Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-07 / 130. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚNIUS 7., HÉTFŐ 13 Isten-hit nélkül nem megy # A Pest Megyei Hírlap május 29-i (pünkösdi) számában, mely tele van épületes cikkekkel, Grosics Gyula „Könnyen felejtő nemzet vagyunk” címmel sok helyes és igaz megállapítása, véleménye mellett többek között arról is eszmecseré- zik Vödrös Attila főszerkesztő úrral, hogy még a magyar labdarúgás visszaesése, leromlása is — éppúgy, mint a társadalmi élet más (gazdasági, kulturális, egészség- ügyi, vallási) területein tapasztalható megoldatlanságok, eredménytelenségek is — nem szakmai, hanem a szocializmus évtizedei alatt gombamód felszaporodott s mindent (még a sportot is) behálózó erkölcsi hiányosságokra vezethető vissza. Elmondta azt is, hogy az egyházak nem elég _ aktívak, nem veszik ki a részüket a társadalom e téren való neveléséből, nem hallatják a hangjukat. „Én a közéletben és a futballpályákon is, tiszta szívű, józan gondolkodású embereket szeretnék látni, olyan embereket, vezetőket, akik kellő tisztességgel, becsülettel végzik feladatukat, munkájukat. Az egyházaknak is a tízparancsolat diktálta kötelességük határozottabban fellépni az erkölcsi romlás ellen s az iskolák visszaszerzése érdekében, mert az erkölcsi romlást megállítani véleményem szerint elsósorban ezekben az intézményekben lehet!” — mondja Grosics Gyula. Szerintem azonban mindez Isten-hit nélkül nem megy! Én már sokszor megírtam a Pest Megyei Hírlapnak, hogy az Isten-hit az alapja mindennek! Azután jön az erkölcs, a keresztény értékek. Mert ki milyen eszmerendszert követ, úgy él és úgy ítél, úgy dolgozik s aszerint válik a társadalom javára vagy kárára, aszerint változik társadalmunk gazdasági (anyagi) és erkölcsi arculata s egész életünk olyan lesz, amilyenek az emberek, még a háborúkat is e világnézeti különbségek váltják ki. Benedek István is rámutat ugyanezen újságszámban „Pünkösdi lángnyelvek” cím alatt, hogy: „...nincs izgalmasabb kérdés az „Istengondnál”, ahogyan azt Thomas Mann nevezi. Aki meg tudja oldani, megtalálja az élet értelmét, és ha nem is kap választ, de eligazítást, kap sok metafizikai problémával kapcsolatosan... Isten léte sohasem volt előttem vitás...” Én továbbmegyek Benedek professzornál: Isten léte könnyűszerrel bizonyítható, sőt Bulányi György piarista tanár szerint: „nemcsak hinni, de tudni is lehet, hogy van Isten!” Einstein pedig „Mein Weltbild” című könyvének 43. és 176. oldalán így ír:„...a kutató vallásossága a természet törvényszerű harmóniája feletti elragadtatott csodálatában áll, amely harmóniában egy olyan fel- sőbbséges ÉSZ nyilvánul meg, hogy hozzá képest az emberi gondolkodás és rendszerezés minden ésszerűsége teljesen jelentéktelen visszfény, semmi más... Ez a mélységes átérzéssel összekötött meggyőződésem egy felsőbb ESZ létezéséről, amely a tapasztalati világban megnyilvánul, jelenti nálam az Isten fogalmát.” Ha elismerem Istent magam felett s a világ felett, egyszerre megváltozhat nemcsak sok metafizikai problémám, hanem az egész életem is, mert az igazság felismerése kötelez s még egyházi nevelők nélkül is rájöhetek, hogy Isten parancsai (a tízparancsolat s- a keresztény értékek) szerint kell élnem, mert csak ez az út vezethet a boldoguláshoz, bár rögös utakon keresztül. Mert nehéz igazán élni, de jó! A Házi áldás nagyon sok család otthonában megvan s hirdeti az igazságot: „Hol hit, ott szeretet; Hol szeretet, ott béke; Hol béke, ott áldás; Hol áldás, ott Isten; Hol Isten, ott szükség nincsen!” Grosics Gyula szerint most legfontosabb az összefogás, az erkölcsi tisztulás, nevelés, oktatás. Hát igen! Ennek az országnak mintegy 70 százaléka így vagy úgy Isten-hívő, magyar és keresztény érzelmű. Népi, nemzeti, keresztény összefogás, szervezkedés nélkül a koalíció pártjai sem fognak győzni 1994-ben még 50 százalékban sem, pedig nagy szükség volna a 2\3-os többségű parlamentre, hogy ne legyenek üresek a padsorok és elkezdődhessen végre az érdemi munka, a kátyúból kievickélés! Köles Mihály Gödöllő Köszönet az önzetlen segítségért A természet megúju- lásának egyik szim- bóluma május. Szikrázó napsütés, zöldellő rétek, virágba borult fák. Évezredek óta ismétlődik ez a jelenség. A természet mellett az emberek egymás iránti érzéseiben is talán megújulás érezhető ezen a tavaszon. Sokan tudják, hogy május 8-a a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Világnapja. Minden nap elmúlik, de a hozzá kötődő eszme megmarad és tovább él. Az önzetlen segítségnyújtás gondolatának jegyében fordultunk felhívással a városban és vonzáskörzetében élő lakossághoz, hogy adományával segítsen. A felhívást tett követte és lehetővé vált, hogy minden lakhelyen ruhát kapjanak a rászorulók. HISTÓRIA Béla király jegyzője (Anonymus) A magyarok cselekedeteiről IV. (Gesta Hungarorum) 7. Kiköltözésük Az Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében, amint az év szerint jegyzett krónikákban írva vagyon, a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött Szcítia földjéről nyugat felé. Közöttük kijött Álmos vezér, a Mágóg király nemzetségéből való Ügyek fia, jó emlékezetű férfiú, uruk és tanácsadójuk nekik; kijött pedig a feleségével meg a fiával. Árpáddal, valamint a nagybátyjának, Hüleknek két fiával: Szo- várddal és Kadocsával, továbbá az ugyanarról a vidékről való szövetséges népeknek megszámlálhatatlanul lágy sokaságával. Sok-sok nap pedig puszta tájakon vonultak; az Etel folyót pogány módra, tömlőn ülve úsztatták át, és sehol városba vagy emberi lakóhelyhez vezető utat nem találtak. Közben nem ették ember munkájának a gyümölcsét, amit rendesen szokták, hanem hússal, hallal táplálkoztak mindaddig, amíg Oroszországba nem értek azon a részen, melyet Szuszdalnak hívnak. Ifjaik majdnem mindennap vadászaton voltak; ezért aztán attól az időtől fogva mind mostanáig a magyarok jobb vadászok is, mint a többi nemzetek. És Álmos vezér meg övéi mind ekképpen vonulva léptek Oroszország földjére azon a részen, amelyet Szuszdalnak hívnak. 8. Oroszország Miután pedig az oroszok vidékét elérték, minden ellenszegülés nélkül Kijev városáig hatoltak. Midőn Kijev városán keresztülmentek, a Dnyeper folyón áthajózva meg akarták hódítani az oroszok országát. Akkor az oroszok vezérei ezt észrevéve, nagyon megijedtek, mivel hallották, hogy Álmos vezér, Ügyek fia, Attila király nemzetségéből származik, akinek az ő elődeik adót fizettek. De mégis a kijevi vezér összehívta minden főemberét, és tanácsot tartva azt választották, hogy hadra kelnek Álmos vezér ellen, és inkább meghalnak a harcban, mintsem hogy elveszítsék országukat, és kényük-kedvük ellenére Álmos vezér uralma alá kerüljenek. A kijevi vezér azonnal követeket küldött leghívebb barátaihoz, a hét kun vezérhez és segítségre hívta fel őket. Akkor ez a hét vezér, akiknek a neve: Ed, Edömén, Et, Böngér, Ör- súr apja Ocsád, Vajta, Alap- tolma apja Ketel, ugyancsak nem kicsiny számú lovast gyűjtött egybe, és a kijevi vezér iránt való barátságból sebes vágtában Álmos vezér ellen jött. A kijevi vezér a maga seregével eléjük vonult, és most már a kunokkal gyarapodva, sok fegyveressel Álmos vezér ellen nyomult. Álmos vezér pedig, akinek segítsége a Szentlélek volt, fegyvert öltve csatarendbe szedte seregét, s ide-oda lovagolva buzdította katonáit; majd hirtelen eléjük rugatva megállott mindnyájukkal szemben, és ezt mondta nekik: „Szittyák, bajtársaim, nagyvitéz férfiak! Emlékezzetek utatok kezdetére, amikor azt mond- tátok, hogy fegyverrel, haddal olyan földet kerestek, amelyen lakhattok. Tehát ne zavarodjatok meg az oroszok és kunok sokaságától, akik a mi kutyáinkhoz hasonlítanak. Hiszen a kutyák, amint uruk szavát hallják, nemde rögtön félelembe esnek? Mivel a derekasságot nem a nép nagy száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg. Vagy nem tudjátok, hogy egy oroszlán sok szarvast megszalaszt, mint ahogy egy bölcs mondja. De félre ezekkel! Csak azt mondom néktek: Ugyan ki tudott ellene állni Szcítia katonáinak? Nemde Dáriust, a perzsák királyát a szcítiaiak megkergették, úgyhogy rémületében nagy szégyenszemre Perzsiába szaladt, és elveszítette nyolcvanezer emberét? Vagy Círust, ugyancsak a perzsáknak királyát. nemde szintén a szcítiaiak ölték meg háromszáz- harmincezredmagával? Vagy magát Nagy Sándort is, Fü- löp királynak és Olimpiádis királynénak a fiát, aki harcban sok országot leigázott, ugye szintén rútul megszalasztották a szcítiaiak? Ezért hát derekasan és vitézül küzdjünk azok ellen, akik a mi kutyáinkhoz hasonlatosak, s úgy féljünk az ő sokaságuktól, mint a legyek felhőjétől.” Ezt hallván Álmos vezér katonái, nagy bátorságra gyúltak. Azonnal megfújták a harci kürtöket mindenfelé, a két ellenséges sereg öszecsapott és heves küzdelembe bocsátkozott egymással. S igen sokan elestek az’ oroszok és kunok közül. Az oroszok és kunok vezérei pedig > látván, hogy övéik a harcban alul maradMásik felhívásunkkal az általános és középiskolák tanulóit és tanárait kerestük meg. Szinte minden iskola az ügy mellé állt, és tanár, diák egyaránt egy vöröskeresztes bélyeg megvásárlásával segítette munkánkat. Köszönet mindenkinek az önzetlen segítségért! Kérjük, hogy továbbra is az idei világnapi jelszó jegyében támogassanak, hogy mi megvalósíthassuk az abban foglalt gondolatot: „Emberi méltóságot mindenkinek!” Szijj Csaba A Vöröskereszt Cegléd Körzeti Szervezetének szervezője Kádár nem nálunk dicsőítendő A Pest Megyei Hírlap május 14-i száma 9. oldalán olvastam Práczki István írását (sőt 17-én is), és az előző írásból egyetlen gondolatot érintek soraimmal, azt, amely a „régi vezetők” fizetését említette meg. Ha viszont tárgyilagos kívánt lenni a cikkíró, akkor számoljon be a máról is, pl. dr. Kónya Imre, az MDF frakciójának vezetője, felesége, dr. Kutrucz Katalin országgyűlési képviselő, illetve a más sajtóban kinyilvánított család (fia, leánya) jelenlegi havi, évi milliós jövedelméről vagy az e körbe tartozók három év alatt megszerzett vagyonáról. Egy ilyen írással lehetne a „múltat végképp eltörölni” s nem a hallgatással. Soraimat több nyugdíjas társam nevében vetettem papírra azzal a megjegyzéssel, hogy ha azt nem közük, akkor csak „negatív diszkrimináció” létezik a lapnál. Legalábbis eddig ezt tapasztaltam beküldött írásaim miatt. Annak ellenére, hogy főszerkesztő úr május 19-i írása szerint a „nyilvánosság híve vagyok”. Bíró Gábor Dömsöd * Közlünk néhány olyan levelet is, amelyekkel vitázni tudnánk. Ezek minden esetben szólnak valamiről. Azokat a leveleket, amelyek a Kádár-rendszert dicsőítik, azokat nem szoktuk közölni, arra a levelezők bőven találnak kisebb, nagyobb, sőt, legnagyobb példányszámú lapokat. Ez nem diszkrimináció, hanem szerkesztés. Kónya dr. és kedves felesége jövedelméről már többször tudósítottak különféle lapok, nyilván ön is szerzett róla tudomást. Ám a Kádárrendszer idején az ilyenfajta tudósítások nem voltak — tán emlékszik még rá — mindennaposak. (A szerk.) Arany János nagykőrösi önéletrajza Az abszolutisztikus kormány 1851-ben elrendelte, hogy a tanárok részletes önéletrajzban számoljanak be tetteikről. A kormány 8 pontra kért kimerítő választ, a legfontosabb az utolsó volt, mely azt firtatta: „Mindenek felett pedig hal és minemü foglalkozásban töltötték idejüket 1848. év március 15. napja óta addig, míg Nagykőrösre megajánlkoztak?”A tanhatóság egyúttal arra kötelezte az cgyháztanácsot, hogy a gimnázium tíz tanára ,feddhetetlen élete” felett őrködjön és minden „idevonatkozó kihágásért a magas kormány irányában ” kezességet vállaljon. A tanárok 1851 novemberében terjesztették fel önéletrajzukat, de hosszú ideig nem történt semmi. 1853 tavaszán a tanhatóság visszaküldte Nagykőrösre az életrajzokat és kiegészítéseket kért, részben a tanárok irodalmi működéséről, részben pedig a forradalom és szabadságharc alatti időszak eseményeiről. Arany János 1853. júnias 7-én készítette el a pótlásokat. Elismerte, irodalmi munkásságáról korábban nem írt, de erről „csak azért nem tettem említést, mert a fen- sokk helyről érkezett kérdőpontokban ez nem kívánta- tott’l Forradalom alatti verseiről a következőket írta; )V4 most említett lapon kívül a forradalmi időszak alatt csupán még az Életképekbe adtam mindössze 3-4 verset. Ezekben és a Népakaratban közlött verseim némelyikében, nem tagadom, hogy lehetnek itt-ott olyan célzások, melyek mostani szempontból tekintve forradalmiaknak bélyegeztethetnek. ” Pogány György nak, futásnak eredtek, és hogy életüket megmentsék, sietve Kijev városába húzódtak. Álmos vezér meg katonái az oroszokat és kunokat egészen Kijev városáig üldözték, és úgy aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt. Az oroszok és kunok vezérei pedig, mikor a szcítiaiak vakmerőségét látták, a városban meglapultak, mint a némák. (Folytatjuk)
