Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-19 / 166. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. JÚLIUS 19.. HÉTFŐ írjunk együtt! Gyakran kapunk levelet, ahogy szokták mondani, ilyet is, olyat is. Legutóbb például Brezovich Károly tisztelte meg a sportrovatot soraival, amelynek alaphangvétele ugyancsak kritikus volt. Konkrétan arról „szólt” a levélíró, hogy hiányosságot fedezett fel. A 16 éves Fábián Katalin ugyanis július 8-án, az Isztambulban lebonyolított úszó ifjúsági Európa-bajnoksá- gon, a 400 méteres vegyesúszásban bronzérmet szerzett, méghozzá addigi egyéni csúcsát 7 másodperccel megjavítva. A Pest Megyei Hírlap sportrovata pedig mind a mai napig nem méltatta a szüleivel Kösd községben éló', szépreményű ifjú úszónó' sikerét, sót! Még az eredményét sem jelentettük meg. Sokan felkapták volna a fejüket, netán sértve is érezték volna magukat. Nem lenne igazuk, miként a levélírónak is csak részigazságai vannak, amikor elmarasztalja sportrovatunkat. Legfeljebb annyiban van igaza, hogy minél több megyei vonatkozású anyagot szeretne viszontlátni, illetve olvasni a sportrovat hasábjain. Más kérdés, hogy a Pest megye legkülönbözőbb településeiről a fővárosi nagyegyesületekbe feláramló ifjú tehetségek útját nagyon sokszor a lehetetlennel határos nyomon követni. így Fábián Katalinnal kapcsolatban sem érezzük magunkat hibásnak, inkább megköszönjük a nyomravezetőnek, hogy felhívta rá a figyelmünket. Természetes kötelességünknek tartjuk, hogy az EB-bronzérmes, remélhetően még többre hivatott úszólányról rövid időn belül hosszabb írásban számolunk be. A dolog ezzel a lovagiasság szabályai szerint el is lenne intézve. Ha már így alakult, ebből a konkrét esetből szeretnénk általánosítani, megpróbálunk mindannyiunk számára hasznot húzni. Ezért ezúton is felkérjük olvasóinkat: kövessék Brezovich Károly példáját! Hívják fel figyelmünket a környezetükben élő olyan sportemberekre (a Fábián Katalinhoz hasonló le- gifjabbaktól a már feledésbe merült, akár 70—80 éves, egykori kiválóságokig), akikről szerintük lehetne-kellene írnunk, akikről szívesen olvasnának. Ötleteiknek, javaslataiknak éppen úgy örülnénk, mintha bármelyikük rövidebb-hosszabb írással jelentkezne, amelyeket szintén szívesen leközölnénk. A cél világos, a Pest Megyei Hírlap sportrovatát még olvasmányosabbá kell tennünk. Ehhez kérjük és várjuk építő jellegű hozzászólásaikat, írásaikat! J. K. Úszó-csapatbajnoki forduló Potsdami vendégekkel Az idei versenyévad harmadik fordulóját rendezték Százhalombattán. az úszó-csapatbajnokság megyei küzdelmeiben. A legfiatalabb magyar úszóklub, a Kere- pestarcsa, a már hagyományosan jól szereplő Vác, és a legkitűnőbb lehetőségekkel rendelkező helyi SZVSE versenyzői szerepeltek legjobban. Az eseményen részt vett a hagyományosan jó kapcsolatok alapján éppen Bat- tán tartózkodó német város, Potsdam úszógárdája is. A gyönyörű, napsütéses, ideális időben rendezett verseny folytatása^ CSB negyedik fordulója, szeptember 12-én Visegrádon kerül megrendezésre. Eredmények: Nők. 100 méter mell (1977): 1. Gabi Gralow (PSV) 1:22,88; 2. Claudia Schlegel (PSV) 1:26,03; 3. Marschalek E. (Vác) 1:26,12. 100 gyors (82—83): 1. Kovács Nóra (SZVSE) 1:14,3; 2. Károly A. (SZVSE) 1:16,25; 3. Sáska M. (SZVSE) 1:18,26. 100 méter hát (84—85): I. Reviczky Eszter (SZVSE) 1:30,9; 2. Vogel K. (Vác) 1:38,69; 3. Bodnár V. (SZVSE) 1:44,4. 50 gyors (86—87): 1. Reviczky Kata (SZVSE) 0:45,45; 2. Szabó K. (Vác) 0:51,12; 3 Rózsa A. (Vác) 0:52,84. 100 méter mell (82—83): I Varga Nóra (Vác) 0:43,33; 2 Károly A. (SZVSE) 0:43,55; 3 Kovács M. (SZVSE) 1:43,56; 50 méter mell (84—85): I Vogel Katalin (Vác) 0:47,7; 2. Kocsi Sz. (Kerepestarcsa) 0:54,09; 3. Reviczky E. (SZVSE) 0:55,69. 100 méter mell (80—81): 1 Kira Krüger (PSV) 1:24,86; 2 Fábián A. (Vác) 1:28,54; 3. D. Thall (PSV) 1:32,41. 100 méter hát (77): 1. Marschalek Edit (Vác) 1:16,7; 2. Mészáros B.. (SZVSE) 1:21,93; 3. M. Zimmermann (PSV) 1:23,0. 100 méter pillangó (78—79): 1. Kozma Sarolta (Vác) 1:19,13; 2. Fábián A. (Vác) 1:23,00; 3. Kálmán N. (SZVSE) 1:26,62. 4x100 méteres vegves váltó (82—83): 1. SZVSE 6:04,28; 2. Vác 6:09,4; 3. Kerepestarcsa 6:56,69. Fiúk. 100 méter pillangó (77): 1. Hertel András (Vác) 1:07,03; 2. Szabó G. (Vác) 1:10,6; 3. Szendrő T. (SZVSE) 1:11,09. 100 méter hát (82—83): I. Kleiner Viktor (Vác) 1:27,15; 2. Bodrogi V. (SZVSE) 1:29,8; 3. Reiner L. (SZVSE) 1:34,88. 100 méter gyors (84—85): 1. Baksza Attila (Vác) 1:23,35, 2. Majer F. (Vác) 1:27,92; 3. Schenk Á. (Vác) 1:31,63. 50 méter pillangó (80—81): 1. Bilics Róbert (SZVSE) 0:33,6; 2. Álmos László (Vác) 0:36,78; 3. A. Grein (PSV) 0:37,59. 50 méter gvors (82—83): I. Szabó Ákos (MPT) 0:33,03; 2. Kleiner V. (Vác) 0:35,03; 3. Balogh L. (SZVSE) 0:35,1. 100 méter gyors (78—79): 1. Rapai Ferenc (SZVSE) 1:03,66; 2. Márta L. (Kerepestarcsa) 1:03,78; 3. Tóth Á. (SZVSE) 1:05,18. 100 méter gyors (80—81): 1. Bilics Róbert (SZVSE) 1:05,8; 2. Zsemberi Mihály (KSI) 1:05,97, 3. Kertész Á. (KSI) 1:07,69. 4x100 méter vegves váltó (77): 1. Vác 4:45,9; 2. SZVSE „A” 4:56,38; 3. SZVSE „C" 5:09,63. Családi váltó 3x50 méter: Tóth család (Kerepestarcsa) 2:01,3; 2. Kiss család (Kerepestarcsa) 2:05,19; 3. Szabó család (Vác) 2:15,3. (kiss) Nagykovácsiba menekül Vass Károly, a kézilabda-szövetség alelnöke Női világbajnokságot szeretnénk rendezni Kimenekülni a fővárosból, hátrahagyni a füstös-zajos be- tonregeteget; ez százezerek titkolt vagy éppen bevallott vágya. Eltűnni a hétvégeken, akár csak egy-egy napra — ez a lehetőség bizony felér egy főnyereménnyel. Vannak divatosabb és kevésbé felkapott úti célok, de a lényeg ugyanaz: jó levegőre, a szabadba visszavonulni. Vass Károly, a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai alelnöke a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen neki megadatott. Mármint az, hogy Nagykovácsiban, a Zsíros-hegyen lévő hétvégi nyaralójába el-eltűnjön, szusz- szanjon egyet. Miután heteken keresztül sikertelenül igyekeztem terminust egyeztetni vele, végül abban maradtunk, hogy inkább találkozzunk Nagykovácsiban. így ott kezdtük a beszélgetést, talán érthető módon, a kézilabdázásról, az eredményes pályafutásról, jelenlegi kettős feladatköréről. — Amikor az év elején megkezdődött a főtitkárválasztás konkrét előkészítése, elég sokan megkerestek azzal, hogy vállaljam el a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkári teendőit. Ez rendkívül megtisztelő volt, jólesett nekem, de hosszas vajúdás után lemondtam a lehetőségről. Nem a szavazástól féltem, hanem sokkal inkább arról volt szó, hogy esetleges megválasztásom után fel kellett volna mondanom az Elektromos SE-nél lévő ügyvezető elnöki munkakörömet. A területi szövetségek jelöléseinek elhárítása után abban maradtak Vass Károly támogatói, hogy ha nem lesz főtitkár, megpróbálják felkérni a szakmai al- elnökségre. Ez a feladatkör beleillett abba az új rendszerbe, amit az új vezérkar kiötlött: egy elnök, két alelnök (szakmai, illetve menedzser), kilenctagú elnökség, plusz a főtitkár. — Két célt tűztünk ki magunk elé, amikor az új szövetségi vezetés bizalmat kapott, s elkezdett dolgozni — folytatta az egykori 120-szaros válogatott beálló, aki 1970-ben Albrecht Miklósnál került be a nemzeti együttesbe, s az 1982-es, német- országi világbajnokságon búcsúzott a legjobbaktól. — Olyan szakmai távlati koncepciót akarunk kialakítani, amely valóban a sportág eddigi hagyományainak eredményes folytatását célozza meg. Ami pedig az anyagi részt illeti, legalább 4-5 éve még véletlenül sem volt olyan sokoldalú, fillérről fillérre történő átvilágítás, mint ezekben a hetekben. Valóban független, kívülálló pénzügyi szakembert kértünk fel a feladat ellátására azért, hogy teljesen világos legyen a kép: miként is áll a kasz- szában a helyzet, pluszban vagy éppen jókora mínuszban van a szövetség... Ez még véletlenül sem holmi kukacoskodás, sokkal inkább előfeltétele a további munkának, a reális tervezésnek. Márpedig tervekben most sincs hiány a szövetség háza táján, ez derült ki az alelnök szavaiból is. — Nagy terveink vannak, világversenyek rendezésére szeretnénk vállalkozni! Még nem kelt el az 1994-ben esedékes, 18 év alatti fiúk Európa-bajnoksága; az esetleges jelentkezés előtti gazdaságossági számításokhoz is szükséges a mérlegkészítés. Ami pedig ennél sokkal nagyobb „dobás" lehetne, az az 1995-ben esedékes felnőtt női világbajnokság rendezési jogának megszerzése. Amennyiben csak megközelítően sikerülne nullszaldós mérleggel zárni egy ilyen esemény után a mérleget, úgy a rendezvény puszta tényét hatalmas sikerként kellene elkönyvelni, hiszen a népszerűsítésben egy ilyen sorozat hatása felmérhetetlen. Az Elektromos SE elnöke — érthető módon — el-elkalando- zott a beszélgetés során, amit Az arc kifejezi a lényeget: a helyzet nem túl rózsás A szerző felvétele nem is lehet felróni neki, hiszen némi megszakításokkal majd három évtizedet töltött el a bordósárgáknál, előbb játékosként, majd az utolsó hónapokban játékosedzőként. Bár három bajnokcsapatnak is tagja lehetett (1969, 1970, 1971), a legjobban mégis az utolsó három évben elért eredményeknek örül. — Ha egészen pontos akarok lenni, úgy nagyon sok mindennek örülök, ám ez korántsem jelent maradéktalan elismerést — pontosított a 140 kilós óriás. — Igaz ugyan, hogy Komáromi Ákos, Hunyadkürti János és Kovács László edzősége egy-egy éve alatt az együttes tartósan a hazai élvonalban tudott maradni, a nemzetközi porondon azonban képtelenek voltak a jogosan elvárt szintet elérni. Elsősorban emberi okai vannak az ingadozó nemzetközi teljesítményeknek. Azok a sportolók, akiket egy-két vagy éppen három részsiker elégedetté tud tenni, képtelenek sorozatban jól játszani, egyre nehezebb ellenfelekkel szemben helytállni. Vass Károly arról is szólt, hogy a ,jó nevű” játékosok közül is többen ezért hagyták abba az Elektromosban a játékot. Elég csak a két, sokszor válogatottat, Horváth Attilát és Győtffy Sándort említeni, akik máshol folytatják, míg az^éveken át örök tehetségként nyilvántartott Varjú Vilmos, a súlylökő Európa-bajnok fia visszavonult. A válogatott első számú balszélsője, Pásztor István pedig már Veszprémben készül, mert nem tudott ellenállni a több pénznek és az Opel Astrá- nak. — Nem esünk kétségbe, annál is inkább, mivel a Fotex Veszprém SE-vel, reálisan értékelve a helyzetet, nem tudunk rivalizálni. Á második hely megtartása már jó eredménynek számítana, de emellett az IHF Kupában kiegyensúlyozottabb szereplést várunk. Érdekes szakmai kísérlet előtt állunk, hozzánk jön ugyanis az idei felnőtt- vb egyik meglepetésembere, a színes bőrű amerikai átlövő, az egy métert emelkedő Derek Heath is. A másik erősségünk a Olaszországból végleg hazatért, egykori sokszoros válogatott irányítónk, Kovács Mihály lehet, akinek rendkívül lelkes, küzdőképes játéka még egy évig szolgálhatja a csapatot. Három év után tért vissza hozzánk a kapus Lepsényi, s további tehetséges fiatalokra is számítunk. Vass Károly egy pillanatra elégedetten hátradőlt, ám a következő kérdéstől ismét ráncos lett a homloka. Nem is csoda, hiszen a magyar féifi-kézilabdá- zás egyik legégetőbb problémája, a kapitánykérdés került terítékre. — Hosszabbítás után végre legalább ketten jelentkeztek, ami persze még csak az első lépcsőfok a megoldás felé vezető úton. Kató Sándor és Faludi Mihály pályázatáról a legközelebbi, az augusztus 3-ai elnökségi ülés dönt. Nagyon jó lenne már egy középtávra szóló, megnyugtató megoldást találni! Jocha Károly A szobatárs az oka Nem mindennapi eset árnyékolta be az amerikai küldöttség Universiade- szereplését a 200 m-es vegyesúszás döntője után. A barcelonai ötkarikás játékokon hatodik helyen végzett Ron Karnaugh ugyanis korántsem volt elégedett azzal, hogy Buf- falóban megismételte a katalán fővárosban elért eredményét. Ezúttal lényegesen jobb szereplésre számított, és csalódottságának érdekes módon adott hangot. Az amerikai vezetők nagy csodálkozására bejelentette: szobatársát, John Keppe- lert okolja a vártnál gyengébb teljesítményért. Karnaugh azzal indokolta állítását, hogy ágyszomszédja meglehetősen kicsapongó életet folytatott, amelynek egyenes következményeképpen nem tudott pihenni a döntő előtti éjszakán. — Keppeler hajnali 3 órakor részegen randalírozott a szállodai szobánkban. Ilyen körülmények között lehetetlen volt az igazak álmát aludni. Sportszerűtlen viselkedésének köszönhetem gyenge szereplésemet — mondta Karnaugh. Tizenegy órát lógott az ernyőn Világcsúcsig vontatták Egyedülálló világcsúcsot állított fel egy francia férfi: mot orcsónak-v ontotta ejtőernyőjével 415 kilométert tett meg a Földközi-tenger felett. A tengerparti nyaralók egyik kedvelt szórakozása, hogy csónakkal vontatott ejtőernyővel emelkedjenek néhány percre a magasba. Eddig viszont még nem történt meg, hogy bárki is megkísérelt volna távolsági repülést végrehajtani ebben a sajátos sportágban. Jean-Claucle Piccio 11 órán át lógott az ejtőernyőn. amelyet két üdülő, Port-Ca- margue és Cap d’Agde között vontattak oda-vissza, összesen 227 tengeri mérföldes távon, ez 415 kilométert jelent. Nastase és Tiriac ellenfele volt Sütő Sándor Dunakeszin oktat Nemrég fejeződött be a világ legpatinásabb teniszviadala, a nem hivatalos füves pályás világbajnokságként is emlegetett wimbledoni Grand Slam-torna. Ennek kapcsán gyakran szóba került a régi nagy bajnokok közül Ilié Nastase vagy Ion Tiriac neve. De talán kevesen tudják, hogy a Dunakeszi Vasutas teniszpályáján napellenzó's sapkában, elegáns mozdulatokkal ütögető Sütő Sándor ezeknek a klasszisoknak az ellenfele volt, sőt nemegyszer le is győzte őket. — Nagybányán születtem 1948-ban, itt végeztem elemi és középiskolai tanulmányaimat is — kezdte visszaemlékezését Sütő Sándor. — Gita Lászlónál kezdtem teniszezni 12 éves koromban, s négy esztendővel később már az országos serdülőbajnokság bronzérmese voltam. Ezek a sikerek felhívták rám a figyelmet, s az érettségi után leigazolt a bukaresti Dinamo csapata. Itt ismerkedtem meg Ion Tiriackal, akivel három évig csapattársak voltunk. 1969-ben is együtt szerepeltünk a csapatbajnokságot nyert együttesben, éppen az a Steaua volt az ellenfelünk, ahol Ilié Nastase játszott. Ösz- szesen hat román Davis-ku- pa-játékos ellen tudtam nyerni. Országos fedett pályás bajnok lettem, s az alatt a Bukarestben eltöltött hét év alatt elvégeztem a Testnevelési Egyetemet is. Ennek befejezése után visszatértem szülővárosomba, s a játék mellett, edzőként is tevékenykedtem. Saját nevelésű játékosokkal első osztályú csapatot alakítottam, s legnagyobb sikerként, az országos bajnokságon 5. helyezést értünk el. Edzői pályám során tizenhat első osztályú játékost neveltem. — Melyik időszakot tartja a legeredményesebb korszakának? — A román ranglista első tíz helyezettje között voltam 1975-től 1982-ig. A legjobb helyezésem egyébként a rangsor 5. helye volt 1979-ben. Prágában egy pénzdíjas versenyen épphogy lecsúsztam a döntőről, 3. lettem. — Hogyan került Magyar- országra? — Itt laknak a rokonaim, és 1988-ban áttelepültem a családommal. Dunakeszin szeretettel fogadtak, és már negyedik éve itt jtászom az OB II-es csapatban, s utánpótlás-neveléssel is foglalkozom. — Kik azok a magyar tanítványok, akikre igazán büszke? — Válogatott kerettagságig vitte Stadler Ildikó, Szegedi Szilvia és Papp Zoltán is. Az országos ranglistán is jegyzett játékos vált Zsoldos Máriából, Szegedi Júliából, Kovács Katiból és Balázsból, Bérces Csabából, Sütő Ferencből, Tóth Patríciából, Horváth Ákosból, valamint Fehér Mártonból. Dunakeszi igazi teniszfellegvár lehetne, hiszen minden évben rendezünk tanfolyamokat, amelyre rendkívül sok tehetséges gyerek jelentkezik. Az idén egyébként lehetőségünk adódhat még komolyabb előrelépésre: a Dunakeszi Vasutas teniszszakosztályának irányítását ugyanis átvette Bogyó László vállalkozó, aki a tenisz avatott szakértője. Solymosi László