Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-03 / 153. szám
PEST MEGYEI XXXVII. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JULIUS 3., SZOMBAT Kormányülés Szomorú nyár Kocséron Kisemmizettek reménysége a törvényszék A kormány csütörtöki ülésén csupán néhány témával foglalkozott, így a Köztársasági Elnöki és a Miniszterelnöki Hivatal budavári elhelyezésével, a magyar—török környezetvédelmi megállapodással, valamint a Házat—Hazát Alapítvány támogatásával. A pénteki szóvivői tájékoztatón Juhász Judit kormányszóvivő bejelentette, hogy a kabinet Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert bízta meg a budavári Dísz tér—Szent György tér térségének helyreállításával kapcsolatos munkák koordinálásával, s a közvélemény folyamatos tájékoztatásával. Gyurkó János elmondotta, hogy az idén, s jövőre csupán az előkészítő munkák kezdődhetnek meg, s a negyed kialakítására csak az azt követő években kerülhet sor. Várhatóan közel 10 éves rekonstrukció végén fejeződik be a munka. A költségek az 1998-ig terjedő időszakban 5,3 milliárd forintot tesznek ki a jelenlegi becslések szerint. Mivel a kormány a Várba költözik, így bizonyos épületek feleslegessé válnak, amelyek értékesíthetők, s a bevételek a munkálatok finanszírozására felhasználhatók. (Folytatás a 3. oldalon) A nagykőrösi városi bíróság Mandelné dr. Katona Judit tanácsa elé tegnap 13 kocséri polgárt idéztek meg a velük perben álló tsz képviselőjével egyetemben, hogy az igazságszolgáltatás házában próbálják megegyezésre segíteni a volt tagokat és a gazdaságot. Nem minden esetben sikerült, amiből következik, hogy októberi kitűzéssel a jogszolgáltatás második, vagy azután még ki tudja hányadik lépcsőfokát is végig kell járniuk a szívósabbak- nak, akik felvették a harcot a kilépők tucatjait kisemmizni akaró tsz-szel szemben. A tárgyaló folyosóján gondterhelt, elkeseredett férfiak, nők, idősebbek, fiatalabbak várják a bíró hívását. Jócskán délutánba hajlik az idő, de még jónéhányan hátra vannak, noha a személyes ügyek gyorsan peregnek a pulpitus előtt. — Itt még nem dől el semmi — mondja a bírótól elköszönő Bugyi László. A tsz jottányit sem hajlandó változtatni a vagyon felosztásának módján, egyezség csak akkor lesz, ha rábólintunk. Én meguntam a hercehurcát. Majdnem 70 ezer forint vagyonrész maradt benn az egy 1 millió 600 ezerből. Megváltottam egy falubeli kis házat, meg egy tanyát, de a maradékért, akármit kértem, semmit nem kaptam. Hon’áth Dénes irományai közül előhalássza a tavaly november elején készült vagyonmegosztási listát, amely a kivihető vagyontárgyakat csoportosítja. — Tudja, hogy ezeknek nagy része mi? Megmondom, ahogyan van: értéktelen limlom örökáron felértékelve. A teheneknek az árát például 41 ezer forintra értékelték fel, de amikor megmutatták melyikeket hajthatom el, én azt hittem viccelnek. A legsilányabb jószágokat válogatták ki, aztán olyan autót akartak rámsózni, amit nem lehet hévérrel megemelni, mert szétesik. Nekem 930 ezer forint üzletrészem van, annak fejében most raktárelemeket és vasvázakat szeretnék érni, de tudom, előre, akár be se menjek, a tsz-szel nem lehet tisztességes egyezséget kötni. — Aki nem Kocséron él, el sem tudja képzelni, mi folyik odakint — kapcsolódik a beszélgetésbe egy fiatalasszony. Az első időkben mintegy 200-an akartak kiválni a szövetkezetből, mostanra maradtunk 60-an. Akik visszakoztak nem jószántukból tették, szent meggyőződésem. Az embereket, ahol csak tudták becsapták, félrevezették. Voltak akik elhitték, nem kapnak nyugdíjat, ha kilépnek. Megkísérelték, némelyeknél sikerült is, hogy aláírattak egy papírt, miszerint üzletrészüket, továbbá mint kívülállóként kezeli a tsz. Tehát az ember ment, a vagyon maradt. (Folytatás a 4. oldalon) Piaci pillanatképek Nyugtalanság a nyugták miatt A megyeháza hírei Világkiállítási előkészületek A megszokott nyüzsgést láttuk Nagykátán a csütörtöki heti nagypiacon. A hazai és a „KGST"-kereskedők ugyanúgy kipakoltak ezen a napon is, mint máskor. Az őstermelők sem mutattak különösebb kedélyállapot-változást mindaddig, amíg jegyzetfüzettel, tollal meg nem jelentünk a standok között, s a július elsejétől érvényes számlaadási kötelezettség felől nem érdeklődtünk. — Tessék, adok én nyugtát, többet is, ha kell! — lobogtatott meg orrunk előtt kaján mosollyal két darab gyűrött papírt egy hetven év körüli bácsika, aki újburgonyát és paprikát kínált. Volt azon név, sorszám, adószám — minden, ami azonosítására alkalmas —, csak éppen valaki más töltötte ki egy előző vásárláskor. — Nem is hallottam róla. Mi a csuda az? — tárta szét karjait Gyetvai Andrásné, aki a paprikáján adott túl. — Jöhetnek az ellenőrök is! Mi a fenét csinálnak velem, 84 éves vagyok. Kifizetik tán a buszköltséget, amibe belekerült, hogy Szentló'rínckátáról idejöttem? — Koszos lett a kezem a krumplitól, így vegyek tollat, papírt, számológépet a kezembe? — sopánkodott Sass Béla nagykátai őstermelő. Ugyanezt tette Balázs János, a szomszédos árus, aki tud mindent a jogszabályról, de még mindig kételkedik benne, hogy a jogalkotók komolyan gondolták a dolgot. (Folytatás a 4. oldalon) Pest megye önkormányzatának közgyűlése rendkívüli expo-tanácskozást tartott tegnap. A világkiállításról szóló rendelettervezetet egyhangúan megszavazták ugyan, s ezzel eldördült a startpisztoly, ám a rajtnál nem áll senki, hiszen az ex- po-bizottság felállására és a tanácsok megválasztására nemmel szavazott a megye legfőbb fóruma. A rendelettervezet megvitatása során az egyes bizottságok képviselői emelkedtek szólásra, támogatva az előterjesztését. Több javaslat is elhangzott, illetve módosító javaslatok kerültek szavazásra. Eszerint a közgyűlés megszavazta, hogy álljon fel az ex- po-bizottság, amely önálló hatáskörrel rendelkezik, tagjai között kapjanak helyet a közgyűlés bizottságainak, és albizottságainak tagjai. A bizottság elnökét tanácsnoki jogkörrel ruházza fel a közgyűlés. Elnevezése legyen Pest Megye Vilkágkiállítási Tanácsa. Tanácskozási joggal vegyenek részt különböző szervezetek képviselői: Országos Idegenforgalmi Hivatal, Környezetvédelmi Főfelügyelőség, Sport Igazgatóság, Állami Népegészségügyi és Tiszti- orvosi Szolgálat és az Önkormányzatok Szövetsége. (Folytatás a 4. oldalon) Kései sirató Megrázó írás jelent meg a Magyar Fórumban. Csurka István a szerző', s az önvallomás címe: „Átvilágítás”. 1990 márciusában egy cikket küldtem az egyik országos lap szerkesztó'ségének. Megírtam benne: ahhoz, hogy hiteles legyen ez a mi vértelen forradalmunk, nem elég, ha az újságírók (és a politikusok) ma az ellenkezőjét írják annak, amit tegnap írtak-mondtak, szükség van olyan megtisztulásra is, mint ami az ’56-os forradalom résztvevőit jellemezte. A cikket nem közölték. A katarzis elmaradt. Csurka István most vallott. (Ah, miért oly későin?!) Csak ő, egyedül. Másnak a lelkét nem nyomja semmi széles e hazában. De megtört a jég. Ez nagy dolog, mert mit várhatunk az átvilágítástól? (Ha lesz egyáltalán.) Egy ismerősömet az ország legjobb röntgenszakorvosa „világította át”, mégsem vette észre a kórt, ami két hónap múlva végzett vele. Vagyis: semmi sem lehet tökéletes, csak önmagunk tudunk mindent önmagunkról. A társadalom csak egyéneiben tisztulhat meg. Csurka István csupán „aláírt” (egy téves döntése után), hihető' önvallomása szerint más nem történt. „Mégis, egész életemben gyötört ez az aláírás — vallja. ... Egy ilyen tényt nem szabad a sírba vinni, mert akkor az utókort is mérgezi. Nem engedhetem meg magamnak, hogy hazudjak önmentés céljából. Pontosan tudom, hogy menynyire manipulálták az adatokat és milyen iszonyatos bűnök vannak eltakarva. Ez azonban engem nem ment fel. Ezt tettem, tessék, itt vagyok.” Igen, a kicsit botló kisemberen el szokták verni a port, a nagy bűnösök vétkeit pedig betemeti a történelem szemete. A baj csak az, hogy Csurka nem „kisember”. Lehet, hogy a botláskor még az volt, de most nem az! De: aki nem volt hasonló helyzetben, az ne ítélkezzék! Irtózatos dolog fogolynak lenni. En csak másfél hónapig voltam a szovjet hadsereg „vendége”, s mindössze hat napig éltem „Kádár kosztján”, de nem kívánom senkinek. Az ember szabadságra született! Mit meg nem tesz a szabadságért! Még önmagát is képes becsapni. Nagy dolog, amit Csurka tett az „Átvilágítás”megírásával. (Bárcsak sok követőre találna!) írtam, ne ítélkezzünk. Nem is neki tanácsolom hát, csak úgy magamtól kérdem: nem kéne visszavonulnia a közélettől? S írni, írni, írni. Lám csak, Seneca valóban kiszolgáltatta Nérót, mégis mindmáig fennmaradtak alkotásai. Mint például ez a mondata is: „Ha a sors távol tart az állam legfőbb polcától, állj meg akkor is, és segíts kiáltásoddal, ha pedig torkodat összeszorítják, állj meg akkor is, és hallgató,- sóddal segíts.” Török Bálint Levél az APEH-nek „A szakmai információs rendszerünkből és a napi sajtóból származó információink szerint a piacokon, illetve vásárcsarnokokban dolgozó kiskereskedők és őstermelők körének jelentős problémát okoz a nyugtaadási kötelezettség teljesítése. A kialakult helyzet mind a kereskedők, mind a vásárlók körében indulatok, törvényellenes magatartási formák kialakulására vezethet. Szakszervezetünk nem érdekelt sem a köznyugalom megzavarásában, sem a szabályozatlan kereskedelmi formák fennmaradásában, ugyanakkor fontosnak tartjuk a szakmailag indokolt megkülönböztetéseknek normatív jellegű jogszabályokban való megjelenítését is. Az érintett kiskereskedők, illetve azok érdekvédelmi szervezete a szakmai konzultáció és együttműködés igényével megkereste szakszervezetünket. Fentiek alapján a Csarnoki Piaci Kereskedők és Vállalkozók Kamarája és szakszervezetünk a jelentős szakmai és társadalmi visszhangot kiváltó nyugtaadási probléma megoldása érdekében azonnali tárgyalást kezdeményez. Kérjük Elnök Urat, hogy kezdeményezésünk konstruktív fogadásával támogassa közös célt szolgáló erőfeszítéseinket. Tájékoztatjuk egyben arról is, hogy jelen levelünk másolatát átadtuk Szabó Iván pénzügyminiszter úrnak, és tartalmáról tájékoztattuk a sajtó téma iránt érdeklődő képviselőit is.” A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete
