Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-29 / 149. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚNIUS 29., KEDD 5 Bezárt a Kommunalexpo — gyenge megyei részvétéi Tanulságok egy Rangos nemzetközi településfejlesztési szakkiállítás zárta kapuit a BNV F pavilonjában, melyben az ország száznál több önkormányzata és vállalkozója volt jelen az úgyszintén szép számmal kiállító, főleg kommunális technikára szakosult külföldi cégekkel együt. kiállítás kapcsán Egykori plakát, mely Gyálra irányította a közfigyelmet. Az 1932-es községfejlesztési elképzelések ma is időszerűek Fél évszázadon át tanított Aranyoklevél egy életpályáért Mint azt a szervezők leszögezték, a kiállítás megrendezését a társadalmi és gazdasági életben bekövetkező változások motiválták. Az ön- kormányzatok szerepének növekedése, tevékenységük felértékelődése, döntési jogkörük bővülése együttesen fogalmazta meg a Kommu- nálexpo iránti igényt. Tematikája felölelte a településfejlesztéssel kapcsolatos valamennyi kérdést, a környezetvédelmet, a vízgazdálkodást, a közterület-fenntartást és a térinformatikát. Pest megye települése közül mindössze három önkormányzat vett részt ezen a fórumon, köztük a gyáliak. A kiállítás tapasztalatairól és tanulságairól Gyimesi István polgármester és Lovász László jegyző számolt be lapunknak. — A kiállítás két síkon zajlott. Egyik oldalon a beruházni kívánó önkormányzatok, a másikon azok a szak- vállalatok és vállalkozók mutatkoztak be, akik és amelyek termékeiknek, ötleteiknek, terveiknek keresnek piacot vagy területet. Csupán egy példa: az egyik lótenyésztő olyan önkormányzatot keresett partnernek, A református egyház tavaly februárban — amikor még nem volt törvényi jogszabályozás az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban — kérte az önkormányzattól a használati jogot, egykori polgári iskolájuk és fiúkollégiumukra. Az iskolát 1975-ben lebontották, a telek egyrészt üres, másrészt oda épült a jelenlegi szakmunkásképző. A kollégium épületében a földhivatal működik, de annak is egyharmad része üres. A földhivatal áthelyezésével megoldható lett volna az oktatás megkezdése. A képviselő-testület elvetette az ötletet, azzal indokolva, hogy a régi barokk épület nem lenne alkalmas a korszerű oktatás feltételeinek biztosítására. Közben megszületett a törvényi szabályozás, újra benyújtotta a református gyülekezet igényét a tulajdonjogra. Ha a régi épületet nem kaphatják vissza, kérték egy belvárosi épület biztosítását, vagy telamely területet vinne apportként egy közös vállalkozásba. — Önök mivel jelentkeztek? — Bemutattuk az általános községrendezési terv koncepcióját. Egy 1932-ből megmaradt hasonló dokumentáció azt látszik igazolni, hogy már az elődöket is a miénkhez hasonló elképzelések foglalkoztatták, Gyált, vagy ahogy akkor hívták, Gyálligetet üdülőövezetnek akarták kiépíteni. Ezeket az ötleteket gróf Károlyi László „dobta fel”, majd kezdett a tulajdonát képező terület parcellázásához. Az olcsó telkek iránt valóban nagy volt az érdeklődés, és meg is indult az építkezés, sokan akkor települtek Pestről Gyálra. Ám a közbejött háború, majd az azt követő politikai változások más irányt szabtak. Gyál keményen megszenvedte az ipar csábítására vidékről megindult népvándorlást. A kispénzű hajléktalanok Pesten nem tudták megfizetni az albérletet, kiszorultak az agglomerációs községekbe. Őket gyarapították a fővárosból kitiltott kétes elemek, akikből most is van szép számmal. Ezek szókét és pénzbeni kártérítést. Közben Szentendrén és vonzáskörzetében felméréseket végeztek, hogy lenne-e igény a gimnázium elindítására. Egyértelműen pozitív volt a válasz. Tavaly júniusban újabb ötlet született: a szakmunkásképző költözzön a Móricz-gimná- zium mellé és épületét kapja meg a református egyház valamint a földhivatal épülete legyen a kollégium. A képviselő-testület egyhangúan elfogadta a javaslatot. Fél év elteltével a szakmunkásképző és a Móricz-gimnázium tanárai, a szülők és a helyi sajtó ellenkampányba kezdett, kérték, hogy az önkormányzat kulturális bizottsága vizsgálja fölül az előbbi határozatot. Ezúttal még kedvezőbb döntés született: a református egyház kapja meg a szakmunkásképző épületét és építsenek egy új épületet — 130-140 millióért, ami az eredeti költségvetés ciális támogatása sok pénzt vont el és von el jelenleg is a költségvetésből, ezzel is csökkentve a beruházások lehetőségét. — Ónok tehát heruházó partnert mentek keresni a Kommunálexpóra ? — Igen. Ez volt a célunk. Kedvcsinálónak harminc pannon bemutattuk a régi és jelenlegi Gyált. A Károlyiféle dokumentációban találtunk jó néhány olyan korabeli objektumot, mely azóta megszűnt, pedig nagyban növelte a község iránti érdeklődést. Például az egykori strandfürdő, mely nem tudni miért, de megszűnt, már nyomát sem találni. 