Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-29 / 149. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JUNIUS 29., KEDD / Előzetes kárfelmérés a mezőgazdaságban Mindenki kaphat segélyt ^ hangsúlyozottan előzetes felmérés szerint a má- jus végi, június közepi jég- és viharkár mintegy 120 millió forint feletti mezőgazdasági kárt oko­zott megyénkben. A FM Pest Megyei Földművelés- ügyi Hivatalában Juhász László hivatalvezető' helyettestől megtudtuk, a végleges kárösszeg ennél nagyobb lehet. Első­sorban a gyümölcsösökben, de a búza-, napraforgó-, borsó­földeken pusztított a rendkívüli időjárás. Egyházi ingatlanok Újra övék a két főiskola Visszakerült a Római Katoli­kus Egyház tulajdonába az esztergomi Vitéz János Taní­tóképző Főiskola, valamint a Zsámbéki Tanítóképző Főis­kola. Az erről szóló megálla­podásokat tegnap, a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­riumban a kultuszminiszter, a magyarországi katolikus egy­ház vezetői, az illetékes felső- oktatási intézmények és az érintett önkormányzatok ve­zetői a sajtó jelenlétében lát­ták el kézjegyükkel. Ugyancsak ez alkalommal írta alá a kultuszminiszter és a Dunamelléki Református Egy­házkerület püspöke, valamint a Dunamelléki Református Hitoktató és Tanítóképző Főis­kola főigazgatója azt a megál­lapodást, amely e főiskolán az egyházi és világi tanítóképzés egyenrangú biztosításáról, illet­ve a minisztérium által vállalt hallgatói juttatásokról szól. A szerződés rögzíti: a főiskola alapfunkcióit megtartva tanító- képzést folytat az egykori álla­mi Jászberényi Tanítóképző Főiskola nagykőrösi kihelye­zett tagozatának utódaként. E tevékenységgel református szellemiségű tanítók képzésé­nek lehetőségét kívánja megte­remteni, de váílalja tanítók képzését az állam vagy más ál­tal fenntartott oktatási-nevelé­si intézmények számára is. A hivatal munkatársai Péteri­ben járva saját szemükkel győződhettek meg az ítéleti­dő nyomairól, amely a kisker­teket sem kímélte. Több por­tán levél nélküli szőlőtőkét, gyökerestől kicsavart fákat láthattak. Egy-egy szem érés­nek indult kajszibarackon nem ritkán három-négy sérü­lés volt tapasztalható. Különösen Újszilváson, Tá- piószentmártonban, Tápiósző- lősön és Ceglédbercelen álla­pítottak meg a szakértők az átlagosnál nagyobb kárt. Ugyanakkor arra is felhívták a hivatal szakemberei a fi­gyelmet, hogy a mezőgazda- sági kis- és nagyüzemek mi­előbb készítsék el hiteles ösz- szesítésüket a kár mértékéről és ezt továbbítsák a helyi ön- kormányzatokhoz. A kárigé­nyeket a megyei földművelés- ügyi hivatal elbírálja, összesí­ti, majd továbbítja a földmű­velésügyi tárcához. A kártérí­tés mértékéről a minisztéri­um dönt, a helyi kárigénye­ket pedig az érintett megyék földművelésügyi hivatalai­nak képviselőiből álló bizott­ság ítéli oda. Természetesen — ismerve az or^tág gazdasá­gi helyzetét — teljes mértékű kártérítésről nem eshet szó. Mivel azonban segélyről dön­töttek, a biztosítottak is jogo­sultak a kormány támogatásá­ra. N. Zs. Magyar gettó Úgy tűnik, a ritkuló ózonréteg sem képes csök­kenteni a sűrűsödő Funar-kitörések magyarelle­nes hatását az erdélyi magyarságra. A kolozsvá­ri polgármester többhetes, nap mint nap erősödő kampánya tegnap egyelőre véget ért: már nem csupán a KORUNK, hanem a kéthetente megje­lenő HELIKON (egykor Utunk) című irodalmi lap is utcára került. A hírhedt, magyarellenes Gheorghe Funar két héttel ezelőtt adta ki az ulti­mátumot, hogy a HELIKON szerkesztősége is takarodjon régi szálláshelyéről, az Eroilor sugá­rút 2 szám alól (hajdan Deák Ferenc utcából), ahol még a Ceausescu-féle diktatúra éveiben is sikerült átvészelni a hatalom nyomását. A Szilá­gyi István irányítása alatt munkálkodó kolozsvá­ri szerkesztőség tagjai (Király László, Sigmond