Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-05 / 154. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. JÚLIUS 5., HÉTFŐ Dr. Kiss István, a Magyar Kézilabda Szövetség új alelnöke tiszta pénzügyi képet akar Huszonharmadszor is siker volt Férfiaknak szívesebben fújta a sípot Kevés sportágban húzódik im­már évek óta annyira az igazi megoldás idejének eljötté, mint a kézilabdázásban. Elég csak az el­nökökre gondolni. A nyolcvanas évek közepén még dr. Varga Jó­zsef e\nökö\t, hogy azután Dobro- vits Péter kövesse. Ő egészen 1991 őszéig kitartott, ám ekkor bedobta a törülközőt. 1991. de­cember 28-án. többszöri halasz­tást követően a közgyűlés Bar- cza Imrének szavazott bizalmat, ám egy évnél tovább ő sem bírta az iramot. Ez év elején sikerült „megpuhítani” az egykori debre­ceni kézilabdázót, Pősze Lajost, ám a biztosra vett pénzforrás ez­úttal is idő előtt elapadt, hiszen Pőszét csak úgy ripsz-ropsz levál­tották a Szerencsejáték Rt. éléről. Papíron ugyan továbbra is Pő­sze a Magyar Kézilabda Szövet­ség elnöke, de egészen más a je­lenlegi pozíciója, mint egy-két hónappal korábban. Az általa ho­zott, illetve a tőle a későbbiekben várt-várható pénz nagyságáról senki nem mond konkrétumokat. Ettől függetlenül nagy volt az öröm a szövetség háza táján, ami­kor egy ambiciózus sportembert, dr. Kiss Istvánt sikerült a táncba vinniük, azaz rábeszélniük, hogy vállaljon komolyabb elkötelezett­séget a sportággal szemben, mint azt eddig tette. Pedig dr. Kiss Ist­ván eddig sem keveset vállalt. Elég csak a legutóbbi hónapok eseményeit felidézni: az ő cége, az OK1SZ Oktatási Központ Kft. volt ugyanis az, amely elvállalta a férfi junior világbajnokságon a selejtezőkre készült magyar együttest. Nem kizárt, hogy a fiúk várakozáson felüli szereplé­se, a megérdemelt továbbjutás an­nak is köszönhető, hogy biztos anyagi háttérrel rendelkezett a csapat, s a játékosok nyugodtak lehettek abban is, ha kijutnak Egyiptomba, a szeptemberi dön­tőre, hát oda is elutazhatnak majd, nem kell visszalépniük anyagi okok miatt. —Nagyon örülök, hogy ezt az igen tehetséges társaságot támo­gathattam — vágott bele a köze­pébe az oktatási központ támoga­tója. — Egyben felelősségteljes A kézilabda-szövetség új alelnöke (jobbról) mellett Varga István, az egykori abonyi, nagy sikereit, a világválogatott­ságot Debrecenben elért Varga István az izraeli nemzeti sporttáborban, Netanyában. A fémszobor az 1972-es, mün­cheni olimpián legyilkolt 11 izraeli sportoló emlékét ó'rzi A szerzó' felvétele is ez a vállalkozás, mert meggyő­ződésem, hogy ebben a gárdá­ban perspektivikusan nagyon sok a tartalék. A mai felnőttek közül néhány, 23-25 éves válogatottat elképzelésem szerint a követke­ző 1-2 évben jól egybe lehet majd ötvözni, s ez esetben né­hány éves hullámvölgyet követő­en ismét megindulhat felfelé a magyar fétfi kézilabda-váloga­tott is. A 45 éves, vegyészmérnöki és jogi diplomával is rendelkező sportember valóban megjárta azokat a bizonyos lépcsőfokokat: a kétkezi munkától kezdve jutott el jelenlegi, felelősségteljes fel­adatköréig. Ami pedig a sportbé- li előéletét illeti, hát ott is szer­zett némi tapasztalatot. Előbb a közép- és hosszútávfutás érdekel­te, de egy makacs sérülés miatt fel kellett hagynia álmaival, nem lehetett az, aki szeretett volna. Később a kézilabdázásnál kötött ki; a Kőbányai Gyógyszeráru- gyár csapatában, a K. Lombikban a Budapest I. osztályú bajnokság­ban szerepelt rendszeresen. Visz- szavonulását követően pedig já­tékvezetőként működött közre: előbb Herz, majd Brecska párja­ként éveken át A kategóriás bíró­ként fújta a sípot. — Tizenöt éven át vezettem NB I-es meccseket — pontosí­tott Kiss István —, s megvallom, férfiaknak szívesebben fújtam a sípot, mint nőknek. Közben öt­szörjártam a méltán világhírű Te- ramóban, ahol rendre több mint háromszáz kézilabdacsapat rande­vúzik, a felnőttek kizárásával. Szóval mindig is a hajtós, ke­mény meccseket szerettem, s ilyesmiben nem szenvedtem hi­ányt. Hogy mist ne mondjak, a búcsút számomra a férfi NB I bronzérmét eldöntő, harmadik Győri ETO—Pick-Szeged találko­zó jelentette... Talán még nem vonult volna vissza a sípmesterség gyakorlásá­tól, ha nem kérik fel, legyen a Magyar Kézilabda Szövetség gaz­dasági alelnöke! — Számos kikötésem volt ugyan, de elvállaltam a megbíza­tást, amelynek legelső ténykedé­seként független pénzügyi szak­embert kértünk fel a szövetség anyagi helyzetének teljes átvilágí­tására. A sok szóbeszéd közepet­te ugyanis senki nem tud bizto­sat, mennyi is valóban a kézilab­da-szövetség adóssága, illetve mennyi kinnlevősége van a közös kasszának. Ennek a „feltérképe­zésnek” július 31-ig be kell feje­ződni, s csak ezután tudunk to­vábblépni. A tiszta pénzügyi helyzet megteremtése ugyanis minden más érdemi tevékenység előfeltétele! A gazdasági alelnök azt is hoz­zátette, hogy a mérleg elkészülte után villámgyorsan hozzálátnak a 2. félévre szóló költségvetés ösz- szeállításához annak függvényé­ben, hogy mire lenne szüksége a férfi, s mire a női szakágnak. Rendkívül fontosnak tartja, hogy olyan reklámszerződéseket sike­rüljön kötni, amelyek feltételei betarthatók, korrektek, s nem utolsósorban anyagilag gyümöl­csözőek legyenek a kézilabdázás számára. — Az igényes munka híve va­gyok, s ha már felkértek, hát ezt a mentalitást szeretném képviseli a kézilabdázásban is! Ami en­gem illet, igyekszem mindent el­követni az anyagiak előteremtésé­ért, hogy a sportágban az eredmé­nyeinek és a megnyilvánuló kö­vetelményeknek, elvárásoknak megfelelően, azokhoz méltó kere­tek között tudjon élni. Jocha Károly Segítettek a helyi vállalkozók Mentőöv az Aranyszarvasnak A legjobbak Bulgáriába utaznak Sport és baleset-megeló'zés A helyi vállalkozóktól vártak — s a jelek szerint kaptak — mentő­övet a megyei labdarúgó-bajnok­ságban játszó Tápiószentmártoni Aranyszatvas Sportegyesület fo­cistái. Korábban a termelőszövetke­zet teljes egészében fedezte a sportkör működésének költségeit. A tsz két esztendeje azonban beje­lentette, hogy a továbbiakban nem áll módjában a fenntartást egyedül megoldani. A működte­tést az önkormányzat vette át — igaz, a tsz sem hagyta cserben a társaságot. Ennek ellenére válság­ba került a szentmártoni foci (is): az idén éppenhogy elkerülték a megyei első osztályból való ki­esést. A bajnokság végén az egye­sület vezetősége önkritikát gyako­rolt, s lemondott, hátha az újak si­keresebbek lesznek, főleg, ha pénzt is sikerül valahonnan sze­rezniük... Az elmúlt napokban az önkor­mányzat közös tanakodásra hí­vott meg néhány helyi vállalko­zót, hátha mondanak néhány jó ötletet a bajba jutott falusi sport­egyesület megsegítésére. A kez­deményezés nem várt, kecsegtető eredménnyel járt: a felajánlások­ból azonnal összejött 200 ezer fo­rint, s az adakozók garantálták, hogy cselekedetük nem egyszeri eset lesz. Javasolták egy klubház megépítését, mivel csak öltöző van Tápiószentmártonban, s na­gyon hiányzik a közösségi ren­dezvények megtartására alkal­mas helyiség. Természetesen, en­nek megvalósításához külön hoz­zájárulnak majd a vállalkozók. Az önkormányzat azzal honorál­ja a segítséget, hogy reklámszer­ződést köt a felajánlókkal, így azok költségként számolhatják el kiadásukat. Az anyagi bázis megteremtése mellett hamarosan megtörténik a tisztújítás is az egyesület élén. (tóth) Kiskunlacházán, a Munkácsi Általános Iskola és a KRESZ-park adott otthont a Nemzetközi Kerékpáros Isko­la Kupa megyei döntőjének. A Pest megyei Baleset-meg­előzési Bizottság szervezésé­ben 12 csapat összesen 53 versenyzője pattant kerékpár­ra, hogy számot adjon a biz­tonságos kerekezés tudomá­nyából. Természetesen ehhez nélkülözhetetlen volt a KRESZ elméleti és gyakorla­ti ismerete is. De nem csak ebből kellett jól vizsgázni azoknak, akik nyerni akar­tak, hanem a jó kézügyessé­get igénylő szerelési felada­tokból is. A Pest megyeiek sikeresen szerepeltek a vetélkedésen. Csapatban az első helyet sike­rült megszerezniük, elnyerve ezzel a Csőn grád Megyei Baleset-megelőzési Bizottság által felajánlott vándorserle- get. Egyéniben most a lá­nyok bizonyultak ügyesebb­nek, mivel Ficza Anita (Kere- pestarcsa) második, Locskai Marianna (Nagykőrös) ne­gyedik helyezésével szem­ben Kocsis Róbert (Nagykő­rös) harmadik, míg Molnár Szabolcs (Kerepestarcsa) ha­todik lett. Közülük hárman — Ficza Anita, Locska Mari­anna, Kocsis Róbert — részt vehetnek a Bulgáriában meg­rendezendő Nemzetközi Ke­rékpáros Iskola Kupán. Az ilyen versenyek sportér­tékén túl azonban nem sza­badna elfelejtkezni egy má­sik fontos tényezőről sem. Nevezetesen arról, hogy a résztvevők már egészen fiata­lon is olyan ismeretekhez jut­hatnak. amelyek nagyban csökkentik a szünidei gyerek­balesetek számát. Tigáz-találkozó Gödöllőn Gáz van. Sokan használják ezt a kifejezést, ha gond, baj vagy egy zűrzavaros helyzet adódik. Az elmúlt hét végén nem volt gáz. Legalábbis a Tigáz Rt.-nél. Ekkor tartották ugyanis a Gö­döllői Agrártudományi Egyetem sportpályáján a Tigáz Rt. XXIII. Munkahelyi Olimpiáját. A négy üzemigazgatóság — Gödöllő, Miskolc, Szolnok, Debrecen —, és a Központ (Hajdú­szoboszló) közül minden évben más-más helyszínen rendezik a sporttalálkozót, így kerültek sorra az idén a gödöllőiek. Gödöllő vendégszerető és ven­dégváró város, olvashattuk a programfüzetben, amiben a szer­vezők mindent percre pontosan kidolgoztak. Elég volt tehát bele­lapozni a „lexikonba”, s máris le­hetett válogatni a kispályás lab­darúgás, asztalitenisz, kézilab­da, röplabda és a sakk versenyei között. Ám műsoron kívül is bár­ki találhatott magának elfoglalt­ságot. Például a teniszpályán, vagy a sporttelepet körülvevő szép környezetben, ha éppen fut­ni vagy kocogni támadt kedve. A közel ötszáz résztvevő a ren­dezőknek is épp elég feladatot adott. Dr. Huber László és csa­pata a propaganda terén jeleske­dett, míg Szabó Béla teamje a szervezés közben szinte állandó­an útban volt a különböző hely­színek között. Lehet, hogy nem is tudták, menet közben teljesítet­tek egy „maszek” mini mara­tom. Ha ez is versenyszám lett volna, bizonyára rekordlétszámú mezőny gyűlik össze, annyian se­gédkeztek a rendezésben. Szakács András (Központ, Hajdúszoboszló) sokéves tapasz­talatával segített a gödöllőieknek: — Alapító tagnak számítok, hiszen már az első, Egerben 1969-ben megtartott sporttalál­kozón is részt vettem, s azóta egyet sem hagytam ki. Az idén a legörvendetesehb számomra a sok fiatal, és én nagyon jól ér­zem magam köztük. Szendy Pál gödöllői üzemigaz­gató is minden alkalommal tagja volt a régebben még szpartakiád- nak nevezett sorozatnak, s csak most fordult elő először, hogy nem állt rajthoz valamelyik számban. De ez az év is hozott azért újat számára: — A sportértéken és a jó han­gulaton túl még egy dolgot emlí­tenék. A mindenapokat is segíti ez a találkozó, ahol olyan szemé­lyes kapcsolatok alakulnak ki az üzemigazgatóságok között, ami megkönnyítheti a továbbiakban a munkánkat. Szombat délutánra kezdtek ki­alakulni az erőviszonyok a sport­pályánkon. Nagy csatákat vívtak a csapatok a vasárnapi döntőkbe kerülésért. A gödöllői focisták a sorsolást átkozták, hogy már me­gint a Debrecennel kerültek egy csoportba, amely évek óta a leg­erősebb együttesnek számít. Pa­naszra a pingpongosoknak is le­hetett okuk. Ok az alaposan át­forrósodott fedett tornacsarnok­ban játszottak. Ennél sokkal kel­lemesebb lehetett azoknak az uraknak, akik a röplabda küzdel­meiben csinosabbnál csinosabb hölgyekkel alkottak vegyes csa­patokat. Persze nemcsak a röpis lányok, asszonyok játékán (és rajtuk) akadtak meg a férfitekin­tetek. A gyengébb nem (?) a fo­cin és a sakkon kívül — itt nem neveztek női csapatok — kézi­labdában és asztaliteniszben is „hozta a formát”. Apropó, sakk. Feltétlen emlí­tést érdemel a legfiatalabb részt­vevő, a gödöllői színekben indu­ló, 12 éves Tetézi Attila, aki: — „Hű de mérges vagyok!" felkiál­tással törte meg a sakkozók csendjét. Hogy miért volt mérges?: — Már percek óta nem tudtam egy jó lépést kitalálni, aztán mégis si­került nyerni. így két győzelmem van, de sajnos ugyanannyi vere­ségem is. Közben befejeződtek az elő- csatározások, s már csak a vasár­napi döntők maradtak hátra. Az első versenynap után kezdetét vette az esti szórakoztató műsor: zene, tánc, sőt a bátrabbaknak hőlégballonos repülés a város konyákén. Talán a hajdúszoboszlói köz­pont sportolói vigyáztak legjob­ban az erőnlétükre a szombat esti mulatság alatt, mert a vasár­napi döntőkben szinte taroltak, így magabiztosan nyerték az ösz- szesített versenyt 121 ponttal. A második helyért Gödöllő és Deb­recen vívott nagy harcot, s végül a helyiek lettek a harmadikok. A bronzérem után pedig nem illik azt mondani, hogy baj, azaz gáz van! A baj csak az, mondták töb­ben, hogy vége van. (Oláh) Ezüst és bronz Essenból Pénteken este Essenben meg­tört a jég: tizenhárom év után újból érem született magyar női tőrvívásban, a 16 és fél éves Mohamed Aida második helye jóvoltából. Utoljára az 1980-as moszkvai olimpián szerzett egyéniben érmet ma­gyar vívónő, Maros Magda, aki második lett. Az elsőséget az olasz Bartalozzi szerezte meg. A szombati férfi tőr egyéni világbajnokság eredménye: 1. Alexander Koch (Németor­szág), 2. Szergej Golubickij (Ukrajna), 3. Uwe Römer (Né­metország) és Philippe Omnes (Franciaország), 5. Érsek Zsolt (Magyarország), ... 22. Kun Csaba, 23. Busa István. Vasárnap a vívó-világbajnok- ság férfi párbajtőr számában bronzérmet szerzett Kovács Iván, miután az elődöntőben 2:1 (5:3, 3:5, 6:4) arányban ki­kapott a német Schmitt-től. Miss Eurosport ’93 / Kolozsi Agnes a királynő' Az Adriai-tenger partján, Umagban különleges „sportese­ményt” rendeztek 2500 néző, és több tv-társaság érdeklődésé­től kísérve. Az európai sporto­lónők szépségkirálynő-választá- sán a magyar Kolozsi Agnes ér­demelte ki a legtöbb pontot a zsűritől, így ő örvendhet a Miss Eurosport ’93 megtisztelő címnek. Kolozsi Ágnes „udvarhöl­gyei” horvátok, mégpedig Jad­ranka Zaradic és Moira Pre- cab. (Utóbbi sportolónő erei­ben olasz vér is csörgedezik.) A vasárnapi úgynevezett szu­perfináléban egy másik ma­gyar sportolónő is érdekelt volt. Balogh Éva a Kolozsié- val megegyező pontszámhoz jutott, ám a korábbi nemzetkö­zi „rostálóversenyeken” keve­sebbet gyűjtött, így az összesí­tésben végül a negyedik hely jutott neki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom