Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JUNIUS / KEDD Nyugdíjas találkozó Nagykovácsiban A Pest megyei nyugdíjas klubok IX. találkozóját ren­dezték meg szombaton Nagykovácsiban, a Teleki- Tisza kastély előtti tölgyek­kel, tujákkal, hárssal, geszte­nye- és fenyőfákkal szegé­lyezett ősparkban. Az egész­napos majálisra szerte a me­gyéből érkeztek vendégek, a benevezett negyvenhét klub közül harmincnégy valami­lyen műsorszámmal is fellé­pett. A mintegy ezernyolc­száz megjelent nyugdíjast el­sőként Krizsán Sándor, a Nyugdíjasok Országos Szö­vetségének alelnöke, majd Zupán Tibor, Nagykovácsi alpolgármestere üdvözölte. Szauter Rudolf, a környék MDF-es országgyűlési kép­viselője köszöntőjében ki­emelte: a magyar nyugdíjas az, aki elmegy szavazni, te­hát a nyugdíjas a nemzet le­téteményese. A klubszövet­ség a képviselőt azon nyom­ban tiszteletbeli nyugdíjassá választotta. A rendezvényen Tisza Jolán, a grófi család Magyarországon élő leszár­mazottja is megjelent, aki egykoron a fentnevezett kas­tély lakója volt. (Az épület­ben jelenleg az FM Mező- gazdasági Szakképző Intéze­te és Nevelőotthona műkö­dik.) A nyugdíjas majálison elsőként a helybéli óvodá­sok szerepeltek, — nagyma­mák, nagypapák előtt nagy tetszést aratva. A Nagyková­csi Asszonykórus dalcsokra után a zsámbokiak adták át a zászlót a rendezőknek. A Pi­lisi Vidám Tavasz Asszony­kórus tót nótákat, a zsámbo- ki nyugdíjasok férfikara ma­gyar nótákat énekelt, majd mások mellett felléptek az ecseriek, a kerepestarcsai- ak, a váchartyániak, a mag- lódiak, az isaszegiek, a péte- riek a sülysápiak is. (Az egyik érdi nyugdíjas klub zokon is vette, hogy valakik az ő nevükben szerepeltek, noha már nem voltak a klub tagjai.) Az idős emberek kö­zül többen jelmezben, népvi­seletben léptek fel, a kókai- ak piros szoknyában, a kis- tarcsaiak kék nefelejcses, ró­zsás, piros szegélyes, cikk­cakkos „hímzésben”, hófe­hér rokolyában. A hévízgyörki Hajdú Gá- borné büszkén mutatta a ru­háját: — Mi a palóc viselet­nek a szegílyín vagyunk. Az Alsó-Galga-mentén még két község jár hasonló viselet­ben. Bag és Galgahézíz. A mi nyugdíjas asszonykóru­sunk februárban alakult, még csak most lépünk fel harmadszor. Jól érezzük itt magunkat, csak hát el va­gyunk keseredve, mert oda­haza elkerül minket az eső... T. Á. Torgyán-beszéd Szentmártonkátán Már holnap választanának a kisgazdák Szombat este Szentmárton­kátán tartott nagygyűlést Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke. Mint­egy félezres hallgatósága előtt jövő év márciusára va­lószínűsítette a parlamenti választásokat, ám „az a leg­jobb — mondta a szónok —, ha már a holnapra készü­lünk”. A kisgazdák elnökét a he­lyiek a falu határában fogad­ták. Torgyán József találko­zott az egyházak vezetőivel és az önkormányzat tagjai­val, majd díszes menet élén lovashintóval a gyűlés szín­helyére, a szentmártonkátai új általános iskolába hajta­tott. A tanulók a Ludas Ma­tyi előadásával köszöntötték a Tápió-vidék kisgazdáit. Dr. Sándorffy Ottó Pest me­gyei elnök 145, a megyében működő kisgazdapárt s hate­zer tag nevében üdvözölte a résztvevőket. Elmondta: a megyében 18 polgármestere van a pártnak, 200 önkor­mányzati képviselője. Ered­ményként könyvelte el, hogy az utóbbi időben több helyi pótválasztáson szere­peltek kiválóan a párt jelölt­jei Beszédében Torgyán Jó­zsef részletezte, „hogyan akarja kivezetni pártja az or­szágot a jelenlegi válság­ból” . Elemezte az általa „va­lóságos