Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-19 / 166. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. JÚLIUS 19.. HÉTFŐ írjunk együtt! Gyakran kapunk levelet, ahogy szokták mondani, ilyet is, olyat is. Legutóbb például Brezovich Károly tisztelte meg a sportrovatot soraival, amelynek alaphangvétele ugyancsak kri­tikus volt. Konkrétan arról „szólt” a levélíró, hogy hiányossá­got fedezett fel. A 16 éves Fábián Katalin ugyanis július 8-án, az Isztambulban lebonyolított úszó ifjúsági Európa-bajnoksá- gon, a 400 méteres vegyesúszásban bronzérmet szerzett, még­hozzá addigi egyéni csúcsát 7 másodperccel megjavítva. A Pest Megyei Hírlap sportrovata pedig mind a mai napig nem méltatta a szüleivel Kösd községben éló', szépreményű ifjú úszónó' sikerét, sót! Még az eredményét sem jelentettük meg. Sokan felkapták volna a fejüket, netán sértve is érezték volna magukat. Nem lenne igazuk, miként a levélírónak is csak rész­igazságai vannak, amikor elmarasztalja sportrovatunkat. Legfel­jebb annyiban van igaza, hogy minél több megyei vonatkozású anyagot szeretne viszontlátni, illetve olvasni a sportrovat hasáb­jain. Más kérdés, hogy a Pest megye legkülönbözőbb települései­ről a fővárosi nagyegyesületekbe feláramló ifjú tehetségek útját nagyon sokszor a lehetetlennel határos nyomon követni. így Fá­bián Katalinnal kapcsolatban sem érezzük magunkat hibásnak, inkább megköszönjük a nyomravezetőnek, hogy felhívta rá a fi­gyelmünket. Természetes kötelességünknek tartjuk, hogy az EB-bronzérmes, remélhetően még többre hivatott úszólányról rövid időn belül hosszabb írásban számolunk be. A dolog ezzel a lovagiasság szabályai szerint el is lenne intéz­ve. Ha már így alakult, ebből a konkrét esetből szeretnénk ál­talánosítani, megpróbálunk mindannyiunk számára hasznot húzni. Ezért ezúton is felkérjük olvasóinkat: kövessék Brezo­vich Károly példáját! Hívják fel figyelmünket a környezetük­ben élő olyan sportemberekre (a Fábián Katalinhoz hasonló le- gifjabbaktól a már feledésbe merült, akár 70—80 éves, egyko­ri kiválóságokig), akikről szerintük lehetne-kellene írnunk, akikről szívesen olvasnának. Ötleteiknek, javaslataiknak ép­pen úgy örülnénk, mintha bármelyikük rövidebb-hosszabb írással jelentkezne, amelyeket szintén szívesen leközölnénk. A cél világos, a Pest Megyei Hírlap sportrovatát még olvas­mányosabbá kell tennünk. Ehhez kérjük és várjuk építő jelle­gű hozzászólásaikat, írásaikat! J. K. Úszó-csapatbajnoki forduló Potsdami vendégekkel Az idei versenyévad harmadik fordulóját rendezték Százhalom­battán. az úszó-csapatbajnokság megyei küzdelmeiben. A legfia­talabb magyar úszóklub, a Kere- pestarcsa, a már hagyományo­san jól szereplő Vác, és a legkitű­nőbb lehetőségekkel rendelkező helyi SZVSE versenyzői szerepel­tek legjobban. Az eseményen részt vett a hagyományosan jó kapcsolatok alapján éppen Bat- tán tartózkodó német város, Pots­dam úszógárdája is. A gyönyörű, napsütéses, ideá­lis időben rendezett verseny foly­tatása^ CSB negyedik fordulója, szeptember 12-én Visegrádon kerül megrendezésre. Eredmények: Nők. 100 méter mell (1977): 1. Gabi Gralow (PSV) 1:22,88; 2. Claudia Schlegel (PSV) 1:26,03; 3. Marschalek E. (Vác) 1:26,12. 100 gyors (82—83): 1. Ko­vács Nóra (SZVSE) 1:14,3; 2. Károly A. (SZVSE) 1:16,25; 3. Sáska M. (SZVSE) 1:18,26. 100 méter hát (84—85): I. Reviczky Eszter (SZVSE) 1:30,9; 2. Vogel K. (Vác) 1:38,69; 3. Bodnár V. (SZVSE) 1:44,4. 50 gyors (86—87): 1. Re­viczky Kata (SZVSE) 0:45,45; 2. Szabó K. (Vác) 0:51,12; 3 Rózsa A. (Vác) 0:52,84. 100 méter mell (82—83): I Varga Nóra (Vác) 0:43,33; 2 Károly A. (SZVSE) 0:43,55; 3 Kovács M. (SZVSE) 1:43,56; 50 méter mell (84—85): I Vogel Katalin (Vác) 0:47,7; 2. Kocsi Sz. (Kerepestarcsa) 0:54,09; 3. Reviczky E. (SZVSE) 0:55,69. 100 méter mell (80—81): 1 Kira Krüger (PSV) 1:24,86; 2 Fábián A. (Vác) 1:28,54; 3. D. Thall (PSV) 1:32,41. 100 méter hát (77): 1. Mar­schalek Edit (Vác) 1:16,7; 2. Mé­száros B.. (SZVSE) 1:21,93; 3. M. Zimmermann (PSV) 1:23,0. 100 méter pillangó (78—79): 1. Kozma Sarolta (Vác) 1:19,13; 2. Fábián A. (Vác) 1:23,00; 3. Kálmán N. (SZVSE) 1:26,62. 4x100 méteres vegves váltó (82—83): 1. SZVSE 6:04,28; 2. Vác 6:09,4; 3. Kerepestarcsa 6:56,69. Fiúk. 100 méter pillangó (77): 1. Hertel András (Vác) 1:07,03; 2. Szabó G. (Vác) 1:10,6; 3. Szendrő T. (SZVSE) 1:11,09. 100 méter hát (82—83): I. Kleiner Viktor (Vác) 1:27,15; 2. Bodrogi V. (SZVSE) 1:29,8; 3. Reiner L. (SZVSE) 1:34,88. 100 méter gyors (84—85): 1. Baksza Attila (Vác) 1:23,35, 2. Majer F. (Vác) 1:27,92; 3. Schenk Á. (Vác) 1:31,63. 50 méter pillangó (80—81): 1. Bilics Róbert (SZVSE) 0:33,6; 2. Álmos László (Vác) 0:36,78; 3. A. Grein (PSV) 0:37,59. 50 méter gvors (82—83): I. Szabó Ákos (MPT) 0:33,03; 2. Kleiner V. (Vác) 0:35,03; 3. Ba­logh L. (SZVSE) 0:35,1. 100 méter gyors (78—79): 1. Rapai Ferenc (SZVSE) 1:03,66; 2. Márta L. (Kerepestarcsa) 1:03,78; 3. Tóth Á. (SZVSE) 1:05,18. 100 méter gyors (80—81): 1. Bilics Róbert (SZVSE) 1:05,8; 2. Zsemberi Mihály (KSI) 1:05,97, 3. Kertész Á. (KSI) 1:07,69. 4x100 méter vegves váltó (77): 1. Vác 4:45,9; 2. SZVSE „A” 4:56,38; 3. SZVSE „C" 5:09,63. Családi váltó 3x50 méter: Tóth család (Kerepestarcsa) 2:01,3; 2. Kiss család (Kerepes­tarcsa) 2:05,19; 3. Szabó család (Vác) 2:15,3. (kiss) Nagykovácsiba menekül Vass Károly, a kézilabda-szövetség alelnöke Női világbajnokságot szeretnénk rendezni Kimenekülni a fővárosból, hátrahagyni a füstös-zajos be- tonregeteget; ez százezerek titkolt vagy éppen bevallott vá­gya. Eltűnni a hétvégeken, akár csak egy-egy napra — ez a lehetőség bizony felér egy főnyereménnyel. Vannak diva­tosabb és kevésbé felkapott úti célok, de a lényeg ugyanaz: jó levegőre, a szabadba visszavonulni. Vass Károly, a Magyar Kézilab­da Szövetség szakmai alelnöke a szerencsésebbek közé tarto­zik, hiszen neki megadatott. Mármint az, hogy Nagykovácsi­ban, a Zsíros-hegyen lévő hétvé­gi nyaralójába el-eltűnjön, szusz- szanjon egyet. Miután heteken keresztül sikertelenül igyekez­tem terminust egyeztetni vele, végül abban maradtunk, hogy in­kább találkozzunk Nagykovácsi­ban. így ott kezdtük a beszélge­tést, talán érthető módon, a kézi­labdázásról, az eredményes pá­lyafutásról, jelenlegi kettős fel­adatköréről. — Amikor az év elején meg­kezdődött a főtitkárválasztás konkrét előkészítése, elég sokan megkerestek azzal, hogy vállal­jam el a Magyar Kézilabda Szö­vetség főtitkári teendőit. Ez rendkívül megtisztelő volt, jól­esett nekem, de hosszas vajúdás után lemondtam a lehetőségről. Nem a szavazástól féltem, ha­nem sokkal inkább arról volt szó, hogy esetleges megválasztá­som után fel kellett volna mon­danom az Elektromos SE-nél lévő ügyvezető elnöki munkakö­römet. A területi szövetségek jelölé­seinek elhárítása után abban ma­radtak Vass Károly támogatói, hogy ha nem lesz főtitkár, meg­próbálják felkérni a szakmai al- elnökségre. Ez a feladatkör bele­illett abba az új rendszerbe, amit az új vezérkar kiötlött: egy elnök, két alelnök (szakmai, il­letve menedzser), kilenctagú el­nökség, plusz a főtitkár. — Két célt tűztünk ki ma­gunk elé, amikor az új szövetsé­gi vezetés bizalmat kapott, s el­kezdett dolgozni — folytatta az egykori 120-szaros válogatott beálló, aki 1970-ben Albrecht Miklósnál került be a nemzeti együttesbe, s az 1982-es, német- országi világbajnokságon búcsú­zott a legjobbaktól. — Olyan szakmai távlati koncepciót aka­runk kialakítani, amely valóban a sportág eddigi hagyományai­nak eredményes folytatását cé­lozza meg. Ami pedig az anyagi részt illeti, legalább 4-5 éve még véletlenül sem volt olyan sokoldalú, fillérről fillérre törté­nő átvilágítás, mint ezekben a hetekben. Valóban független, kí­vülálló pénzügyi szakembert kértünk fel a feladat ellátására azért, hogy teljesen világos le­gyen a kép: miként is áll a kasz- szában a helyzet, pluszban vagy éppen jókora mínuszban van a szövetség... Ez még véletlenül sem holmi kukacoskodás, sokkal inkább előfeltétele a további munká­nak, a reális tervezésnek. Márpe­dig tervekben most sincs hiány a szövetség háza táján, ez derült ki az alelnök szavaiból is. — Nagy terveink vannak, vi­lágversenyek rendezésére szeret­nénk vállalkozni! Még nem kelt el az 1994-ben esedékes, 18 év alatti fiúk Európa-bajnoksága; az esetleges jelentkezés előtti gazdaságossági számításokhoz is szükséges a mérlegkészítés. Ami pedig ennél sokkal na­gyobb „dobás" lehetne, az az 1995-ben esedékes felnőtt női vi­lágbajnokság rendezési jogának megszerzése. Amennyiben csak megközelítően sikerülne null­szaldós mérleggel zárni egy ilyen esemény után a mérleget, úgy a rendezvény puszta tényét hatalmas sikerként kellene el­könyvelni, hiszen a népszerűsí­tésben egy ilyen sorozat hatása felmérhetetlen. Az Elektromos SE elnöke — érthető módon — el-elkalando- zott a beszélgetés során, amit Az arc kifejezi a lényeget: a helyzet nem túl rózsás A szerző felvétele nem is lehet felróni neki, hiszen némi megszakításokkal majd há­rom évtizedet töltött el a bordó­sárgáknál, előbb játékosként, majd az utolsó hónapokban játé­kosedzőként. Bár három bajnok­csapatnak is tagja lehetett (1969, 1970, 1971), a legjobban mégis az utolsó három évben el­ért eredményeknek örül. — Ha egészen pontos akarok lenni, úgy nagyon sok minden­nek örülök, ám ez korántsem je­lent maradéktalan elismerést — pontosított a 140 kilós óriás. — Igaz ugyan, hogy Komáromi Ákos, Hunyadkürti János és Ko­vács László edzősége egy-egy éve alatt az együttes tartósan a hazai élvonalban tudott marad­ni, a nemzetközi porondon azon­ban képtelenek voltak a jogosan elvárt szintet elérni. Elsősorban emberi okai vannak az ingado­zó nemzetközi teljesítmények­nek. Azok a sportolók, akiket egy-két vagy éppen három rész­siker elégedetté tud tenni, képte­lenek sorozatban jól játszani, egyre nehezebb ellenfelekkel szemben helytállni. Vass Károly arról is szólt, hogy a ,jó nevű” játékosok kö­zül is többen ezért hagyták abba az Elektromosban a játékot. Elég csak a két, sokszor váloga­tottat, Horváth Attilát és Győtffy Sándort említeni, akik máshol folytatják, míg az^éve­ken át örök tehetségként nyil­vántartott Varjú Vilmos, a súly­lökő Európa-bajnok fia vissza­vonult. A válogatott első számú balszélsője, Pásztor István pe­dig már Veszprémben készül, mert nem tudott ellenállni a több pénznek és az Opel Astrá- nak. — Nem esünk kétségbe, an­nál is inkább, mivel a Fotex Veszprém SE-vel, reálisan érté­kelve a helyzetet, nem tudunk ri­valizálni. Á második hely meg­tartása már jó eredménynek szá­mítana, de emellett az IHF Ku­pában kiegyensúlyozottabb sze­replést várunk. Érdekes szak­mai kísérlet előtt állunk, hoz­zánk jön ugyanis az idei felnőtt- vb egyik meglepetésembere, a színes bőrű amerikai átlövő, az egy métert emelkedő Derek He­ath is. A másik erősségünk a Olaszországból végleg hazatért, egykori sokszoros válogatott irá­nyítónk, Kovács Mihály lehet, akinek rendkívül lelkes, küzdő­képes játéka még egy évig szol­gálhatja a csapatot. Három év után tért vissza hozzánk a kapus Lepsényi, s további tehetséges fiatalokra is számítunk. Vass Károly egy pillanatra elégedetten hátradőlt, ám a kö­vetkező kérdéstől ismét ráncos lett a homloka. Nem is csoda, hi­szen a magyar féifi-kézilabdá- zás egyik legégetőbb problémá­ja, a kapitánykérdés került terí­tékre. — Hosszabbítás után végre legalább ketten jelentkeztek, ami persze még csak az első lép­csőfok a megoldás felé vezető úton. Kató Sándor és Faludi Mi­hály pályázatáról a legközeleb­bi, az augusztus 3-ai elnökségi ülés dönt. Nagyon jó lenne már egy középtávra szóló, megnyug­tató megoldást találni! Jocha Károly A szobatárs az oka Nem mindennapi eset árnyékolta be az amerikai küldöttség Universiade- szereplését a 200 m-es vegyesúszás döntője után. A barcelonai ötkari­kás játékokon hatodik helyen vég­zett Ron Karnaugh ugyanis koránt­sem volt elégedett azzal, hogy Buf- falóban megismételte a katalán fővá­rosban elért eredményét. Ezúttal lé­nyegesen jobb szereplésre számí­tott, és csalódottságának érdekes módon adott hangot. Az amerikai vezetők nagy csodálkozására beje­lentette: szobatársát, John Keppe- lert okolja a vártnál gyengébb telje­sítményért. Karnaugh azzal indokol­ta állítását, hogy ágyszomszédja meglehetősen kicsapongó életet folytatott, amelynek egyenes követ­kezményeképpen nem tudott pihen­ni a döntő előtti éjszakán. — Keppeler hajnali 3 órakor ré­szegen randalírozott a szállodai szo­bánkban. Ilyen körülmények között lehetetlen volt az igazak álmát alud­ni. Sportszerűtlen viselkedésének köszönhetem gyenge szereplésemet — mondta Karnaugh. Tizenegy órát lógott az ernyőn Világcsúcsig vontatták Egyedülálló világcsúcsot állított fel egy francia férfi: mot orcsónak-v on­totta ejtőernyőjével 415 kilométert tett meg a Földközi-tenger felett. A tengerparti nyaralók egyik ked­velt szórakozása, hogy csónakkal vontatott ejtőernyővel emelkedje­nek néhány percre a magasba. Ed­dig viszont még nem történt meg, hogy bárki is megkísérelt volna tá­volsági repülést végrehajtani ebben a sajátos sportágban. Jean-Claucle Piccio 11 órán át lógott az ejtőer­nyőn. amelyet két üdülő, Port-Ca- margue és Cap d’Agde között von­tattak oda-vissza, összesen 227 ten­geri mérföldes távon, ez 415 kilomé­tert jelent. Nastase és Tiriac ellenfele volt Sütő Sándor Dunakeszin oktat Nemrég fejeződött be a világ legpatinásabb teniszviadala, a nem hivatalos füves pályás világbajnokságként is emlegetett wimbledoni Grand Slam-torna. Ennek kapcsán gyakran szó­ba került a régi nagy bajnokok közül Ilié Nastase vagy Ion Ti­riac neve. De talán kevesen tudják, hogy a Dunakeszi Vasutas teniszpályáján napellenzó's sapkában, elegáns mozdulatokkal ütögető Sütő Sándor ezeknek a klasszisoknak az ellenfele volt, sőt nemegyszer le is győzte őket. — Nagybányán születtem 1948-ban, itt végeztem elemi és középiskolai tanulmányai­mat is — kezdte visszaemlé­kezését Sütő Sándor. — Gita Lászlónál kezdtem teniszez­ni 12 éves koromban, s négy esztendővel később már az országos serdülőbajnokság bronzérmese voltam. Ezek a sikerek felhívták rám a fi­gyelmet, s az érettségi után leigazolt a bukaresti Dinamo csapata. Itt ismerkedtem meg Ion Tiriackal, akivel há­rom évig csapattársak vol­tunk. 1969-ben is együtt szere­peltünk a csapatbajnokságot nyert együttesben, éppen az a Steaua volt az ellenfelünk, ahol Ilié Nastase játszott. Ösz- szesen hat román Davis-ku- pa-játékos ellen tudtam nyer­ni. Országos fedett pályás bajnok lettem, s az alatt a Bu­karestben eltöltött hét év alatt elvégeztem a Testneve­lési Egyetemet is. Ennek be­fejezése után visszatértem szülővárosomba, s a játék mellett, edzőként is tevékeny­kedtem. Saját nevelésű játé­kosokkal első osztályú csapa­tot alakítottam, s legnagyobb sikerként, az országos baj­nokságon 5. helyezést értünk el. Edzői pályám során tizen­hat első osztályú játékost ne­veltem. — Melyik időszakot tartja a legeredményesebb korsza­kának? — A román ranglista első tíz helyezettje között voltam 1975-től 1982-ig. A legjobb helyezésem egyébként a rangsor 5. helye volt 1979-ben. Prágában egy pénzdíjas versenyen épp­hogy lecsúsztam a döntőről, 3. lettem. — Hogyan került Magyar- országra? — Itt laknak a rokonaim, és 1988-ban áttelepültem a csalá­dommal. Dunakeszin szeretet­tel fogadtak, és már negyedik éve itt jtászom az OB II-es csapatban, s utánpótlás-neve­léssel is foglalkozom. — Kik azok a magyar ta­nítványok, akikre igazán büszke? — Válogatott kerettagsá­gig vitte Stadler Ildikó, Sze­gedi Szilvia és Papp Zoltán is. Az országos ranglistán is jegyzett játékos vált Zsoldos Máriából, Szegedi Júliából, Kovács Katiból és Balázs­ból, Bérces Csabából, Sütő Ferencből, Tóth Patríciából, Horváth Ákosból, valamint Fehér Mártonból. Dunakeszi igazi teniszfellegvár lehetne, hiszen minden évben rende­zünk tanfolyamokat, amelyre rendkívül sok tehetséges gye­rek jelentkezik. Az idén egyébként lehetőségünk adódhat még komolyabb elő­relépésre: a Dunakeszi Vas­utas teniszszakosztályának irányítását ugyanis átvette Bogyó László vállalkozó, aki a tenisz avatott szakértője. Solymosi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom