himnusz külföldön egy-egy magyar sportsiker után felhangzik a stadionokban, mint napjainkban az úszó EB-n. Engem minden örömöm mellett is bosszant — és azt hiszem nem vagyok egyedül —, hogy ezen alkalmakkor valami szokatlan előadásban hallhatjuk a nemzeti himnuszunkat, olyan idegenül előadva tempóban, modorban, ahogyan azt itthon soha nem halljuk. Furcsának tartom, hogy sportdiplomáciánk még mindig ott tart, hogy egy autentikus hangfelvételt nem tud a külföldi sportlétesítmények rendelkezésére bocsátani, hiszen ilyen itthon — forintért — is kapható. Nekem is van. Annyi „fontos” funkcionárius utazik ki egy-egy sporteseményre, amennyi csak tud, miért nem képes valamelyikük is egy hangzásban. ritmusban, előadásban hiteles felvételt a táskájába, tenni — legalább enynyivel szolgálná meg a kiutazást. Már egyszer írtam arról, hogy az idétlen „RIA, RIA, HUNGÁRIA!” lelkesítőnek szánt ostobaság helyett visz- sza kellen hozni nemzetközi mérkőzéseken az ősi magyar „HUJ, HUJ, HAJRÁ!” csatakiáltást. Lehet, hogy a magyar válogatott jobban hajtana? Szóval: biztosítani kell egy „hazai” hangzású magyar himnuszt külföldre és meg lehetne próbálkozni — ráolvasás szinten — a „HUJ, HUJ. HAJRÁ!” évtizedek utáni „feltámasztásával.” Egyik sem kerül pénzbe, de legalább hiteles. Karsay István Nagykőrös Egy óvoda példája Szárnyra kapott Veresegyházon a hír a helyi óvodák különleges módszereiről. A kíváncsi újságíró — aki a tetejében született veresi — közelebbről is megnézte — notesszal a zsebében és fényképezőgéppel az oldalán — mit is lát-hall? Molnár Erikné, Julika, az intézmények vezetője adja az 1. számú óvodában az első adatokat: A hat és fél ezres lakosú községben három óvoda működik: az 1. és 3. számú az úgynevezett tóparti, modem épületekben, az egyik iskola volt a központosításig, a másik eleve óvodának épült. A harmadik, a Kálvin téren, az öreg református iskolában — a neve népszerűén Bagolyvár — rég lebontásra kárhoztatott, öreg épület. Egykori lebontása után az öreghegyi részen épülne óvoda — ki tudja, mikor? Addig marad a Bagolyvár. A három óvodában, tíz csoportban 280 gyerek elhelyezése biztosított, az átlagos gyereklétszám 26—32 közt van. Ideális nagy óvoda épülhetett volna a Szabadság utcai Mozdonypark nevű játszótéren, de ezt elvetették... A tíz közül 4-4 a nagy-, kettő a kiscsoportos. Létszámcsökkenés volt az 1984—86-os években, azóta viszont, szemben az országos átlaggal nő a gyermeklétszám, és sok a háromgyermekes, sőt az azt meghaladó család is. A 3. számú óvodát egyházi célra igénylik: a község lakosságának több mint kétharmada katolikus. A szülők nagy része jelenleg is igényli a gyerekek vallásra szoktatását. Ennek érdekében heti egy alkalommal vallási félórát tartanak, ezeken azonban csak az a mintegy harminc katolikus gyerek vesz részt, akiknek a szülei ezt határozottan kérték. Teszik ezt azért, nehogy félreértés legyen belőle a község protestáns, illetve a vallás nélküli szülők közt, akik ezt nem igénylik — egészíti ki Lugosi Margit, aki ennek a feladatkörnek a felelőse. A beszélgetést vele folytatjuk. A vallásosságot, gyerekszeretet és a hagyományőrzést, amire óvodai oktatása nagy részben épül, édesanyja nevelte belé. Vele kezdte a helyi anyag gyűjtését, felfedezve az értékeket, a néphagyományokat, szólásokat, gyerekjátékokat. Rendszerezett és feldolgozott. Sorra- kerültek a térítők, kézimunkák, köcsögök, kiépített betlehemek — ebből ugyan kellemetlenségei is voltak a múlt érában. 1986-os államvizsgáján a HISTÓRIA Vlagyimir Bronyevszkij magyarországi úti emlékei 1810-bol m A fürdő olyannyira • divatos, hogy reggelenként ide siet a legjobb társaság. Hölgyek fenséges reggeli öltözékben, mely mous- seline-kabátkából és szok- nyácskából áll, és amelyet fürdőzés közben sem vetnek le, sétálgatva várakoznak a medence körül üres kabinra. A köznépnek széles medence áll rendelkezésére, melyben férfiak, nők csaknem meztelenül együtt fürdenek. De azt meg kell említenem, hogy a fiatal lányok magukon hagyják a szoknyát, a fiatalemberek pedig pantallójukat. Egyébként ezekben a gőzpárás fürdőkben a képzelet nemigen hévül föl. A népfürdő vizének hőmérséklete 30 Reaumur fok. Az úgynevezett nemesi fürdőkben 32 fokig tetszés szerint szabályozható a Duna vizével; a Duna vize nélkül 46 fokot is elérne. A fürdő melletti medencében harminc és fél fokos hőmérsékletű vízben él egy halfajta a Genus Cyprinusból. Minthogy a víz zavaros volt, egyetlen halat sem láttam, és bevallom, nem is igen hiszem el az itteni lakosok elbeszélését. El sem képzelhetem, hogy télen, amikor a Duna is befagy, ebben a vízben, melyet a hideghez viszonyítva méltán forrónak nevezhetünk, megélhet valamiféle hal. Nyáron, mikor a nemesség és a gazdag városi lakosság falura vonul, az összejövetelek, bálok, koncertek megszűnnek — a közönség a gyönyörű parkokban és a városon kívüli vendéglőkben gyülekezik, melyekből feltűnően sok van itt. Egyikben nagyszerű vacsorát szolgáltak fel és remek, tokaji bort adtak hozzá, melyből egy kis butéliáért hat rubelt számítanak. A budai bor egyébként nyomába sem ér a tokajinak. A lakosság kedves szórakozásai közé tartoznak az állatviadalok is, melyeket „hecc”-nek neveznek. Barátaim elvezettek egy ilyen helyre; az onnan már messziről hallható kutyaugatás és medvebőgés meggyorsítja az ilyen vad mulatságok élvezőinek lépteit; én azonban nem akartam részese lenni efajta élménynek. Fel nem foghatom, hogyan találhat élvezetet bárki is abban a látványban, amint az állatok egymást marcangolják. Fürdő után megpihenve, egész napomat az egyetem, kórházak és selyemgyárak megtekintésének szenteltem. Az itteni egyetemet Nagyszombatról helyezték ide; évi jövedelme körülbelül ötszázezer forint. Egyéb tudományágak mellett, természettudományos, történelmi és növénytani tanszéke is van. Különösen utóbbi volna nagy fontosságú Magyarországon, csakhogy a nemesség minden rendelkezésben, melyet a kormányzat életbe léptet, csak annak rossz oldalát hajlandó látni, ezért aztán ennek a tárgynak a tanítása semmi haszonnal sem jár. Igen, gazdag a mezőgazdasági modellek és fizikai műszerek tára. A természettudományos múzeum, melyben a magyarországi előfordulások láthatók, Európa legjobbjai közül való, különösen ami az ásványtani részét illeti. A könyvtár igen nagy termet foglal el. A legújabb és a klasszikus könyvek száma nem túlságosan nagy. A könyvtárba való belépés ingyenes, és semminemű nehézségbe nem ütközik. Sajnos, a látogató mégis ritka, mint az üstökös, és sokszor mindössze csak egy fő. Az egyetemhez tartozó füvész- kert nagyon szép, de még egészen új. A csillagvizsgálót a királyi palota Belvede- re-jében helyezték el. A budai katonai kórház tiszta, rendes, minden berendezése a legcélszerűbb; még a csekélységekben is kitetszik a rend és a pontosság. Bezzeg a pesti városi kórházban semmi sincs a maga helyén — mintha az előbbinek mindenben szándékosan ellentéte akarna lenni. Ebben a kórházban — ellentétben a katonakórházzal — mindenki polgári öltözetet visel. Á selyemgyár ezer munkásnak ad kenyeret, de itt is, akárcsak mindenütt Magyar- országon, a mestereknek többsége német. Csak a szabók és a nyergesek magyarok, akiknek remekbe készített huszáratillái, nyergei, lófelszerelései versenyen felül állanak. A magyar főváros külvárosai siralmasak; körös-körül futóhomok és végeláthatatlan síkság, melyet Kecskemétnek neveznek, és mely Kelet és Dél felé terjeszkedik, egyfelől a hegyekig, melyek a Magyarország és Erdély közötti határt képezik, másfelől egészen Belgrádig. Az erős szél felkavarja a sztyeppet, és a finom homokból álló felhő eltakarja a várost, behatol a házakba, és szerfelett zavarja az idegeneket. Ez a síkság, melynek kerülete körülbelül négyszáz verszt, a szarvasmarhák hatalmas csordáit táplálja, és nagy méneseknek ad legelőt; ott, ahol a mocsár a száraz talajjal határos, fölös bőségben terem a búza. Pestről távozóban a terméketlen rónán még csak egy fa sem vigasztalja a szemet, de még csak egy kis malom sem látható. Éreztem ennek a tájnak minden egyhangúságát. A kocsimat hajtó paraszt el is vétette az utat, és jó másfél mérföldes kerülőt tettünk. Ám Pesttől távolodva édesmindegy volt nekem: Cinkotán át vezet-e utam avagy valami más falun? Csak éppen lovat akartam váltani, hogy máris tovább hajtassak; de heves főfájásom arra kényszerített, hogy az éjt egy szűk viskóban tölt- sem. Az út Cinkotától Bagig — ahol egyébként utolértem szakdolgozata a fentiek alapján készült és tisztelettel sorolja a kútfőket: az 1898-as