István, Lászlóffy Aladár, Mózes Attila, K. Jakab Kolozsváron? Antal, Szabó Gyula és Szőcs István) két hét hala­dékot kapva tegnap hagyták el régi szálláshelyü­ket. Amint telefonon megtudtuk: Funar „ma­gyar értelmiségi gettót” szándékozik kalap alá hozni Kolozsvárott — a Szamoshoz közel vala­hol, hogy a hátbatámadás végzetes legyen. Fura egybeesése mindez a történelmi „vélet­leneknek”, hiszen minap a szlovák államfő nyi­latkozott a romániai és a szlovákiai magyar ér­telmiség „sorsazonosságáról” — az Európához vezető úton. A kegyetlenül hosszú úton — mondjuk mi. A telefonáló kolozsvári szerkesztőkolléga megjegyezte: „a Duna Tévén követhettük a Pest Megyei Hírlap minapi díjazását. Legalább Ti tartsatok ki, helyettünk is!” (bágyoni) Jól felkészült rendórök A legjobbak kitüntetése Hosszú szünet után ismét megszervezték a kihelyezett zász- lósképzó'-iskolát a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon. A végzés évfolyam záróünnepségét tegnap, június 28-án déleló'tt tartották meg ünnepélyes külsőségek között. A százhuszonhét hallgató közül összesen nyolcvanan részesül­tek elismerésben. Dr. Komáromi István ezredes, Pest me­gyei rendőrfőkapitány beszédében hangsúlyozta annak je­lentőségét, hogy a rendőri munka szakma, amit el kell sajá­títani, de az iskolában megszerzett ismeretek idővel elkop­nak, ha nem újítják meg azokat. A biztonsági munka felté­telei fokozatosan javulnak. Jó gépkocsik, rádiók, számító­gépek állnak a rendelkezésükre a -helyi kapitányságon, de az emberi fettételek megteremtése legalább ennyire fontos. Alaposan felkészült rendőrökre van szükség minden posz­ton, olyanokra, akik ha intézkedni kell, kellő eréllyel lép­nek fel. Vimola Károly felvétele Nagykőröst is köszöntik Gyermektalálkozó Kecskeméten Európa legnagyobb gyermek­találkozóját rendezik meg júli­us 3-a és 12-e között a me­gyénkkel szomszédós Bács- Kiskun „fővárosában”, Kecs­keméten. A „hírős város” mel­lett néhány Dél-Pest megyei település — Kocsér, Kőröste- tétlen, Nagykőrös, Nyársapáti — is helyszíne lesz az esemé­nyeknek. A fesztiválra 21 országból 1300, többségében 10—15 éves gyerek érkezik, Angliától Dánián át Ukrajnáig, Romániá­ig, sőt Törökországból is jön egy csoport. A szervezésről és a vendégek programjától a há­rom évvel ezelőtt alakított civil jellegű Európa Jövője Egyesü­let gondoskodik, az ellátást pe­dig javarészt azok a családok oldják meg, akik a gyerekeket fogadják. A külföldiek részvé­telének feltétele, hogy csoport­juk — mintegy jelképes aján­dékként — átnyújtson a többi­eknek egy hazájuk kultúráját reprezentáló műsort és vállal­ják, hogy — a magyarországi­hoz hasonló feltételekkel — jö­vőre meghívják magukhoz itte­ni vendéglátóikat. Farkas Gábor, az egyesület ügyvezető elnöke, fesztivál­igazgató a hétfő délelőtti sajtó- beszélgetésen elmondta, hogy az esemény presztízsét az Euró­pa Tanács támogatása is növe­li. A gyermektalálkozóhoz a Gyermekvilág Szakkiállítás és Vásár tartalmilag és időben is kapcsolódik. A kiállítást az Eu­rópa Jövője Egyesület szakmai útmutatása mellett a County Press Bt. szervezi — ez a fesz­tivál profitorientált része. Az esetleges veszteség a County Press-t terheli, a nyereség felét viszont kötelesek befizetni az alapítvány számlájára. Az II. Európa Jövője Nem­zetközi Gyermektalálkozó nyi­tóünnepsége július 3-án, szom­baton 18 órakor kezdődik Kecskeméten, a Főtéren. A to­vábbi napokon itt lépnek fel a gyermekcsoportok. A feszti­vál résztvevői július 7-én, csü­törtökön Nagykőrösön köszön­tik a 625 éves várost. A záró- ünnepséget július 11-én, vasár­nap a kecskeméti Széktói sta­dionban tartják. Tóth Ferenc Hogy látva lássanak Kiszivárgott hírek szerint — tudatják a lapok — a kor­mány hamarosan megtárgyalja a nemzetpropaganda hely­zetével és feladataival