Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-09 / 158. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JULIUS 9., PENTEK Fiatal operaénekesek — profi szinten Gyermekszínjátszóink sikerei Magyar bemutató Kuvaitban A múlt hónapban Kuvaitban vendégszerepeit a Fiatalok Budapesti Óperastúdiója (Fi- bo). Az esemény több szempontból is jelentős volt. Egyrészt mert Kuvaitban még sosem mutattak be operát, másrészt pedig, mert a társulat kivétel nélkül pályakezdő énekesekből áll. Bikfalvy Júlia tanárnő, a Fibo Alapítvány egyik életre- hívója elmondta, hogy ez év márciusától dolgozik együtt a jelenlegi tanár-diák csapat, amely kilenc, magánéletében is zenével foglalkozó fiatal szakmai képzéséről gondoskodik. A stúdió félévi vizsgáját nagy sikerrel rendezték meg Budapesten. Erre hívták meg dr. Fehérvári Gézát, a kuvaiti magyar nagykövetet, akinek tetszett a produkció, jés meghívta a társulatot Ku- vaitba. A műsor Mozart és Pergolesi egy-egy kisoperájából, egy operett- és egy musical-összeállításból állt. Az operákat Kiirthy András rendezte. Kürthy András az eddigi munkája során leginkább profikkal dolgozott együtt, és éppen ezért vállalta szívesen a még nem énekesi pályán lévő fiatalok irányítását. Bár a munka eleinte lassan haladt — nyilatkozta —, aminek nem a tehetség, hanem a rutin hiánya volt az oka; ezek ellenére a kinti premier a vártnál is jobban sikerült. A rendező eltért az eddigi hagyományosnak mondható koncepcióktól, és új megvilágításba helyezte a konfliktusrendszereket. Pergolesi: Úrhatnám szolgáló című művében nagyobb hangsúlyt kapott a szolgálólány és a szolga cinkossága, összejátszása, valamint a háziúr szerepe sem adott lehetőséget egyértelmű megítélésére. A köztük lévő kapcsolat bonyolultabbá tételével a közönséget is bevonták a játékba, mivel a fantáziájára volt bízva például a végkifejlet megítélése, amely értékelhető megnyugtatóként, és további konfliktusokat magában hordozhatóként egyaránt. Mindez XIX. századbeli közegbe helyezve, napjainkban is aktuális jelentőséget kapott. A helyzet- és jellemkomikumok megtartása mellett egyéb olyan, a szereplők érdekeiből fakadó komikus helyzetek színesítették az előadást, amelyek érdekfeszítőb- bé tették a darabot. Mozart kisoperája: (Az iskolaigazgató) két próbaéneklésre jelentkező énekesnő történetét dolgozza fel az elő- énekléstől a színpadig. A szerep szerint a két hölgy azonnal felölti a sztárkodás minden negatívumát. A jellemkomikumok itt is jelentős szerepet kaptak, de a színházi világ hangulata mára is érvényes. Éppen ezért maga a mű intő példa lehet a benne szereplő fiataloknak, hogy így nem szabad viselkedni. Mindkét operát a Pannónia Ensemble kamaraegyüttese kísérte. A jelmezeket Márk Tivadar Kossuth-díjas kiváló művész, az operaház örökös tagja tervezte. A nagy sikerre való tekintettel a stúdió meghívást kapott az 1994-es év elejére Dubaiba. Bikfalvy Júlia legfontosabbnak azt tartja, hogy egy énekes a képzéséhez szükséges 5-6 évet egyetlen tanárnál tanulja végig, hiszen a hangképzéstől a színpadi kiállásig, az énekstílusig mindenki másként oktatja a növendékeket, és a többféle instrukció károsan befolyásolhatja a növendék pályafutását. A terveikről megtudtuk, hogy a stúdió több tagja már ebben az évben kisebb-na- gyobb szerepeket kapott operákban és más zenei előadásokban. Továbbra is szívesen mutatják be tudásukat a színpadokon, és remélik, hogy ehhez az alapítvány a jövőben is megkapja a támogatást. (A kuvaiti út nem jöhetett volna létre a Malév és számos hazai cég anyagi támogatása nélkül, s mindemellett Fehérvári Géza nagykövet, Tárnoki Péter külkereskedelmi képviselő, Hertmann Simon, a Kuvait International Hotel igazgatója, Horst L. Bauer menedzser, a Honvéd 'Együttes és a XI. kerületi Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola segítsége nélkül.) Sz. L. Könyvjelző Atlantisz harangoz — avagy Erdély tragédiája Olyan ez a könyv, mint egy kalandregény; Erdélyről szól ugyan, az erdélyi magyarság 1918 és 1992 közötti sorsáról, hányattatásairól, de betekintést nyújt a Kárpátok koszorúján túli román területek magyar szórványának históriai regényébe is. így aztán még az Erdély történelmében egyébként jártas olvasó is- csak kapkodja a fejét, alkalmasint szégyenkezik „Kárpáton-túli” műveletlen- ségén, főleg azért, mert az épp magyar vonatkozású. Beke György, mielőtt hozzálátna voltaképpeni témájához, Bizánc és a magyarok valóságos történelmi kapcsolatát járja körül, majd a bi- zantinizmuson nevelt Kelet- Balkán taktikai érzékét, történelmi hamiskártyás-karakterének már-már imponáló milyenségét és minőségét szemlélteti — megállapítva: „a népek életében és egyének sorsában tényleges eredményhez ez vezethet régiónkban, a kárpáti-keleti térségekben”. E keserű expozíció után a különböző időpontokban és más-más okból folyó magyar kirajzásokat taglalja, melyek — kezdve az elsővel, Trianonnal — kegyetlenül megcsapolták az erdélyi magyarság vérét. Beke rámutat egy (sem a hazai tudományosság, sem a hazafias közvélemény által) eléggé nem jegyzett körülményre is: nevezetesen arra, hogy az erdélyi magyar lélekveszteség- nek, elvándorlásnak volt egy sajátos iránya. Ez az exodus „a Kárpátok déli és keleti hágóin át folyó, fordított magyar népvándorlás. A három nyugati vonulásnál régebbi ez időben, veszélyesebb a nemzet jövőjére”. A könyv egyik fejezete az erdélyi föld drámája: az 1921 -es román földreform sovinizmusától kezdve a későbbi kolhozosítás parasztpusztító, gazdaságromboló tevékenységén keresztül egészen a nacionalista román telepítéspolitikáig annyi szörnyűség halmozódik fel ezeken az oldalakon, hogy mire napjaink magyarparaszt-ki- semmiző „reformjáig” jut az olvasó, már a hideg futkos a hátán. Ha lehet egy néphalál jeleneteit fokozni, úgy a következő, az iskolák szabadság- harcával foglalkozó fejezet ezt teszi. Shakespeare véres királydrámáinak csavarme- net-szerűen fokozódó dramaturgiájára gondolunk az erdélyi iskolaügyekről olvasván, bár iskolaügyek helyett helyesebb volna iskolavégzetet említeni. A romániai magyar iskola- rendszer szisztematikus leépítése folyamatának vérforraló epizódjaival nincs vége még e történelmi horrornak. A székelyek — mint egy tömbben élő magyar etnikum — és Székelyföld régóta szálka a nagyromán sovinizmus szemében, melynek éppen kapóra jött 1989 eseményeinek néhány székely- földi epizódja, melyeknek során több helységben a Ceau- sescu-éra néhány kivételesen szadista, népnyúzó rendőre áldozatul esett. Bár a tömegítéletek végrehajtásában románok is részt vettek, a magyarok szerepét mégis románellenes (és nem diktatúraellenes!) gesztusnak minősítették! így született meg a vád, miszerint a magyarok (székelyek) ki akarják űzni a románságot saját honából. A székelysors XX. századi folyama amúgy sem rózsás, kezdve a Székelyföld ellen 1916 nyarán indított első román ostromtól — mindmáig. Sőt: ma már egyre jobban látható, hogy a par- tiumi — erdélyi magyar (székely) sors helyszíne nem zárható be az erdélyi Kárpátok karéjába, s hogy mily szervesen kapcsolódik a Kárpátok túlsó lejtőin — s azon túl — élő csángó-magyar szórvány történelmi drámájához. Tudnunk kell: itt az ideje, hogy tegyünk is valamit testvéreinkért, hogy ne csupán költői kérdés legyen e könyv egyik fejezetcíme: „Lesz-e csángó föltámadás?” Bizony súlyos erkölcsi teher nehezedik ránk... ránk, akik 45 esztendeig mintha nem akartunk volna tudni a Kárpát-medence idegen államkeretben élő magyarjairól — az azon túl élőkről már nem is beszélve!... Ezért hát most tiszteletből emlékezzünk meg egy tőlünk távoleső magyar falu — Csíkszentmiklós — hajdani hős leányáról, egy bizonyos Kása Juditról, aki 1694-ben — miként Beke György könyvében olvashatjuk — „férfias bátorsággal szállt szembe a Székelyföldre betörő pogány tatárokkal. Karddal a kezében esett el a harcban. Legendája székely Jeanne d’Arc-ként öröklődött nemzedékről nemzedékre”. Öröklődjék hát tovább, s ne csak Székelyföldön és Erdélyországban, hanem a Magyar Köztársaság területén is! Reméljük, hogy hősi halálának közelgő 300. évfordulóján lesz majd egy iskola, egy gimnázium, egy cserkészcsapat, vagy egy leányotthon e hazában — amely büszkén veszi majd fel a Székely Jeanne d’Arc nevét. (Az Atlantisz harangoz — a magyarság sorsa Erdélyben 1918—1992 című kötetet a „Táncsics Mihály” és a „Lakitelek” alapítványok támogatásával a Szenei Molnár Társaság kiadója jelentette meg. Kajetán Endre Fót és Budakeszi az országos döntőben A Magyar Drámapedagógu- sok Társasága ez évben másodszor hirdette meg a Weöres Sándor gyermekszínjátszó-találkozót. Pest megyében a körzeti találkozókon 68 produkció mutatkozott be. Közülük hét együttes tíz produkciója jutott el a májusban Gödön megrendezett regionális találkozóra, melyen Pest, Komárom és Nóg- rád megye legjobbjai szerepeltek. A regionális találkozóról a zsűri — melyben helyet foglaltak a Magyar Drámapedagógusok Társasága képviselői is — kizárólag Pest megyei produkciókat ajánlott a Pakson július 11—12-én sorra kerülő országos döntőbe. Pest megyei együttesek adják a program mmtegy egynegyedét. A fóti Figurás Színjátszók két bemutatóval szerepelnek, Pilinszky János KZ Oratóriumával — rendezője Kis Tibor -— és angol gyermekversekből készült összeállítással, ennek rendezője Majsai László. Szintén két bemutatót tartanak a Budakeszi Színjátszók, ezek: Passió és Csillagok közt fényességes csillag. Mindkettő rendezője Lukács László. Az Inárcsi Színjátszók Wedekind A Tavasz ébredése című színművét mutatják be, Kovácsné Lapu Mária rendezésében. Könyv és dráma Klapkáról Könyv jelent meg Klapka György honvédtábornokról, és hamarosan a színpadon is fölidézik az 1848—49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakját. A könyv szerzője Szénássy Zoltán észak-komáromi helytörténész és irodalmár. A képekkel és rajzokkal illusztrált kötet korabeli dokumentumokra támaszkodva mutatja be a komáromi vár egykori hős védőjét. Egy róla szóló színmű megírására az észak-komáromi Jókai Színház, a Jókai Alapítvány és a Klapka György Alapítvány hirdetett közös pályázatot, amelyre nyolc alkotó küldte be színpadi művét. A zsűri első díjat nem adott ki; a második díjat Mészáros László pozsonyi írónak ítélte oda A mi hősünk című pályaművéért. Az észak-komáromi Bástya Színház ennek a drámának a bemutatásával kezdi meg az idei nyári szabadtéri játékokat, július 16-án, 17-én és 18-án. Nagykoros 625 Latin-amerikai ritmusok A Delfin Sport- és Táncegyesület négy napon át táncversenysorozattal színesítette a 625 éves jubileumát ünneplő Nagykőrös rendezvényeinek programcsokrát, de felléptek a két szomszédos községben, Kocséron és Nyársapáton is. A latin-amerikai és „standard táncok” páros és csapatversenyeit igen nagy érdeklődés kísérte, a sikerhez természetesen hozzájárultak a házigazdák is. A Kossuth Lajos Általános Iskola, ahol a központi műsort rendezték meg, vele együtt a polgármesteri hivatal, valamint a vendég kecskeméti szimfonikus zenekar. Az alkalomra Litvániából, Bulgáriából, Ausztriából és Szlovákiából is érkeztek táncosok, akik közül többeket külön- díjjal jutalmazott a hálás közönség. Az egyesület tánciskoláját vezető Szalai Attila bizonygatta, e mostani Dél-Pest megyei vendégszereplés pedig egyértelműen bizonyította a társastáncok népszerűségét, korosztálytól függetlenül. A latin-amerikai zenék fokozatos elteijedése pedig az ízlés fejlesztésén kívül új fejezetet nyitott a tánc tanításában és tanulásában — összegezte a modem táncokról alkotott nézeteit a mester. (m.) Mészáros Dezső szobrai otthon, az egykori Áprily-villa udvarán, Szentgyörgypusztán Vimola Károly felvétele