születésű Lengyel Ferencné Pintér Juliannát, az 1917-es Kovácsi András- né Badics Máriát és édesanyját: Lugosi Gyuláné Húszai Margitot, aki 1925-ös... Ez a szakdolgozat további lendületet adott neki, hiszen kollégáit is be tudta vonni a munkába. Közben pedig a hagyományőrzést az óvodai gyakrolatba ültette. Mutatja és' sorolja: advent, Borbála-cseresznye- ág, Luca-búza, csuhé betle- hemes, mézeskalácssütés. Azután sorra kerülnek a farsangi játékok... lehetetlen felsorolni, mi mindent játszanak. A szülők, még inkább a hagyományra jobban emlékező nagyszülők hozzák a darabokat: komatálat, kacabajkát, régi kendőt. Édesapja is besegített: a terem közepére való fát vágott ki és hozott be! Erre a fára idényenként, alkalmanként újabb díszítések kerülnek. Alatta zajlik le a lakodalmas játék is. Szekér, kocsikerék, népi öltözékű babák, zsúpfedeles kunyhó, csuhétetős házikó: valameny- nyiben benne a kisgyerekek munkája, öröme. Lugosi Margit gyakorlatba átültetett munkájának írott eredménye is van. A lelkes óvodapedagógus — mondhatni — életművét 1992-ben a polgármesteri hivatal és a közművelődési pályázat támogatásával megjelentették: Évszakján — népszokásokkal, néphagyományokkal és természetes anyagokkal, „Tiszta forrásból" címmel. Ebben az évben jelent meg az immár kimondottan katolikus indíttatású, kiadású, de minden oktatásban hasznosítható Óvónők Kiskönyvtára sorozat első kiadványa: A meny- nyei kiskert előtere, amely kitűnő segédanyag az óvodáskorú gyerekek vallásos neveléséhez. Margitka rendkívül szerény, csendes egyéniség. De sugárzik belőle a hit, a gyerekszeretet és a hagyományőrzési munkáján át a magyarságtudat. Jó lenne, ha munkáját minél szélesebb körben megismernék (én magam bánom, hogy nem most vagyok „ovis”)! Fazekas Mátyás Veresegyház oszlopomat — továbbra is homokos ugyan, de legalább kis dombok és ritkás bokrok élénkítik a tájat. A bágyasz- tó, szinte csontig ható meleg miatt, és azért is, hogy kimerült lovaink megpihenhessenek, megszállottunk a faluban, mely Grassalkovich herceg tulajdona. Még három napig utazunk az ő birtokain; a herceg gazdagabb még Esterházy hercegnél is. De úgy látszik, jóval takarékosabb annál: parasztjai úgy élnek, mint a madarak; semmijük sincs, amit a magukénak mondhatnának, és alázatosan, türelmesen viselik a nehéz igát. Sétálgattam a pompás hercegi kertben, hol egyetlen teremtett emberi lénnyel • sem találkoztam, majd megebédeltem, és rádöbbentem, hogy nem lelem egyik zsebemben sem jegyzőkönyvemet és pénzemet, melyet az előző állomáson felejtettem. Nagy nehezen bérelhettem csak lovat, mert senki sem értette meg, hogy mit akarok. Az ügyes lovasküldönc azonban megértette a némajátékot, és sértetlenül visszahozta jegyzőkönyvemet, pénzemmel együtt. (Folytatjuk) Pálosok Márianosztrán Az egyetlen hazai alapítású szerzetesrend a Remete Szent Pál-rói elnevezett volt. A 13. század közepéről származnak a legkorábbi adatok róluk, de a pápa csak 1329-ben hagyta jóvá önállóvá válásukat. A pálosok történetének sok Pest megyei vonatkozása van; maga a rendi központ a Budához közeli Budaszentlőrincen állt. Amikor a szerzetesek külföldön is megtelepedtek, a rend központi székhelyéről kormányozták a mintegy 60 hazai és számos külhoni (főleg lengyel) ház életét. Nosztrán (a mai Márianosztra) a plébánosok Nagy Lajos uralkodása alatt települtek meg. Gyöngyösi Gergely, a rend középkori krónikása írta munkájában: „Ebben az időben alapította a kegyes Lajos király a nosztrai kolostort, s ezt nagy-nagy jóakarata! és igen bőkezűen akarta megajándékozni. De Miklós testvér, az első nosztrai helynök ezt visszautasította. Megjelölte az okot is, mert ekkora gazdagság akadálya volt annak, hogy bejussanak a szűk kapun. Ez ok miatt megakadályozta, hogy a kolostorra ilyen nagy és költséges kiadást fordítson. A kolostor a közelben levő. Nosztrának nevezett várnak a köveiből épült.”A későbbi időkben azért tetemesen gyarapodott birtokokkal a nosztrai kolostor, 1382-ben Szob község vamjának jövedelmét kapta meg, 1402-ben István fia Lőrinc végrendeletében hagyott tetemes összeget a pálosokra. Zsigmond király 1420. augusztus 9-én utasította a garamszentbenedeki konventet, hogy a pálosok nosztrai birtokának határjárását végezze el. Pogány György
