Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-30 / 150. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. JUNIUS 30.. SZERDA A mindenkori hadi út Diósdon át vezetett * „Felvirágozott” falu a főváros határán Ott, ahol a budai hegyek utolsó lankái nyújtóznak, terül el az alig több mint három és félezres lélekszámú település: Diósd. Ha észak felé pillantunk, alig kóhajításnyira már a főváros tárja felénk képzeletbeli kapuit, míg hátunk mö­gött a Mezó'föidet tudhatjuk. A kis községet az évszázadok folyamán három vármegye is birtokolta: Pilis, Pest illetve Fejér megye. Volt úgy, hogy a falu szó szerint megszűnt lé­tezni... Ahhoz, hogy megértsük jelenét, érdemes visszala­pozni a történelemben. A főtér a katolikus templommal és a nemrég rendbe hozott Nepomuki Szent János-szoborral Hány esztendős a település? Mióta él ember ezen a tájon? Erre lehetetlen válaszolni. A régészek kiderítették, hogy már az újkőkor embere tapos­ta ezeket a buckákat; az avar­kori népvándorlás nomádjai is megvetették itt a lábukat; a ró­maiak Pannónia provinciához csatolták. Egyes források sze­rint a honalapításkor is léte­zett. A falu névadója és a kora­beli birtokosa a Diódy nemzet­ség. A XVI. századi törökvész Diósd pusztulását okozta. Le­hetséges, hogy Szulejmán bu- gyogós hada már a mohácsi vész után földig rombolta a települést, de 1541-ben, Buda elfoglalásakor biztosan el kellett pusztulnia. Az 1546-os török okmányok már csak lakatlan pusztának Három nemzedék említik. A hódoltság megszűnése magában hordozta az újjáéle­dést. Az első telepesek szer- bek voltak, de később a lakos­ság túlnyomó része Németor­szágból, főként bajor vidék­ről származott ide. Megyét váltott Diósd földrajzi sajátossága, hogy a mindenkori hadi út mentén fekszik. Ez a történel­mi fordulópontok idején min­den alkalommal rányomta a fa­lura a bélyegét. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a felnőtt férfilakosság 25 százaléka jelentkezett a nemzetőrségbe. Az I. világhá­borúban százötvenen vonultak be katonának és harminchár­mán haltak hősi halált. A II. vi­lágháborúban hadiüzemet léte­sítettek itt, melynek ma is mű­ködő utódja a csapágygyár. 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány Fejér me­gyéből Pest megyéhez csatol­ta Diósdot. Azután jött a né­met nemzetiség kitelepítése, mely gyökeresen megváltoz­tatta a lakosság összetételét. Kanyarodjunk vissza a je­lenhez. A községen átvezető műút autókaravántól telített, jelez­vén a főváros közelségét. Az árnyas fákkal szegélyezett községházán beszélgetünk Alt Jánosné jegyzővel és Spéth Géza alpolgármesterrel. Hogyan alakult a község élete a huszadik század utol­só évtizedére? Melyek azok a gondok és eredmények, amik a mai Diósdot jellemzik? Ezekre a kérdésekre kértük a választ. A falu jelenleg 3615 lelket számlál, ez az adat azonban így önmagában nem teljesen fedi a valóságot. Területének jelentős része ugyanis üdülő­övezet, így a szezon nyolc hó­napjában megkétszereződik a lakosság száma. Fő is emiatt eleget a hivatali tisztségvise­lők feje, hiszen a támogatást csak az állandó lakosság számaránya után kapják. noha az infrastrukturális szol­gáltatásokat az év jelentős ré­szében több mint hétezer em­ber veszi igénybe. Mindemel­lett Diósdot is elérte az or­szágszerte ismert jelenség: sajnos, tavaly a halálozások száma jelentősen meghaladta a születésekét. Szivárvány­követek dalai A községi napközi otthonos óvodában jelenleg 180 gyer­mek készül az iskolaévekre, míg a 387 általános iskolás az Általános Művelődési Köz­pontban folytatja tanulmánya­it. Ez az intézmény látja el az általános közművelődési fel­adatokat is, színházteremmel, sportteremmel, tornacsarnok­kal és a 25 ezer kötetes könyvtárral, melyet számos, hasonló nagyságú község megirigyelhetne. Említésre méltó a község képzőművészeti élete. Kozák Attila grafikus, Szilts László Erdélyből áttelepült festőmű­vész, Vígh Tibor, Abaházi Fe­renc, Zentai Ódon amatőr al­kotók, valamint Dore István naiv festő gyümölcsöző kap­csolatot alakítottak ki lakóhe­lyükkel. Az önkormányzat anyagilag támogatja, kiállítá­sok szervezésével segíti mű­ködésüket. Ugyanez mondha­tó el a Diósdi Torna Club sportegyesületről, mely fon­tos szerepet vállal az ifjúság nevelésében. Ha már az anyagiaknál tartunk: az ön- kormányzat költségvetési ke­rete az 1990-es évi 90 millió forintról már 200 millió fo­rintra emelkedett. Ebben min­den bizonnyal része van an­nak a politikának, amit a jegy­zőasszonytól hallottunk: „Nem lehet célunk az önkor­mányzati vagyon kiárusítása, sokkal inkább új tulajdonok szerzése." Magyarán: műkö­dése óta az önkormányzat nem adott el semmit — csak gyarapította vagyonát. A fent említett keretösszeg­ből 10 millió forintot tudnak fordítani szociális kiadások­ra. Noha a munkanélküliek száma alcsony — nem éri el a 100 főt —, a segélyre szoru­lók száma jelentősen meg­emelkedett. Segélyezésükre 2-2,5 millió forint jut a közös kasszából. Példaként megem­líthetjük a Kariiász Alapít­vány és az önkormányzat kö­zös karácsonyi rendezvényét, melyen háromszázan kaptak fejenként ezer forintos aján­dékcsomagot. Annak ellenére, hogy Di­ósd meglehetősen belterjes település, külterületei nin­csenek, lakói szeretnek kite­kinteni a világra. Ennek je­gyében kötötték meg a né­metországi Alsböch-Hin- lainnal az együttműködési megállapodást, melynek eredményeképpen rendsze­ressé váltak a látogatások a két község közötti Leg­utóbb a negyvenfős Szivár­vány női kórus tizenhat tag­ja vendégszerepeit nagy si­kerrel a testyérénekkar meg­alakulásának 150. évfordu­lójára rendezett ünnepi kon­certen. A diósdiak a jövőben nem terveznek jelentős ipa­ri telepítést a falu területén. Sőt, az itt működő MGM Diósdi Gyáregysége is lé­nyegesen „karcsúsodon” az utóbbi évek alatt, a munkás­létszám ma fele a korábbi­nak. Maga a gyár is változá­sok előtt áll, de az átalaku­lás formájáról korai lenne beszélni. Apró léptekkel A falu a fejlődést leginkább a kisvállalkozók terjedésé­ben és az idegenforgalom­ban látja. A Vállalkozók ■Egyesülete mintegy 300 ta­got tömörít, akikre az önkor­mányzat — többek között a világkiállításra való felkészü­lésben — alapoz. Ennek szemléletes példája a volt Markostelken egy német vál­lalkozó által épülő 40 szobás szálloda, bungalókkal, úszó­medencével. Az önkormányzat még idő­ben megpályázta és elnyerte a hatvanszázalékos céltámo­gatást a közművesítés kiépíté­sére. A hároméves program eredménye lesz a 100 száza­lékos csatornázás, az útbur­kolat rendbetétele, a gázprog­ram, melyből a falu 90 száza­léka részesül. Az idei év vé­géig a porták 83 százaléka te­lefonhoz jut. A világkiállításra való ké­szülődés napi feladatait a képviselő-testület által létre­hozott expo-bizottság hangol­ja össze. Természetesen, min­den diósdi polgár együttmű­ködésére számítanak. Segéd­kezet nyújt ebben a Községé­pítő és Műemlékvédelmi Ala­pítvány, mely pályázatok út­ján ösztönzi a lakosságot a tiszta, rendezett környezet ki­alakítására. A fentiekből kitűnik: a di- ósdiaknak nincsenek világot rengető céljaik. Apró léptek­kel haladnak előre, de céljuk világos: civilizáltabb Környe­zetben élni, „felvirágozott” faluban fogadni az ide látoga­tó vendégeket. A község egyik büszkesége az évtizede épített szolgáltatóház Tóth Sándor Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház közös rovata Diósd „Gyoyg” néven már Anonymusnál is előfordul, majd 1203-ban „Gyog” alakban sze­repel egy okmányban. Eredetileg a Kartal nem­zetség birtoka volt, majd a XII. század végén és a XIV. század elején a helybeli nemesi csalá­dok kezén van, a XV. században a Csévi, majd a Setétkúti, végül az Ákosházi Sárkány csalá­dé. A török uralom után Érddel és Tárnokkal együtt az Illésházy család birtokába jut. Illésházy József adományából épült 1771-ben a kis barokk Szent Gellért-kápolna is, amely a főút melletti iskola udvarán áll, a község peremén. A hagyomány szerint ugyan­is vértanúhalála előtt ezen a helyen imádkozott volna Szent Gellért. A kápolna sokáig Diósd egyetlen katolikus temploma volt, mielőtt még a nagyobb római katolikus templom 1896-ban felépült volna. A kis kápolna az ízes, provinciális barokk építészetünk egyik kedves példája. Igen jó ará­nyú. szűkszavúan összefogott kompozíció, amelyben a lendületes vonalvezetésű oromfal a döntő elem. Ennek hullámvonalához alkal­mazkodnak a homlokzat falnyílásainak kőkere­tei is: a kosáríves ajtókeret, fölötte a fekvő ová­lis ablakkal, valamint a padlásajtó ugyancsak ívesen lezárt kerete. Az oldalfalakat egy-egy hasonló keretezésű ablak bontja meg, bújtatott vasrácsokkal. A kis templom egykori fatomyát már lebontották. 1778-ban öntött harangja ma a római katolikus templom tornyában található. Belül a kápolna a külsejének megfelelően egyszerű, de hatásos térmegoldást mutat. A le­gömbölyített sarkú, négyzetes hajó feletti csehsüvegboltozatot a pilaszterek homorú pár­kányfejezetei tartják; a félkör alaprajzú szen­tély diadalívvel csatlakozik a hajóhoz. A kápol­na műemlék jellegű. « Pamer Nóra A vállalkozók eldorádója is lehetne a település Hancsovszki János felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom