Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-28 / 148. szám
PEST MEGYEI XXXVII. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JÚNIUS 28., HÉTFŐ Jelképe a magyarságnak Végleges helyén a Világfa Ünnepi ülés / Uj doktorokat avattak Ünnepi nyilvános ülést tartott tegnap a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem tanácsa az intézmény aulájában. A doktorjejölteket, a jubileumi diplomásokat, a címzetes oktatókat, a vezetői-oktatói kinevezésben, valamint az egyetemi és miniszteri kitüntetésben részesülőket és hozzátartozóikat Heltai György rektorhelyettes üdvözölte. A legutóbbi doktorrá avató tanácsülés óta a Mezőgazdaságtudományi karon 11, a Mezőgazdasági gépészmérnöki karon egy, a Gazdaság- és társadalomtudományi karon 2 fő védte meg sikeresen doktori disszertációját. Kérelmükre az egyetemi tanács az eskütétel után a rektorhelyettes és a dékánok — Sajgó Mihály, Szendrő Péter és Székely Csaba — kézfogásával doktorrá avatta őket. Heltai György beszédét követően az 50, illetve 60 éve végzett diplomásoknak adtak át jubileumi oklevelet. Gyémánt diplomával ismerték el Szirmai János munkásságát. Aranydiplomát kapott Bánki Horváth Béla. Eder Sándor, Kadosa Lászlóné. Kozmutza László, Magas László, Schor- mann Károly, Vecdet Erkun. A jubileumi diplomásokat egyetemi hallgatók köszöntötték virággal. (Folytatás a 3. oldalon) 'G Napok óta láthattuk a gödöllőiek a készülődkor dést. Követhettük, ahogy halom emelkedik.- Felnő rajta a parkban tavaly elhelyezett Világfa, Vele- kei József Lajos szobrászművész alkotása. Az immár végleges helyére került Világfa ünnepélyes felavatására a magyár szabadság napja alkalmából június 26-án, szombaton este került sor Gödöllőn, a Grassalko- vich-kastély parkjának zöldjében, az újonnan emelkedett halom előtt. Bevezetőként Weiner Leó Divertimentójából játszott részleteket a Szent István Kamarazenekar Horváth Gábor vezényletével. Ezután Csoóri Sándor Idegszálaival a szél című költeményét mondta el Czikéli László. Dévai Nagy Kamilla énekelt népdalokat, Márai Sándor megzenésített költeményét, a Mennyből az angyalt, és azt az imát. melyet székely himnusznak is ismerünk, Kodály Székelyfonójából ismerjük, a csíksomlyói búcsúkból ismerjük: Ő, én édes jó Istenem, oltalmazom, segedelmem... Az est egyik szónokaként Gémesi György polgármester osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Elmondta, hogy találkozik olyan véleményekkel: minek is ünnepelni a magyar szabadság napját, hiszen az elmúlt évtizedekben sem érezhettük raboknak magunkat. Nem volt harc, nem folyt vér két évvel ezelőtt, mikor az idegen csapatok elhagyták országunkat — talán sokan ezért nem érzékelik e történelmi esemény jelentőségét. Ám mi nem is úgy ünnepelünk, mint akik harcban győztek, nem az erőnket fitogtatjuk, a béke győzelmét ünnepeljük meg, amikor összejövünk, hogy gyönyörködjünk a magyar művészet alkotásaiban. A Világfa felállításával a béke szigetét, a magyar szabadságra emlékezés egy új zarándok- helyét kívánták megteremteni. Szörényi Levente, az esemény védnöke, az ünnepi est másik szónoka arra hívott fel: gondoskodjunk a Világfa környezetének tisztaságáról. Mi a Világfa? Fölénk magasodó jajkiáltás. Kereszt is, jelképe a népek Jézusa magyarságnak. „Népek Krisztusa, Magyar- ország” — hallottuk nem sokkal korábban Márai Sándor versében. Albert Camus A magyarok vére című írásából olvasott Csendes László, olvasta a beismerést: Európa nem tud igazságot szolgáltatni egy vértanú népnek... Nehéz miné- künk méltónak lenni ennyi áldozatra. .. A szenvedés tudósaiként a tőlünk nyugatra Európában történtekből is a szenvedésre vagyunk fogékonyak, bizonyítja Arany János balladája, A walesi bárdok. Megzenésített változatát most a Kaláka együttes énekelte hangfelvételről, a Budapest Táncegyüttes Zsuráfszki Zoltán koreográfiájával adta elő a színpadon. Ismét a Szent István Kamarazenekar következett: Brahms Magyar táncok 5. és 6. darabját játszotta. Majd elénekeltük a Himnuszt. Rakéták szálltak a magasba... A Fa állt, körülötte fatestvéreivel, a kétoldalt magasodó nyárfákkal; és állni fog a Világfa, csak vigyázni tudjunk rá. Nádudvari Anna ARATUNK A Tápió mentén Madarászok táboroznak A XIX. Nemzetközi Természetvédelmi és Ornitológiái Tábort nyitották meg szombaton este Nagykáta—Szentmár- tonkáta határában, a Felső-Tá- pió partján. Az egyhetes találkozóra mintegy 350-en érkeztek az ország minden tájékáról, sőt jöttek angol, lengyel, román természetvédők, ornitológusok, de amatőr állat- és növénybarátok, kutatók is. A tábor szervezője és házigazdája ezúttal a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület JÁSZKUN Természetvédelmi Szervezete. Urbán Sándor titkártól megtudtuk, hogy a hét nap alatt a résztvevők öt szekcióban — faunisztikai, ifjúsági, botanikai, fotó és gyűrűző — végeznek megfigyelő-, kutatómunkát, amelynek során megisMegyénkben csaknem mindenütt kezdetét vette az aratás. A munkálatokról szóló összeál- merkednek a táj szépségeivel Utasunk a 4—5. oldalon és kultúrtörténeti értékeivel. Forró a kása? Az Esti Egyenleg bizonyítani akar. A sajtó által annak idején kellőképpen felfújt októberi sajnálatos incidens részleteit boncolgatva kívánja bebizonyítani, hogy az a néhány ugrabugráló, kiabáló, zászlólengetó'fiatal még ott volt a Kossuth téren, amikor a rendőrség szerint már nem volt ott. A műsor legfőbb irányítója és munkatársai stopperórával, háttérzajokkal bíbelődnek, és komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy meggyőzzenek minket: azok a fránya fiúk akkor is javában rendetlenkedtek, amikor a köztársasági elnök beszélni szeretett volna. Tiszteletre méltó a stáb igyekezete, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a történtek óta nyolc hónap telt el. Emlékszünk, hogy a sajtó és az ellenzéki politikusok egy része a kormányzatot akarta felelőssé tenni és tudatos kormányzati szervezőmunkát emlegettek. Az ellenzék napokig hátráltatta az érdemi parlamenti munkát, és csaknem olyan jelentőséget tulajdonított az incidensnek, mintha a Nagy Októberi Polgárháború söpört volna végig rajtunk. Vajon a kettes csatorna szakemberei miért azt firtatják, hogy pontosan mikor rosszalkodtak a szóban forgó fiúk, s mikor állították elő őket? Miért akarják a figyelmünket az általuk felkínált vágányra terelni, s miért akarnak szakmai háborúba bonyolódni az egyes csatorna hírműsorával? Az erőltetett végjáték valódi célja netán az, hogy kifogják a szelet a botrányvitorlából? Sajnos egyre kevésbé érdekelnek minket a percek és a másodpercek, s az, hogy ott volt-e még az elnök, avagy sem. Sokkal inkább arra várjuk a választ, hogy a náci fejfedőkre emlékeztető sapkákat valóban az antifasiszta Gadó úr húzta-e a rossz fiúk fejére? Érdekelne bennünket, hogy nem lettünk-e ismét a hordóügyhöz hasonló provokáció áldozatai? Tudni szeretnénk, hogy azok, akik a magyarországi neonácizmusról szónokolnak, érdekelve vannak-e a bizonyítékok előállításában? E kérdések izgatnak minket, s nem értjük, hogy az egyen- leges kollégák miért pont ezeket kerülgetik, mint macska a forró kását. „ , , Bano Attila Szabadságnapi juniális Alsónémediben A harc Moháccsal kezdődött Reggel kezdődött, este végződött az Alsónémedin szombaton megtartott egész napos szabadságnapi júniális, melyet a helyi MDF-tagok és az önkormányzat közösen rendeztek. A program összeállítói mindenre gondoltak, mindenekelőtt a sport iránt érdeklődők igényeit igyekeztek kielégíteni, lévén, hogy a községre a sportmozgalom a jellemző. De emellett megcsodálhatták a helyi FLIK Klub fiatal mazsorettjeinek színes műsorát, melyhez az újhartyá- ni vendégzenekar szolgáltatta a zenei aláfestést. A programon túl szinte minden és mindenki jelen volt, ami a hasonló rendezvények elmaradhatatlan „kelléke”, a vásárosok sátrai, s az eszem-iszom igények kielégítői is. Ez utóbbit a rendezők két kondérral egészítették ki, ezekben főtt a birka- és pacal- pörkölt, melyből mindenki kedvére ehetett a közös vacsorán. Az ünnepi megemlékezésen megjelent Józsa Fábián. a Belügyminisztérium politikai államtitkára, Vona Ferenc országgyűlési képviselő és Tóth Imre, az MDF Pest megyei választmányának alel- nöke. A vendégeket Tholt Mária községi főorvos, az MDF alapító tagja üdvözölte, s egyben méltatta a nap jelentőségét, amit a némediek a „magyar átlagnál többre értékelnek”. Ez a község ugyanis arról volt „hírhedt”, hogy következetesen ellenszegült egy sor kérdésben — például nem engedte magát téeszesíte- ni —, s emiatt örök ellentét feszült a lakosság és a pártállam helyi prominensei között. — Mindezt, akár a látszat-jólétet az idegen fegyverek árnyékában voltunk kénytelenek megélni, azzal a tudattal, hogy a környéken több szovjet megszálló csapat állomásozik — mondotta Tholt Mária. Folytatásként Józsa Fábián a nemzet és az állapolgár sza- baságáról beszélt. Ütalt a magyar történelem kimagasló személyiségeinek küzdelmeire, Zrínyire, Rákóczira, Thö- kölyre és Kossuthra, akik a nemzet szabadságának kivívása mellett a polgárok szabadságáért is harcoltak. (Folytatás a 3. oldalon)
