Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-09 / 184. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. AUGUSZTUS 9., HÉTFŐ Szentendrén szőtték Vágyálma egy színiiskola Falikárpit Szent Istvánról 1938- ban a XXXIV. nemzetközi eucharisztikus kongresszusnak helyet adó Magyarország egyúttal államalapító királya halálának 900. évfordulóját ünnepelte. A vallási ünnep egész országot megmozgató előkészületei sorában számos művészeti pályázat kiírására, egyházművészeti tárlat szervezésére került sor. Nyíregyházára, a polgár- mester fogadószobáját díszítő kárpit tervezésére 1939- ben a Szentendrén alkotó Ferenczy Noémi kapott megbízást. A kárpit tárgya: Jövevények és magyarok Szent István udvarában. A tárgyválasztás alapja István király intelmeinek a jövevény és vendégnépek megbecsülésére vonatkozó részlete: „...nagy haszon vagyon bennük, különb-különféle szót, szokást, fegyvert és tudományt hoznak magukkal, ami minden országnak ékességére szolgál, a király udvarát nagyságosabbá teszi és igen megrettenti az idegenek magahitt szívét.” A megbízás nagyméretű kárpit tervezésére szólt. Az 1940 februárjában bemutatott és elfogadott karton alapján Ferenczy Noémi megszőtte és 1941 márciusában, műtermi bemutatása után átadta nagyszabású kompozícióját. Ferenczy Noémi Szent István-kárpitja a művész 30-as években kibontakozott konstruktív alkotókorszakának jelentős állomása: a számára szokatlan feladat tematikai és formai követelményeinek magas fokon való teljesítése, amelynek során egyéni hangú, munkásságába következetesen beleülő, önmagában harmonikus egységet képviselő mű született. Ferenczy Noémi 1941- ben elkészült kárpitját, a „Jövevények és magyarok Szent István udvarában” című művét ma a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményében őrzik. A hozzá készült vázlatok, tanulmányok jelentős része a Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményét gazdagítja, közvetlenül a szövés számára készült kartonja és számos akvarell magángyűjtemények része. (b.) Könyvújdonságok Az Akadémiai Kiadó több könyvújdonság megjelentetését tervezi a harmadik negyedévben. Hamarosan napvilágot lát Abafi Lajos „A szabadkőművesség története Magyarországon” című munkájának reprint kiadása. A kötet először 1900-ban jelent meg, bemutatva a hazai szabadkőművesség történetét, szervezetét, eszméit és működését az 1750-es évektől 1869-ig. A kiadványt számos illusztráció díszíti, arcképekkel és a páholyok emblémáival. Rövidesen mejelenik Égető Melinda munkája is „Az alföldi paraszti szőlőművelés és borkészítés története a középkortól a múlt század közepéig” címmel. A könyv új megvilágításba helyezi az alföldi szőlészet múltját. Bebizonyítja, hogy az nem azonos a Duna—Tisza közi, ,Jiomoki kultúrával”. A könyvből megismerhető- ek az alföldi szőlőfajták, a régi tőke- és talajművelési módszerek, a borkészítés eszközei és eljárásai. Az irodalombarátok és a diákok számára adják ki Ne- meskiirty István „A magyar irodalom története 1000—1945” című kétkötetes munkáját, amely a korábban „Diák, írj magyar éneket” címen megjelent összefoglaló irodalomtörténeti kiadvány átdolgozása. Bukfencező múzsák Gödöllőn \G Ez nem mese, ez vajé ííV* lóság. Valóban buk- fencezve jött be, •V” majd cigánykereket vetve távozott az udvari bolond a gödöllői művelődési központ udvarán szombaton este bemutatott vidám, zenés irodalmi esten. Valóságos bukfenc esik a mesében is. Móra Ferenc „Didergő király” című meséjében, melyet előadtak. A szereplők gyerekek voltak — tizenhatan. Nem csupán a mesét adták elő, de mondtak verset és prózát, énekeltek. Köztük, velük fellépett Pécsi Ildikó színművésznő is. — Hogyan jött létre a Bukfencező múzsák című műsori — kérdezem a művésznőt. — Mikor felkértek, hogy csináljak itt Gödöllőn egy műsoros estet, támadt az az ötletem, hogy gyerekkel csinálom meg. Az itteni iskolák tanárai fontosnak tartják, hogy tanítványaikat a szép magyar beszédre oktassák, remek szavalóversenyek voltak, nem egynek a zsűrijében magam is részt vettem. Levélben megkerestük a szavalóversenyeken legjobb eredményt elért gyerekeket, hívtuk őket, jöjjenek. A műsort azokra a versekre, mesékre alapoztam, amelyeket ők már tudtak, csak gyakorolniuk kellett. — Szívesen jöttek a gyerekek így, a nyári szünidő kellős közepén? — Először egy kicsit meg voltak szeppenve, de nagyon gyorsan feloldódtak, nagyon jókedélyű próbákon, örömmel dolgoztunk egütt. Kifejezetten arról szólnak a műsorszámokat összekötő szövegeim, hogy milyen jó gyerekekkel együtt lenni. Azért Szabó Lőrinc „Lóri és a számok” című verse az utolsó, amely elhangzik, hogy a néző annak a mondanivalóját vigye magával: a tündér mindig velünk van. A gyerekek tudják, s minket felnőtteket is ők ébreszthetnek rá: a tündérek, élnek, csak elfeledjük őket. — Lesz-e folytatása ennek az estnek? Foglalkozik-e továbbra is ezekkel, vagy más gyerekekkel? — A vágyálmom egy színiiskola. Az első próbálkozásom most erre egy színitanfolyam meghirdetése, mely ősszel indulna itt a gödöllői művelődési központban. Én kilencéves koromban szerettem bele ebbe a városba, huszonhat évvel ezelőtt kezdtünk itt építeni egy nyaralót, amely ma már az állandó lakásunk. Ez a város tökéletesen alkalmas arra, hogy kul- túrcentrum legyen. A gyerekek mostani szereplése is Pécsi Ildikó köszöntötte a hallgatóságot azoknák a pedagógusoknak a munkáját igazolja, akik eddig olyan magas színvonalon foglalkoztak velük. Azok a versek, amelyeket én választottam erre az esetre, József Attila, „Thomas Mann üdvözlése”, Ábrányi Emi! „Szép magyar vers” című költeménye pedig azt mondják, hogy a múzsák, a nyelv, a kultúra mindig megőriznek, mindig megtartanak minket, és mibennünk valamit, hogy történjék bármi, azok mindig fontosak. Mindig azok a fontosak. (Nádudvari) A gödöllői nyári kastélyjátékok keretében mutatták be a Bukfencező múzsák irodalmi összeállítást Erdősi Ágnes felvétele Társművészetek egymás mellett A Zebegényi Nyár tapasztalataiból Aki a meredek szerpentinen felkaptat a zebegényi Kálvária-dombra, könnyebben megérti Szó'nyi Istvánt, a Dunatáj festő szerelmesét, a vidék színeinek, hangulatának felejthetetlen ábrázolóját. Nem csoda, hogy a dombtetőn található I. világ- háborús emlékmű kövei közt jelölték ki Olascher Tamás „Teremtés —: Rekreáció” című multimédia-poé- zisának szabadtéri változatát — a hely szelleme is kínálkozik erre. A Zebegényi Nyár rendezvénysorozat keretében volt ezen a nyáron táncház, ahol gyimesi és moldvai csángó táncokat ismerhettek meg és járhattak a résztvevők. Credo ut Intel ligám címmel rendezték meg Németh Péter Mikola meditáci- ós költői estjét a Kálváriakápolnában, Bednarik Anasztázia orogonaestjét Golbács Gabriella kamarakórusának közreműködésével. Koncertet adott Zebe- gényben a váci M’usica Humana Kamarazenekar, Farkas Pál vezetésével. Egyházzenei koncertjével szerepelt a Vox Humana Énekkar Makiári József vezényletével. Az idei kezdeményezést a Fiesta Alapítvány, a zebegényi Kós Károly Klubkönyvtár és a Pest Megyei Önkormányzat támogatta. Az 1986 óta ismétlődő eseménysorozat szervezője, rendezője. Német Péter Mi- kóla a nyolcvanas évek elején a községi iskolában tanított. Az ö ötlete volt a nyári színház. — Akkor még azt képzeltem, hogy a társművészetek nagyszerűen megférnek egymás mellett — emlékszik vissza most, az idei munka befejeztével. — A tervemhez adva volt a nyaranta szintén itt működő Képművészeti Szabadiskola és a csodálatos környezet. A hely szelleme kötelez. Közönségünk nagyobb része a szabadiskola hallgatóiból alakult ki. Jöttek az üdülők vendégei, akik idén azért maradtak el, mert ezek az intézmények jelenleg nem működnek. Korábban, még a váci Madách Imre Művelődési Központ segítségével, nagyobb színházi műsorokat is bemutathattunk, bevonhattuk az idegenforgalmat is. Ezek a kapcsolatok ma már nem élnek. Megtudjuk Német Péter Mikolától, hogy tudatosan szerkeszti ezeket a műsorokat, azzal a szándékkal, hogy idecsalogassa azokat a színházakat, melyek tagjai nem hagyományosan gondolkodnak az irodalomról, a zenéről. — Mondják is néhányan — folytatja —, hogy meglehetősen elvontak ezek a programok. Kérdés, hogy vajon ez kell-e a Zebegény- ben nyaralóknak, vagy a helybélieknek. Itt van például „Az Oltár — Élőkép, Rekreáció” formai megoldása és mondandója. Nyolcvanhétben ezt a sorozatot a hagyományteremtés szándékával indítottuk. Most egy olyan korban élünk, amikor a hagyományok elé kell mennünk ahhoz, hogy valamit ebben a nagyon is oxigénszegény kulturális közegben fel tudjunk mutatni. A Zebegényi Nyárnak idén a barokk jegyében az volt a feladata, hogy a barokkot megelőző és a mostani időszak közötti, valamiféle hasonlóságot megmutassa. Szerintem ugyanarról az öntisztulásról volt szó a barokk kezdetekor, mint ma. Csak azt nem tudta senki, hogy ez az öntisztulási folyamat meddig fog tartani. Az ilyen folyamat már gyógyír a bajainkra, csupán azt nem tudjuk, mikor ér véget. Ha ez a párhuzam valóban igaz, akkor talán most is reménykedhetünk, hogy megszületik egy olyan újkori művészet, ami többek számára válik hasznossá, érthetővé. Ez volna a lényeg — foglalta össze véleményét a zebegényi nyarak szervezője. K. T. I. Asszonyok a vízparton (Szó'nyi István, Zebegény, 1930.)
