Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-30 / 176. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJUSAC 1993. JULIUS 30.. PENTER Sváb gyermekközösség két esztendő alatt E lap hasábjain velünk kapcsolatban utoljára a Taksonyi Duna Menti Svábok Baráti Körének legfontosabb céljáról, leendő tájházunk, közsé-, günk múzeumának alapításáról és röviden a taksonyi ifjú Zenebarátok lelkes kis csapatáról lehetett olvasni. Szeretnék ezekre a kisdiák- kokra és fiatalokra visszatérni, mert úgy érzem, megérdemlik! Sok pedagógus kollégám panaszkodik, tanulóikat iskolán kívül alig lehet valamilyen közösségi cselekedetbe vagy szereplésbe bevonni. Szerencsére nálunk éppen ellenkező a helyzet; szinte mindig a gyerekek kérdezik: mikor megyünk már ismét szerepelni? Nemzeti ünnepünkön — március 15-én — kikönyörögték, hogy bemutathassák új táncukat. Két év alatt sikerült egészséges kis közösségünket ösz- szekovácsolni. Közös munka, összefogás gyümölcse ez. A szülők a legmesszebbmenőkig támogatják céljainkat, népviseleteket varrnak, sütnek-főznek ünnepélyeinkre, szerepléseinkre elkísérnek bennünket, dicsérik és bátorítják gyermekeiket, mondogatván: „szép” és nemes, amit tanulnak, előadnak, ápolva ezzel német őseink hagyományait az anyanyelv, a népszokások, a zene, az ének és a tánc, valamint a népviselet területén. Természetesen nélkülözhetetlen az a kitűnő nevelőkből álló tantestület, amely a taksonyi Taksony Vezér Általános Iskolában. Török István igazgató úr vezetésével dolgozik. Nem véletlen a sok első helyezés, kimagasló eredmény a területi, megyei tanulmányi, elsősorban nemzetiségi német nyelvi versenyeken: 1992. április 25-én a Pest megyei német szaktárgyi vetélkedő döntőjén, Budaörsön I. díjat nyert Karika Márton VIII. osztályos tanulónk. 1993-ban ugyanezen a döntőn, Solymáron I. díjat nyert Szegvári Lívia VII. osztályos tanulónk. Igen szorgalmasak, tehetségesek ezek a gyerekek. De most nem ezen tulajdonságaikat szeretném kiemelni, hanem azt, hogy végtelen szolgálat- és segítőkészek, jószívűek! Karácsonyra immáron másodszor készültek nagymamáiktól gyűjtött német mon- dókákkal és a régi taksonyi sváb betlehemes játékkal. Mégis, két év alatt egy kedves meghívás kedvéért készek voltak egy magyar nyelvű programot is előadni a szomszéd, majosházi nyugdíjasklub tagjainak legnagyobb örömére. A legszebbet a gyerekek és fiatalok azonban — úgy érzem — ez év május 23-án tették! Őszintén szólva „kicsit féltem, nem terhelem-e túl őket egy siófoki meghívással, amely erre a napra szólt. Ugyanis 22-én felejthetetlen élményt szereztek műsorunkkal a taksonyi kultúr- házban 120, Németországból érkezett vendégnek. Az est a közös ünnepléssel hosz- szúra nyúlt. Vasárnap 14 órakor már ismét szerepeltek a taksonyi sziget árnyas fái alatt, a Tökölről jött vendégeinket szórakoztatták. Ezek után kellett indulni a Balatonhoz. De Veres Attila, a taksonyi Ifjú Németek Egyesületének vezetője kérésemre így válaszolt: „Ha segíthetünk, kötelességünk! Ott a helyünk!” A mozgássérültek nemzetközi találkozójának búcsúestjén szerepelhettünk. Szabad buszt azonban égen-földön nem tudtam találni. Ismét a barátság segített, régi munkatársam, hazánk egyik legkitűnőbb idegenforgalmi szakembere, Herczka György önzetlenül rendelkezésünkre bocsátott egy gyönyörű luxusautóbuszt. Feláldozta saját szabad vasárnap délutánját, hogy ellenőrizze, kiáll-e a busz, el tudunk-e indulni. 56 kisdiák és fiatal örvendeztette meg a nagyon szép taksonyi népviseletben versekkel, népdalokkal és néptánccal a lelkes német, osztrák és magyar mozgássérült közönséget. A német nyelvű programunkat magyar versekkel és a Hufnagel Aladár tanár úr által írt ismert német népdalok magyar szövegével bővítettük. Zenekarunk Karsai Zoltán vezetésével is nagy sikert aratott. Vendéglátóink tolószékükben ülve is élvezték a számukra szokatlan szórakozást. Boldog voltam, hogy láthattam, mekkora örömet szerzünk mozgássérült embertársainknak, és hogy érez- hetem, mennyire örülnek a taksonyi gyermekek és fiatalok, hogy örömet szerezhetnek! Mosolyogva, de nehéz szívvel tették. 13 éves kis tanítványom suttogta fülembe: „Ági néni, nem biztos, hogy el fogom tudni szavalni a versem, fojtogat a sírás, ha ezekre a bácsikra, nénikre nézek.” Igen, ilyen lelkű gyerekek és fiatalok is vannak, és mi itt, Taksonyban nagyon büszkék vagyunk rájuk. Minden kislány kapott egy szál virágot, miközben kérdezgették: „Jövőre is jöttök hozzánk?” Karika Ágnes a Taksonyi Duna Menti Svábok Baráti Körének elnöke A Taksonyi Duna Menti Svábok Baráti Körének irodalmi színpada és zenészei. Ezek a kisdiákok és fiatalok a néptánccsoportban is táncolnak itr H m. r t S3 k gMI w If Karika Márton és Csata János harmonikázik A kicsi, de annál lelkesebb csapat
