Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-20 / 167. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. JÚLIUS 20., KEDD 7 Mazda-szalon nyílt Cegléden A komfortnak ára van Mit tesz a vállalkozó, ha magyar? Naponta halljuk a vállalkozók panasza- ijh1yí it — igaz, a számuk ennek ellenére növekszik — a piac-, a tőke-, és a jövedelemhiányról; a privatizáció nehézségeiről, a magas kamatokról, a kifizethetetlen adókról. Ezért is öröm, hogy Zakar József, akit szintén sújtottak az említett terhek, óriási szorgalommal, hozzáértéssel, kemény munkával megvalósította merész álmát. A világszerte elismert Mazda-cég az egykori autószerelőre bízta termékeit és üzleti hírnevét. — Az ország és a város egy biztos adófizetővel gyarapszik. Mintegy húsz ember tisztes megélhetést remélhet, a vásárlók kitűnő gépkocsikat vehetnek, az utasok igényes ellátást kapnak. A vállalkozónak ez egy követendő példa. E szavakkal adom át ezt a világszínvonalú létesítményt — mondta dr. Lakos László országgyűlési képviselő Cegléden, a Mazda—Zakar autószalon és szerviz avatásán. Az eseményen — amelynek Czinege Imre, nyugalmazott iskolaigazgató volt a „házigazdája” — először Banal Benő, a polgármesteri hivatal mezőgazdasági és vállalkozási osztályának vezetője szólt röviden arról, hogy a ceglédi ipartelep és a 4-es fő közlekedési út mentén épült . impozáns objektum nemcsak a városnak és a régiónak lesz jelentős. Az ország szempontjából is fontos ez a Mazda-társulás. Ez az új autószalon gyönyörű kocsikat, magas színvonalú szervizelést kínál, s az alkatrész-utánpótlás sem lesz gond. Ezután dr. Réti Miklós országgyűlési képviselő kifejtette: a tengernyi baj közepette igazán öröm a városnak a szép épület átadása, hogy ismét egy új munkahely teremtődött. Az örökölt, rosszul felépített gazdaság átalakítása nagyon keservesen megy. Jó lenne, ha oda tudnánk figyelni, hogy igazságosabbak legyenek az átalakulások, s valóban a jó vállalkozók, tehetséges üzletemberek — s ne az ügyeskedők, akik közel vannak a tűzhöz — boldoguljanak, és garantálják a magyar gazdaság jövőjét. Zakar József tulajdonostól megtudtuk, 1989-ben álmodta meg ezt a szalont, amit kitartó, kemény munkával valósított meg. Ebben méltó társa volt a felesége. Sok múlott a Budapest Bank segítségén és az önkormányzat rugalmasságán. S nem utolsósorban persze a Mazda cégen, amely első perctől kitűnő, megbízható partnerként támogatta a beruházást. A márkakereskedő elmondta még, hogy a bemutatóterem és a raktár száz- húsz-százhúsz, a szerviz mintegy háromszázhatvanöt, míg az öltöző és a mellékhelyiség 35 négyzetméter. Egyelőre tizenketten látják el a teendőket. A jól felkészült szakemberek — akik Ausztriában sajátították el a japán kocsik szerelésének fortélyait — és a modem gépek garantálják a szolgáltatások magas színvonalát. Akik vevőként térnek be a szalonba, készpénzért és részletre is vásárolhatnak. Az utóbbi esetben az összeget — tizennégy százalékos kamattal — legkésőbb három esztendő alatt kell törleszteni. Lízingelésre is van lehetőség. Sőt arra is, hogy vásárláskor, bármilyen márkájú használt gépkocsi értéke beszámítják a vételárba. Zakar József nem bocsátkozott jóslásba. Annyit azért elárult, véleménye szerint havonta legalább öt autó gazdára lel náluk. Végezetül megjegyezte: biztos benne, hogy ez a házasság jó lesz a Mazda-céggel. Gottfried Scharf, a Mazda Motor Hungary Kft. ügyvezető igazgatója kérdésünkre válaszolva kifejtette: az országot szeretnék behálózni. Igyekeznek figyelembe venni, hogy egy-egy szalont könnyen megközelíthessenek az ügyfelek. Az is lényeges szempont, hogy hol mutatkozik legnagyobb igény a Mazda-kocsik iránt. Cegléd — Budapest közelsége miatt is — megfelelt az említett kritériumoknak, ideálisnak látszott, hogy bekapcsolják a hálózatba. Az ügyvezető igazgató leszögezte, Cegléden nemcsak egy-két modellt kínálnak, hanem — kamionok kivételével — a teljes Mazda-palettát. Zakar József már az első félévben is bizonyította, hogy méltó a bizalmunkra. Ebben a gyönyörű bemutatóteremben alighanem még több Mazdát fog eladni. F. F. Szeptembertől saját iskola Ürömön A kényszerfrigy megbomlott Üröm és Pilisborosjenő kis híján egybeér, de ettől még — amióta világ a világ —, mindegyik a maga kenyerén élt. Mígnem valahol kimondták: lépjen házasságra a két község. — Nem mi voltunk az egyedüliek, akiket megkérdezésünk nélkül boronáltak ösz- sze — mondja Horváth Péter, Üröm polgármestere. — A kényszerházasság egyik szüleménye a felső tagozatos általános iskola lett, melyet — nem tudni milyen meggondolásból — Borosjenő belterületén építettek meg 1982-ben, jóllehet a tanulók kétharmada Ürömről került ki, sőt a tanári kar egy jelentős része is innen járt át Jenőbe. Közös lónak túrós a háta — tartja a közmondás, s ez az iskola esetében is bizonyságot nyert, kivált miután ’89 végén a két község különválásával közös óhajra visszaállt a régi közigazgatási rend. — A válás után megosztoztunk az iskola fenntartási költségein, ami a tanulók létszámát tekintve ránk jóvalta nagyobb terhet rótt. Ezzel szemben az irányításba nem volt beleszólásunk, minket nem kérdeztek meg az igazgató kinevezésekor, a beruházások megtervezésekor s a költség- vetés összeállításakor sem mondhattunk véleményt. A folyamatos viták következtében végül is úgy döntött a testület, hogy saját iskolát alapítunk. Mint a felméréseknél kiderült, ehhez van elég hely az ürömi alsó tagozatos iskola épületében. — Nem fog ez új terheket róni a községre? — kérdezem. — Eltekintve az osztályok kialakításának költségétől, a továbbiakban nem. Az oktatási eszközökön részarányosán megosztozunk, tehát ez sem igényel külön pénzt. Kétszázötven gyerek lesz beiskoláztatva az új tanévben, fejenként 80 ezer forintos támogatással. Ennek felét a központi költségvetés, a többit mi álljuk. Ez eddig is így volt, csak egy az egyben átutaltuk Jenőre. Most viszont itt marad, mi gazdálkodunk belőle. — Lesz elég tanerő? — Egy nagyon jó pedagógust, Müller György tanár urat neveztük ki megbízott igazgatónak, aki vállalta, hogy szeptember elsejére ösz- szeverbuválja a tizenöt fős tantestületet. Többen jelezték Borosjenőről, hogy szívesen átjönnek tanítani Ürömre, de emellett az sem baj, ha lesz egy kis „felfrissülés” is. — Ezen mit ért? — Nekem a különváláshoz az idei évzáró adta meg a végső lökést. Eszembe jutottak az én diákéveim évzárói, ahol kevesebb volt a puccos virágcsokor, de több volt a dal, a könnyes szem, a lelki tartalom. Borosjenőn viszont magnóról szólt a Himnusz, a gyerekeket nem tanították meg énekelni, sem arra, hogy a Himnusz alatt nem illik nevetgélni, suttogni... Kérdem én, hogyan készítik ott fel a fiatalságot az életre, ahol egy kis házi ünnepségre sem tudnak felkészíteni néhány gyereket? (matula) Behozták a lemaradást Felébredtek Csipkerózsika-álmaikból a megye sűrűn lakott települései, s valami soha nem látott iramban vezetik a gázt, telefont, csatornáznak. Emiatt gyakran hosz- szú perceket kell várakozni a közút járműveinek, ha egy munkagép elállja útjukat. Legyünk türelemmel, mert évtizedek mulasztásait kell pótolniuk az építődnek. Felvételünk Pomázon készült, ahol épp csatornáznak Vimola Károly felvétele Az egykor kisemmizettek kárpótlása A legbiztosabb megélhetést a föld adja Magas, keménykötésű ember, nem látszik rajta, hogy a hetedik x-et tapossa. Pedig ha valakit, Harazin Istvánt próbára tette az élet, leszámítva a gyerekkort, mindig keményen dolgozott. Kamaszként már az apjának segített, együtt művelték a tizenhét hold földecskét. Korán kinőtt az iskolából és hamar beletanult a földmunkákba. Huszonévesen már tekintélye volt Ecseren. Aztán egy nap megjött a behívó, a háború szele őt is elérte. Olyannyira, hogy meg sem állt Szibériáig. 1945 júniusában lépett ki egy marhavagonból a mag- nyitorgorszki pályaudvaron. Rövid nyár, hosszú, kemény tél. Ezt jelentették az Uralon túl eltöltött évek. A magyar hadifoglyokat a kolhoz földjein dolgoztatták, többnyire répát és burgonyát termeltek. Harazin István itt kapott ízelítőt a szovjet propaganda által egekig magasztalt kolhozrendszerből, kitapasztalhatta, milyen az, ha a paraszt érdektelenül, csupán tessék-lássék megy ki a földre dolgozni. — Kiváló minőségű, pihent földjeik voltak, a zord időjárás ellenére is hatalmas répákat és rengeteg burgonyát termeltünk. De közel sem annyit, mint ameny- nyit szorgos munkával és átgondolt szervezéssel ki lehetett volna belőle hozni. Ráadásul még ami megtermett, azt sem tárolták megfelelően, a fele megfagyott, tönkrement. Egy valamire jó volt az ott eltöltött közel három év. Örökre elment a kedvem a közöstől. — Gondolom, ezért nem lépett be később a közösbe? — Ezért! Apám belépett, neki nem volt más választása. Ma is látom az arcát, ahogy a kiürült istállót nézte. El tudja képzelni, mit érez egy parasztember, amikor a szeme láttára elhajtják a jószágát, Hát én láttam is, éreztem is. Átérez- tem az apám fájdalmát! Harazin István már jól bennejárt a korban, amikor beállt hivatalsegédnek és visszaült az iskolapadba. Előbb a nyolc általánost, majd a közgazdasági technikumot végezte el kiváló eredménnyel. — Negyvenöt éves koromban kaptam kézhez a diplomát s még az évben kineveztek gondnoknak a Bánki Donát Műszaki Főiskolára. Onnan jöttem nyugdíjba. — Soha nem hiányzott a föld? — De mennyire! Sokszor én mentem el apám helyett szénát kaszálni, kapálni. Akkoriban már kezdett fáradni, erősen ráfért a segítség. Meg aztán a feleségem örökölt egy kis telket, azon szőlészkedtem, zöldséget termeltem. — Az apja nem lázongott? — Soha nem hallottam panaszkodni, összeszorította a fogát és tűrt. így volt ez az ötvenes években is, amikor a vetőmagot elvitték a padlásról, aztán főhetett a fejünk, hogy miből vetünk tavasszal. Hallgatott, mert aki pofázott, azt egykettőre elvitték. A megfélemlítettek közül ma már kevesen élnek, s egyre csökken azok száma is, aki a hadifogságban eltöltött évekért kárpótlást kapnak. Harazin Istvánnak 286 ezer forintot ítéltek meg a Szibériában eltöltött harminchárom hónapért. Ezenkívül — az 1960-ban elvett földekért — 68 aranykorona kárpótlásra jogosult. — Mit szándékozik kezdeni a kárpótlási jeggyel? — Átváltom földre. Az ecseri földek aranyakorona- értékét tekintve tíz-tizenkét hektárra számítok... Persze, hogy megtartom. Egyrészt mert apai juss, másrészt mert szerintem a legbiztosabb megélhetést a föld adja. — Ki, és mivel fogja megmunkálni? — Egyelőre bérbe adom a téesznek. Meggyőződésem, hogy rövid időn belül rendeződik a magángazdálkodók pénzügyi támogatása, és a mezőgazdasági gépek hosszúlejáratú részletekre árusítása. Sajnos, fogynak a napok. De itt a fiam, aki legalább annyira szereti a földet, mint én, ő is azon a véleményen van, hogy a földet nem szabad elkótyavetyélni. Mint hírlik, Ecseren nemcsak a Harazin család, de mások is ragaszkodnak a jusshoz, errefelé kevés olyan föld cserél majd gazdát, melyet az egykor kisemmizettek a kárpótlási jegyekkel vesznek vissza. Matula Gy. Oszkár
