Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-03 / 127. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULFOLI) 1993. JUNIUS 3.. CSÜTÖRTÖK Radikális „horog”a parlamentben Megfélemlítő belgrádi előjelek Sok ezer belgrádi lakos tüntetett kedd este a parlamentnél, részben Dobrica Cosic elnök leváltása miatt, részint azért, mert a parlamentben megverték Mihajlo Markovié ellenzéki képviselőt. Markovié bűne feltehetőleg az volt, hogy hétfőn a vitában többször állást foglalt Cosic mellett, s egyúttal felolvasta Vojislav Seseljvajda radikális pártvezér egy korai dolgozatát, amely Tito érdemeiről szól. Markovié- kedden ismét szót kért, majd beszéde után kiment az előcsarnokba, ahol egy csoport képviselő közrefogta, majd Branislav Vakic radikális honatya szabályosan kiütötte. Vakicnak utóbb semmi baja sem esett, egyszerűen letagadta a történteket. Mihajlo Markovicot kórházba vitték eszméletlen állapotban. A hír hallatán a parlamentbe sietett Vük Draskovic, a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője, s rögtönzött sajtóértekezletén elítélte a történteket. Súlyos összecsapásba torkollott tegnapra virradó éjszaka a belgrádi parlament előtti tömegtüntetés: a megmozdulás résztvevői be akartak hittől ni az épületbe, s amikor ezt a rendőrség megakadályozta, köveket dobálva, sőt egyes jelentések szerint lőfegyvereket használva támadtak a karhatalomra. Egyébéknt nem sokkal a megmozdulások vége után a rendőrség letartóztatta Vük Draskovicot, az egyik legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét és néhány társát. Draskovicot és társait az ellenzéki párt irodájából vitték el, hiába hivatkoztak képviselői mentelmi jogukra. A belügyi közlemény szerint a tüntetések során 12 tüntető és 14 rendőr sebesült meg, összesen 121 személyt vettek őrizetbe. A kommüniké szerint Vük Draskovic megtámadta az egyik rendőrt, Djuric llicet, és súlyosan megsebesítette. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának kedd esti ülésén az el nem kötelezett országok vitatták a boszniai védett övezetek hasznát és azt javasolták, hogy azok helyett határozott lépésekkel fékezzék meg a szerb agressziót és hajtsák végre a Vance—Owen-féle tervet. A 15 tagú testületnek öt hagyományosan el nem kötelezett állam a tagja, így elgondolásaik, legalábbis az eredeti formában, aigha számíthatnak elfogadásra, de módosíthatják a készülő határozatot. A magyar ENSZ-nagykö- vet rámutatott: Szarajevó polgári lakosságának kíméletlen ágyúzása, az, hogy a JKSZ parlamentje menesztette az ország elnökét, a nacionalista szenvedélyek további erősödését jelzi és újabb megkülönböztető. megfélemlítő intézkedések előjele lehet a koszovói albánokkal, a vajdasági magyarokkal és más, nem szerb nemzetiségekkel szemben is. A közép-európai reformokról Helsinkiben Sokba kerülnek a korlátok Harminchat ország parlamenti képviselőinek és kormányzati tisztségviselőinek részvételével tanácskozás kezdődött tegnap Helsinkiben, a közép- és kelet-európai országokban zajló reformokról, azok kilátásairól. Az Európa Tanács szervezésében megrendezett tanácskozás résztvevői áttekintik a három évvel ezelőtt Budapesten tartott, hasonló témájú értekezlet óta lezajlott változásokat. Választ keresnek arra a kérdésre, milyen demokratikus intézmé- »nyek kiépítésére van szükség a reformok továbbviteléhez, hogyan növelhető a piacgazdaság és milyen segítséget nyújthatnak a fejlett európai országok a volt szocialista államoknak gazdaságuk átalakításához. Az értekezletet Esko Aho finn miniszterelnök nyitotta meg és arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy a közép- és kelet-európai átmenet minden szempontból sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint azt bárki is gondolta, s ma már nyilvánvaló, hogy a korábban elképzeltnél jóval hosszabb időt vesz igénybe. A nyugat-európai államok azonban a jelek szerint még mindig nem ismerték fel teljes egészében, milyen óriási kihívást jelent Kelet- és Közép-Európa újjáépítése — mutatott rá a finn kormányfő. Esko Aho kiállt az átmeneti szakaszban tartó államoknak nyújtandó nyugati pénzügyi és műszaki támogatás mellett, s felhívta rá a figyelmet, hogy bármilyen sokba kerüljenek is ezek, elmaradásuk hosszabb távon még nagyobb veszteségeket jelent, megoldhatatlanul súlyos problémákat vet fel az ipari államok számára. A finn miniszterelnök bírálta azokat, akik kereskedelmi korlátok állításával, védővámokkal, beviteli kvótákkal akadályozzák a keleti áruknak a nyugati piacra jutását. Douglas Hurd Kohl magyar példája Bukarestben Biztonságunk kérdőjelei Tegnap a román parlamentben elmondott beszéde után a brit külügyminiszter találkozott a román politikai erők képviselőivel, köztük Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével. A megbeszélésen Douglas Hurd rámutatott, hogy Románia stabilitása a térség helyzete szempontjából nagyon fontos. Markó Béla válaszában hangsúlyozta: — Az RMDSZ is nagy fontosságot tulajdonít az ország stabilitásának. Véleményünk szerint ennek egyik elsőrendű feltétele az, hogy a magyar kisebbség problémáit sürgősen megoldják. „Magyarország biztonságának kérdése fontos kérdés, a magyarok jogosan vetik fel ezt a problémát” — jelentette ki Helmut Kohl német kancellár tegnap a franciaországi Beaune városában Francois Mitterrand francia elnökkel és Edouard Balladur miniszterelnökkel közösen megtartott sajtókonferenciáján. A kancellár a magyar biztonság kérdését annak illusztrálására említette, hogy Európa biztonságának problémái még korántsem megoldottak, azok további rendezést igényelnek. Kohl a francia fél által jelenleg javasolt tervről szólt, amelyet rövidesen ismertet Francois Mitterrand elnök és Edouard Balladur miniszterelnök: Párizs európai konferenciát javasolt az európai biztonság és stabilitás megszilárdítására. Kohl a franciaországi Be- une városában szerdán délben végétért 61. francia—német csúcstalálkozó befejeztével megtartott sajtókonferencián szólt erről. A találkozón közös közleményt fogadtak el a boszniai válságról. A három államférfi részvételével megtartott befejező sajtókonferencián Kohl azt mondotta: Németország a legfontosabb feladatnak a boszniai polgári lakosság védelmét tartja, s ezért fogadja el — a Vance—Owen terv megvalósítása állomásaként — a Washingtonban nemrég létrejött akcióprogramot. Lengyel választások Hagyományosan vasárnap Szeptember 19-én lesznek a lengyel parlamenti választások —jelentették be tegnap délelőtt Varsóban. Mint Andrzej Drzycimski, az államfő szóvivője közölte, az Állami Választási Bizottsággal történt egyeztetés után a köztársasági elnök ezt a vasárnapi napot jelölte ki a szejm és a szenátus tagjai megválasztásának időpontjául. A feloszlatott parlamentben heves vita volt akörül, hogy vasárnap vagy szombaton legyenek a választások. A Keresztény Nemzeti Egyesülés a hagyományok megsértésének minősítette a liberálisok javaslatát, hogy szombatra tegyék át a szavazást vasárnapról, amikor a miséről távozva egyenesen az urnákhoz szoktak járulni a polgárok. A szejm a liberális javaslatot szavazta meg, azt azonban a szenátus salamoni bölcsességgel úgy módosította, hogy a választásokat munkaszüneti napon kell megtartani — hogy szombaton vagy vasárnap, az a mindenkori elnöki döntéstől függ. Munkanélküliség világháborús szinten Németországban is növekszik Korea-közi alkudozás Dél-Korea azt javasolja, hogy szombaton rendezzék meg a Korea-közi miniszterhelyettesi szintű találkozót és vitassák meg azon az észak-koreai atom- létesítményék ellenőrzésének kérdését — ezt tartalmazza az a legújabb üzenet, amelyet Huang In Szung dél-koreai kormányfő intézett Kang Szong Szán észak-koreai miniszterelnökhöz. Párizsban tegnap kétnapos tanácskozásra ültek össze a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamainak pénzügyi-, kereskedelmi- és munkaügyi miniszterei, hogy megpróbáljanak kiutat keresni a gazdasági visszaesésből és a fokozódó munkanélküliségből. Az OECD szerint az év végéig 35 millióra emelkedik a munkanélküliek serege a szervezet 24 tagállamában. Ez az aktív korú lakosság 8,5 százalékának felel meg, jövőre pedig átlagosan 8,6 százalékára növekszik majd. Európában a II. világháború óta nem volt ilyen magas a munkanélküliség. Az OECD szerint a visszaesés még Németországot is érinti. Ott jelenleg 9,3 százalékos a munkanélküliség, jövőre pedig 11,4 százalékossal számolnak. Az OECD vezetői aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy a magas munkanélküliség társadalmi és politikai problémát okozhat. VÉLEMÉNY Választások tegnap és holnap H ogy mi volt voltaképpen a tétje a tb-választások- nak, és mi a jó abban, ha elmegyünk, és mi a rossz, ha nem, ezt nem egészen értettem, bevallom őszintén. Ennek egyik oka lehet, hogy a dolgokat általában túlpolitizáltuk, és így lett az egyszerű esetből gyakran bonyolult komplexum. Azt is meg kell mondanom, hogy én is egy kicsit politikai szemüvegen át néztem a dolgokat, tehát amikor végigböngésztem a 7 jelöltcsoportosulást, azt próbáltam kitalálni, melyik mögött milyen politikai tendenciák húzódnak meg, bár tudom, a cél az volt, hogy a társadalombiztosítás jó kezekbe kerüljön. Bár egyes csoportosulások céljairól nem hallottam semmit, a hírközlő eszközök mindegyike és a sajtó azért kö- nyörgött, hogy menjünk el szavazni, és végezetül a köztársasági elnök is erre kérte a lakosságot. így történhetett meg, hogy az időközi választások szomorú érdektelenségének helyébe megközelítően 40 százalékos érdeklődés lépett. Tehát az erre összpontosított propaganda bizonyos mértékig elérte a célját, hiszen nem 15 százalék, nem is a kötelező 25 százalék, hanem megközelítően 40 százalék ment el szavazni, ami az elmúlt évek választási csúcseredménye, pedig nem is arról volt szó, hogy kinek a kezébe kerül a hatalom. Most az önjelöltek kezdik önmagukat félrevezetni, és azt hiszik, hogy egy év múlva a nagyválasztáson óriási lesz a nép érdeklődése. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de valószínűségszámítás azért van a politikában is, nemcsak a matematikában. Figyelembe véve a körülményeket, az elmúlt három esztendő tapasztalatait, a külpolitikai helyzetet és mindazokat a tüneteket, amelyeket az ellenzék nem győz eleget hangoztatni (a kormány szociális érdektelensége, a mezőgazdaság csődje, a privatizációs melléfogások és így tovább, nem sorolom, hiszen eleget halljuk), nyugodtan merem állítani, a szavazáson való részvétel nem fogja lényegesen meghaladni a mostani eredményt, ha egyáltalán meghaladja. Visszatérve a tb-választásokra, a volt kommunista szak- szervezeti szövetség óriási fölénnyel söpörte el vetélytársa- it. Ahogy a Le Monde-nak a választással foglalkozó ciikke elemzi, a kommunista szakszervezetek hihetetlen mértékű győzelmet arattak éppen azon a napon, amikortól büntetés'' jár a vörös csillag terjesztéséért. Mióta a litván példa — mély aggodalmat váltva ki — ámulatba ejtette az egész világot, világossá vált, hogy a közép-kelet-európai szférában a visszarendeződés lehetősége a legreálisabb alternatíva, ha ez a visszarendeződés nem is jelenti a szélsőséges sztali- .nizmussal való azonosulást. Előrehozott választások esetén szerintem a legnagyobb százalékot a szocialisták érhetik el. Most pusztán az a kérdés — ki kivel hajlandó koalícióra lépni. Egyáltalán nem örülnék neki, de biztos vagyok benne, hogy nagy baloldali előretörés lenne, mert a tömeg nem hajlandó tudomásul venni, hogy a viszonylagos kádári jólét huszonegynéhány milliós adósság terméke volt, és a megváltozott körülmények között a régi adósságokat törleszteni majdnem megoldhatatlan feladat, amikor a csőd szélére jutott gazdasági ágakat próbálják új életre kelteni. Akár á két „nagy ellenzéki párt”, akár az újabb pártocskák szakemberei kerülnek a döntési mechanizmus élére, ugyanazokkal a leküzdhetet- lennek tűnő nehézségekkel találják szemben magukat, mint a jelenlegi kormány. Csaknem ennyire félek attól, hogy a választási kampány során a versengés első számú eszköze a demagóg szólamok hangoztatása lesz, és több-kevesebb rosszindulattal töltött gyűlölet foglalja el egymás megértésének helyét. Újabb nyelvromlás tanúi leszünk, és nemcsak Európától, de saját boldogulásunk lehetőségétől is egyre messzebb kerülünk. N em szükségszerű, hogy két ember azonos véleményen legyen, sőt éppen a nézetek különbözősége gazdagítja a politikai élet sokszínűségét, de arra igenis szükség van, hogy ne foghegyről beszéljünk egymással, ne gúnyolódjunk ízléstelenül és szellemtelenül, mint azt vicclapjaink teszik, ne támadjunk durván és színvonaltalanul, mint arra olyan sok példa van, hanem próbáljunk meg európaiak lenni, a szónak nem az agyoncsépelt, hanem a valódi, Thomas Mann-i értelmében. Legalább ebben leljünk némi vigaszt, ha a választási eredmények miatt netán elkeserednénk. Tiszay Géza
