Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-02 / 152. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. JULIUS 2.. PENTEK Magyarázom a bizonyítványunkat... Nem lesz valamennyiükből újságíró, még diák- 1 jjj*' újságíró sem. Ők azonban, egy tucatnyian, azt hiszem ma már kicsit másként látják önmagu- ■ ■■■ kát, a világ dolgait, a szülőfalujukat, Isaszeget. Tíz napig dolgoztunk együtt. És persze kirándultunk, bohóckodtunk közben. Talán kicsit sokat vártam tólük, de úgy érzem, nem is tettem olyan magasra a mércét, íme, a „bizonyítványunk". Jó szórakozást hozzá! Molnárné Cselótei Ildikó Régi nagy álmom... — kezdte Szmolica József közterület-felügyelő a beszélgetést —, hogy egyszer, amikor idetéved egy turista, ne szemétkupacokat, bű- zölgő patakokat, szemetes erdőket, hanem virágos utcákat, tiszta erdőket, rendet lásson. Ezen fáradozunk. — A beszélgetést a szeméttelepen folytattuk. Szemét, szemét és fák. — Amikor 1991-ben idekerültem — mesélte kísérőnk nem volt itt más, csak szemét. A telep kerítése mellett is sorakozott a hulladék kívül-belül. Ma már kijelölt helyük van a szemétrakományoknak. Na persze, nem elég, ha csak mi dolgozunk. Szükségünk van a lakók segítségére is... A szomorú beszélgetés véget ért, de a környezet- szennyezés nem... Ma még. (H-a) * Heiser Krisztina a nevem, 12 éves múltam. Sokat jártam külföldön. Mint a legtöbb hasonló korú társam, szeretek zenét hallgatni, olvasni, rajzolni, tévézni. Egyvalami van talán, ami különböztet kissé a többiektől, verseket és regényeket írok a magam örömére. Isaszeg 1996 Itt az Expo! Mi is „beszálltunk”. Milyen ma Isaszeg? A hulladékot szelektív rendszerrel gyűjtjük. A mérgező hulladékokat külön tároljuk. Az önkormányzat annak idején sok mindenfélével próbálkozott, hogy megszüntesse a „gumihegyeket” a község határában. Mára már megoldódott ez a gond. Mostanában fellendült az idegenforgalom. Építettünk egy szállodát, utazási irodát, teniszpályát. Minden hét végén az „Isaszegi Lakodalmas” várja a fizető T udósítás 2008-at írunk. Isaszeg látványokban gazdag falu. Csak úgy özönlenek a turisták a világ minden részéről. Ebben a pillanatban érkezik egy újabb turistabusz, tele külföldi vendégekkel. A Paulovics-kúriában bérelnek szobát, s miután kicsomagolnak, sétakocsival indulnak faluszemlére. Hétfőn strandra, teniszezni mennek, este a finom vacsorára ismerkedési est teszi fel a koronát. Másnap reggel a sétakocsival a múzeumba indul a társaság, ahol Isaszeg múltjával ismerkednek meg, ebédre az öreghegyi szőlőben lévő „Fenyves” kisvendéglőbe várják őket. Délután végigkóstolhatják a finomabbnál finomabb borokat. Megtekintik a Grassalkovich-kas- télyt Gödöllőn, s a város más nevezetességeit. Estére a Klapka Iskola hangversenyére hivatalosak. Követvendégeket. Van még strandunk is, s új mederbe tereltük a Rákos-patakot. A tavakon horgászat, vízisportok kedvelői is jól szórakoznak. Lehet lovagolni, sétakocsi- kázni, vadászni. Persze, a telefon már évek óta működik... Ugye, te is ezt akartad annak idején? (Juh-É) * Juhász Éva vagyok. Ezentúl gimnazista leszek Pételen, a Ráday Pál Gimnázium hatoszályos évfolyamán. Leginkább most ez tart lázban. • •• //i //i a jóvóból kező napon vadászni, horgászni mehet a társaság. Pénteken ki-ki egyénileg tekinti meg a község nevezetes, szépen rendben tartott turistahelyeit, vagy erdei túrára indul. Szombaton indul az igazi program, az „Isaszegi Lakodalmas”. A hajnalig tartó mulatság után ki-ki megvásárolhatja azt a népviseleti ruhát, amelyik megnyerte a tetszését. Az új hét kezdetén azután szomorúan búcsúznak el vendégeink, szívükbe zárván ezt a kis falut, s megfogadván, mielőbb visszajönnek... így legyen!- (DE.) * A Vilma nevet adták nekem. Óvónő szeretnék lenni, mivel szeretem a gyerekeket, s főképpen az öt éven aluliakat. Akár a „bumeráng” Mindig visszatér Isaszegre a világot járt artista. Gólyán Lászlóval beszélgetünk, aki már huszonhét éve dolgozik a cirkuszban. — Hogyan tesz valakiből artista? — Tizenöt évesen kezdtem sportolni, körülbelül 30 érmet nyertem. Elvégeztem az artistaiskolát, s azóta ebben a szakmában dolgozom. — Hol, milyen országokban járt munkája során? — Az összes nyugati országban jártam. Öt évig Amerikában volt szerződésem. A keleti országok közül csak a volt Szovjetunióba jutottam el. — Nem veszélyes ez a munka? — Látszólag könnyű ez, könnyedén ugrabugrálunk a porondon. De kemény munka van mögöttem. A próbákon ugyan ki vagyunk biztosítva, de az előadásokon „élesben megy a játék”. — Bizonyára sok a szabadideje. Mivel tölti? — Szeretek olvasni és sakkozni. Hobbivá vált eredeti szakmám, a műbútorasztalos- ság, intarziakészítés is. — Szokatlan életét hogyan viseli a család? ' — Apám Amerikában szállodatulajdonos, hívott, hogy éljek vele. De nem hagyom itt szülőfalumat és édesanyámat, aki egyedül nevelt. Feleségem még nincs. Nem találtam meg az igazit, aki velem jönne a világ minden részére. Búcsúzóul sok szerencsét kívánt nekünk és könnyed mozdulattal mutatott egy szabályos kézenállást. (gina) * Tokai Regina vagyok. Csak egyet nem értek, azt hiszem, soha nem tudok majd megválaszolni önmagomnak erre a kérdésre: miért nem veszek semmit komolyan? De komolyan! Recept az újságírótáborhoz Pécel, lovarda Pécel határa mostanában lódobogástól hangos. 1993 áprilisától... A lovarda alkalmat ad a helyi és a környékbeli gyerekeknek a lovaglásra. Az oktatás mellett tenyésztéssel is foglalkoznak. A látogatók nemcsak lovakat, hanem lámákat és más patás állatokat is láthatnak. Egy óra lovaglás 400 forint, ennek bevételéből fedezik a lovak takarmányozását. Az oktató szerint már 7-8 évesen érdemes elkezdeni a lovaglást. J. M. * A Jakócs Mariann nevet kaptam évekkel ezelőtt. Minden érdekel, ami a világban történik. Kíváncsi fajta vagyok, s azt hiszem, ez nem is olyan rossz. Csak néha kellemetlen lehet. .. Csak kiültem a „placcra” Elnéztem az embereket. Az Örs vezér téren, ahogyan rohantak. A kofák szinte sorfalat alkottak. Belépés csak nézelődőknek. „Húsz forint egy csomag paprika!” A galambok unottan száll- dostak. A villamos egyenletesen dübörgött a síneken. Emberek rohantak el mellettem, ki erre, ki arra, míg mások magányosan szemlélődtek. „Húsz forint egy csomag...” Az emberek céltalan ődöngtek, megpróbálván kikerülni az erőszakos árusokat. Mi is van ma? Talán arra gondolhattak, mi van ma? Péntek? Akkor Dallas! Ujjé! Jóleső érzés járta át az eddig céltalanul bolyongókat: most már van értelme a mai napnak! Léptüket meggyorsítva indultak hazafelé, nehogy lekéssék a sorozatot. Autók gumija csikorgott az aszfalton. Távolról sziréna süvöltött fel. „Húsz forint...” De a legtöbben már ügyet sem vetettek a megszokott zajokra. Csak rohantak tovább. Tovább. Az ismeretlenbe. (Bar-ba) * Balázsnak hívnak. írok verseket, festek képeket, zongorán kis darabokat szerzek. Végső célom: egyetem. Szeretnék újságíró lenni. Remélem, sikerül. Végy egy. tucat lelkes gyereket Hintsd meg őket újságíró-ismeretekkel, fűszerezd különféle programokkal. Hívj nekik vendégeket: érdekes embereket a faluból, rendőrt, újságírót, ön- kormányzati képviselőt. Ismertesd meg őket a falu nevezetességeivel, történelmével. Hintsd az egészet játékokkal, ötletrohamokkal. Hurcold el néhány kirándulásra őket, süttesd őket mondjuk a péceli lovardában, izzaszd a Diákújságírók Országos Egyesületében, a Kölyökrá- dióban, az Ifjúsági Magazin és a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségében. Hozd össze őket országgyűlési