Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-24 / 145. szám
PEST MEG 13,50 formt XXXVII. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1993. JUNIUS 24., CSÜTÖRTÖK Helyi és országos problémák a honvédségben Hadseregből nemzeti haderő Für Lajos honvédelmi miniszter és Lőrincz Kálmán vezérezredes, az MH parancsnoka volt az előadója annak a tegnap, Pécsett megtartott minisztériumi sajtótájékoztatónak, amelyen a tárca 1994. évi költségvetési elű- irányzatait ismertették. A sajtótájékoztató után laktanyabemutatóra és a pécsi „szigetvári” Zrínyi Miklós tüzérdandár tűzvezetési gyakorlásának bemutatójára került sor. — A honvédség az állami kiadások jelentős részét emészti fel. Ez tény. Mégis higy- gyék el, hogy a jövő évi költségvetésünket az ország gazdasági helyzetét figyelembe véve készítettük el — hangsúlyozta többször is Für Lajos. A kért hetvenötmilliárd forint — mindkét előadó szerint — a hadsereg működőképességének fenntartását és kis mértékű korszerűsítését tenné lehetővé. Csak ekkora összeg birtokában tudnának eleget tenni annak a vállalásnak is, amely szerint Magyar- ország egy nemzetközi béke- fenntartó század folyamatos kiképzését biztosítaná. A korábbi egyeztetések értelmében azonban egyelőre csupán hatvanhat és fél milliárd forinttal tervezhetők meg a jövő évi kiadásaik. A harcászatot számítógépen tanítják a szentendrei katonai főiskolán Erdősi Ágnes felvétele Ha a parlament ezt az ösz- szeget fogadná el, az azt jelentené, hogy az említett békefenntartó alakulaton kívül nem jutna pénz már elindított fejlesztésekre sem. így megtorpanna egy, a szervezés stádiumában lévő honi légi moz- gékonyságú zászlóalj kialakítása is. A miniszter a sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Moszkvában aláírták a MÍG 29-esek vásárlásáról szóló szerződést. Mint mondta, ezek jóval olcsóbbak, mintha újakat vásárolna az ország a nemzetközi piacról. Lőrinci Kálmán a honvédelmi vezetés előtt álló feladatokról szólva elmondta, hogy 1995-ig stabilizálni kell a hadsereget úgy, hogy közben valóban nemzeti haderővé váljon, és a fejlesztés se torpanjon meg. A sajtótájékoztató után Páka Ferenc ezredes, a vendéglátó tüzérdandár gondjai ról beszélt. — Tiszt, sőt sorkatona is kevesebb van, mint ameny- nyi kellene — mondta. Szavai alapján úgy tűnt, hogy nem csupán helyi problémáról van szó, hanem az országban általános tünetek ezek. A program zárásaként a dandár tűzvezetési gyakorlásán villantak a torkolattü- zek és lövésektől rázkódott meg a Pécs környéki dombír. z.) / Teret hódítanak a klasszikus drogok Vácott a családra támaszkodnak Magyarországon is évről évre növekszik a szenvedélybetegek, ezen belül is a potenciális kábítószerfogyasztók száma. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy az úgynevezett „balkáni út” országunkon át vezet nyugatra, és hogy tranzitútvonalból célállomássá is váltunk, mivel bizonyos fiatalok körében igény és megfelelő mennyiségű pénz van a kemény drogok használatára, megvásárlására. A váci székhelyű Egészséges Ifjúságért Alapítvány 1991 óta dolgozik azon, hogy a leginkább veszélyeztetett korosztály, a tizenévesek, tisztában legyenek a drogok okozta pszichés és fizikai károsodásokkal, s e tudás birtokában válsághelyzeteiket, érzelmi problémáikat ne kábítószerrel oldják meg. Ebben a témakörben sajtótájékoztatót rendeztek tegnap délelőtt a budapesti Korona Szállóban. Gerevich József professzor, a Magyar Narkológiai Társaság elnöke bevezetőjében elmondta, hogy az elmúlt években jelentős változások történtek az itthoni kábítószer-használatban, és ennek megfelelően a törvényalkotásban is. Míg régebben a drogosok deviánsokból álltak, akiknek viselkedésükben, életformájukban egyaránt megnyilvánult a társadalomtól való különállás, addig mostanra kiépült egy módosabbakból álló réteg is, akiknek mindennapi munkája mellett játszik fontos szerepet a drog. Pontos számadatok nincsenek, mivel csak egészségi állapotuk rohamos romlásakor keresik fel az orvosokat de tavaly a szakemberek beszámolói szerint hozzávetőlegesen 65 ezer rendszeresen pszichoaktív szert fogyasztót regisztráltak. A kelet-európai országok nyitottságának, a kábítószermaffiák Euró- pa-centrikus tevékenységének a következménye, hogy a régóta jelen lévő „szipózás, gyógyszere- zés” mellett egyre nagyobb teret hódít a klasszikus drogok csoportja (heroin, kokain, hasis, LSD). A fogyasztók tapasztalttá váltak, és néha szakembert megszégyenítő tudással rendelkeznek a kémia, az orvostudomány és a betegségfelismerés területén. Tudják, hogy mi módon kerülhető el a túladagolás, hogyan szüntethetők meg a kínzó elvonási tünetek, és könnyen hozzáférhető vegyszerekkel miként állíthatnak elő otthonukban még erősebb, még rombolóbb anyagokat. Sajnos ők azok, akikre majdan a szervezett droghálózat épülhet. Ennek megakadályozása érdekében a büntetőjog különbséget tesz drogfogyasztó és árus között. A döntés hibája azonban, hogy alapul a mennyiséget veszi, így egy súlyosan függő kábítószeres egy-két napi adagja miatt ugyanúgy börtönbe kerül, mint egy kizárólag üzleti érdekből nar- kóval foglalkozó árus. A betegek gyógyítása a drogambulanciákra és egyéb intézményekre hárul, s a javulás hosszadalmas, éppen ezért a legfontosabb feladat a megelőzés, amellyel az iskolák pedagógusainak és az önkéntes kortárs segítőknek kell foglalkozniuk. (Folytatás a 16. oldalon) Antall József Bonnban tárgyal Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke tegnap délután háromnapos hivatalos látogatásra Németországba érkezett. A kormányfőt és kíséretét a köln-bonni repülőtér katonai részében a protokollfőnök fogadta, majd ezt követően Antall József vendéglátója, Helmut Kohl kancellár köszöntötte a budapesti vendéget katonai tiszteletadással a kancellári hivatal udvarán. A ceremóniát követően Helmut Kohl és Antall József szűkkörű megbeszélést tartott. Ezzel egy időben Ursula Seiler-Albring külügyi államminiszter Kodolányi Gyulával, a miniszterelnöki tanácsadó testület vezetőjével, Mari- novich Endre miniszterelnöki kabinetfőnökkel, más magas rangú magyar tisztségviselőkkel folytatott eszmecserét. Antall József ma találkozik Richard von Weizsäcker államfővel, Rita Süssmuthtal, a Bundestag elnökasszonyával, Klaus Kinkel külügyminiszterrel, és felszólal a kölni német— magyar gazdasági fórumon. Itt a Balás, hol a Balás? Egyetlenegy MDF-vezetővel szemben sem érzem magam elfogultnak. Annak ellenére sem, hogy nagyon sok esetben — a magam sajátos eszközeivel — támogattam és támogatom őket, hiszen rendkívüli helyzetben szinte működés- képtelen ország irányítására vállalkoztak olyan korban, amikor sajnos be kell magunkról vallani: lelkünket deformálta a szocializmus tébolya, leszoktunk a megértésről, a türelemről, szeretetünkről pedig egyszerűen szégyeliink beszélni. Ezek a dolgok egyszerű halandók számára furcsák. S kiváltképp furcsák e dolgok, ha a politikai közéletben is megjelennek, s ott ellentmondásos helyzeteket teremtenek. Régebben, amikor az első, a kormány tevékenységét úgymond nem úton-útfélen, okkal és ok nélkül kritizáló napilap megjelent, Ömlőitek oda a levelek, amelyeket a kormánykoalíciót adó pártok, főképp a Magyar Demokrata Fórum tagjai írtak. Panaszos levelek voltak, s arról szóltak, hogy a kis falvakban MDF-tagságuk miatt üldözik őket. Egyszer volt alkalmam egy azóta már nem kormánytag MDF-vezetőtől megkérdezni, e panaszosok közül hányat sikerült megvédeniük? Fejét csóválva mondta: egyet sem. Egyszer egy távoli kisvárosban beszélgettem nagyon csöndes MDF-esekkel, akik így fogalmaztak: „Ha a Chrudinákot és a Pálfyt, akik hát nem akárkik, képtelen megvédeni az MDF, akkor mi itt — bár a régi elvtársak randalíroznak — jobb ha befogjuk a szánkat”. Kíváncsi vagyok: vajon most milyen véleményen vannak, amikor Balás Istvánt az MDF parlamenti frakciója kizárta soraiból, ám az MDF etikai bizottsága úgy döntött, maradhat a párt tagja, sőt elnökségi tagja. E pozícióval őt a legutóbbi országos gyűlés ruházta föl Az MDF-ben tehát Balás vezető, de ez az MDF-es vezető az MDF-es parlamenti frakcióban nem lehet jelen. Ha az MDF-tagok efölött csóválják a fejüket, és minden korábbinál csöndesebbekké válnak, azon, az a gyanúm, az MDF vezetése egyáltalán nem ámulhat el. Vödrös Attila Szárnyasait kezelhetetlen a sáska Hogy legyen mit aratni Aszály után sáskavész! A híren elcsodálkozott az ország, a közvetlen érintetteket, a tatárszentgyörgyieket pedig megrémítette az újabb sorscsapás. Joggal. A határ lepusztítva, a lucernának csak a szára maradt meg. S ezzel végezve, most a búzában indult meg a pusztító sáskajárás. Elképzelhetetlen a tömegük. Nemcsak a földeket, de az úttestet is vastagon ellepik. A legsúlyosabb a helyzet a sarlópusztai körzetben, Pest és Bács-Kiskun megye határán. A kritikus ponton a körzet polgármesterei, a kecskeméti és gödöllői növényegészségügyi és talajvédelmi állomás szakemberei konzultálnak, valamint néhány rovartani szakértő. A szokatlan jelenségre Kovács Mihály tatárszentgyör- gyi lakos figyelt fel két hete, s bár váltig hajtogatta: nem tücsök, hanem sáska!, a faluban senki nem figyelt fel a jelzésre. Végül június 17-én hivatalosan is jelentette a sáskákat az önkormányzatnál, ekkor szállt ki a helyszínre Simó Gergely, a község mezőgazdásza, majd azonnal értesítette Gödöllőt, és kérte a gyors beavatkozást. Nagy Barnabás, az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa rovarszakértő, két segítséggel hálóval gyűjti — az egy négyzetméterre jutó egyedek számának megállapítása céljából — a sáskákat. Mint mondja, Magyarországon Szent István ideje óta ismert a sáskavész, akkor a keleti vándorsáska pusztított. A mostani, a marokkói sáska 1888-ban jelent meg nálunk, s feltehetően a mediterrán térségből jött fel, majd az Alföld lecsapolását követően meghonosodott. Egy jól kifejlett példány egy grammot nyom, naponta a testsúlyának a felét eszi meg. Májusban kel ki, s egy hónap alatt növeszt szárnyakat. Ekkortól válik kezelhetetlenné. — Amíg nincs szárnya, kezelhető. Régen nagy gödröket ástak, és zajjal, csapkodással ebbe terelték a sáskákat, majd beföldelték. Később a Jabloneczki-féle tüskésboronával szétzúzták. Ám ezzel csak időlegesen lokalizálták a bajt, a sáskalárvák megmaradtak a rög közt, s ha az időjárás kedvezett, a következő évben minden kezdődött elölről. (Folytatás a 4. oldalon)
