Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-01 / 125. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1993. JÚNIUS 1.. KEDD 7 (Folytatás az 1. oldalról.) — Mi adhat okot a kormány lemondására? — Ha az ország hosszú távú gazdasági érdekét, működőképességét, felemelkedését célzó valamely kormányzati lépés nem nyeri el a szükséges támogatást. Például, ha a költségvetés megszavazása nem számíthat parlamenti többségre, akkor logikus lépés a kormány lemondása. Ha pedig a köztársasági elnök nem tud megbízni olyan politikust a kormányalakítással, aki maga mögé tudja állítani a parlament tagjainak a többségét, akkor kiírják az új választásokat. Ami azt a kérdést illeti, hogy mely politikai erőknek kedvez egy ilyen helyzet, én inkább azt kérdezném, kiknek nem kedvez. Teljesen egyértelmű, hogy a kormányzati erőknek. Mert amennyiben a választásokon győztes pártok nem tudnak megfelelni a kapott bizalomnak és idő előtt kényszerülnek megválni a mandátumaiktól, akkor az előrehozott választásokon óriási hátránnyal indulnak. A választási esélyeket tekintve ez az ellenzék számára kedvező ugyan, azonban lényeges, hogy mennyire vannak felkészülve... — Gyakran hangoztatják, hogy készen állnak a kormányzásra. — Érdekes módon a kormányrúd átvételére ennek ellenére még nem volt jelentkező. Csak az előrehozott választásokra vonatkozóan fejezték ki a készségüket. Ugyanis azt a hálátlan szerepet, amit az Antall- kormány vállalt, nem szívesen veszik át a ciklus hátralévő idejében. A társadalom számára kellemetlen döntések elől ők sem térhetnének ki, ezért a kormány lemondása esetén a választások előrehozatalában .érdekeltek. Igaz, ezután is meg kellene hozni a népszerűtlen intézkedéseket, de az mégiscsak egy új ciklus, amelynek szintén megvan a maga kifutási ideje. Véleményem szerint az előrehozott választások a magyar demokrácia fejlődése szempontjából kedvezőtlen elmozdulást jelentenének, amennyiben a jelenlegi jobbközép koalíció — amely a nemzeti keresztény értékrend hordozója is — helyébe a másik oldal lépne. Ez óhatatlanul balra- tolódást jelentene, és nem segítené elő az egészséges fejlődést, különös tekintettel az elmúlt évtizedek masz- szív baloldali diktatúrájára, illetve arra, hogy az utóbbi három esztendő békés rendszerváltozása sok tekintetben még nem hozott igazi változást. Debreczeniék politizálása is káros a Magyar Demokrata Fórumnak A tét a demokrácia Beszélgetés Kónya Imrével, az MDF parlamenti frakcióvezetőjével — Arra gondol, hogy valamilyen visszarendeződéstől kell tartanunk? — Arra gondolok, hogy a hajdani politikai uralkodó erőknek a gazdasági helyzete ma igen jelentős. Ha ehhez politikai hatalom is társul, akkor az károsan befolyásolja a társadalmi szerkezet átalakulását. Ne feledjük, hogy a privatizáció során azoknak kell odaadni a vagyont, akik meg tudják vásárolni. Ha viszont olyan politikai hatalom bontakozna ki, amelyik összefonódik az előnyös gazdasági pozícióban lévőkkel, akkor fennáll a veszély, hogy e kapcsolatok éppen azoknak kedveznek, akik a többséghez képest amúgy is kivételezett helyzetben vannak. Jön a baloldal? — A lezajlott társadalom- biztosítási választásokat sokan úgy értékelik, hogy ez az egykori kommunisták előretörését hozta, és ebből próbálnak következtetni az országgyűlési képviselő-választás várható eredményére. Ön is lát ilyen összefüggést? — Nem látok. A társadalombiztosítási önkormányzatok felállítása a hazai társadalmi és politikai átalakulásnak fontos eleme. Magyarországon a szakszervezeti mozgalom, de a munkaadók érdekvédelmi képviseletének rendszere is gyermekcipőben jár. A társadalom önszerveződésére kevés idő állt rendelkezésre, a folyamat épp csak elkezdődött, azonban jó, hogy megtörtént a szak- szervezetek hitelesítése, függetlenül attól, milyen értékrendet képviselnek. A szakszervezeti mozgalmak mindig is közel álltak a baloldali eszmékhez, ezért a tb-választások eredményéből nem következtetnék a parlamenti választások eredményére. — Visszatérve az MDF-hez, vannak olyan vélekedések, amelyek szerint a Csurka István elleni támadások végső' soron a népi-nemzeti irányzat gyengítését, kiszorítását célozzák, illetve olyanok, hogy az igen aktív Debreczeni—Elek-féle csoportosulás az MDF centrumát képviseli, annak a megbízásából tevékenykedik. Mi erről a véleménye? — Tudom, hogy vannak ilyen vélekedések. Tudok azokról az aggodalmakról is, amelyek a Debreczeni—Elek-féle vonal előretöréséről szólnak, már amennyiben Csurka irányzata, a .Magyar Út kiválik az MDF-ből. Vannak ilyen vélekedések, de ezek minden alapot nélkülöznek. Debreczeni és Elek politizálása, egyénieskedő, senkivel — a hozzájuk közel állókkal sem — egyeztetett politikai megnyilvánulásaik, akcióik rendkívül károsak voltak az MDF-en belüli viták alakulására nézve is. Az egység kérdésében folyó tisztázó vita elsősorban arról szólt, hogyan politizáljon az MDF. Ezt nem valamiféle ideológiai mű váltotta ki, hanem egy olyan dolgozat, amit Debreczeni helytelenül ideológiai alapon és ráadásul igazságtalanul sommás módon „náci alapvetésnek” minősített. A tanulmánynak vannak ugyan ideologikusán értékelhető elemei, amelyekkel véleményem szerint Csurka tudatosan vonzotta a fejére a támadásokat, és miközben világszerte elsőszámú közellenségnek kiáltották ki, ő azáltal erősítette a bázisát, hogy tagságunk egy része éppen az indokolatlannak tartott támadások hatására állt mellé. Ma az MDF és az általa képviselt értékek, célok, valamint azok, akik ezeket képviselni merészelik, rendkívül beszorított helyzetben vannak, ezért a bennünket támogatók szemében az, akit megtámadnak, tulajdonképpen előnyös helyzetbe kerül. És különösen nagy szimpátiát élvez az, akit belülről támadnak meg. Ezért amikor Debreczeni gyakorlatilag lenácizta Csurkát, ezzel megerősítette őt az MDF-en belül... Nem lehetünk bezárkózók — Ez igaztalan vád volt... — Részben, mert igaztalan vád volt, részben mert Csurkát igaztalan vádakkal illették már évek óta a politikai ellenfelek és az ellenzéki sajtó. Erősítette Csurka helyzetét az, hogy a belső vita ideológiai síkra terelődött, márpedig az ideológiai kérdéseket a tagság nagyobb része jó érzékkel, mint a kutya a vizet rázza le magáról. A tagság zömét az ideológiai kérdések nem érdeklik, ezért e kérdések gyakori felvetése és erőltetése inged i és idegesíti. Debreczeniék sajnos ebbe az irányba terelték a vitát és ezzel komoly károkat okoztak. Ami a tanulmányt illeti, az nézetem szerint egy erőteljes támadás az MDF politikai irányvonala és a kormány ellen, abból kiindulva, hogy a kormány politikája csökkenti az MDF választási esélyeit. Az ország helyzetét nagy megjelenítő erővel írja le, és fontos igazságokat talán elsőként mond ki úgy, hogy az összkép hitelesnek tűnik az MDF tagsága, illetve szimpatizánsai szemében. De ezáltal veszélyes is. Mert lényegében azt sugallja, hogy ellenségekkel vagyunk körülvéve, hogy mi védjük egyedül a nemzet érdekeit, és mindenki, aki rajtunk kívül politizál, az a nemzet rosszakarója, és hogy világszerte is folyik az összeesküvés a magyarság ellen. Mondtam Csurkának, hogy amennyiben ezt elhiszi a tagságunk, akkor az a mi legnagyobb tragédiánk. Mert ha valóban olyan a helyzet, amilyennek Csurka lefesti, akkor nincs más hátra, mint hátunkat a falnak vetjük, majd Zrínyiékhez hasonlóan egy tragikusan szép kirohanással feláldozzuk magunkat a nemzet oltárán. Ez pedig nem lehet egy nemzeti elkötelezettségű, felelős, mérsékelt középpárt meghatározó szemlélete és magatartása. Magyarország ma a békés átmenet időszakát éli. Ezalatt nem bocsátkozhat olyan mértékű konfrontációkba, amelyek ezt a térségünkben sokak által irigyelt állapotot tönkreteszik. Egy kormányzó középpártnak sokfelé kell nyitottnak lennie, ami persze nem népfrontot jelent, de nem is mindenfelé hadakozó politikai tevékenységet. És amikor az a tét, hogy a reményeink szerint egyesülő Európához csatlakozhatunk azzal az egy-két országgal együtt, amely ebből a térségből még szóba jöhet, akkor nem lehetünk bezárkózók, s nem ágálhatunk feleslegesen a nyugat ellen. Még akkor sem, ha nem kaptuk meg azt a segítséget, amit joggal reméltünk, hiszen arrafelé sem mindig esnek egybe a szándékok és a lehetőségek. A békés átmenet fontos állomásait is bírálja Csurka, és az Ellenzéki Kerékasztalról például azt mondja, hogy az az MDF önfeladásának a kezdete volt, holott az MDF támogatásának is köszönhetően akkor jelentek meg új politikai erőként a kereszténydemokraták és a kisgazdák. Az SZDSZ-szel kötött paktumot úgy állítja be, hogy ott minden elárulódott, pedig éppen azért kellett megkötni, hogy el lehessen kerülni az SZDSZ-szel a nagy- koalíciót. Antall József zsenialitásának köszönhető, hogy az MDF-nek nem kellett összeállnia a reformkommunistákkal, illetve az SZDSZ-szel. A történelem fintora, hogy cserébe vállalnia kellett: az ő nevéhez fűződik a kommunistákkal kötött paktum ’89-ben, illetve az SZDSZ-szel kötött paktum ’90-ben. De ez a két paktum kellett ahhoz, hogy Magyarországon a szabad választások után kialakuljon egy működő parlamenti demokrácia. Lehet, hogy ez ma az MDF- ben népszerűtlen, de én büszkén vállalom, hogy nekem is van némi személyes szerepem e történésekben. Hiteltelenítették a centrumot — Sokan állítják, hogy a tanulmány csupán egy politikai gondolkodó véleménye, illetve, hogy Csurka csupán védekezik a támadásokkal szemben. — Csurka a politika gyökeres megváltoztatását akarja, ami nem baj, hiszen mindenkinek joga van megfogalmazni a változtatással kapcsolatos nézeteit. Joga van azt mondani, hogy legyen keményebb a kormányzat. De ha nem tud? Akkor menjünk ki alóla? Szerintem bármiről beszélhetünk és vitatkozhatunk. Vannak megfelelő fórumaink, vannak országos gyűléseink, ahol döntünk, de ezeket a döntéseket tiszteletben kell tartanunk. Debreczeniéket sem azért hibáztatom, mert sorompóba szálltak, hanem azért, mert idő előtt nyilvánosan szóltak, mert rossz nyomvonalon haladtak, nehezítve a tagság tájékozódását, tisztánlátását, és nem utolsó sorban azért, mert a centrum lépéseit is hiteltenítették. A centrum a tagság szemében Debreczeniék támogatójaként jelent meg, illetve olyan erőként, amely velük összhangban cselekszik. Most, a végkifejlet során, amikor már nyilvánvaló, hogy Csurka távozni fog, amikor számunkra fontos, hogy minél többen maradjanak, akkor egy olyan torzképet erősítenek, mintha a Csurka nélküli MDF nem lenne az a nemzeti, keresztény szellemiségű markáns jobbközép párt, mint korábban, hanem egy arcnélküli, sőt az ellenzéki liberálisokhoz közelítő párt volna. Márpedig ez a kép hamis és kedvezőtlenül befolyásolja megítélésünket. — Az MDF-tagok, a szimpatizánsok, illetve a magyar demokrácia fejlődésében bízó polgárok számára nyugtalanító ez a helyzet, s talán nem is tudják, mi forog kockán. — Az igazi tét az ország stabilitásának a megőrzése. A baloldali politikai erők előretörése megállítaná a rendszerváltozás hosszú távú folyamatát, hiszen jelenleg Magyarország az egyetlen, ahol a választások óta ugyanaz a kormány tevékenykedik. A folyamatosság nagyon fontos nemzetközi megítélésünk és a kapcsolataink szempontjából is. Válság idején mindez megváltozik, megtorpan a külföldi tőke. Mi úgy látjuk, hogy egy dolog az, hogy mi zajlik az MDF-ben, és hogyan alakul az általa képviselt értékrendek egyensúlya, és más dolog a felelősség, ami a kormányzati munkából reá hárul. Mindkettő fontos, nem összetévesztendő, de szorosan ösz- szefüggő kérdés. Nem lehet várni tovább az egység helyreállításával, mert a képviselőcsoportunkban tapasztalható erózió következtében megtörténhet, hogy elfogy a parlamenti többségünk, és ezzel az MDF nevéhez fűződhet a keresztény-nemzeti elkötelezettségű irányzatok háttérbe szorulásának történelmi vétke. Fennáll a veszély, hogy önmagunkat tönkretéve adjuk vissza a választóktól kapott megbízatást anélkül, hogy a rendelkezésünkre álló időt az utolsó percig kihasználva minden tőlünk telhetőt megtettünk volna a megbízatás teljesítéséért. Ez hatalmas történelmi felelősség. Ha erre sor kerül, az éppen a nemzeti és a keresztény értékrend alapján létrejött politikai erők hosz- szú távú visszavonulását jelenti. Holott ezek az erők képesek az ország következetes átalakítására, nemcsak a gazdaság, hanem a morál, az értékrend átformálására is, lehetőséget teremtve a nemzet egészének a felemelkedésére, Európa szerencsésebb nemzeteihez történő felzárkózásra. Ez nem lehet csak az itt élő magyarság előjoga, ez tizenötmillió magyar történelmi jussa. Ahogyan Csengey Dénes megfogalmazta: Európába, de mind- ahányan. Bánó Attila
