Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JUNIUS 3.. CSÜTÖRTÖK Ha elzárják, bezárják? Egy szál csövön függ a Komoly veszélybe került az ország legnagyobb élelmiszer- ipari szakoktatási intézménye, a nagykőrösi Toldi-iskola energiaellátása. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a szinte egyik napról a másikra kialakult problémát sem az iskola, sem az önkormányzat nem tudja önerejéből megoldani, s annak közvetlen következménye lehet, hogy a mintegy 1100 diák oktatásáról gondoskodó intézmény fűtó'energia híján működésképtelenné válik. Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy a hetve­nes évek elején épült iskola gőzkazánját a konzervgyár 11-es telepének energetikai rendszerébe építették be. Az iskola, természetesen térítés ellenében innen kapta a fűtő- gőzt, egy föld alatti vezeté­ken. A több száz méteres sza­kaszon jelentkező energivesz- teség persze a kezdettől fog­va kétségessé tette a megol­dás gazdaságosságát, mégis csak most került napirendre az iskola önállósítása az ener­giaellátásban. Az is amia’t, hogy a konzervgyárból a pri­vatizáció során Bonduelle né­ven új életet kezdő Il-es telep vezetése a korábban számlá­zott iparági átlagár helyett et­től az évtől duplájára emelte a gőz árát, ami így tonnán­ként 2680 forintra rúg. A tari­faemelés roppant érzékenyen érintette a Toldit. A második negyedév elején történt intéz­kedés és levélbeli felszólítás szerint, az iskola visszamenő­legesen köteles mintegy 6 millió forint többletgőz- árat kifizetni. Tehát az idei eszten­dőre szólóan több mint 20 millióval emelkedett meg emiatt a kiadása. — Megdöbbenéssel értesül­tünk a Bonduelle eljárásáról — mondja Karsay lst\’ánné, az önkormányzat oktatási és közművelődési bizottságának elnöke, akit megkértünk, fejt­se ki véleményét az esetről. — Nem tudjuk, milyen kal­kuláció szerint állapították meg a 2680 forintos egység­árat, az ugyanis jóval maga­sabb mint az elfogadható ipar­ági tarifa. Olyan hatalmas többletköltségről van itt szó, amit az önkormányzat a feb­ruárban elfogadott és műkö­dő költségvetéséből képtelen kiegyenlíteni. — Ebben a helyzetben nem volna-e célszerű, ha az iskola azonnal hozzálátna sa­ját energiatermelő rendszeré­nek létrehozásához? Ez az út talán közelebb vihetne a for­rásokhoz is... — Nos, miután feloldották a gázstopot, mód nyílik a kor­szerű beruházásra. Ennek ér­dekében már történtek intéz­kedések. Többek között elké­szült a gázkazán kalkuláció­ja, ami 45 millió forint költ­séggel számol. Ebből pályá­zat útján 15 millióhoz hozzá­jut az iskola, de a további 30 milliónak egyelőre nem lát­juk a forrását. Április óta az intézményben szigorú ener­giatakarékossági intézkedése­ket léptettek életbe. Amit csak tudtak, kivontak a gőzel­látásból, ám az itt jelentkező megtakarítás csak csepp a ten­gerben. Amíg elkészül az új rendszer, addig is a konyhá­nak, tanműhelynek, szüksége van a gőzre, a kollégiumok­ban, ahol nyáron is van ven­dégforgalom; legalább a me­legvíz-szolgáltatásnak mű­ködnie kell. Ha csak az áthi­daló megoldás érdekében be­szerzendő gázüzemű berende­zéseket számoljuk, legalább 4 millió forint azonnali ki­adás jelentkezik. — Próbált-e az iskola, az önkormányzat valamilyen kompromisszumos megoldás­ra jutni a Bonduelle céggel, amíg létrejön a beruházás? — Itt van előttem a katego­rikus felszólítás. Sajnos a szó­beli kapcsolatfelvétel során sem jutottunk eddig egyről a