Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-25 / 146. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JUNIUS 25.. PENTEK Veszélyben Ráckeve egyetlen kórusa A kulturális szabadpiac nyomásában A ráckevei női kórus Hancsovszki János felvétele Eleget tehet-e vagy sem a rác­kevei Vox Pads Pedagógus Női Kar a máltaiak kitüntető meghívásának? A világ 14 kó­rusával együtt részt vehet-e (vagy sem) az ősszel rendezen­dő Máltai Nemzetközi Kórus- versenyen — az országból és a volt szocialista országokból egyedüliként? Ez a kérdés fog­lalkoztatja a nagy múltú kó­rust és karnagyát, Csorbáné Fejérdy Zillét. Mert hiába a sok hazai elismerés és újab­ban a méltán elismerésnek szá­mító meghívás, a kiutazáshoz szükséges hatalmas összeg elő­teremtésére tett fáradozásának kevés a foganatja. Ezekről be­szélgettünk Csorbáné Fejérdy Zillével, a gimnázium énekta- nárával, aki a szóbeli érettsé­gik szünetében szakított időt arra, hogy kérdéseimre vála­szoljon. A tanárnőt a kulturális, és ezen belül a zenei értékek ápo­lásának szolgálatára indította a Ráckevén legendás pedagó­gus hímevének örvendő édesapja, valamint a generáci­ókat a kórusszervezésnek meg­nyerő szintén legendás hírű szegedi karnagy-tanára, Kar­dos Pál. És nem utolsósorban a település kántor-tanítója, Miklós Jávor Ernő, akinek egyházi kórusában Fejérdy Zille maga is énekelt. A női kart is ennek a kórusnak tizen­öt tagjából, mint alapító tagok­ból kezdte újjászervezni 1975-ben. A hagyomány kötelez — Az ötvenkilenc tagú női kar főként ráckevei és a kör­nyékbeli települések pedagó­gusaiból, valamint jelenlegi vagy egykori tanítványaimból áll — mondta Fejérdy Zille. — Sokan 10-12 éve énekel­nek nálunk. Együttesünk Rác­keve egyedüli kórosaként szol­gálja a helyi zenei életet. Több mint másfél száz hang­versenyünk nagy részét — évi 10-12 koncertet — Ráckevén tartottuk. Felléptünk a nagy ünnepeken a helyi rendezvé­nyeken, és az utóbbi három év­ben az általunk kezdeménye­zett karácsonyi koncerteken. Főként a TIT szervezésében rendszeresen „tájoltunk” a kör­nyékbeli településeken. A kóros ugyanakkor nagy szakmai segítséget jelent tag­jai énektanári munkájához. Sőt: ketten saját iskolai kó­rost, egy tagunk iskolai és egy­házi kórost szervezett — sorol­ja a tanárnő. — Felemelő volt, amikor egykori neveltjeim együtteseivel léptünk fel közö­sen a nyolc kóros részvételé­vel szervezett májusi minősítő hangversenyen. Itthon és külföldön A tizennyolc év alatt a népes kórus 150—200 műből álló hatalmas repertoárt tanult meg: a preklasszikusoktól és madrigáloktól kezdve a ma­gyar kórosirodalomnak re­mekműveket alkotó Bartó­kon, Kodályon és nagy kor­társaik darabjain a mai szer­zők műveiig. Hangversenye­ket adtak a Bartók- a Ko­dály- és a Liszt-évforduló­kon, és most készülnek az Lrfce/koncertre. Felléptek valamennyi fontosabb hazai kórusmegmozduláson, köz­tük a háromévente megrende­zett pedagógus kórusok talál­kozóján. Szívesen emlékez­nek zeneakadémiai koncert­jükre és nagy sikerű hangver­senyükre a bécsi nemzetközi kórosfesztiválon. 1986 óta rendszeresen megfordulnak Németországban — schwer- ti testvérkórusuk meghívásá­ra. Ottani hangversenyük a kölni dómban és a kölni rá­dióban máig emlékezetes ma­rad számukra. Éppígy közös hazai koncertjeik a német testvérkórussal. 1984-ben el­nyerték a solymári zenei he­tek vándorserlegét. Idén, má­jusban pedig az arany minő­sítést — amelynek birtoká­ban immár a magyar rádió­ban is felléphetnek. Zökkenőmentes munkáju­kat és utazásaikat 1992 janu­árjáig a helyi tsz és más szer­vezetek támogatásai biztosí­tották — emlékezik hálával Fejérdy Zille. — Megszűné­sével a kóros nehéz helyzet­be került. Hétfői próbáink­hoz az Ady Endre Gimnázi­um biztosítja ugyan az ingye­nes termet, de az önkormány­zat csupán évi 100 ezer fo­rint támogatást ad. Mintha nem ismerné fel kórosunk szerepét a helyi kulturális életben. Mert az amatőr kóru­sokat a fellépések tartják életben: és a fellépésre utaz­ni kell. A nagy költségeket a szerény pedagógusi fizetés­ből nem lehet fedezni. Ezért tiltakozásul kiléptem a kultu­rális bizottságból. Kié lesz a stafétabot? — Belefáradtam az örö­kös harcba. Szeretném a stafétabotot másnak átadni — összegez Fejérdy Zille, aki két tanári állás mellett küzd kórusáért. — Rend­szeres támogatás hiányá­ban csak úgy tudnánk meg­élni a ránk szakadt kulturá­lis szabadpiacon, ha enged­nénk a közönségigénynek, és a könnyű szórakoztatás irányában hajlanánk el. Én ezt nem tudom megtenni. Pedig Fejérdy Zille nél­kül meghal a kórus — súg­ja nekem Lengyelné Tali- gás Márta, egyik törzsta- guk. A fennmaradás lehetőség ge: a sikeres pályázat a rác­kevei kórusnál nem műkö­dik. Mert Fejérdy Zille nem tanult még meg jól pá­lyázni, és nincs is energiá­ja erre. Amíg a szükség őt vagy a kórus egyik tagját erre rákényszeríti, önzet­len támogatóknak kellene segítségükre sietni. Ha má­sért nem, hát megtérülő be­fektetésként egy jobb jövő számára, melyhez nem en­gedhetjük meg, hogy érté­keink veszendőbe menje­nek. (veszelszky) A Vox Pads Pedagógus Női Kar felhívását lapunk 10. oldalán olvashatják. A Nádori-kripta A nádor szobra Ha a Magyar Nemzeti Galéria C épületének földszintjéről nem fölfelé, a képtárakhoz, ha­nem lefelé indulunk, hamaro­san egy egyszerű oltárral ren­delkező kápolnába, beljebb az egykori ravatalozó terembe, míg legbelül egy kriptába ju: tunk. Az egyszerű szürke-bor­dó műmárvány borítás, a tágas boltívek a firenzei Medici-ká- polnát idézik. E termekben van a nagyközönség számára megnyitottnádori-kripta. Meny- nyezete a csillagos égboltot idézi, az oldalfalakat angyal­alakok népesítik be. Itt állnak József nádornak és családjá­nak domborművekkel, szob­rokkal ékes szarkofágjai. Jó­zsef nádor szobrát Zala György, Erzsébet Klementiná­ét Strobl Alajos, a gyermek Gi­zellát Sennyei Károly szobrász- művész készítette. Még az 1715-ös esztendő­ben, Mária Terézia uralkodá­sa idején kezdték meg a krip­ta kialakítását. Elkészülte után az Angolkisasszonyok rendjének apácái használták, akik Mária Terézia hívására érkeztek a budai várba. Egé­szen 1777-ig a rend halottait és más várbelieket is temet­tek e helyre. Aztán negyven évig nem használták a kriptát. 1820-ban kért és kapott en­gedélyt a királynőtől József nádor, hogy a termet családi temetkezés céljára átalakíttat­hassa. Az átalakítással egy osztrák építészt, Franz Hüpp- mannt bízták meg. Ekkor he­lyezték a korábban ide elte- metetteket a két terem közöt­ti átjáró falába, nevüket réz­táblán megörökítve. 1855 után Ybl Miklós, majd halála után Hausznumn Alajos ka­pott megbízást az építésre. Hauszmann, aki a budavári palota építését-tervezését is irányította, lebontatta az 1700-as évekből fennmaradt Szent Jobb-kápolnát, a kripta bejáratát is áthelyeztette a Zsigmond-kápolna szentélyé­ből a palotába. A háborús pusztításokat ép­ségben vészelte át a nádori­kripta, de a rombolást még­sem kerülte el. A 70-es évek elején feltörték és kirabolták. (Feltárását és a tetemek azo­nosítását Zolnay László ré­gész és Kiszely István antro­pológus végezte. A restaurá­lás Kisterenyei Ervin, Bálint István, Illés János festőrestau­rátorok, a szobrok helyreállí­tása Pikier János szobrász munkája.) (km) Az iskoláért Ö Minden közösség- íj nek természetes vá­jj gya, hogy kifejezés­re juttassa értékrend­jét, a nyilvánosság előtt is megtisztelje legjobbjait. En­nek intézményesített formái a különböző házon belül ado­mányozott díjak, elismeré­sek, amelyek alapításáról mostanában mind többet hal­lani. Nagykőrösön a Toldi Mik­lós Élelmiszer-ipari Szakkö­zépiskola is megalapította leg­magasabb intézményi kitünte­tését, Az iskoláért elnevezé­sű plakettet. Hagyományt sze­retnének teremteni általa oly módon, hogy minden évben odaítélik annak, aki a legtöb­bet fáradozott az intézmény hírének öregbítéséért. Első­ként Gyaraky Jenő nyugalma­zott tanár, az iskola első igaz­gatója, valamint dr. Bognár Gyula (aki szintén sok évig vezette az iskolát) kapták a Toldi elismerését. Kettejük neve valóban összeforrott a tanintézménnyel, az ő tevé­kenységüknek is köszönhető a helyi élelmiszer-ipari okta­tásban bekövetkezett fejlő­dés, az országos és nemzetkö­zi hírnév. Gombaszögön Vendégszereplés A Honvéd Együttes Táncszínháza, a Szlovákiai Magyar Társa­dalmi és Közművelődési Szövetség meghívására, a szlovák— magyar kulturális bemutató egyik résztvevőjeként holnap, Gombaszögön vendégszerepei. Rossa László—Novák Ferenc: A helység kalapácsa című tánckomédiájával, valamint nép­tánc-összeállítással képviselik Magyarországot a rendezvé­nyen. Zenés esték a pomázi T eleki-kastély ban Kodály Háry János című daljá­tékának diákelőadásával kez­dődik ma este hat órakor az idén hatodik alkalommal ren­dezendő Zenés esték a pomázi Teleki-kastélyban szabadtéri programsorozata. Az 1772-ben épített szép műemlék kastélyban a Wat- tayak és a Telekiek idejében is tartottak hangversenyeket és kulturális rendezvényeket — tudtuk meg a programokat szervező művelődési ház igaz­gatójától, Zsidei Jánostól. Ne­mes örökségüket folytatva, a szép környezetet kihasználva 1988 óta szerveznek népzenei és néptáncelőadásokat, vala­mint komolyzenei hangverse­nyeket helyi előadóművészek, neves hazai és külföldi együt­tesek részvételével. Az előadá­sokat a kastély boltíves folyo­sójának előterében, a kertbe nyíló teraszon tartják. A programsorozat nyitóelő­adásaként az idén önállóságot kapott pomázi zeneiskola pro­dukcióját, a Háry Jánost mutat­ják be. A korábban nagy siker­rel játszott zenés játékban 100 pomázi és csobánkai zeneisko­lás, illetve általános iskolás diák lép fel. Az előadást Nagy Zoltán színművész rendezte Ásztai Csabáné, a zeneiskola igazgató asszonyának közre­működésével. Július 17-én, hét órakor a helyi Kothumurnusz Műhely mutatja be a Rómeó és Júliát, Prokofjev balettzenéjének alá­festésével. A művelődési házban egy éve működő színjátszócsoport Pomáz egykor gazdag amatőr hagyományait kívánja folytat­ni. Július 31-én, este hét óra­kor a Viusuts együttes tart le­mezvásárlással egybekötött élő lemezbemutatót. A telepü­lés hagyományos búcsúnap­ján, augusztus 20-án pedig nemzetiségi kulturális találko­zót rendeznek Pest megyei nemzetiségi népzene- és nép­táncegyüttesek részvételével. Zsidei János végezetül el­mondta: a nyári szabadtéri ren­dezvénysorozatra a helybélie­ken és a környékbeli települé­sek lakóin kívül a Dunakanyar­ban vendégeskedő turistákat váiják. Előadásaikat a művelő­dési ház keretéből, pályázati, valamint szponzori támogatás­ból fedezik. Ezért reményke­dik abban, hogy a tavalyi Al­pok—Adria nemzetközi folk- fesztiváljuk közvetítéséhez ha­sonlóan idén is sikerül a televí­ziót az augusztus 20-i rendez­vény felvételére megnyerni. A nagy nyilvánoság lehetősége nagy összegű szponzori támo­gatás elnyerését biztosítaná, amelyből idén is rendezhetné­nek nemzetközi folk-fesztivált. (d, v. s.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom