Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19 / 141. szám
HITÉLET PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. JUNIUS 19.. SZOMBAT Piliscsaba és Tinnye református gyülekezete Hála Istennek, szolgálhatok! Pünkösd utáni gondolatok Az utóbbi években egyre több, eddig soha nem létezett vallási közösség szerveződik hazánkban, melyek tagjai önmegnevezésükben az „egyház" szót használják. Tanításukban és közösségi életükben azonban egyértelműen tagadnak mindenfajta kötődést a valódi egyházzal (una sanda eccle- sia), melyet Krisztus alkotott Jeruzsálemben pünkösdkor Szentlelke által. Aki az egyházba tartozónak vallja magát, az értelemszerűen egy olyan gyülekezet tagja, amelyik a krisztusi, apostoli eredetéhez hűségesen ragaszkodik. Krisztus egyháza a történelem során szervezetileg sokszínűvé vált ugyan, de az egyes felekezetek változatlanul őrzik és vallják a Krisztusban való egybetartozásukat. Korunkban ez az ökumenikus törekvésekben láthatód legmarkánsabban. Szükséges lenne a köztudatban is egyértelművé tenni, hogy azok a vallásos közösségek, melyek a közelmúltban születtek, vagy a jövőben szerveződnek — bár bibliai szövegrészeket is felhasználnak tanításukban — félrevezető módon és hamisan nevezik magukat egyháznak. Jézus K/isztus egyháza pünkösdkor már megszületett, és azóta egészségesen fejlődik. Az Atya és a Fiú Lelke (és nem Szelleme!) akiben hitet ébreszt, azt a keresztséghen Krisztus testének tagjává teszi, nem pedig egy attól idegen közösségbe hívja el. Ezért nem létezik az egyházban egyházak fölötti vagy közötti úgynevezett „keresztyén”, „hit”, „új apostoli” és más gyülekezet, mint ahogy azt megtévesztő módon hallhatjuk mostanában. A történelem során nagyon sokféle vallás követői szerveződtek és szerveződnek gyülekezetbe, és ez így lesz a jövőben is. De ezek nem egyházak, hanem vallásos 'közösségek, melyeket az egy hitet vallók alakítanak meg. Az egyházat azonban Jézus Lelke hívja és tartja egyben, amely azért nem sorolható a vallások közé — mint a marxista filozófia teszi —, mert az egyház a Krisztusban hívők közössége, amit a pünkösdi Lélek kiáradása teremt. Ne nevezzük tehát egyháznak a nem Krisztusban hívők által szerveződő vallási csoportokat; de az egyházat se nevezzük vallásos emberek közösségének! Gondolataim közlésével segíteni szeretnék, hogy helyesen értsük és használjuk az „egyház” szót, és világosan tegyünk különbséget közte és a „vallási közösségek" kifejezés között. Ha megtesszük, sok félreértést és fölösleges magyarázkodást megelőzünk. Rezessy Miklós evangélikus lelkész Vecsés Egyházi-vallási Kislexikon I. A pilisi templom terveit Nagybaconi Nagy Vilmos, egykori honvédelmi miniszter rajzolta Vimola Károly felvétele Évekkel ezelőtt Amerikában 1800 főiskolát végzett polgárnak feladtak néhány kérdést a keresztény vallással kapcsolatban. A válaszokból kiderült: 16% nem tudta, hol született Jézus Krisztus 60%, hogy Péter, János, Jakab tanítványok voltak 60% nem ismerte Jézus mondását a felebaráti szeretettől 70% nem tudta, hogy mi a Hegyi Beszéd 12%, hogy mi a Miatyánk első kérése 12% Pilátusról azt hitte, egy bibliai könyv írója 30%, Júdásról, hogy király volt 7% Jakabot folyónak, 3% Heródest, 6% Kajafást apostolnak és 30% Gecsemánét egyiptomi városnak hitte. Azóta a helyzet valószínűleg tovább romlott... De vajon mi lenne egy hasonló statisztikai felmérés eredménye nálunk 1993-ban? És mit jelent („világi” szempontból) a Biblia nem ismerete, mindennek a tudásnak a hiánya? Lehet-e kultúrtörténelmünk bármely ágát — szépművésze- tet, filozófiát, irodalmat, zenét — megérteni, ha fogalmunk sincs arról, mi van mögötte? Van-e olyan múzeum a világon, melynek régi mesterektől való legértékesebb alkotásai nem magában a Bibliában gyökereznek? Dantétól Franz Werfelig, Giotto-tól Michelangelóig, Bach, Haydn — Kodály, Szokolay honnan merítettek valahá- nyan? Vagy mindennapi életünkben naptárunk, ünnepeink? A hit magánügy. De vannak alapvető kulturális értékek; melyek az élet sava-bor- sát adják, nívóját emelik. Valamikor ezek alapját az iskolában vetették meg számunkra. Megtanítottak az ízére, volt mire építeni később. Elvenni sem lehetett. Segített a börtönben, kitelepítésben és megóvott attól a tévhittől, hogy a pénz minden, hajszolásáért érdemes fiatalságunkat, egészségünket, idegeinket, emberi kapcsolatainkat és családi, sőt saját, gyorsan múló életünket is feláldozni. Kislexikonunkban bemutatunk néhány fogalmat, amit sokat hallunk, használunk, de amiről talán nem is tudjuk pontosan, mit jelent. Azután röviden a keresztény vallás születését, szakadásait, egyházait, szektáit és az egymáshoz való közeledés modern tervét, az ökuméniát. Kóstoló egy nagy témából — talán kedvet kapnak néhá- nyan, hogy mélyebben is utánanézzenek. Nemcsak azért, hogy jól szerepeljünk a statisztikában, hanem saját örömükre, élvezetükre. (Folytatjuk) Kovács Mária Hatvan éves elmúlt Tóth Tamás református lelkész. 1957 óta szolgálja gyülekezetét. Az épület, amelyben él, egy református teológiai profesz- szor tulajdona volt, aki vég- rendeletüeg a Lórántffy Zsuzsanna diakonissza egyesületre hagyományozta. 1950-ben a helybéli magyar honvédség eltulajdonította az épületet, amely három lakást tartalmaz. ’56-ban a szovjetek vették át a tulajdonjogot, az emeleti lakásra azonban nem volt szükség. Az akkori Egyetemes Konvent Tóth Tamást bízta meg az épület gondnokságával, aki esztendővel később lelkészként került a gyülekezetbe, a bátyja utódaként. így vall a gyülekezetéről: „1963—72 között Piliscsaba Zsámbékkal együtt alkotott társegyházat. Akkoriban motorbiciklivel jártam, úgy ment tönkre a csípőízületem. Protézis beépítésével sikerült úgy talpra állnom, hogy hála Istennek, el tudom végezni a szolgálatot. Tinnyében egy ősi gyülekezet van. maga a község is hétszáz éves, a templom pedig hatszázötven. Érdekesség, hogy a háború alatt a régi irattár teljesen megsemmisült, de az egyházi anyakönyvek megmaradtak. III. Károlytól, 1738-tól rendszeresen vezették. Ugyanazok a nevek szerepelnek manapság is, amelyek egykoron. Jellemző a falura, hogy zárt szerkezetű terület és sajnos egymással házasodtak a rokonok. Mivel rendkívül rossz a közlekedés és kevés a munkahely, nagy az elvándorlás. Jelenleg kétszázötven tagja van a gyülekezetnek. Háromszor egy héten járok ki, és persze amikor temetnem kell. A piliscsabai gyülekezet sokkal fiatalabb. 1939 előtt temploma sem volt, a hívek a régi községházán imádkozKuklay Antal római katolikus plébánost 1957-ben tíz évi börtönbüntetésre ítélték. A nagy amnesztia idején, 1963-ban szabadult, de az Állami Egyházügyi Hivatal csak tíz évvel később 1973-ban járult hozzá ahhoz, hogy lelkészi tevékenységet folytathasson. Mi volt Kuklay Antal „bűne”, amiért felszentelése után csak közel húsz évvel „kaphatott” plébániát? Az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak megóvása a megsemmisítésétől a forradalom idején, s egy brosúra elkészítésében való részvétel. A forradalom kitörésekor Kuklay Antal éppen lelkigyakorlatot tartott társaival. A tizenkét nap legdöbbenetesebb élménye az volt számára, amikor véletlenül találkozott azokkal a tehergépkocsikkal, amelyek a Parlament előtti vérengzés áldozatait elszállították. Ekkor döbbent rá, hogy ő sem maradhat tétlen, tennie kell valamit azokért, akik fegyvert ragadtak. Ezért tak. A lelkész kéthetente Tiny- nyéről járt ide. Volt viszont egy nagyszerű főgondnok: Nagybaconi Nagy Vilmos, akit 43-ban honvédelmi miniszternek neveztek ki. Amikor eltemettem, nem képviseltette magát a katonaság, de a tavalyi jubileumi évfordulón a Honvédelmi Minisztérium részéről is megjelentek a tiszteletadásra. Ennek az embernek köszönhető, hogy 1939 májusában letették a templom alapköveit, és augusztusában már felavatták. Erdélyi származású révén, a terveket Kós Károly stílusában ő maga rajzolta. Nagyon jó építőanyagot használtak, a vörösfenyőből készült padokat, szószéket azóta sem kellett felújítani. Igyekszünk állandóan szépíteni belülről az Úr házát. Erdélyi faragóművészek keze nyomát viseli a két csillár és a falikarok. Gyülekezetünk egyik asszonya épp a közelmúltban készített szintén erdélyi stíluselemeket tartalmazó hímzett térítőkét az Úr asztalára, a szószékre és a harmóniumra. A piliscsabai Faluszépítő Egyesület székely kaput tervez a templom mellé az útra. Rendkívül örvendünk a kezdeményezésnek, és híveink is adakoztak erre a célra. Istennek hála, a hitoktatást mindig el tudtam végezni, a ’89-es fordulat óta csak annyi változott, hogy a Mezőgazda- sági Szakközépiskolában is megtarthatom a hittanórákat, ezzel ötre gyarapodott az általam látogatott iskolák száma. A konfirmációval nem szűnik meg az előkészítés, hiszen akik elmaradnak év közben, vagy az idősebbek nyáron jöhetnek a konfirmációi oktatásra. A közelmúltban történt, hogy az egyik konfirmandusom elhozta a barátnőjét, az a testvérét, majd az édesanyjukat, aki éppen a közelmúltban szült, és kiderült, hogy egyidöntött úgy, hogy november 3-án Maiéter Pál katonáinak kíséretében, Turchányi Egon nyugdíjas lelkész, egykori országgyűlési képviselő — a forradalom napjaiban Mind- szenty bíboros titkára —, Li- eszkovszky Pál volt katonatiszt, és néhány közpap társaságában ő is elmegy az Állami Egészségügyi Hivatalba. „Látogatásukkal” az volt a céljuk, hogy megakadályozzák a hivatal dokumantumai- nak megsemmisítését. A tervre „áldását adta” a bíboros is. Amikorra megérkeztek a ,11. kerületi nemzetőrök már lefoglalták az épületet. Kuklay, és társai a hatalmas iratanyagot szortírozták és csomagolták. Az volt a tervük, hogy az anyagot a Szent István bazilika irattárába szállíttatják, ott helyezik biztonságba. Mivel az iratok őrzése aznap megoldottnak látszott, a szállításra a következő napokban került volna sor... Az, hogy a szovjet csapatok ismét elfoglalták az országot, nem jelentette egyben kőjük sincs megkeresztelve. Négyüket egyszerre kereszteltem meg. A két településnek különböző az összetétele. Tinnyén inkább az őslakosok vannak többségben, akik földművelők, kevesebb az értelmiségi. Piliscsabán a víkendház-tulaj- donosok is erősítik az értelmiségi réteget, sok az üzemi dolgozó és a nyugdíjas. Más-más jellegű az istentisztelet is.” azt is, hogy a szemináriumi kispapok azonnal visszatértek volna régi életükhöz, ami egyben a teljes politikai pasz- szívitást is jelentette. November végére Kuklay Antal —. társaival együtt — egy tizenhat oldalas brosúrát állított ösz- sze a forradalom eseményéről. Az anyagot sokszorosították és vidéki plébániákra jut- taták el. A politikai rendőrség 1957 májusában tartóztatta le Kuklay Antalt Szikszón, ahol káplánként szolgált. A budapesti Fő utcai börtönbe hurcolták. Bűnperének Turchányi Egon volt az első- Lieszkovszky Pál a másod- és Kuklay Antal a harmadrendű vádlottja. Tíz évet kapott. Szabadulásáig hat évet és négy hónapot töltött le, a Markó utcában a Gyűjtőfogházban, majd Mári- anosztrán. Szenvedéseit fokozta, hogy a Gyűjtőfogház udvarán akasztották föl a halálraítélteket. Azt sem volt könnyű elviselnie, hogy az egy személy részére épített zárkában Tóth Tamás református lelkész alázattal szolgálja gyülekezetét és örvend, hogy szolgálhat, hogy fia jóvoltából megvásárolhatták a földszinti részt, ahol most folynak a felújítási munkák, ahol berendezik a lelkészi hivatalt és télen istentiszteleti alkalmak lehetnek. Hogy a hívek melegben lehessenek... Bartos Csilla tizenegy rabot zsúfoltak ösz- sze. Márianosztrán az első évben se nem dolgozhatott, se nem olvashatott, valódi „szerzetesi életet” élt. Később viszont kemény fizikai munkát kellett végeznie, majd könnyítésként a fordítói irodába került. Szabadulás után három évig még rendőri felügyelet alatt tartották, ezért csak nagy nehézségek árán tudott elhelyezkedni segédmunkásnak. Később a sárospataki katolikus templom könyvtárát rendezte. Püspöke — végül — az ÁEH hozzájárulásával — kinevezhette Köröm község plébánosává. A plébániához tartozó négy további községben hetente ösz- szesen tizennégy alkalommal tart misét, s ugyanannyiszor hittanórát. Végre azt teheti, amit egész életében szeretett volna: szolgálhat Isten népe között. (Mártinké Károly „Az áldozatok Isten szolgái” című könyve alapján) H.P. HITVALLÓK Kuklay Antal plébános
