Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-12 / 160. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JÚLIUS 12., HÉTFŐ Zenés gyermekelőadás Szentendrén a Hold házában? A magyar nevek házatáján Szilárdka és a többiek Szilárd név (különben a szíKi lakik Minden megvan, ami a nyári színházakhoz szükséges. Szép, kikövezett udvar egy patinás épület falai közt, mely udvarba széksorokat tettek, a végébe színpadot emeltek. A széksorok mögött zenekar foglal helyet, a színpad hátterében repkényfüzérek szolgálnak díszletül. Szentendrén a városháza udvarán mutatták be szombaton A Holdnak háza van című zenés, táncos költői játékot. A verseit Kiss Anna írta, a zenéjét Rossa László és Kiss Ferenc szerezte, rendezője, koreográfusa Foltin Jolán, előadói pedig Molnár Piroska színművésznő és a Bihari János Táncegyüttes táncosai. Többrétegű játék. A népdal, népi tánc, népi játék olvad benne egységbe Kiss Anna öntörvényű, különösszép költői világával. Nézem a közönséget: mintha több lenne a felnőtt a gyereknél. Arra gondolok: a gyerekeknek közreműködniük, részt venniük kell, s nem csupán nézniük azt, ami itt a szemük elé tárul. De hát a lehetséges résztvevők száma véges. így is népes gyerekcsapat táncol a színpadon. A szembekötős- dit, a kiszehajtást, a szentivá- ni párkeresést éppoly élvezettel adják elő, mint a játék „slágerét": „A Holdnak háza van! Ki lakik benne?...” Hogy ki is lakik a Hold házában, nem derül ki egyértelműen. Megtudunk viszont sok minden mást, csupa olyasmit, ami igen közel visz ahhoz, hogy megismerjük a Holdat. A Holdat? Nem csak azt. A Napot, a csillagokat, és egyáltalán, minden titkot. Molnár Piroska maga is gyermeklelkű, sőt, a gyermekek gyámolítására szoruló tanítókisasszonya szelíden, csöppet sem a tekintély magasából átadja tudását. Az pedig nem csekély. Hiszen világító tükre van, s ha akarja, tündérré Az ember egyik legalapvetőbb igénye a szeretet — ha bevalljuk, ha nem. S legfőbb problémánk éppen a szeretni képtelenségből, a szorongásból, félelemből ered. Legyen az akár karrierünkkel, a gyerekneveléssel vagy a társunkhoz fűződő viszonnyal kapcsolatban is. A Hunga-Print Kiadó Hun- ga-Pszicho szorozata ezekhez a tabuknak számító, ugyanakkor mégis égetően közérdeklődésre számot tartó témákhoz nyúl. A legkülönfélébb társadalmi, egészségügyi, szociális csoportosulások, egyesületek, mozgalmak igényére is számot tartó sorozat a mentálhigiéné, a pszichológia és szociológia legkülönfélébb témáit tárgyalja. A sorozat kötetei három féle stílus, ízlés, érdeklődési kör szerint csoportosíthatók: a „sáskás" borító fémjelzi a népszerű, a jelenségeket csak a felszínen megragadó, leíró változik. A Bihari János Táncegyüttes gyermektáncosai közüli „szóvivő” kislánynyal meghányják-veúk a világ dolgait, az élet rejtelmeit. Például imigyen: „— Hogy mik vannak! — Mindenfélék vannak, amik nem tartoznak másra!” Nem lehetséges mindent megmagyarázni. Rácsodálkoznak valakire: „Ki ez a nagy fejű, rövid derekú kislány?” Mire az öreganyja: „Volt johh is, de nekünk ez kellett.". Vajon miért kellenek valakinek a nagy fejű kislányok, különösen ha akadt volna náluk jobb is? Ez bizony olyasmi, amire nincs magyarázat. Csodás, rejtélyes a világ — ugyanakkor pofonegyszerű is, tanulhatjuk a színpadról. Mit tegyünk a hirtelen műveket, melyek közérthető, szellemes stílusban taglalják napjaink legizgalmasabb problémáit. A „lepkés" könyvek úgynevezett önsegítő kiadványai a Hunga-Pront Kiadónak, melyek a jelenségek megragadásán túl megpróbálnak támpontokat, módszereket adni az olvasó kezébe. Az elméleti igényű „csigás" könyvek a konkrét eszközöket, módszereket elméleti megalapozással egészítik ki, a jelenségek mélyére hatolnak. Kezdjük talán a legigényesebbekkel, a Hunga-Pszicho sorozatból a „csigás”-okkal. A jól működő partnerkapcsolatok hét alapelvét ismerheti meg az olvasó Stephan Ler- mer Szeretet és félelem című kötetéből: az utat a másik emberhez, az utat a harmonikus partnerkapcsolathoz — ezen belül a szexualitás szerepét s a négy partnertípust. Fontos fejezete a könyvnek, a félelemnek, mint pszichológiai jeelőkerülő hét kismacskával, kinek adjuk őket? „Láttam valakit egérrágta pongyolában" — hozza a megoldást jelentő hírt a tanítókisasszony. A versekben megjelenő sajátos logikát élvezettel teszik magukévá a verseket elmondó gyerekek. De egyszeri hallásra talán inkább a felnőtteket kapja meg ez a logika. (Bár lehet, hogy tévedek.) Egy biztos: a színpadi kaval- kád mindenkinek kedvére szolgál, gyerekeknek, felnőtteknek, mindenki megtalálhatja benne azt, amiben örömét leli. A színpad színes, gyorsan változó képeiben, a mozgalmas táncokban, a jókedvű éneklésben, Molnár Piroska remek játékában — vagy éppen a különös pompájú versekben. lenségnek a körbejárása, és a tőle való szabadulás lehetőségének — útjainak, módjainak — feltárása. A másik új kötet Eckhard Mahl Ne bánts! című könyve. — Önvédelem nőknek testben és lélekben, magabiztosság kritikus helyzetekben —- rendkívül érdekes stílusban megírva. Amire a tartalomjegyzék alapján felhívnánk a figyelmet: Pszichikai önvédelem. (Legyünk öntudatosak. Hogyan küzdjem le a stresszt? Mi a félelem és mit kezdjek vele?) Erőszak a munkahelyeken és magánéletben, valamint a Mikor védjük meg magunkat fizikailag? c. fejezetek. Nem kevésbé érdekes Robert Norwood Nők, akik túlságosan szeretnek című kötete sem, hasznosságáról nem is beszélve. A kötet tudatosítja azokat a tipikus vonásokat, melyek a megszállottan szerető nőkre jellemzőek. Például: általában rosszul működő csaDuna menti folklórfesztivál A néptánc és a népzene régi hagyományait, legszebb értékeit mindenütt őrzik Európában, s a fiatalok nagy kedvvel veszik át az idősebb generációktól. Ez a legfőbb tapasztalata a XI. Duna menti folklórfesztiválnak, amelyen a kontinens 16 országából vettek részt népi együttesek az elmúlt héten Baján, Kalocsán, Szekszárdon és a térség más településein. Az együttesek nemcsak a közönség százas és ezres tömegeiben arattak nagy sikert napközben, amikor utcákon és tereken táncoltak, énekeltek és muzsikáltak, esténként pedig színpadokon, hanem a nemzetközi szakértői tanácskozás résztvevőinek tetszését is megnyerték. Két napig Kalocsán, majd szombaton Szekszárdon tanácskoztak a cseh, a francia, a lengyel, a norvég, a magyar (köztük Erdélyből és Kanadából érkezett magyar szakemberek), továbbá román, szlovák, török, tánc- és zenefolkloristák, az európai tánchagyományokról, illetve a mostani fesztiválon megismert csoportok szerepléséről. Pesovár Ernő Kossuth-díjas néptánckutató, a szakértői tanácskozás elnöke az MTI szekszárdi tudósítójának elmondta, hogy a fesztiválon régebben előfordult néhány stilizált produkció is, de most csak autentikus együttesek szerepeltek, a néphagyomány valós művelői, illetve tovább- vivői. Vagy még élő, vagy nagyon jó módszerrel átvett eredeti hagyományt mutattak be mindnyájan, a svédek éppen úgy. mint a törökök, vagy a Romániából érkezett román és magyar népi együttesek. A tánc- és zenfolkloristák szekszárdi ülésén értékelték az ösz- szes tánccsoport produkcióját. Különösen hosszan elemezték az általuk legkiválóbbnak tartott Mérai-együt- tes táncait. Az Erdélyből érkezett csoport kalotaszegi táncokat mutatott be. Iádból származnak, ahol a családtagok érzelmi szükségleteit nem elégítették ki. Rettegnek az elhagyatottságtól, tehát mindent megtesznek, hogy megmentsék kapcsolatukat a széteséstől. Vagy: önbecsülésük baljósán alacsony. Azok a nők, akik túlságosan szeretnek, elhanyagolják barátaikat, és saját érdekeiket is, hogy a nagy Ő számára mindig elérhetők legyenek. Ezért aztán, amikor egyedül maradnak, könnyen pánikba esnek. A könyv szerzője számos történet tanulságain keresztül kínál „gyógyulást”. A Hunga-Print Kiadó öt évvel ezelőtt alakult, kisvállalkozásként. A sikert részben Mária Treben: Egészség Isten patikájában című könyvének köszönheti, amely három év alatt egymillió példányban kelt el. Természetgyógyászati szakkönyveikre is érdemes odafigyelni. (Ónody) Kitűnő írónk, a nemrég végleg hazaérkezett Márai Sándor (sajnos, már csak műveivel — műveiben — érkezhetett haza) írja 1945—46-os naplója kiegészítő részében (Ami a Naplóból kimaradt): „A helyiérdekű vonat ablakából látom egy fakereskedő cégtábláját. így hirdeti magát »Markősy Szilárdka fa- és szén-üzlete«. Az embernek, úgy látszik, múlhatatlanul szüksége van gyöngédségre, akkor is, ha fakereskedő, s ez a nárcisztikus önbecézés legalább őszinte.” Nos, a remek tollú író — aki Kosztolányi Dezsőt nem csak könnyed, választékos írásművészetében tekintette példaképének, hanem nyelvtisztasági törekvéseiben is („belső számkivettetés"-1 ír „belső emigráció” helyett, injekció helyett oltást, monológ helyett magánbeszéd-et), ezúttal alighanem tévedés áldozata lett: a szentendrei HÉV vonala mellett a fakereskedő Szilárdka csaknem bizonyosan hölgy volt: neve a férfi Szilárd nőnemű párja akart lenni, vagyis a Konstantin női névül használt megfelelőjének, a Konstanciá-nak magyarítása a nyelvújítók egyik félresikerült ötlete volt, hogy -ka, -ke kicsinyítőképzővel akarták „nőstényíteni” a neveket: így magyarították a Stefá- niá-ból Istvánká-1, a Francis- ká-ból Feriké-1. (A háború előttről emlékezhetünk Vidor Ferike színésznő nevére.) Mivel azonban az így alkotott nevekben a beszélők nyelvérzéke — joggal — a férfinév becézett alakját vélte fölfedezni, ez a fajta „nőstényí- tés” (amely Márait is megtévesztette) kiment a divatból. Maradt a katinra visszavezethető -a és a -na, -ina végződés a nőnem kifejezésére: a A Váci Nyár tegnapi rendezvényei közül kiemelkedik Bednarik Anasztázia orgonakoncertje, amelyet a székesegyházban tartott. Műsorán szerepelt Liszt Prelúdiuma, Kodály Epigrammák című műve, M. Dupré f-moll prelúdiuma és fuga op. 7 No II., Szimpozion Nemzetközi faszobrász-szim- pozion kezdődött pénteken a nagyatádi szoborparkban. Az augusztus végéig tartó közös munkában négy, a kortárs faszobrászat különböző irányzatait képviselő alkotó vesz részt. A művészek fölajánlották, hogy itt készített szobrukkal az alkotótelep gyűjteményét gyarapítják. Nagyatádon először 1975Negyvenegy fiatal szlovák grafikus munkáiból nyitottak pénteken kiállítást Komáromban, a Csokonai Művelődési Központ galériájában. A reprezentatív tárlatot Karol Wla- chowsky, a budapesti Szlovák Kultúra Házának igazgatója nyitotta meg, és méltatta a Iáid melléknevet is a szilfa nevéből alkotta meg a nyelvújító író, Szemere Pál, 1816-ban) hivatalos párja ma a Szilárda (ahogy pl. a Dáni- el-é a Daniella, az Emil-é az Emília, a Krisztián-é a Krisztina stb.). Az Árpád nak is megteremtették a nyelvújítók a női párját, az Arpádiná-1, divatba is jött a reformkorban, de aztán feledésbe ment, az Utónévkönyvből is kimaradt. Egy női nevünk van, az Etelka, amely — noha a nyelvújító szegedi író, Dugonics András az Etele (Attila) névből akotta meg kicsinyítéssel — mindmáig megmaradt, igaz, nem a szabályos -ke, hanem a -ka kicsinyítőképzővel toldotta meg. Megmaradásába az is belejátszhatott, hogy férfi párja Etel alakban nem él. És hát arra is van példa, hogy becéző -ka képzőt érzünk oda is, ahol valójában nincs: a Grimm-meséből ismert Piroská-ban is a piros melléknév becézett alakját sejtjük (a népnyelvben el is vonták a vélt képzőt, s a Piros nevet is használják), pedig föltehetőleg a latin Pris- ca (régi, tiszteletre méltó) származéka; hasonló hozzá a Veronika esete: a görög—latin Bereniké (győzelmet hozó) származéka — ebbe is kicsinyítőképzőt érzett a nyelv, s lett belőle Verőn a népnyelvben. Ha van ma is a Szilárd név női párját viselő szén- és fakereskedő hölgy vállalkozó korunkban, ő már bizonyára a Szilárda alakot használja; és hát illik is hozzá — jobban, mint a latin eredetű Kos- tantina, Konstancia —, ha a magyarítás fára (szilfára) utaló eredetére gondolunk. Szilágyi Ferenc valamint Antallfy Felhők című munkája és Widor darabból álló összeállítása. A Váci Nyár ’93 ezt megelőző komolyzenei rendezvényén Elekes Zsuzsa orgonaművész lépett fel (júl. 4-én), a következőn augusztus 16-án Jonathan Rennart szerepel. Nagyatádon ben rendeztek szimpoziont faszobrászoknak. 1989-től — pénzügyi okok miatt — már csak kétévenként van módjuk a művészeknek, hogy itt készítsenek el olyan nagy méretű alkotásokat, amelyeket műteremben nem tudnának megformálni, és bemutatni sem lehet máshol, mint egy szabadtéri kiállítáDuna két partján fekvő magyar és szlovák város egyre szorosabbra fűződő kapcsolatát. Korábban Szlovákiában élő magyar képzőművészek már bemutatkoztak Komáromban, szlovák művészek első ízben állítanak ki a magyar településen. Nádudvari Anna Hasznos nyári olvasmányok Váci Nyár ’93 son. Szlovák grafikusok kiállítása