kéviselővel, másEgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember, s annak egy kíváncsi gyereke. Egy szép napon ők ketten kimentek az isaszegi halastóra. A fiú kivetette a hálót, uram fia, azonnal benne is maradt egy hal. De nem akármilyen hal volt, hiszen megszólalt: — Légy szíves, engedj el! — a fiú úgy megijedt, hogy azonnal visszahajította zsákmányát a vízbe. Mielőtt azonban a hal végképp eltűnt volna a mélybe, a kis ho-ho-ho utánakiáltott: hol élő diákújságírókkal. Párold meg őket a cikkek javításával, főzd meg jótanácsokkal, s tíz nap elteltével gyorsan zárj tábort, s tálalható a vegyeszöld- ség-étek! (Tolszi és Gélyé) Gergely Éva: Kiskoromban mindig komoly voltam, nyitott szemmel néztem a világ dolgait — mesélték anyuék. A nyitott szem maradt, de mára inkább „röhögős" lettem. Furcsa, de azért elviselhető vagyok. Tolnai Szilvia: Inkább csendesen figyelek. Abból baj nem lehet. — Várj, ne menj még! Ha már beszélni tudsz, meséld el, mi van a víz alatt! A hal hitetlenkedve fordult vissza. — Komolyan érdekel? Hát tudd meg, régen ezen a helyen tőzegtelep volt. Mára szomorúvá vált a sorsunk. Nagy kosz van odalent, ránkféme, hogy kitisztítsák a tó fenekét. Reméljük, a tervek megvalósulnak majd. Valamennyien, mind a hattonnányian várjuk már... Mert legtöbbünk lassan nem csupán a horgokra kerül majd, Isa-mese Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényember, akinek volt egy leánya, Kis Mariska. Azt mondta az édesapja: — Leányom, menj el szerencsét próbálni! — Hová menjek, édesapám? — Isaszegen vannak rokonaink, menj, nézd meg azt a falut. El is indult a leány. Isaszegen már várták a rokonai. Bemutatták neki a falut. Először a templomot nézte meg, amit Szent Istvánról neveztek el, majd az öreg templomba látogatott el. A falu büszkeségét, az új tornatermet ki nem hagyta volna. Persze megnézte a múzeumot, az Ezeréves kertet, a Bikas- tót, a Paulovics-kúriát, a hősök emlékművét, s természetesen a Szoborhegyet is... Miután mindent megnézett — bár különösebben nem köszönt rá a szerencse — szomorú szívvel búcsúzott ettől a mesébe illő kis falutól. (An-O) * Antal Orsolyának hívnak. Nem vagyok különösen szép és jó, inkább átlagos. Legfontosabb esemény az életemben, hogy nemrégiben a Tv-ben, mesemondóversenyen szerepeltem. Izgatottan várom a fejleményeket... Ha valamit gondolok, azt egyből kimondom. Szerintem ez jó. hanem elpusztulunk a kosztól... Mire a kisfiú feleszmélt, a hal már tovaúszott. Szomorúan ballagott az apja mellett, s azon törte a fejét, vajon hogyan segíthetne a halaknak. (Szab-Ta) * Szabó Tamás vagyok. Most lovagolok, s no, persze, tanulok. Továbbra is tanulni szeretnék. Erről egyébként annyit, remélem, jövőre jobb lesz a bizonyítványom is. A kis horgász és az isaszegi halastó A gyermeknap alkalmából átadott játszóteret rövidesen utoléri a végzet? Mi, gyerekek, nagyon örültünk, hogy végre van egy gyönyörű hely, ahol önfeledten játszhatunk és nem kell a robogó autóktól félnünk. Az ötletes, fából készült csodajátékokat nem az idő, hanem a gyerekek „kezdik ki”. Itt is, ott is nyoma van a használatnak rajtuk... Miért nem vigyázunk az értékeinkre? Hiszen végre akadt valaki, aki tettekben is kifejezte a gyermekek iránti szeretetét. A sok munka, az érték kárba vész? Pedig szükségünk van rá. Legalább tovább ne rongáljuk! (Csa-K) * Csapó Krisztina vagyok és időnként igen komolytalan. Előfordul, hogy kicsit durvára sikerednek a tréfáim. Azért remekül érzem magam a bőrömben. Az isaszegi nyári újságírótábor résztvevői — akiknek az írásait az oldalunkon közzétesszük — felkeresték szerkesztőségünket is. Képünkön Németh Zsolt rovatvezető-helyettes avatja be az „ifjakat" a szerkesztés rejtelmeibe... • • Üröm az örömben