1932-ben volt, 1993-ban nincs. Pest megye legnagyobb települése híján van a strandnak, mi pedig a pénznek, önerőből több mint kétszerese — a szakmunkásképzőnek. A kollégiumért 20 millióból 2 milliót kap az egyház, ami talán elegendő lenne az induláshoz. A májusi egyeztető tárgyalásokon már nem szerepelt napirendi pontként az iskola ügye. Döntés nem születik. — Ha elutasítanák a javaslatot — mondja Sikolya Zsolt — az alapszerződés értelmében újra felvethetnénk a témát. Tehát ebben a helyzetben az elutasítás is egyfajta eredmény lenne. így marad a bizonytalanság. Amíg a jogi és pénzügyi kereteket nem látjuk biztosítottnak, felelőtlenség lenne elindítani az iskolát. Csak arra várunk, hogy meglegyen a pénz. És, bizony sokan várunk arra, hogy végre léphessünk, a gyermekek érdekében. — Egyértelmű, hogy lenne- igény a református gimnáziumra — nyilatkozta Németh Gábor polgármester. — Pest megye északi részében sehol sincs hasonló oktatási lehetőség, de bizonyítja ezt a lelké- szi hivatal felmérése is, amely szerint két párhuzamos osztály működhetne. A fenntartását biztosítaná az állami normatív támogatás, a közegyházi hozzájárulás és az esetleges tandíjak. nem tudunk strandot építeni. — Viszont van területük. — Pontosan. Strandnak is, másnak is. Például olyan ipari vállalkozások idetelepítésére, mely munkalehetőséget biztosítana a lakosságnak. Bár konkrét javaslat még nincs, érdeklődő annál több. A Kommunálexpón keresztül bekerültünk a vállalkozók érdeklődésének fókuszába. — Milyen más tapasztalatokkal gazdagodtak? — ízelítőt kaptunk a kommunális célokat szolgáló technikai újdonságokból, a korszerű környezetvédelemből és vízgazdálkodásból. Összességében elmondhatjuk tehát, nem ablakon kidobott pénz volt részt venni a Kommunálexpón.-— Ebben az esetben olyan apának érzem magam — példálózott Hegedűs Lóránt püspök —, mint akinek akkor óhajt férjhez menni a lánya, amikor a háza épp összedűlni készül. Ereje utolsó megfeszítésével tatarozza a házát és készíti a stafirungot, és akkor a másik kilenc lánya is bejelenti, hogy ebben az évben akar férjhez menni... Elvileg mi mindent megteszünk, hogy a szentendreieknek legyen református gimnáziumuk. A gyakorlatban azonban csak akkor vállalhatjuk, ha látjuk az ön- kormányzat és a gyülekezet segítő szándékát, áldozatvállalását. Nem sodorhatjuk veszélybe a már megnyitott iskolák sorsát újabbak nyitásával ha nincs rá anyagi fedezet. Két év alatt 62 református iskolában kezdődött el a tanítás, ebből 16 középiskola, és szeptemberben újabb négyet avatunk. A miniszterelnöki hivatalban, az államtitkárokkal osztogatjuk a milliókat, miközben milliárdokra lenne szükség. Ebben az esetben^ Jjelyi gyülekezet és a helyi önkormányzat megegyezése számunkra a mérvadó. Ha ez kedvezően alakul, mi, Isten segítségével minden tőlünk telhető támogatást biztosítunk. Bartos Csilla Nyilván több tanító kapott már ötvenesztendős pedagógiai tevékenységéért aranyoklevelet. Elismerésre, tiszteletre méltó munkát, eredményeket takar valamennyi, mégis mindegyik életút más: egyéni, egyszeri és megismételhetetlen. Czihulka József nyugdíjas tápiószentmártoni tanítóé is az: ezt idéztük fel a napokban, átvette az aranyoklevelet. A határ mindkét oldalán — „Ötven éve szerzett oklevele alapján közmegbecsülésre méltóan teljesítette hivatását" — áll a díszes diplomában, s rajta a dátum: 1941. október 28. Mit érez most? — Meghatódtam, amikor kézbe vehettem. Már azt hittem, elfeledkeztek rólam, hisz két esztendővel túlhaladtuk a kerek évfordulót: ötvenkét esztendeje végeztem a Budapesti Tanítóképző Főiskola Intézetben. Addig is, azóta is sok minden történt az életünkben... — Mesélne róla? — Az érsekújvári magyar gimnáziumban 1936-ban érettségiztem. Mindjárt beiratkoztam a Pozsonyi Állami Tanítóképző Intézetbe, magánúton kezdtem a tanulmányaimat. Csakhogy 1937-ben bevittek katonának Zsolnára. Szlovák katonának, természetesen. A következő évben viszont — a visszacsatolás után — leszereltettek. Állami tanítói állásra jelentkeztem: A Nagysurány melletti Nyitra- malomszegre helyeztek. Beleírtam ugyanis az önéletrajzomba, hogy írni-olvasni tudok szlovákul, itt pedig szlovák gyerekeket kellett tanítanom. Merthogy szlovák tanító nélkül maradtak, miután azok elmenekültek a visszacsatolás miatt. Persze annyira én sem voltam perfekt, hogy ezen a nyelven még tanítsak is... így hát éjszakánként a szótárt bújtam, nappal okítottam. Közben — 1941 őszén —- Budapesten elvégeztem, pontosabban befejeztem a tanítóképzőt. Tanyai iskolából Szentmártonba — Miközben dúlt a háború... — Szerencsére én végezhettem a munkámat egészen a háború végéig, ott, Nyitrama- lomszegen. Aztán 1945-ben egyszerre megint a magyar határ túlsó oldalán rekedtünk. Látható volt, hogy nehéz idők jönnek. Hazamentünk Tardoskeddre, az anyósomék- nál húzódtunk meg. Rövid ideig a községházán kaptam munkát. Csakhamar elvittek Érsekújvárra, munkatáborba. Begyűjtötték a magyar anyanyelvű értelmiségieket, orvosokat, tanítókat mind. Ez időben már három gyerekünk volt, a negyedik meghalt: ott kellett hagynom őket fizetés nélkül, reménytelenül. Nem is bírtam ezt az állapotot sokáig: nyolc hónap után, 1947. március 17-én átszöktem a határon Magyarországra. A bátyám és a sógorom Pesten laktak, hozzájuk fordulhattam segítségért. — S a család? — Akkoriban kezdődtek a kitelepítések: gyorsított eljárással küldték őket utánam. Bementem a minisztériumba, ahol a volt gimnáziumi francia szakos tanárommal találkoztam. Neki mondtam: küldjenek olyan helyre, ahol nem kell emberek között lennem, megviseltek a hányattatások, így kerültem a gyomatelek- pusztai tanyasi iskolába. Egytől nyolcig összevont kisiskola volt. Egyedül tanítottam a 64 gyereket, félórás beosztással 72 óra hetenként, benne a szombat is. Vasárnapra úgy kifáradtam, mint egy hulla. Nem minden a technika — Milyennek látja utólag az összevont tanítást? ■—Annak is megvolt a maga előnye. Az első osztályos figyelte a másodikost, megmaradt a fejében, jobban tudtam tanítani. Semmivel sem lettek kevesebbek a faluba. városba járóknál. Sajnáltam is, amikor bementünk 1952-ben Endrődre, hogy a gyerekek tudják tanulni az orosz nyelvet. Igaz, akkor meg a külterületi iskolák igazgatójává neveztek ki, több tanyasi iskola tartozott hozzám. Mígnem 1957-ben volt egy kis afférom, azután kiraktak az endrőd—ugari tanyasi iskolába tanítani. Hogy mit csináltam? Zoli fiamat személyesen elvittem a templomba. Ez akkor kettős bűnnek számított. Az új helyen nyolc éven át másodmagammal dolgoztam ott. Ismerősök útján kerültünk onnan Tápiószentmár- tonba, 1965-ben. Itt előbb a felsőben tanítottam magyart, majd igazgatóhelyettesnek neveztek ki. Nyugdíjba 1974-ben mentem, de 1986-ig még bejártam az iskolába. Azóta itthon kertészkedünk a feleségemmel, aki mindig segítőtársam volt... — Amikor megkapta az aranyoklevelet, késő estébe nyúlt az ünneplés. Miről beszélt a fiatal pedagógusoknak, a kollégáknak? — Mi még petróleumlámpa mellett tanítottunk. Reggel egyszerre, hangosan mindenki mondta az egyszeregyet: benne maradt a gyerek fejében a szorzótábla. Ma számológépet nyomnak a kezébe: nem ér semmit, nem tanulja meg a szorzást, osztást! Nem minden a technika, a fejét használja inkább! Másrészt pedig az a legfontosabb, hogy szeresse az a tanító a gyereket. Ez a lényeg, enél- kül nem megy... (tóth) (matula) Szentendre református gimnáziumot akar Milliárdokra lenne szükség A szentendrei református gyülekezet, kis létszáma ellenére, bizonyította erejét, áldozatvállalás készségét az ifjúsági gyülekezeti terem felépítése érdekében vállalt két és fél milliós közösségi munkával. Egyre türelmetlenebbül várják azonban a döntést a református gimnázium ügyében, amely másfél éve húzódik. Lapunknak ezúttal Hegedűs Lóránt református püspök, Németh Gábor polgármester és Sikolya Zsolt a szentendrei gyülekezet gondnoka nyilatkozott.