foglalkozó előterjesztést. A hírre a nemzettagadó szocialista internacionalizmus elvének vala­hány híve felkapta a fejét. A parlament külügyi bizottsá­gának SZDSZ-es alelnöke szerint „egyenesen felháborító ilyesmire költeni”. E tekintetben mi inkább a tervezet szö­vegével értünk egyet, miszerint a cél megvalósítása „nem kerülhet annyiba, hogy meg ne érje”. Mert például, ha a kedves olvasó bármely nagy enciklopédiát fellapozza, azt tapasztalhatja, hogy valamennyi úgy beszél Erdélyről, mint a románság őshazájáról. Es miért? Azért, mert míg a román propaganda hosszú évtizedek óta komoly és sike­res erőfeszítéseket tesz, hogy nem kellőképpen megalapo­zott dákoromán elméletéről meggyőzze a világot, addig — megbocsáthatatlan mulasztás — mi szervezetten semmit nem tettünk azért, hogy minden elhallgatás és ferdítés nél­kül a magunk igazával ismertessük meg a világot. Több évtizednyi hallgatás után például Trianon kérdését is tisz­tába kéne tenni. Miért ne beszélhetnénk róla úgy, mint egy igazságtalan békediktátumról, amelyik épp emiatt, számunkra elfogadhatatlan. Ne beszéljünk határmódosí­tásról, de feltétlen beszéljünk a következményekről. Az imént Erdélyt említettük, de példák garmadáját idéz­hetnénk szomorú tanúságtételként arra, hogy mennyire nem, illetve mennyire félreismernek bennünket a világ­ban. Olyanok vagyunk — tartja a népi bölcsesség —, ami­lyennek mások ismernek bennünket. További rejtőzködő magatartásunkkal csak az ismeretlenség ködét terítjük magunkra. Nem vállalhatjuk tovább — miként a tervezet is leszöge­zi —, hogy az „európaiság”fátyla mögé rejtsük a hazafi- ság hiányát. Meg kell végre mutatnunk magunkat, a törté­nelmünket éppúgy, mint a tudományunkat, a művészetün­ket, valahány értékünket, hogy látva lássanak. Paizs Tibor Jeszenszky Géza nyilatkozata Megbecsüléssel tekint ránk a világ Jeszenszky Géza külügymi­niszter, aki részt vett Ceglé­den a szabadság-napi ün­nepségeken, rövid interjút adott munkatársunknak. — Miniszter úr! Önt ko­rábban az ellenzék rendre élesen bírálta, volt hogy arra is felszólították, álljon fel a bársonyszékből. Az utóbbi időben változott a megítélé­se. Mivel magyarázható ez? — Korábban engem sok mindennel támadtak — alap­talanul. Ezek részei voltak a politikai játszmának. Időn­ként valamennyi minisztert kipécézték, lemondásra szólí­tották fel vagy másképp bírál­ták. Én ma is vállalom a cse­lekedeteimet. S az idő — amennyire három év elég eh­hez — sok lépést igazolt. Természetesen akadtak rossz döntések is. Például Zwack Péten, ha még egyszer hatá­rozhatnék róla, nem külde- ném Washingtonba. De ami számomra fontos, hogy a ma­gyar társadalom és a politi­kai erők nagyjából hasonló­an látják a nemzetközi hely­zetünket. Elmondhatjuk, Ma­gyarország nem tett olyant, amiért az itthoni ellenzék vagy a távolabbi országok — amelyek pártatlanul szem­lélnek bennünket — bírálhat­nának. Persze, akadtak jelen­ségek, amelyeket okkal, ok nélkül kritizáltak. Magyaror­szágnak nagy a tekintélye. Antall József miniszterelnök a napokban kapta meg Né­metországban a legnagylobb német kitüntetést. Ha nem is ilyen látványosan, de napon­ta tapasztalom magam is azt — mint az állampolgárok is —, hogy a világ és Európa legtöbb országa megbecsülés­sel tekint reánk. — A délszláv háború bi­zonytalanságban tartja a ré­giót, bennünket. Önök, a dip­lomaták a legjobb igyekezet ellenére nem ítéltettek-e tehe­tetlenségre? — A délszláv háború kime­netelét ma még nem lehet megjósolni. Azért azt meg­kockáztathatom, nem valószí­nű. hogy bárkinek szándéká­ban állna kiterjeszteni ezt a konfliktust. És különösen Ma­gyarország ellen. Nagy fájda­lommal nézem, ami Boszniá­ban zajlik, vagy a megszállt Horvátországban történt. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom