Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-12 / 160. szám
MEGYEL RLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 160. SZÁM Ára 13,50 forint 1993. JÚLIUS 12., HÉTF.Ő MDF -választmányi ülés Csopakon Kápolnásnyék ünnepe Az ország igazi ünnepe az, ha a kis közösségek, a községek ünnepelnek. Nagy szükségünk van arra az apró, erőt adó örömre, amit az ő „emberi méretű” ünnepük jelent a jelenlegi, országot és embert próbáló átmeneti időszakban, a szociális piacgazdaság megteremtéséért végzett feladatok elvégzéséhez — mondta Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkár szombaton Kápolnásnyék 800 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepségen. Kápolnásnyék példája igazolja: a felemelkedés útja a csöndes, nyugodt, lelkiismeretes munka, a megbízhatóság, kezdeményezőkészség, a vállalkozói kedv. Ha ezek lesznek a jellemzőek, még ebben az évszázadban olyan ország leszünk, amelyet mindannyian büszkén vallunk majd a magunkénak — mondta az államtitkár. Az ünnepségen — amelyen ott voltak a környező települések polgármesterei, a térség országgyűlési képviselői is, felavatták a helység új címerét és zászlaját. Teljesíteni Antall József miniszterelnökpártelnök zárszavával tegnap kora délután Csopakon végétért az MDF Országos Választmányának kétnapos zárt ülése. A résztvevők állásfogalást fogadtak el a mezőgazdaság aktuális kérdéseiről, valamint a privatizációról. Az ülést követő sajtótájékoztatón részt vett Antall József miniszterelnök-pártelnök, aki az MTI kérdésére értékelte az MDF jelenlegi helyzetét. Mint mondta: az MDF most a kizárások vagy kiválások után még sokkal jelentősebb és aktívabb politikai erőt jelent, mint korábban. „Rendkívül sok energiát kellett arra fordítanunk az elmúlt esztendőben, hogy a saját pártunkon belüli vitákkal és nézetkülönbségekkel foglalkozzunk” — hangsúlyozta Antall.József. A csopaki konferencia, vagy a kormányfő szavaival élve választmányi munkaértekezlet legfőbb értékének a politikus azt nevezte, hogy már nem a belső viharokról, és viszályokról kellett beszélni, hanem az ország, a kormányzat előtt a négyéves álló feladatokról, kérdésekről fejtették ki a választmány tagjai felfogásukat, illetve tájékoztatták a választmányt az elnökség és a kormány tagjai. A miniszterelnök rámutatott: a Magyar Demokrata Fórum elindult azon az úton, amivel a választásokon eredményesen szerepelhet. Erejét pedig arra fordíthatja, hogy önmagát megerősítve, programot kidolgozva az új helyzetben törekedjék a legjobb eredmény elérésére a választásokon. Antall József azonban arra is kitért, hogy a választásokig az országot működőképes állapotban kell tartani, és teljesíteni kell a négyéves programot. Meggyőződése szerint egyetlen politikai pártnak sem érdeke, hogy előrehozott választások legyenek Magyarországon. Csak az MSZP hiheti úgy, hogy jelenleg relatíve jobb helyzetben lenne, mint más pártok. Antall József hozzátette: a többi parlamenti párt tudja, érti a kialakult helyzetet, nevezetesen azt, hogy az ország érdeke a négyéves ciklus pontos betartása. programot Antall József arról is beszélt, hogy megítélése szerint hogyan viszonyulnak az egyes politikai erők, politikai pártok az MDF-hez. Végezetül azon külpolitikai és biztonságpolitikai kérdésekről szólt, amelyek Magyarország sorsát ebben a térségben és a kialakult helyzetben akár veszélyeztetik, akár nem. Antall József hozzátette: optimista és pesszimista variációt egyaránt felvázolt a tekintetben, hogy mire kell Magyarországnak ügyelnie. Kifejtette: a volt Szovjetunióban lezajló események nem távoli absztrakt külpolitikai, biztonsági kérdések, hanem létfontosságúak Magyarország helyzetének és jövőjének megítélése szempontjából. Kérdésre válaszolva a kormányfő kifejtette: az MDF azért volt kénytelen a másik oldal által ideologikusnak nevezett vitákat lefolytatni az alapvető nemzeti kérdésekről, mert az előző évtizedekben ezeket a kérdéseket — bár evidenciák — elhanyagolták. (Beszámolónk a 3. oldalon) Légtérsértés Kismarosi Toldi Palotajátékok Visegrádon Visegrádon idén is megrendezték a nemzetközi palotajátékokat, amely sokezer látogatót vonzott a történelmi helyszínre. A rendezvény szervezője a visegrádi polgár- mesteri hivatal volt. Szombaton a Toldi-ver- seny első fordulójával kezdődött a hétvégi ünnepély, amelyen Magyarország legerősebb emberei mérték össze képességeiket, malomkőhajításban és petrencerúdtartás- ban. A verseny szervezője és házigazdája Fekete László háromszoros Toldi-győztes, az örökös Toldi cím birtokosa. Sor került lovagi tornákra is, amelyeken korabeli öltözetben, s fegyverekkel folyt a küzdelem. Összemérték tudásukat az íjászok, a kopjások és a páncélos vitézek is, akik á harc végeztével Nagy Lajos király előtt hajtottak térdet. A nemes viadalon a cseh lovagok is igen derekasan kivették részüket a harcban. Olaszországból aZ Accademia Me- dievale tagjai mutatták be zászlóforgató tudásukat. (Folytatás a 4. oldalon.) Szeged térségében július 9-én, pénteken 19.50 óra és 20.10 óra között két jugoszláv MÍG—21-es típusú repülőgép 10 kilométer mélységben megsértette a Magyar Köztársaság légterét. Az eseményről vasárnap közleményben tájékoztatta az MTI-t a Honvédelmi Minisztérium sajtóügyeletese, Váradi Géza őrnagy. A repülőgépeket a Magyar Honvédség légvédelme időben észlelte, és készültségi szolgálatával feladatát az előírások szerint végezte. A jugoszláv fél tájékoztatása szerint az adott időben kiképzési repülést tartottak. Az esetet mind magyar, mind jugoszláv részről vizsgálják. Teréz anyát kiengedték Vasárnap egy bombayi kórházból kiengedték kalkuttai Teréz anyát, akit kimerültség és gyomorpanaszok miatt pénteken szállítottak oda. A 82 éves, Nobel-békedí- jas apáca állapota a kórház orvosai szerint kielégítő. Teréz anya várhatóan még vasárnap Kalkuttába utazik tovább, hogy az általa alapított, a „Szeretet Misszionáriusai” nevet viselő apácarend indiai létesítményeit felkeresse. Csúcstalálkozók A Visegrádi Palotajátékok révén néhány napon át Közép- Európa kulturális központja — mint hajdanán — a Dunakanyarba tevó'dött át. Mint hajdanán, s mégis egészen más szinten és színben. A históriában jártasok ennek ürügyén fölemlítenék, hogy Visegrád volt már központ történelmünk során, s nem is egyszer; hiszen hol fővárossá, hol a Budára átköltözött királyi udvar alkalmi rezidenciájává nyilvánították. A magyarság politikai életében e város mindenképp jelentős súllyal bírt, de a régió sorsának az alakulásában is részi vállalt. Hogy minő' sikerrel — ezt mindig az utókor döntötte és dönti el. Egy biztos: az 1335-ös, Károly Róbert-féle Visegrádi Csúcstalálkozó, amely az európai diplomácia történetében az „első”megjelölést kapta, meghozta a maga eredményét: Magyarország a lengyel és a cseh piacok révén szervesen be tudott kapcsolódni Európa gazdasági életébe. Főképpen Nagy Lajos és Mátyás idején — tehát generációkkal később. A hetedfélszáz év múltán, napjainkban nyélbe ütött Visegrádi Találkozók már túl közelieknek tűnnek ahhoz, hogy az eredményekről szót ejthessünk... akár Bó's—Nagymaros, akár a Felvidék magyarjai kapcsán. Politológusok tudni vélik, hogy a történelem erőfeszítései nem pocsékolódnak el. Más szóval: a történelmi vetéseket hosszú évek múltán aratják le; beérik az, csak be kell várni. Igen ám, de a napi eredményekből táplálkozó közérzet nem mindig számol a majdani „aratásokkal”. És itt lép be mindenkori kedélyállapotunk meghatározásába a művelődés, a kultúra napi eseményekből (is) álló sorozata a maga teljességével — szokásaink továbbéltetésé- vel, érzelmeink gyarapításával, színezésével egyetemben. Visegrádon ezekben a napokban Európa népeinek már- már feledésbe merült, a történelmi korok mélyéről átmentett dalai, táncai, szokásai elevenedtek meg. A magyarságé — elsősorban. Mint hajdanában, de egészen más célzattal. Annak idején a dolgok természetéből adódott, mondjuk a Szent László-idézés; most meg ki kell kaparnunk a feledésből; Igen, hajdani Európában-élésünk szellemi-kulturális emlékeit restaurálni gyűlt össze a fél világ a Dunakanyarba — vagy legalábbis ezzel a szándékkal. Mi, magyarok, bizonyára ezzel. Kulturális csúcstalálkozó volt Visegrádon. Vajon ama politikai érne be ezáltal? Vajon mégsem kell annyit várnunk a „történelmi búzatáblák” visszaérésére? Bágvoni Szabó István A magyar vízügy két nagy alakja Emlékünnepség Őrbottyánban Kvassay Jenó' és Sajó Elemér emlékünnepséget tartottak szombaton Őrbottyánban. A megemlékezést a Kvassay Jenő Klub, a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Vízügyi Múzeum; és az Országos Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Levéltár szervezte. Az ünnepség fővédnöke Rajkai Zsolt, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára volt. Juhász József a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke megemlékező beszédében kifejtette: Kvassay Jenőt a magyar kultúrmérnökök atyjának, vízügyi műszaki szolgálatunk megteremtőjének tartjuk. Kvassay Jenő hivatásának tekintette a magyar föld hoza- dékának megnövelését, és már fiatal korában tervszerűen készült erre. Az általa vezetett Kultúrmérnöki Hivatal és Folyammémöki Szolgálat 1889-ben az újonnan alakított Földművelésügyi Minisztériumhoz került annak főosztályaként. Az intézmény Kvassay Jenő vezetése alatt kétmillió hektár területet érintő vízrendezési munkáival óriási területen teremtette meg a korszerű mezőgazdasági művelés előfeltételeit. Sajó Elemér Őrbottyánban született. Hosszú ideig dolgozott Kvassay Jenő mellett, majd 1930-ban vette át a magyar vízügyek legfőbb irányítását, és megírta élete legnagyobb művét Emlékirat vizeink fokozattabb kihasználása, és újabb vízügyi politikánk megállapítása címmel. Sajó Elemér előkészítője lett napjaink vízi beruházásainak. Dr. Verbóczky János Őr- bottyán alpolgármestere beszédében elmondta: „Azon nemes férfiak előtt tisztelgünk, akik nem csak szakmájukban, hanem magyarságukban, emberségükben, lokálpatriotizmusokban is egyaránt nagyok voltak. Végigjárták e széles hazát, és a nagy Európát. (Folytatás a 4. oldalon)