rendszerváltásnak,, nevezett programot, a ke­mény szavaktól sem riadt vissza a kormány bírálatá­ban. Szóvá tette a privatizá­ció visszásságait, a mezőgaz­daság helyzetét, és elmond­ta minden pártról, hogy „mi­ért nem érdemes támogat­ni”. Szólt a kisgazdák leen­dő választási programjáról, vidékpolitikájáról. Kiállt az országgyűlés létszámának csökkentése, egykamarás he­lyett kétkamarás parlament és a képviselők visszahívha­tósága mellett. — Megítélésem szerint ez a kormány csak december­ben bukik meg, mert akkor már az SZDSZ-nek is érdeke lesz, hogy felkészülve a vá­lasztásokra ne adjon semmi­féle támogatást Antall József­nek — jelentette ki. Ha így lesz — tette hozzá —, három hónapon belül ki kell írni a választásokat. A kisgazdák választási esé­lyeit Torgyán József optimis­tán ítélte meg, mondván, hogy „mint tavaszi áradás után a folyók vízszintje", párt­ja úgy fejlődik. (tóth) Olasz barátok Dunakeszin Abony újra város Évszázados álom után A népi diplomácia kiváló példája az a testvérvárosi kapcsolat, melyet Dunake­szi önkormányzata alakított ki az olasz Casalgrande vá­ros önkormányzatával. Eb­ben az évben Dunakeszi ren­dezte meg az olasz—magyar vásárt és kulturális napokat, melyek május 29-tól június 3-ig tartanak, melyen kül­döttség élén részt vesz Giu­seppe Bursi polgármester. A hét végi programok kere­tén kirakodóvásárt tartottak a gyártelepi Béke úton, szomba­ton térzenét adott a Dunake­szi Fúvószenekari Egyesület, közreműködött a Silver Axel majorettcsoport. Megnyílt a Dunamenti Termékbemutató ’93 című kiállítás a József At­tila Művelődési Központban, ahol a helyi és vendégkiállító vállalkozók áruinak bemutatá­sa mellett fő szerepet játszott az olasz város és környéke iparának fő tennék a kerámia. Nagy tetszést arattak a bemu­tatott márvány és gránit csem­pék, kerámia díszek, használa­ti tárgyak. Olasz házigazdák kínálgatták a kóstolót jóféle sajtokból, felvágottakból, tész­takészítményekből. A finom falatok után akadt innivaló is. A látogatók megízlelhették az olasz üdítőket, a könnyű boro­kat. A gyerekeknek pedig egész csomag kekszet nyom­tak a kezükbe a fehér köté- nyes, bajszos, olasz mesterek. Vasárnap délelőttöt kezdve egész napos művészeti műsor kezdődött a vagongyár előtti téren. Bemutatkozott a Kó'rö- si Csorna Sándor Általános Is­kola Nap és Hold néptánce­gyüttese, majorettcsoportja, jazz balett együttese, a Bár­dos Lajos Általános Iskola dzsessz balett csoportja, a könnyűzenei együttesek kö­zött lépett fel az olasz vendég­zenekar. K. T. I. (Folytatás az I. oldalról) Kulin Sándor országgyű­lési képviselő először sző­kébb pátriája, Nagykőrös kö­szöntését tolmácsolta, majd beszélt a várossá válás nem kívánatos, illetve követendő útjáról. Várhegyi Attila, Szol­nok polgármestere hangsú­lyozta, hogy Abony nem meg-, hanem visszakapta azt, ami megillette. Abony polgármestere, Gajdos István beszéde ele­jén kifejtette, azért gyűltek össze, hogy tanúi legyenek a történelmi pillanatnak, amikor egy város felébred több mint száz évig tartó ál­mából. A település életében mérföldkő 1993. január 1 -je és aranybetűkkel kerül be a helybeli krónika lapjaira. Első várossá nyilvánításuk után — amely 245 évvel ez­előtt volt — ismét lehetősé­get kaptak, hogy bizonyít­Gajdos István polgármester Abony jelképes kulcsával Hancsovszki János felvétele sák, rászolgáltak a megtisz­telő címre. A polgármester visszatekin­téséből kiderült, hogy a né­hány családos kolónia tizenha­tezer lélekszámú kisvárossá fejlődött az elmúlt öt évszá­zad alatt. Abony többször el­néptelenedett, elpusztult. De mindig feltámadt, s dacolt a sors újabb kihívásaival. A jövő kapcsán Gajdos Ist­ván elmondta, a megkezdett beruházások jelentik a garanci­át a további fejlődésre. Folya­matban van a 35 kilométeres csatornahálózat lefektetése, a közeljövőben kiépül a mo­dem telefonhálózat. Helybéli intézményeket — földhivatal, munkaügyi központ, bíróság, rendőrkapitányság — kíván­nak létrehozni. Nagy hang­súlyt fektetnek majd a vendég- forgalomra, s a termálvíz hasz­nosítására. Az ipartestület adományozta zászló megadása után a jelenlé­vők Abony tanulóinak, művé­szeti csoportjainak színvonalas produkcióit élvezhették. F. F. Felavatták a békesség emlékművét Erden / Erezzük a magunkénak (Folytatás az L oldalról) Ezután rövid beszédet tartottak a ró­mai katolikus, a református és az evan­gélikus a — zsidó közösség nem képvi­seltette magát — lelkipásztorok. Nagy Tibor református püspökhelyettes az édesanyák szerepéről szólt azokról, akik mindent adnak, s hiszik, nem hiábavaló az élet, a küzdelem, mert ezután a föltá­madás és az örök élet következik. Itzés István, az evangélikus gyülekezet lelké­sze a jelenről szólva állapította meg: Ha Jézus úr lehet ebben az országban, fenn­maradunk! Hajdú Ferenc római katoli­kus pap szólt azokról, akik tudatosan, vagy éppen véletlenül sodródtak be a há­borús eseményekbe, s halálukat lelték a harcokban. Reményét fejezte ki. hogy a jövőben nem fordulnak elő ezekhez ha­sonló tragikus események, s nem lesz szükség kegyeleti emlékművek avatásá­ra. Ezután tolmácsolta Takács Nándor székesfehérvári püspök üdvözlő szavait: A béke istene szilárdítsa meg minden­napjainkat. _ Az avatóbeszédeket követően Katona Tamás államtitkár és Harmat Béla pol­gármester megkoszorúzta a kegyeleti emlékhelyet, majd a jelenlévő érdiek he­lyezték el virágaikat a lángot — a re­ményt — kifejező emlékműnél. Ezután a résztvevők az Érd Városi Művelődési Központba vonultak, ahol Eőry Emil képzőművész kiállításának megnyitóján — amelyet Gyémánt Lász­ló festőművész tartott — vettek részt. Arpási Mária Már folyik a munka Gyáravató Zsámbékon Az elmúlt hétvégén került sor a Wavin—PEMÜ Kft. zsámbéki műanyagcső—gyártó üzemének ünnepélyes átadására. Közel égy esztendeje annak, hogy a holland Wavin Rt. és a solymári PEMÜ nyolcszáznegyvenhat millió forintos törzstőkével vegyes vállalatot alapított, amelyet követően megkezdődtek a beruházási munká­latok. Az új kft.-be apportként a magyar fél adta a berende­zéseket, a területet, és a szakembergárdát, a holland Már javában folyik a termelés a zsámbéki üzemben Mariok Péter, ügyvezető' igazgató segédkezik az új gyár ünnepélyes avatásán Jaksáné Somogyi Margit­nak, az Ipari Minisztérium vegyipari osztálya veze­tőjének partner pedig a szükséges tőkét. A mai legmodernebb műszaki ismeretek felhasználásával tervezték meg ugyancsak a hollandok a beruházást, míg a kivitelezést magyar cégek végezték. Jelenleg már teljes kapacitással folyik a gyártás, évente 15 ezer tonna polietilénből készült gáz-, víz és csatornacsöveket, vezetékeket állítanak elő az üzem­ben, ami a hazai felhasználás ötven százalékát je­lenti. A szakemberek egy része a solymári gyárból jött át Zsámbékra, a hiányzó létszámot a PEMŰ helyi dolgo­zóiból, és a község munkanélküli lakóiból válasz­tották ki, mintegy nyolcvan környékbelinek adva így munkát. J. Sz. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom