Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-31 / 177. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. JÚLIUS 31.. SZOMBAT 9 Jézus — az élet bősége Jézus így szólt a sokasághoz: „Bizony, bizony, mondom néktek, én vagyok a juhok ajtaja. Ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bejár és kijár, és legeidre talál... Én azért jöttem, hogy a juhoknak életük legyen, sót bőségben legyen.” (János 10,7. 9. 10.) Jézus, a Jópásztor, nem a javakban való bővölködésl ígéri, hanem az élet bőségét. Aki átélt már olyan pillanatokat, melyekben a máskor figyelemre sem méltatott levegőből lett hirtelen kevés, az pontosan tudja, hogy a levegőt semmi sem pótolhatja. Akit légszomj gyötör, annak lába elé zsákszám önthetnek ezüstöt, kincset, aranyat — nem segít. Fuldoklik, és amíg hang jön ki a torkán, kétségbeesve kiált: „Levegőt", „Csak egy kis levegőt még!” Tudja, hogy a levegő most magát az életet jelenti. Van egy hely, mely egy térképen sem lelhető fel, és ahová előbb-utóbb mégis mindnyájan eljutunk — a zsoltáros a „halál árnyéka völgyének" nevezi —, ahol elfogy a levegő... Elfogy, és a föld javaiból egy sem pótolhatja. E félelmetes völgy az életben való szűkölködés helye. Jézus azt ígéri, hogy az ő juhainak ilyenkor sincs okuk kétségbeesésre, mert ő, a Pásztor, velük van. És ez elég. Földi kincs nem pótolja a levegőt: az élet javai nem pótolják az életet — de Jézus jelenlétében az ő juhai levegő híján sem szűkölködnek az életben, hanem bővölködnek benne! Az éltető levegőből hamar ki lehet fogyni — egyszer ezt mindnyájan megtapasztaljuk. Jézusból soha nem lehet kifogyni! Ő ott is jelen van, ahová senki más nem kísérhet el: ő jelen van és juhai mellett van a „halál árnyékának völgyében" is. Ezért boldog, aki már most, amikor még levegő is bőségesen áll rendelkezésre, Jézusban tapasztalja meg az élet egyetlen igaz feltételét. Véghelyi Antal evangélikus lelkész Cegléd Egyházi kronológia A közeli hetekben nem mindennapi könyv hagyta el a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének nyomdáját. A könyv címe: EGYHÁZAK AZ ÚJKORI MAGYARORSZÁGON 1790—1992. Szerzői egy fiatal történész és egy egyetemi tanár: Balogh Margit és Gergely Jenő. Könyvüket 1790-től indítják, pontosan 1790. január 28-tól, amikor is II. József osztrák császár és magyar király három kivételével visszavonta az uralkodása alatt hozott Magyarországot illető rendeletéit. Az 1781. október 13-án aláírt, a nem katolikus vallásgyakorlatát engedélyező türelmi rendelet. A katolikus alsópapság anyagi helyzetét szabályozó rendelet érvényben maradt... A harmadik rendelet a jobbágyok szabad költözködését és mozgását biztosította. A szerzők 400 oldalon keresztül pergetik az adatokat, s így születhetett meg időrendi felsorolásban az egyház és vallástörténeti kronológia. A könyvet magát hiánypótló munkának is nevezhetjük, jóllehet már az elmúlt századok során is született hasonló kísérlet. Köztudomású, hogy 1947, illetve 1948-ban, véglegesen pedig 1949-ben megszakadt az egyháztörténet írásának hagyománya. Bőven van tehát tennivaló. Fel kell dolgozni a hiányzó évtizedek anyagát. A kronológia tudorai ugyanakkor elismerik jelenlegi munkásságuk hiányosságait és ígérik, hogy jövő év könyvnapjára igyekeznek pótolni azt, művük II. kötetében. Valóban sok még a pótolni való, elég ha csak arra gondolunk, hogy nincsenek felsorolva azok a református papok, akiket a kommunista rendszer meghurcolt az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül, vagy anélkül, de nincsenek azok a főpapok és püspökök és más egyházi és világi tisztviselők sem, akik az elmúlt rendszert közvetve vagy közvetlenül kiszolgálták. Azért is különösen szembetűnő ez a hiányosság, mivel a katolikus egyház ugyanezt már pótolta. Ennek az egyházi kronológiának van még más érdekessége is. Felsorolja az 1990-től hivatalosan bejegyzett több mint 50 kisegyhá- zat, amelyeknek nevei között furcsákat és néha alig kimondhatókat találni. Például: Arany Rózsakért Val- iásközösség, Őskerestyén Apostoli Egyház, Késői Eső Gyülekezet, Magyar Boszorkányszövetség, Buddhista Misszió az Arya Maitreya Mandala Kelet-európai Rendtartománya, Kar- ma-Kagyüpa Közösség, OM Vishwa Guru Deep Hindu Mandir Mahaprabhu- ji a Világmindenség Guruja Hindu Vallási Közösség és Szellemi Iskola, Magyar Iszlám Közösség és így tovább. Akiket érdekel az egyház és vallástörténet esemény és sorrendisége, hasznos tanácsadót talál az Egyázak az újkori Magyarországon 1790—1992 című kronológiában. Futó Dezső A letkési katolikus gyülekezet Vallásosságuk hagyományos és mély A fáma szerint ezt a templomot eredetileg Ipolyszalkára tervezték, csak véletlenül elcserélték a papírokat... A szerző felvétele — Az első feljegyzések a községről 1261-ből maradtak ránk — ütötte föl Puchovszy István letkési plébános az egyházközség történetét tartalmazó díszes füzetet, a História Donus-t, amikor felkerestem, kérve, hogy mutassa be az olvasóinknak a gyülekezetét. Nem az eredeti példányt nyitotta ki, az ugyanis a második világháborúban elpusztult. Már ez is jelzi, hogy Letkést, ezt a több mint ezer lelket számláló községet sem kerülték el a történelem viharai. Márcsak azért sem, mert évszázadokig fontos, a Dunakanyart a felvidéki városokkal összekötő út haladt át rajta. De ennek köszönhette a község a fejlődését is, azt, hogy az évezred első felében már temploma volt, nem is akármilyen, hanem ásatások tanúbizonysága szerint egy gyönyörű gótikus épület. 1464-ben kelt okmányok egy- házas helyként említik — ez is a templom létére utal. Ugyanebben az évben jegyezték föl a település nevét Rómában, a pápa városában arra a jegyzékre, amelyen a Péter-fil- lérek befizetését vezették. A Péter-fillérek az egész keresztény világból érkeztek, s érkeznek ma is a római katolikus egyház központjába, a kiadások fedezésére. A nagy törés a község életében a török időkben következett be. Pontosabban 1598- ban, amikoris a tizenöt éves háború során tizenhét ipoly- menti község pusztult el. Köztük Letkés is. A török azonban mindössze egyetlen esztendeig tudta tartani Ipolymen- tét, a következő évben, 1599-ben felszabadult a terület. Az elnéptelenedett tájra Felvidékről költöztek be, s lassanként benépesült Letkés is. A török kiűzetés után a község az esztergomi érsekségé lett. Az egyház a birtokot bérlőknek adta ki. 1676-ban licen- ciátus, vagyis teológiailag képzett világi személyt neveztek ki Letkésre. A ma is álló templom felépítésére azonban még több mint száz évet kellett várni. A fáma szerint az ugyancsak a múltszázad elején épülő ipolyszalkai templom tervei véletlenül Letkésre kerültek, s itt használták fel őket, a letkési terveket pedig Ipolyszalkán. Ez az oka annak, hogy a község lakóinak számához mérten túlságosan nagy a templom... — A letkésiek ragaszkodnak az egyházukhoz — tér át a plébános a mai helyzet ismertetésére. — Vallásosságuk hagyományos és mély. Á falu lakóinak hosszú időn keresztül, egészen 1951-ig nem volt helybenlakó lelkészük, hanem csak olyan, aki Ipolytölgyesről, a szomszéd községből járt át. A kinevezett pap az első időkben — mivel paróchia nem volt a községben — albérletben lakott. A gyermekeket még ezekben a nehéz időkben is szinte maradéktalanul beíratták hittanra. A keresztelési, házasságkötési, temetési szolgálatot ma is csaknem valamennyi letkési igénybe veszi. Egy fogyatékossága van talán a népnek, mondja elgondolkodva a plébános, a hajsza, a túlságos munkaszeretet. Ennek ellenére sajnos nem tudnak kiemelkedni, az utóbbi évtizedekben is alig szerzett valaki diplomát a községben. —- Á két vasárnapi misén ma is résztvesznek vagy háromszázan, a mindennap megtartott esti istentiszteleteken pedig úgy negyvenen. Igencsak igénylik a pap szolgálatát, ezért csak négy-öt évenként tudok hosszabb időre kimozdulni a faluból. Mindezt persze nem panaszképpen említem — mondta a plébános. — A nyájat igyekszem türelemmel tanítani, nem kérek számon semmit, nagykorúságokra akarom nevelni őket. Az istentiszteleti alkalmakkor nem moralizálok, nem korholom a nyájat — avatott be lelkészi módszereibe. — Mindez nem hoz látványos sikereket, viszont biztos vagyok benne, hogy hosz- szú távon kamatozik. H. P. Egyházi-vallási kislexikon VII. A Római Katolikus Egyház (II.) A Szentségek: a hét, „Krisztus által rendelt szentségiből hármat (kereszt- ség, bérmálás, papi rend) nem szabad megismételni. Valamennyi alapja a ke- resztség, amely a megszentelt vízzel lemossa az eredendő (s egyéni) bűnök büntetését. Ezt megerősíti a bérmálás (körülbelül 14 éves korban). A legszentebb oltári- szentségben maga az Úr Krisztus van jelen, a kenyér és bor színében. („Vegyétek, egyétek! Ez az én testem,... ez az én vérem...,”) Előtte egy órával sem a pap, sem az áldozó nem ehet, nem ihat. A bűnbánat: megbánás, gyónás, feloldozás (nem a földi, csak az örök büntetések alól). A „bocsánatos bűnök” még nem fordítottak el Istentől, a „halálos bűnök” Isten ellenségévé tesznek, s üdvözítő kegyelmétől megfosztanak. Utolsó kenet (ma betegek Verrocchio-Leonardo da Vinci: Krisztus megkeresztelése szentsége): az oiajDogyoDoi sajtolt, püspök által megszentelt olajjal megkenik a beteget. A papi rend különbözteti meg a hívek kormányzására és az istentiszteleti teendők végzésére hivatott papokat a laikusoktól. A házasság első célja valamikor gyermekek nemzése s felnevelése volt — ma az egymás iránti szeretet. Mint szentség, felbonthatatlan. A hét szentséget a szivárvány hét színével szokták jellemezni, így a keresztség fehér (ártatlanság), az Úrvacsora zöld (remény), a bűnbánat vörös (vér), a házasság kék (hűség). Szentelmények a szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos szokások: térdhajtás, keresztvetés, szentelt vízzel való meghintés, füstölés — és bizonyos szertartások, melyek nem Krisztus rendelkezésén alapulnak, például a szentelés, az áldások és az ördögűzés (exor- cizmus) is. (Folytatjuk) Kovács Mária
