Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
„Nem új földesurak, földtulajdonosok leszünk” Szilassyak, Montaghok, Hervayak, Patayak: ők Pánd történelmi családjai, egykori földbirtokosok. Az idősebb falusiak emlékezete és a helytörténeti krónikák tanúsága szerint többnyire jó emberek voltak, sokat tettek a településért, ahol leginkább cselédek, napszámosok éltek. A múló idő ezt a képet még szebbé varázsolta, noha az elmúlt évtizedek hivatalos propagandája éppen ellenkezőleg szerette volna. A közelmúltban híre terjedt Pándon, hogy a második földárverésen már ott lesz a Patay család külföldről hazautazó képviselője, s nagy összegűi kárpótlási jegyével akár egyedül — a család tagjainak — megszerezheti a licitálásra kijelölt pándi földeket. Visszaáll a nagybirtok, jön megint a cselédvilág... A feltételezés, a visszafogott riadalom akkor is tény, napjaink történése, ha tudjuk, hogy ennek bekövetkeztét a törvény nem teszi lehetővé. A Baji Patay család címere De mint fest ez a valóságban, egyáltalán: az említett család tagjai akamak-e új földesurak lenni a rendszer- váltás utáni Magyarországon? Az eseményre valóban megérkezett Patay Miklósáé, ám nem hintóval, nem Mercedesszel, de nem is Amerikából. Trabanttal Solymárról — Öreg Trabantommal jöttem Solymárról. Rohannom kellett, mert Gombán eltévedtem... Egyébként mi a Patay család itthon maradt ága vagyunk. Apósom Patay Ferenc volt, aki Solymáron három évvel ezelőtt halt meg. Két gyermeke született, egyikük Miklós, a férjem. Testvére Patay Mária. A mi gyerekeink közül fiúnk mezőgazdasági gépész, Piliscsabán végzett. Jelenleg épp katona, nem tudjuk, hogy leszerelése után hol helyezkedik majd el. Kézenfekvő lehetőségnek látszik á föld, a gazdálkodás — ha már van a kárpótlás. A Patayak másik ága az Amerikai Egyesült Államokban — s nem Kanadában, miként visszahallottam — Illinoisban él. Patay Artúr — apósom testvére — kettős, magyar—amerikai állampolgár. Neki négy fia született, s több unokája. Ők aligha fognak idejönni földet művelni, de azért szeretnék visszakapni legalább a földjük egy részét. Netán valamelyikük mégis gondol egyet, s hazatelepedik... — Hol nyújtották be kárpótlási igényüket? Elárulná mennyit kaptak? Pándon ugyanis 10 ezer aranykoronáról beszélnek, természetesen a teljes Patay-va- gyont gondolják bele az ösz- szegbe. A falu határában kárpótlásra kijelölt föld nagysága viszont csak 6 ezer aranykorona körül van. — Először is: nem tudjuk, mennyi kárpótlási jegyet kapunk majd. Azt mondták, hogy 200 holdig száz százalék a kárpótlás, fölötte csökken. Egyelőre kalkulálni sem tudunk: sürgettük a kárpótlási jegyet, de mindig nyugtatgattak, majd meglesz, időben megkapjuk. Tény viszont, hogy Pándon egykor kilencszáz- egynéhány hold földjük volt a Patayaknak, közte rét, szőlő. Gombán az apósom édesanyjának 200 holdja lehetett, Gyöngyöshalászon anyósomnak ezer hold. Egyébként Miskolcon adtuk be az igényt, mert Dorgón van az első igényjogosultságunk. A második kárpótlás Pest megyében, Pándon illet meg minket, de azt mondták, hogy ezt ugyanott kell' beadni, ahol az elsőt. Mi szerettük volna Pest megyében intézni ügyeinket. Sőt, nekem Solymáron lenne igazán jó a föld, hisz ott a lakásunk. Nem lehet, mert ahol elvették, ott licitálhatunk. A sógornőm például pesti lakos, őt ugyanígy érinti a dolog. Vele együtt jártunk már itt, Pándon, s bejelentkeztünk a polgármesternél, hogy ne érjen senkit meglepetés. De ismétlem: fogalmunk sincs, mennyi kárpótlási jegyünk lesz... Artúr bácsi a Fővárosi Kárrendezési Hivatalhoz küldte papírjait, itt Pándon őt is én képviselem. (Külföldön élők kárpótlási ügyeit kizárólag a fővárosban intézik. A szerző.) — Nem szenvednek hátrányt? Hiszen már csak a harmadik menetben kapcsolódhatnak be az ái-verésbe. No meg, ha most nem licitálhat, akkor miért tartotta fontosnak az ittlétet? — Hogyne lenne hátrányos ránk nézve ez a helyzet?! így volt ez eddig, most sincs másként! Gondoljon csak bele: ez idáig gazdára talál a földek 70 százaléka, mi pedig versenghetünk a 30 százalékért. Nyilván akkor sem egyedül fogok majd itt ülni. Jóllehet vannak állami tartalékföldek, amiből valamilyen bizottság javaslatára még szabadíthatnak fel területet. Hogy most miért jöttem? Megfigyelni, hogy hogyan zajlik az ilyesmi. Rettentő jópofa ez az egész, bár az nekem nem mond semmit, hogy Pl-es vagy P2-s tábla. A térképet azért látom. S azt is, hogy előre megegyeztek, ki mikor nyújtja fel a tárcsáját. Kastélyrombolás parancsra — Előfordult, hogy ön is felnyújtotta volna sorszámát, ha zsebében lapul a kárpótlási jegy? — Nem, dehogy. Nem ismerem én a pándi földeket, noha a férjemmel többször kirándultunk erre. Másrészt mi is úgy bonyolítjuk ezt az ügyet, mint mindenki: azaz előbb egyezkedünk másokkal. — A férje, Patay Miklós nem jött el? — Nem ért rá, dolgozik. Órás, most üzletvezető. Nyilván tudja, hogy a föld- birtokosok gyermekei anolyan 15-16 éve lehetett — tartott velünk, akkor is belebetegedett. Ő még úgy ment el, hogy a kastély állt, noha már elvették tőle. Amikor itt jártunk, a nyomait sem találtuk. Széthordták 1947-re. Nézze csak, itt van nálam a fénykép: ezen látható, miként nézett ki a 26 szobás épület a hatalmas könyvtárral, gyönyörű parkkal. Egyszerűen elvittek minden darabját. Nem értem, miért csinálták. (A tényékhez hozzátartozik, hogy a Patay-kastélyt és a kiszolgáló épületeket már 1944 végén elkezdték széthordani a falubeliek. Ám — jellemző módon — nem önként, saját szükségletre. Pánd határában az oroszok építettek repülőgépeik számára ideiglenes hangárokat: oda hordatták el a falusiakkal az anyagot — tudtam meg Molnár József helytörténésztől. A szerző.) Lehetett volna benne szere - tetházat, művelődési házat kialakítani. Lebontották, s helyére építették ezt a kul- túrházat, amiben most beszélgetünk. Nem furcsa? Szóval apósomra nagy csapást mért az az egyszeri látogatás. Nagyon elkeseredett, pedig addig is kijutott neki a szenvedésből. A kitelepítés idején nagyon meghurcolták, rossz volt a szíve, fél vesével élt. Egyébként szerette a földet, korszerűen gazdálkodott rajta. Testvérének, Artúr bácsinak pedig el kellett menekülnie, hisz talán ki is végzik, ha itthon marad, mert nak idején nem tanulhattak tovább. Az általános iskolát még elvégezhették, s ha nagy szerencséjük volt, szerezhettek hozzá valamilyen szakmát. Apósom egy óráshoz tudta bedugni Miklós fiát. A Rákosi-éra után enyhült valamit ez a szigor, középiskolába járhatott, de egyetemre nem. — Apósa, Patay Ferenc viszont jól ismerte a pándi földeket, hiszen ő gazdálkodott rajta utoljára. Nem jött el olykor szétnézni? — Egyetlenegyszer — Patay Miklósné a család nevében intézi a kárpótlási ügyeket Az egykori kastély a megsárgult fényképen Erdősi Ágnes felvételei katonatisztként szolgált. Hadifogságba esett, majd Németországba távozott, s onnan az USA-ba. A nyáron ő is hazalátogat... Nem várt kárpótlás — Nyilván a kárpótlást intézi majd itthon. Ezt hallották meg a falusiak, s ezért rebesgetik, hogy visszajönnek a földbirtokosok. Mintha a szépítő múlt, a korábbi hivatalos propagandával szemben is fennmaradó „jó ember, jó uraság” emlékkép most meginogni látszana, s helyébe egyfajta bizalmatlanság lépne. Noha ugyanakkor sokan úgy vélik, jöjjön, akinek pénze van, s hozzák azt a tőkét. — Uram! Szerintem eszük ágában sincs visszajönni, hisz — mint már mondtam — hátrányos a helyzetük. Egyáltalán nem mindenkiből lett tőkés, aki földbirtokossá válik ismét. A saját példánkat már ecseteltem: ugyanolyan helyzetben várjuk a földet, mint más. A fiamnak ez jelentheti a biztos megélhetést. Milyen módon? Minden elképzelhető. A téesz képviselője például felajánlotta, hogy ők szívesen átveszik művelésre a földet. Egy aranykoronáért 15 kiló búzát adnak a tulajdonosnak. Áqi ennél jobb, ha a fiam műveli meg. Azt még nem tudjuk, hogy ide költözik-e majd Pándra, mindenesetre már érdeklődtünk. Olcsón lehet itt házat venni, s bízunk benne, hogy kapunk hiteleket gépekre, eszközökre. Persze foglalkoztat majd alkalmazottakat is, de semmiképp sem cselédeket... Patay Artúr sem lett Amerikában milliomos. Hisz akkor örült, hogy időben elmenekült. Teljesen nulláról kezdett odakint, a fiait viszont egyetemen taníttatta, amire el is ment a pénze. Most már több mint 70 éves. Ugyanilyen idősek más hajdani földbirtokosok is. A következő generáció a férjemé, a miénk: a negy- ven-ötven éveseké, akik a nehézségek ellenére megteremtették saját egzisztenciájukat. Nem számoltunk azzal, hogy a földet még visz- szakapjuk, nem készültünk földbirtokosságra. Öt-tíz évvel ezelőtt ki gondolta, hogy itt hamarosan rendszerváltás lesz? Hát bekövetkezett a csoda! De nem hiszem, hogy bárki is föld- birtokos szeretne lenni. Ha elmesélem a fiamnak, jót derül majd ezen. Felújítják a kriptát —A falu polgármesterével az imént kriptaügyről tárgyalt. Miről volt szó? — Igen, a licitálás mellett tulajdonképpen emiatt jöttem Pándra. Két családi kriptájuk áll itt a Szilas- syaknak (Ide nősült be annak idején Báji Patay Sámuel, így került Pándra a Patay család. A szerző.) és a Patayaknak. Azt szeretném kideríteni, hogy kinek a nevén szerepel az a terület, ahol a sírhelyek találhatók. Megvennénk azt a földet, s rendbe tennénk a kriptákat. Gyalázatos állapotban vannak: feltörték, a csontokat szétszórták, a sírkövet bedobták a kriptába. Persze ezért nem a pándiakat okolom. Nem is hiszem, hogy a Patayaknak, a földbirtokos családnak szólt a rombolás. Igaz, a múlt rendszer propagandájában mindennek elmondták őket, csak jó embereknek nem. Én tudom, hogy a férjem családját szerették a falusiak, noha már kevesen ismerik őket, mert kicserélődött a pándi lakosság. — A harmadik földán’e- résen találkozunk? — Igen, föltétien. A fiam novemberben szerel le a katonaságtól, addig eldől, hogy mit kezdhetünk a kárpótlási jeggyel. Egy biztos: a korábbi értelemben nem leszünk földesurak, legfeljebb földtulajdonosok... Tóth Ferenc Birtokosok voltak Pándon É PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚNIUS 22., KEDD 7
