Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-05 / 154. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. JÚLIUS 5., HÉTFŐ Dr. Kiss István, a Magyar Kézilabda Szövetség új alelnöke tiszta pénzügyi képet akar Huszonharmadszor is siker volt Férfiaknak szívesebben fújta a sípot Kevés sportágban húzódik immár évek óta annyira az igazi megoldás idejének eljötté, mint a kézilabdázásban. Elég csak az elnökökre gondolni. A nyolcvanas évek közepén még dr. Varga József e\nökö\t, hogy azután Dobro- vits Péter kövesse. Ő egészen 1991 őszéig kitartott, ám ekkor bedobta a törülközőt. 1991. december 28-án. többszöri halasztást követően a közgyűlés Bar- cza Imrének szavazott bizalmat, ám egy évnél tovább ő sem bírta az iramot. Ez év elején sikerült „megpuhítani” az egykori debreceni kézilabdázót, Pősze Lajost, ám a biztosra vett pénzforrás ezúttal is idő előtt elapadt, hiszen Pőszét csak úgy ripsz-ropsz leváltották a Szerencsejáték Rt. éléről. Papíron ugyan továbbra is Pősze a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke, de egészen más a jelenlegi pozíciója, mint egy-két hónappal korábban. Az általa hozott, illetve a tőle a későbbiekben várt-várható pénz nagyságáról senki nem mond konkrétumokat. Ettől függetlenül nagy volt az öröm a szövetség háza táján, amikor egy ambiciózus sportembert, dr. Kiss Istvánt sikerült a táncba vinniük, azaz rábeszélniük, hogy vállaljon komolyabb elkötelezettséget a sportággal szemben, mint azt eddig tette. Pedig dr. Kiss István eddig sem keveset vállalt. Elég csak a legutóbbi hónapok eseményeit felidézni: az ő cége, az OK1SZ Oktatási Központ Kft. volt ugyanis az, amely elvállalta a férfi junior világbajnokságon a selejtezőkre készült magyar együttest. Nem kizárt, hogy a fiúk várakozáson felüli szereplése, a megérdemelt továbbjutás annak is köszönhető, hogy biztos anyagi háttérrel rendelkezett a csapat, s a játékosok nyugodtak lehettek abban is, ha kijutnak Egyiptomba, a szeptemberi döntőre, hát oda is elutazhatnak majd, nem kell visszalépniük anyagi okok miatt. —Nagyon örülök, hogy ezt az igen tehetséges társaságot támogathattam — vágott bele a közepébe az oktatási központ támogatója. — Egyben felelősségteljes A kézilabda-szövetség új alelnöke (jobbról) mellett Varga István, az egykori abonyi, nagy sikereit, a világválogatottságot Debrecenben elért Varga István az izraeli nemzeti sporttáborban, Netanyában. A fémszobor az 1972-es, müncheni olimpián legyilkolt 11 izraeli sportoló emlékét ó'rzi A szerzó' felvétele is ez a vállalkozás, mert meggyőződésem, hogy ebben a gárdában perspektivikusan nagyon sok a tartalék. A mai felnőttek közül néhány, 23-25 éves válogatottat elképzelésem szerint a következő 1-2 évben jól egybe lehet majd ötvözni, s ez esetben néhány éves hullámvölgyet követően ismét megindulhat felfelé a magyar fétfi kézilabda-válogatott is. A 45 éves, vegyészmérnöki és jogi diplomával is rendelkező sportember valóban megjárta azokat a bizonyos lépcsőfokokat: a kétkezi munkától kezdve jutott el jelenlegi, felelősségteljes feladatköréig. Ami pedig a sportbé- li előéletét illeti, hát ott is szerzett némi tapasztalatot. Előbb a közép- és hosszútávfutás érdekelte, de egy makacs sérülés miatt fel kellett hagynia álmaival, nem lehetett az, aki szeretett volna. Később a kézilabdázásnál kötött ki; a Kőbányai Gyógyszeráru- gyár csapatában, a K. Lombikban a Budapest I. osztályú bajnokságban szerepelt rendszeresen. Visz- szavonulását követően pedig játékvezetőként működött közre: előbb Herz, majd Brecska párjaként éveken át A kategóriás bíróként fújta a sípot. — Tizenöt éven át vezettem NB I-es meccseket — pontosított Kiss István —, s megvallom, férfiaknak szívesebben fújtam a sípot, mint nőknek. Közben ötszörjártam a méltán világhírű Te- ramóban, ahol rendre több mint háromszáz kézilabdacsapat randevúzik, a felnőttek kizárásával. Szóval mindig is a hajtós, kemény meccseket szerettem, s ilyesmiben nem szenvedtem hiányt. Hogy mist ne mondjak, a búcsút számomra a férfi NB I bronzérmét eldöntő, harmadik Győri ETO—Pick-Szeged találkozó jelentette... Talán még nem vonult volna vissza a sípmesterség gyakorlásától, ha nem kérik fel, legyen a Magyar Kézilabda Szövetség gazdasági alelnöke! — Számos kikötésem volt ugyan, de elvállaltam a megbízatást, amelynek legelső ténykedéseként független pénzügyi szakembert kértünk fel a szövetség anyagi helyzetének teljes átvilágítására. A sok szóbeszéd közepette ugyanis senki nem tud biztosat, mennyi is valóban a kézilabda-szövetség adóssága, illetve mennyi kinnlevősége van a közös kasszának. Ennek a „feltérképezésnek” július 31-ig be kell fejeződni, s csak ezután tudunk továbblépni. A tiszta pénzügyi helyzet megteremtése ugyanis minden más érdemi tevékenység előfeltétele! A gazdasági alelnök azt is hozzátette, hogy a mérleg elkészülte után villámgyorsan hozzálátnak a 2. félévre szóló költségvetés ösz- szeállításához annak függvényében, hogy mire lenne szüksége a férfi, s mire a női szakágnak. Rendkívül fontosnak tartja, hogy olyan reklámszerződéseket sikerüljön kötni, amelyek feltételei betarthatók, korrektek, s nem utolsósorban anyagilag gyümölcsözőek legyenek a kézilabdázás számára. — Az igényes munka híve vagyok, s ha már felkértek, hát ezt a mentalitást szeretném képviseli a kézilabdázásban is! Ami engem illet, igyekszem mindent elkövetni az anyagiak előteremtéséért, hogy a sportágban az eredményeinek és a megnyilvánuló követelményeknek, elvárásoknak megfelelően, azokhoz méltó keretek között tudjon élni. Jocha Károly Segítettek a helyi vállalkozók Mentőöv az Aranyszarvasnak A legjobbak Bulgáriába utaznak Sport és baleset-megeló'zés A helyi vállalkozóktól vártak — s a jelek szerint kaptak — mentőövet a megyei labdarúgó-bajnokságban játszó Tápiószentmártoni Aranyszatvas Sportegyesület focistái. Korábban a termelőszövetkezet teljes egészében fedezte a sportkör működésének költségeit. A tsz két esztendeje azonban bejelentette, hogy a továbbiakban nem áll módjában a fenntartást egyedül megoldani. A működtetést az önkormányzat vette át — igaz, a tsz sem hagyta cserben a társaságot. Ennek ellenére válságba került a szentmártoni foci (is): az idén éppenhogy elkerülték a megyei első osztályból való kiesést. A bajnokság végén az egyesület vezetősége önkritikát gyakorolt, s lemondott, hátha az újak sikeresebbek lesznek, főleg, ha pénzt is sikerül valahonnan szerezniük... Az elmúlt napokban az önkormányzat közös tanakodásra hívott meg néhány helyi vállalkozót, hátha mondanak néhány jó ötletet a bajba jutott falusi sportegyesület megsegítésére. A kezdeményezés nem várt, kecsegtető eredménnyel járt: a felajánlásokból azonnal összejött 200 ezer forint, s az adakozók garantálták, hogy cselekedetük nem egyszeri eset lesz. Javasolták egy klubház megépítését, mivel csak öltöző van Tápiószentmártonban, s nagyon hiányzik a közösségi rendezvények megtartására alkalmas helyiség. Természetesen, ennek megvalósításához külön hozzájárulnak majd a vállalkozók. Az önkormányzat azzal honorálja a segítséget, hogy reklámszerződést köt a felajánlókkal, így azok költségként számolhatják el kiadásukat. Az anyagi bázis megteremtése mellett hamarosan megtörténik a tisztújítás is az egyesület élén. (tóth) Kiskunlacházán, a Munkácsi Általános Iskola és a KRESZ-park adott otthont a Nemzetközi Kerékpáros Iskola Kupa megyei döntőjének. A Pest megyei Baleset-megelőzési Bizottság szervezésében 12 csapat összesen 53 versenyzője pattant kerékpárra, hogy számot adjon a biztonságos kerekezés tudományából. Természetesen ehhez nélkülözhetetlen volt a KRESZ elméleti és gyakorlati ismerete is. De nem csak ebből kellett jól vizsgázni azoknak, akik nyerni akartak, hanem a jó kézügyességet igénylő szerelési feladatokból is. A Pest megyeiek sikeresen szerepeltek a vetélkedésen. Csapatban az első helyet sikerült megszerezniük, elnyerve ezzel a Csőn grád Megyei Baleset-megelőzési Bizottság által felajánlott vándorserle- get. Egyéniben most a lányok bizonyultak ügyesebbnek, mivel Ficza Anita (Kere- pestarcsa) második, Locskai Marianna (Nagykőrös) negyedik helyezésével szemben Kocsis Róbert (Nagykőrös) harmadik, míg Molnár Szabolcs (Kerepestarcsa) hatodik lett. Közülük hárman — Ficza Anita, Locska Marianna, Kocsis Róbert — részt vehetnek a Bulgáriában megrendezendő Nemzetközi Kerékpáros Iskola Kupán. Az ilyen versenyek sportértékén túl azonban nem szabadna elfelejtkezni egy másik fontos tényezőről sem. Nevezetesen arról, hogy a résztvevők már egészen fiatalon is olyan ismeretekhez juthatnak. amelyek nagyban csökkentik a szünidei gyerekbalesetek számát. Tigáz-találkozó Gödöllőn Gáz van. Sokan használják ezt a kifejezést, ha gond, baj vagy egy zűrzavaros helyzet adódik. Az elmúlt hét végén nem volt gáz. Legalábbis a Tigáz Rt.-nél. Ekkor tartották ugyanis a Gödöllői Agrártudományi Egyetem sportpályáján a Tigáz Rt. XXIII. Munkahelyi Olimpiáját. A négy üzemigazgatóság — Gödöllő, Miskolc, Szolnok, Debrecen —, és a Központ (Hajdúszoboszló) közül minden évben más-más helyszínen rendezik a sporttalálkozót, így kerültek sorra az idén a gödöllőiek. Gödöllő vendégszerető és vendégváró város, olvashattuk a programfüzetben, amiben a szervezők mindent percre pontosan kidolgoztak. Elég volt tehát belelapozni a „lexikonba”, s máris lehetett válogatni a kispályás labdarúgás, asztalitenisz, kézilabda, röplabda és a sakk versenyei között. Ám műsoron kívül is bárki találhatott magának elfoglaltságot. Például a teniszpályán, vagy a sporttelepet körülvevő szép környezetben, ha éppen futni vagy kocogni támadt kedve. A közel ötszáz résztvevő a rendezőknek is épp elég feladatot adott. Dr. Huber László és csapata a propaganda terén jeleskedett, míg Szabó Béla teamje a szervezés közben szinte állandóan útban volt a különböző helyszínek között. Lehet, hogy nem is tudták, menet közben teljesítettek egy „maszek” mini maratom. Ha ez is versenyszám lett volna, bizonyára rekordlétszámú mezőny gyűlik össze, annyian segédkeztek a rendezésben. Szakács András (Központ, Hajdúszoboszló) sokéves tapasztalatával segített a gödöllőieknek: — Alapító tagnak számítok, hiszen már az első, Egerben 1969-ben megtartott sporttalálkozón is részt vettem, s azóta egyet sem hagytam ki. Az idén a legörvendetesehb számomra a sok fiatal, és én nagyon jól érzem magam köztük. Szendy Pál gödöllői üzemigazgató is minden alkalommal tagja volt a régebben még szpartakiád- nak nevezett sorozatnak, s csak most fordult elő először, hogy nem állt rajthoz valamelyik számban. De ez az év is hozott azért újat számára: — A sportértéken és a jó hangulaton túl még egy dolgot említenék. A mindenapokat is segíti ez a találkozó, ahol olyan személyes kapcsolatok alakulnak ki az üzemigazgatóságok között, ami megkönnyítheti a továbbiakban a munkánkat. Szombat délutánra kezdtek kialakulni az erőviszonyok a sportpályánkon. Nagy csatákat vívtak a csapatok a vasárnapi döntőkbe kerülésért. A gödöllői focisták a sorsolást átkozták, hogy már megint a Debrecennel kerültek egy csoportba, amely évek óta a legerősebb együttesnek számít. Panaszra a pingpongosoknak is lehetett okuk. Ok az alaposan átforrósodott fedett tornacsarnokban játszottak. Ennél sokkal kellemesebb lehetett azoknak az uraknak, akik a röplabda küzdelmeiben csinosabbnál csinosabb hölgyekkel alkottak vegyes csapatokat. Persze nemcsak a röpis lányok, asszonyok játékán (és rajtuk) akadtak meg a férfitekintetek. A gyengébb nem (?) a focin és a sakkon kívül — itt nem neveztek női csapatok — kézilabdában és asztaliteniszben is „hozta a formát”. Apropó, sakk. Feltétlen említést érdemel a legfiatalabb résztvevő, a gödöllői színekben induló, 12 éves Tetézi Attila, aki: — „Hű de mérges vagyok!" felkiáltással törte meg a sakkozók csendjét. Hogy miért volt mérges?: — Már percek óta nem tudtam egy jó lépést kitalálni, aztán mégis sikerült nyerni. így két győzelmem van, de sajnos ugyanannyi vereségem is. Közben befejeződtek az elő- csatározások, s már csak a vasárnapi döntők maradtak hátra. Az első versenynap után kezdetét vette az esti szórakoztató műsor: zene, tánc, sőt a bátrabbaknak hőlégballonos repülés a város konyákén. Talán a hajdúszoboszlói központ sportolói vigyáztak legjobban az erőnlétükre a szombat esti mulatság alatt, mert a vasárnapi döntőkben szinte taroltak, így magabiztosan nyerték az ösz- szesített versenyt 121 ponttal. A második helyért Gödöllő és Debrecen vívott nagy harcot, s végül a helyiek lettek a harmadikok. A bronzérem után pedig nem illik azt mondani, hogy baj, azaz gáz van! A baj csak az, mondták többen, hogy vége van. (Oláh) Ezüst és bronz Essenból Pénteken este Essenben megtört a jég: tizenhárom év után újból érem született magyar női tőrvívásban, a 16 és fél éves Mohamed Aida második helye jóvoltából. Utoljára az 1980-as moszkvai olimpián szerzett egyéniben érmet magyar vívónő, Maros Magda, aki második lett. Az elsőséget az olasz Bartalozzi szerezte meg. A szombati férfi tőr egyéni világbajnokság eredménye: 1. Alexander Koch (Németország), 2. Szergej Golubickij (Ukrajna), 3. Uwe Römer (Németország) és Philippe Omnes (Franciaország), 5. Érsek Zsolt (Magyarország), ... 22. Kun Csaba, 23. Busa István. Vasárnap a vívó-világbajnok- ság férfi párbajtőr számában bronzérmet szerzett Kovács Iván, miután az elődöntőben 2:1 (5:3, 3:5, 6:4) arányban kikapott a német Schmitt-től. Miss Eurosport ’93 / Kolozsi Agnes a királynő' Az Adriai-tenger partján, Umagban különleges „sporteseményt” rendeztek 2500 néző, és több tv-társaság érdeklődésétől kísérve. Az európai sportolónők szépségkirálynő-választá- sán a magyar Kolozsi Agnes érdemelte ki a legtöbb pontot a zsűritől, így ő örvendhet a Miss Eurosport ’93 megtisztelő címnek. Kolozsi Ágnes „udvarhölgyei” horvátok, mégpedig Jadranka Zaradic és Moira Pre- cab. (Utóbbi sportolónő ereiben olasz vér is csörgedezik.) A vasárnapi úgynevezett szuperfináléban egy másik magyar sportolónő is érdekelt volt. Balogh Éva a Kolozsié- val megegyező pontszámhoz jutott, ám a korábbi nemzetközi „rostálóversenyeken” kevesebbet gyűjtött, így az összesítésben végül a negyedik hely jutott neki.