kettőre. Furcsának találjuk a cég részéről, hogy nem méltá­nyolja az iskolát, amely pedig négy évtizeden keresztül adta az iparágnak a szakembere­ket, többek közt a Bonduelle- nek is. Nyolcnapos határidőt szabott ahhoz, hogy az iskola kiegyenlítse számláját, ellen­kező esetben megszünteti a gőzszolgáltatást. Az önkor­mányzat a fillérre kiporciózott költségvetéséből képtelen ki­szorítani ennyi pénzt, vagy végszükség esetén a sporttól a kultúrától lenne kénytelen megvonni a forintokat. Éppen ezért mindannyian azt vár­nánk a cégtől, hogy legyen se­gítségünkre megoldani az is­kola súlyos gondját. Azért is fontos lenne most a támoga­Toldi tás, mert igaz, hogy a nyári szünet előtt vagyunk, de a konzerves tanműhelyben pél­dául még további teljes egy hónapig folyik a diákok gya­korlati oktatása, de meg kell oldani a konyha működtetését és a nagyszámú, ott elszállá­solt vendég ellátássát is. — Ha a rendelkezésre álló pénzeket nézzük, akkor mond­hatjuk, teljesen mindegy me­lyik ujját harapja az önkor­mányzat. Am, ha fájdalmas is, adott esteben mégis rangsorol­ni kell a feladatokat. — Nos, ebben a pillanatban nem tudnám megmondani, mi­lyen megoldás születik. Lehet­séges, hogy hitelhez kell folya­modni, amit eddig sikerült el­kerülni. Előfordulhat a meg­fontoltan beosztott pénzek át­csoportosítása. Annyi azon­ban bizonyos, egy több mint ezres létszámú iskolát nem zárhatunk be. Ezt azért is hangsúlyozom, mert a képzési konstrukció folyamatos átala­kításának köszönhetően újból potenciális igény mutatkozik az országos beiskolázású in­tézmény eredményes működé­séhez. Az iskola vezetése írásunk készítése idején vitte megold­hatatlannak látszó gondját a főhatósági, szakminisztériumi hivatalokba. A megbeszélé­sek eredményeit tehát még nem ismerjük, de néhány nap, esetleg hét múlva mindenkép­pen kirajzolódik a nagykőrösi költségvetés normális műkö­dését alapjaiban fenyegető gő­zügy folytatása. M. J. A nélkülözhetetlenek Hallgattam az idó's közéleti embert, aki lázasan sorolta a terveit, mi mindent szeretne elérni a képviselő-testület­ben. Mit kell megoldania az általa vezetett szakbizottság­nak, hová akarnak eljutni a községfejlesztésben. Nem panaszként emlegette, csupán számításba vette mindezt, ami fékezi a haladásukat, kedvét szegi a törekvőiknek. Közben csengett a telefonja. Ügyes-bajos dolgaikkal sze­mélyesen keresték meg az esti órákban itt a lakásán, ahol ilyenkor kis időre meg-megszakítottuk a beszélgeté­sünket. Pár évvel a nyugdíjazása után nagy lelkesedéssel ve­tette bele magát a közügyek sűrűjébe. Mintha csak be akarná pótolni mindazt, amit elmulasztott, vagy el kel­lett mulasztania.a korábbi évtizedek alatt. Az ő neve ab­ban a korban, csak pályatársai között csengett fémesen, mint elismert, kiváló szakemberé. A politikától, a nyilvá­nosságtól távol tartotta magát, bár közvetlen lakókörze­tében szerénységéért, harmonikus családi élete, mások iránti segítőkészsége miatt tisztelték. Mostani tevékenysége miatt bennem is nőttön nő a tisztelet, de ezzel együtt az aggodalom is. Mert ami igaz, az igaz. A természet törvényei kérlelhetetlenek. Bizo­nyos koron tát már csillapítanunk kell a tempót. Nem biztos, hogy ezt a lendületet, lobogást, a kivédhetetlen konfliktusokkal járó feszültségeket el tudja viyelni a szervezet, s nem igényel mérsékeltebb magatartást, ki- sebb-nagyobb pihenőket, csöndes meditációkat nyugal­mas esti sétákat. Az elbeszélés közben néha azért kaptam fel a fejemet, mert szinte általánosítható tüneteket véltem felfedezni a módszerében. Azt, hogy amit a hozzá hasonlók elhatá­roznak, mind önmaguk szeretnék végrehajtani. Nem jel­lemző rájuk a: „Fogjuk meg és csinájátok”szemlélet. Pe­dig éppen vendéglátóm nagy tudása miatt drága, mond­hatni pazarló dolog az az aprólékos operativitás, ami he­lyett éppen a szakértelem által megalapozott elvi, elméle­ti segítséget kellene tőle várni. Meg is kérdeztem a késő esti órában: — Ne haragudj: Ha mindezt magadra vállalod, akkor mi dolga marad az alkalmazotti gárdának? Legyintés volt rá a válasz. Nem tudják, nem akarják csinálni, aki meg tehetné, nem kéri tőlük számon. Csakhogy ez nagyon sok nélkülözhetetlen hozzáértőt kedvetleníthet el, fáraszthat ki. Pedig nincsenek olyan sokan, hogy nélkülözhetnénk őket. Ne bánjunk pazarló módon a szellemi tőkével. Kovács T. István Schamschula György Nagymaroson Szociális rendelet Ráckevén Türelmetlenek falufóruma Nem nőtt a segély kérelmek száma A ráckevei képviselő-testület legutóbbi ülésén megalkot­ta a szociális rendeletet, amelyben az új szociális tör­vénynek megfelelően egyes ellátási formáknál meghatá­rozta a jogosultság feltételeit. A különböző támogatások­nál az önkormányzat az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegéhez viszonyított, ami jelenleg 6 ezer 400 forint. (Folytatás a: I. oldalról) A sokak által igényelt Nagymaros—Visegrád közti híd építéséről elhangzott: az ilyesmit sohasem a közleke­déspolitikai szempontok, ha­nem a szükséges beruházási összes határozza meg. Az egyelőre száraz mederben helyette közműalagút épül. Hídépítés különben Vác tér­ségében lenne ideális, kivált­va ezzel a két part közti kompforgalmat. Távlati cél­ként érdemes foglalkozni az esztergomi Mária Valéria híd újjáépítésével, ha ennek meglesznek majd az anyagi, műszaki és nemzetközi felté­telei. A térségben szintén aktuá­lis kérdésnek számító telefon- hálózat fejlesztésével kapcso­latban a fórum vendége el­mondta: az egyetlen magyar távközlési vállalat a Matáv nehéz helyzetben van és fő­ként ott fejleszt, ahol a beru­házás hamar megtérül. Ahol saját erőből is hajlandók háló­zatot építeni, s van garancia arra, hogy lesz üzemeltető, ott a minisztérium megadja a koncessziót. Ám a kedvezőt­len tapasztalatok miatt ez sem sok helyen várható. Tény — szögezte le, hogy 15 ezer forintból nem lehet tele­font szerelni, amikor ma egy állomás legalább 120 ezer fo­rintba kerül. A kialakuló dialógusban ehhez Győtffy Ernő, a Bör­zsöny Com ügyvezető igazga­tója és a fórumszervező MDF-elnök szólt hozzá, majd Zoltai Mihály nagyma­rosi alpolgármester jegyezte meg kritikusan, hogy bár pénzszűkében az ország, a Duna-parton dolgozó cégek mégis sóderrel takarhatták le a kerékpárutat. Ezenkívül sür­gette az erőmű dolgozói szá­mára épített, most lakatlan és rongálódó parti épületek tu­lajdonjogának sürgős rende­zését, mert bőven tudnák azo­kat hasznosítani. Ugyanez volt a véleménye a hasonló célú zebegényi épületekről Krebsz Ferenc zebegényi pol­gármesternek. A kilencmilliárdon belül minden nagymarosi érdeket figyelembe vettünk hangoz­tatta Schamschula György arra az érvelésre válaszolva, hogy mennyit vesztett a köz­ség az elmúlt évtizedek vára­kozásában, s mi mindenhez igényelne támogatást. Ám a tárca vezetője szerint a mi­nisztériumnak elsősorban az országos, nem a helyi érde­ket kell néznie. Gyáraki F. Frigyes, Nagy­maros másik alpolgármestere sürgette, hogy az 1996-os EXPO idejére a község nyer­hesse vissza régi, üdülőköz­ponti vonzását. Aztán Honti György községi képviselő, a falufejlesztési bizottság elnö­ke sorakoztatta fel érveit, me­lyek szerint a község 25 éve szenvedi az erőművet és ezért teljes kárpótlást érde­melne. Ám Schamschula György szerint ezt mások is mondhat­nák, például a Szigetközben. — Nincs olyan hatalom, amely meg nem .történtté tud­ná tenni, hogy itt egy őrült ví­zierőművet akartak építeni. Bí­zom benne, hogy a helyreállí­tás után Nagymaros gyorsan fejlődő települése lesz az or­szágnak — jelentette ki végül. Ezután Károlyi Csaba adott tájékoztatást a helyreál­lítás ütemtervéről, módozatai­ról. Magyar Jánossal a szó- banforgó Duna-parti épületek­ről, eladásra váró ingatlanok­ról, kárpótlási kérdésekről cseréltek eszmét a fórum tü­relmetlen, olykor indulatos résztvevői. K. T. I. A lakásfenntartási támo­gatásnál a képviselő-testü­let éves összeget állapított meg. Ehhez az ellátási for­mához tartozik az albérleti díjhoz, a lakbérhez, a fűtési, szemétszállítási költségek­hez, a vízdíjhoz és a villany- számlához való hozzájáru­lás. Lakásfenntartási támoga­tást az kaphat, akinek a csa­ládjában az egy főre jutó jö­vedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj minden­kori legkisebb összegét. A képviselő-testület úgy dön­tött, hogy az egyes esetek­ben mérlegelni kell, hogy pénzben, vagy természetben kapják-e meg a támogatást a rászorultak. Ez utóbbi, azt jelenti, hogy az önkormány­zat például kifizeti a villany- számlát. A jelenleg adható legkisebb összeg ma havi 640 forint, a maximális tá­mogatás 1920 forint, ame­lyet évente két alkalommal, júliusban és novemberben fognak kifizetni a jogosul­taknak. Az átmeneti segélyhez tar­tozik a korábbi rendkívüli szociális ér a gyámügyi se­gély. Ez évente három alka­lommal adható, a támogatás összege pedig 1000 és 5120 forint között van. Kivételes méltányosságot kérhetnek a rászorulók elemi csapás ese­tén. A temetési segélynél az ön- kormányzat különböző sávo­kat határozott meg. A maxi­mális támogatás a helyben szokásos legolcsóbb temetés -— ami jelenleg 30 ezer fo­rint — negyven százaléka le­het. A közgyógyellátás az in­gyenes gyógyszerellátást je­lenti. Ezt is az kapTiatja, aki­nek az öregségi nyugdíj leg­kisebb összegét nem haladja meg a jövedelme. A rászoru­lók olyan igazolványt kap­nak, amely alapján ingyene­sen válthatják ki gyógyszerei­ket. Az önkormányzat jelen­leg évente egy személy után 3 ezer 500 forintot fizet a tár­sadalombiztosításnak az iga­zolványokért. A személyes gondoskodást nyújtó támogatás igénybevé­telének ugyanazok a feltéte­lei, mint korábban voltak. A szociális otthonba változatla­nul csak azokat veszik fel, akik saját maguk kérik a be­kerülésüket. A térítési díjat az önkormányzat határozza meg. Az ez évben benyújtott se­gélykérelmek száma az el- rtiúlt év hasonló időszakával összehasonlítva nem emelke­dett. Tavaly 829-en kaptak rendkívüli segélyt. Alkalman­ként átlagosan 2500 forintot vehettek fel a rászorulók. La­kásfenntartási támogatást 21-en kértek ebben az évben, nagy részük tavaly lakbértá­mogatásban részesült. A te­metési segély iránti kérelmek megnövekedtek. 1992-ben 151 -en kaptak közgyógyellá- tási igazolvány!, ebben az év­ben is ugyanennyi kérelmező­re számít az önkormányzat. H. Cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom