Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-21 / 142. szám
I PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚNIUS 21., HÉTFŐ 13 A munka szeretete Mindannyian tudjuk, hogy az embert ' az állatvilágból a szerszámkészítés, a gondolkodás, a beszéd emelte ki. A gépek egyre jobban megkönnyítették a nehéz fizikai munkát. Az elmúlt 40 év alatt a Rákosi- és Kádár-rendszer büszkén hirdette: Nyugaton és a harmadik világ országaiban nagy a munkanélküliség, bezzeg nálunk mindenki boldogul, százszázalékos a foglalkoztatás! Az, hogy a gyárakban, üzemekben nyersanyaghiány miatt napokig ide-oda szédelegtek az emberek, a tsz-ek, állami gazdaságok irodáiban a kisebbség valóban hűségesen dolgozott, de a többség! Milyen jó volt kávézni, rejtvényt fejteni, megtárgyalni a napi pletykákat! — fontos, hogy fizetett az állam! így szoktak le az emberek ezrei a munkáról és még csak nem is teljesen ők a hibásak! Jött a rendszerváltás, s vele a napi küzdelem a megélhetésért! Ezrek váltak és válnak munkanélkülivé. Itt álljunk meg, és nézzünk szét reálisan magunk körül! Sok emberrel beszélek, akik arról panaszkodnak: segítség kellene kapálni, vagy mezőgazdasági munkához 150-200 forint órabérért. Nem kapnak! Az egyik vállalkozónak kiközvetítettek tíz munkást, másnapra egy maradt! Egy szőlőtulajdonos hat iskolából kimaradt gyermekkel próbálta megszerettetni a szőlőkötözést. Magyarázott és tanította őket, ellátva üdítőkkel, szendviccsel, oda sem figyeltek, dolog helyett trágár beszéddel „szórakoztatták” az idős férfit. Azokon a napokon, amikor segélyfizetés van, telve a talponállók, kocsmák, folyik a bor, a sör! Egyes pszichológusok szerint: nagy az elkeseredettség, a kilátástalan jövő, ne csodálkozzunk, ha a munkanélküliek az italba, a mámorba menekülnek! Mióta megoldás az alkohol? Vagy mindegy, ha a részeg apa hazamegy üres zsebbel, ráadásul még jól ösz- sze is veri a szerencsétlen feleségét és a rémült gyermekeit? Ezek után miből jut kenyérre, ruhára? Kérdésem: miért nem nézik meg szigorúbban az ön- kormányzatok országszerte, kinek adnak munkanélküli-segélyt? Miért nem vonják meg azoktól, akik ismételten nem fogadják el a közmunkát és miért nem adják oda olyan családoknak, akik valóban rászorulnak? Homo sapiens — értelmes ember, már ismeretlen lett a régi mondás? Munkád verejtékével keresd meg a mindennapi kenyeredet! Kárteszi Istvánná Cegléd Rossz fordítás A napokban vettem kezembe Vác Belvárosának kis térképét. Formátumára, megjelenésére nézve kedves volt száHISTÓRIA Béla király jegyzője (Anonymus) A magyarok cselekedeteiről XVI. (Gesta Hungarorum) Zolta vezér örökösödése Örökébe lépett a fia, Zolta; apjához hasonló erkölcsére, azonban elütő természetére nézve. Zolta vezér ugyanis kicsit selyp és fehér bőrű volt, puha és szőke hajú, középtermetű, harcias vezér, bátor szívű, ám alattvalói iránt kegyes, nyájas beszédű; de hatalomra törő, akit Magyarország valamennyi főembere meg vitéze csodamód szeretett. Bizonyos idő elteltével, mikor Zolta vezér tizenhárom esztendős volt, országának főemberei valamennyien egyértelemmel és közakarattal egyeseket országbírákul rendeltek a vezér alá, hogy ezek a szokás jogával mértéket tartva, csendesítsék a viszálykodók pereit és versengéseit, Továbbá másokat — mégpedig Tas fia Lélt, Bogát fia Bulcsút, a vér emberét, valamint Kölpény fia Botondot — a sereg vezetőivé tettek avégre, hogy különböző országokat feldúljanak velük. Ezek ugyanis harcias és bátor lelkű férfiak voltak, kik semmi másra nem viseltek gondot, csak arra, hogy uruk számára népeket hódítsanak és más országokat pusztítsanak. Ők aztán, amint engedelmet kaptak Zolta vezértől, leszámoltak a ka- rantán sereggel; majd Friaulon át Lombardia határtartományába értek, s ott Padova városát öldökléssel, tűzzel-vassal, nagy fosztogatás közepette kegyetlenül elpusztították. Innen benyomultak Lombardiába, és ott is sok rosszat műveltek. Mikor pedig annak a földnek a lakosai egybegyülekezve megpróbáltak szembeszállani erőszakukkal és vad dühükkel, akkor számtalan sok lombard veszett el a magyarok nyilától, sőt igen sok püspök és gróf is halálát lelte. Ennek hallatára Lutvardus, a vercellei egyház püspöke, a nagynevű férfiú, néhai Kis Károly császár legbizalmasabb barátja és leghívebb titkos tanácsosa, magával szállítva javait és páratlan drágaságait, melyekben mérhetetlenül gazdag volt, mindenképpen menekülni igyekszik vérengző kegyetlenségük elől. De ahol nem is gondolja, magyarokra bukkan, és ezek foglyul ejtve megölik, emberi mértékkel megbecsülhetetlen kincsét meg, melyet magával vitt, elrabolják. Ugyanekkor Waldo gróf testvére, István, mikor éjnek idején vára falán, a félrehelyen ülve szükségét akarja végezni, a kamara nyílásán át egy magyarnak a nyilától súlyosan megsebesül, és sebébe még azon az éjjelen belehal. Lotaringia, Alemannia és Frank-föld elpusztítása Azután Lotaringiát és Ale- manniát pusztították el. A Frank- és Bajor-föld határán lakó keleti frankok közül is sok ezrét leöltek, vagy nyilazásuk- kal csúfosan megfutamítottak. Majd minden javukat zsákmányul ejtve visszatértek Zolta vezérhez Magyarországra. Lél és Bulcsú halála Öt évvel később, Komád császár uralkodása alatt, Zoltának, Magyarország vezérének néhai híres és dicsőséges vitézei: Lél, Bulcsú meg Botond uruktól küldetve Alemannia egyes részeire törtek, és ott sok becses zsákmányt ejtettek. De végül a bajorok és alemannok gyalázatos csalárdsága miatt Lél meg Bulcsú fogságba estek, s az Inn folyó mellett akasztófán végezték életüket. Botond meg a többi megmaradt magyar vitéz, mikor látták, hogy az ellenség gonosz csele miatt szorultságba jutottak, bátran és emberül helytállónak. Egymást nem hagyták el, hanem mindenképpen rajta voltak, hogy a veszedelemben maradó résznek segítségére legyenek. Mint sebzett oroszlánok, úgy rohantak ordítva a fegyverek közé, és az ellenséget szörnyű nagy öldökléssel terítették le. És noha le voltak győzve, mégis legyőzőiket erősebben, diadalmasabban győzték le, sőt szörnyű nagy öldökléssel terítették le. Szerencsés hát a magyarok így nyert pogy- gyásza: a veszedelmekben szerzett tapasztalat; már biztosabb, gyakorlottabb is ez a szakadatlan hadakozás következtében, meg erőben, hatalomban is kitű- nőbb. így aztán egész Bajorországot és Alemanniát, továbbá Szász-földet és Lotár országát tűzzel-vassal elpusztították, sőt ezek vezéreit: Ercangert meg Bertoldot is lenyakazták. Majd továbbindulva, Frank- és Gall- földet szintén kezükre kerítették. De midőn innen győzelmesen visszatértek, a szászok csele következtében nagy vereség érte őket; akik pedig megmenekültek közülük, hazatértek. Azonban Zolta vezér meg főemberei Lél, Bulcsú és a többi vitézeik halála miatt szerfölött fölháborodtak s ellenségeivé lettek a németeknek. Zolta vezér meg vitézei az ellenség elkövette sérelem miatt bosszút lihegtek, és nem hallgatták el, hogy akárhogyan, de visszaadják neki a kölcsönt. Isten kegyelméből Zolta vezérnek az Űr megtestesülésének kilencszázhar- mincegyedik esztendejében fia született, akit Taksonynak nevezett; szép nagy szeme volt és fekete, puha haja, üstöké meg hasonló az oroszlánéhoz, ahogy majd alább meghalljátok. Ottó király ellenségei Ugyanebben az évben Ottó német király ellenségei átkos gonoszsággal az ő vesztén mesterkedtek. De minthogy magukban semmit nem tudtak neki ártani, a magyaroktól akartak segítséget kérni. Tudták ugyanis, hogy a magyarok a hadakozásnak megszokott viszontagságaiban legyőzhetetlenek, s igen sok országot az Isten általuk sújt haragjának ostorával. Ekkor Ottó német királynak ezek az ellenségei elküldték követeiket a harckedvelő Zolta vezérhez, és sok arany fejében arra kérték, hogy magyar segítséggel támadhassák meg az említett Ottó királyt. Zolta vezér pedig haragtól tüzelve, egyrészt ezek kedvéért és díjáért, másrészt meg azért, mivel fájt a szíve Lél és Bulcsú halála miatt, nagy hadat küldött Ottó német király ellen. Ennek kapitányaivá és vezetőivé Kölpény fia Bo- tondot. Előd fia Szabolcsot meg Őse fia Örkényt tette. Mikor ezek elvonultak Zolta vezértől, Bajorországot, Alemanniát, Szász-földet és Türingiát megint kardra hányták. Majd innen továbbmenve, nagyböjt idején átkeltek a Rajna folyón, és ott Lotár országát is fjjal-nyíllal kiirtották. Egész Galliát szintén rettenetesen megnyomorgatták, sőt vadul berontva az Isten egyházaiba, még azokat is kifosztották. Innen a senonok meredek bércein át, az aliminus népeken keresztül fegyverrel, karddal törtek utat. Miután pedig azokat a felette harcias és vidékük természeti helyzetében bátorságos népeket legyőzték, átkeltek a senonok hegyein, és bevették Susa városát. Azután továbbvonulva Torinót, ezt a dúsgazdag várost vívták meg. Midőn Lombardia sík vidékét meglátták, sebes nyargalvást végigfosztogatták majdnem egész Itáliát, amely minden jóban fölösen bővelkedett. Végül pedig Kölpény fia Botond meg Őse fia Örkény, miután az említett nemzeteket mind legyőzték, szerencsés diadallal visszafordultak saját országaikba. Ekkor Ottó német király a Rajna folyó mellett cselt vetett nekik, és országa egész haderejével rajtuk ütve, sokat megölt közülük. Botond, Örkény, valamint seregeikből a többiek készek inkább meghalni a harcban, mint nyert diadalt elveszíteni; ezért makacsul szembeszállanak az ellenséggel. A csatában egy igen nevezetes fővezért megölnek, másokat súlyos sebbel megfutamítanak, sőt még zsákmányt is ejtenek tőlük. Ezután nagy diadallal visszatérnek országaikba. Mikor Botond meg Örkény vígan visszaértek Pannónia földjére, akkor Botond a hosszas hadi fáradalomtól megviselve csodamód elkezdett erőtlenedni; meg is halt, és a Verőce folyó közelében temették el. Jegyezze meg azonban mindenki, aki tudni akarja, hogy a magyar vitézek ezeket meg az egyéb ilyen háborúkat egészen Taksony vezér idejéig viselték. Az ország határának megállapítása Zolta vezér pedig vitézei visz- szatérte után kitűzte Magyarország határait: a görögök felé egészen Vaszil kapujáig és Rác-földig, nyugat felé egészen a tengerig, ahol Spalato városa van; a németek felé pedig egészen Göncöl hídjáig. Hogy a legutóbbi vidéken várat emeljemomra. De jaj nekem, amikor beleolvastam a német nyelvű szövegbe. Mint váci polgár szeretnék egy pár kérdést feltenni az illetékes kiadóhoz. Hogy kicsoda ő? A térképről nem derül ki, nem tudom leolvasni. így hát marad a megszólítás: Kedves Ismeretlen! Szeretném megkérdezni, hogy a német nyelvű feliratokat ki fordította? Ki lektorálta? Aki valamilyen szinten ismeri a német nyelvet, annak rögtön szemet szúrnak a nemcsak helyesírási, de súlyos értelemzavaró hibák is. Kérem, tekintsenek el a felsorolástól, mivel könnyebb lenne leírni azt, ami helyesen van írva. Igen sajnálom a mi szép kis barokk városunkba látogató németül beszélő turistát. Szomorúsággal tölt el, hogy az ilyen és ehhez hasonló kiadványok — hozzá nem értés hiányában — nemcsak a turistákat tévesztik meg, hanem mi, váciak lejáratjuk magunkat, hiszen így viszik hírünket a nagyvilágba. Anyagi oldaláról nem óhajtok beszélni. Ebben a városban igen sok németül beszélő ember él. Az idősek tudják, hogy Vácnak valamikor úgynevezett német városrésze is volt. Egy kis utánajárással és megkérdezéssel — hiszen az sohasem elítélendő, ha valaki nem ért hozzá — talán nem kellene szégyenkeznünk, váciaknak. Wernke Lajosné Vác nek, az oroszok feladatául szabta, akik a nagyapjával, Álmos vezérrel Pannóniába jöttek. Ugyanezen a határon, a Mo- sony nevű fertőn túl nem kevés besenyőt is letelepített országának védelmére, hogy valamikor a jövőben a rajtuk esett sérelem miatt dühösködő németek a magyarok határait el ne pusztíthassák. A csehek felé pedig egészen a Morva folyóig tűzte ki a határokat, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy vezérük évi adót fizet Magyarország vezérének. Ugyanilyen módon a lengyelek felé — amint előbb Böngér fia Bors — a Tátra hegyéhez tette az ország határát. Midőn Zolta vezér meg vitézei így mindenfelé gyökeret vertek Magyarországon, akkor Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott a kunok földjéről. Majd még életében megeskette nemeseit, és a fiák Taksonyt vezérré meg uralkodóvá tette az egész Magyarország felett. Maga Zolta vezér pedig fia uralkodásának harmadik esztendejében a test börtönéből minden húsnak útjára költözött. Taksony vezér Magyarország főembereivel együtt élete valamennyi napján át hatalommal és szépszerével megtartotta országának minden jussát. Kegyességének hallatára pedig sok vendég özönlött hozzá különféle nemzetekből. Ugyanis Bulárföldről nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte nemes urak: Billa meg Baks. A vezér Magyarország különböző vidékein földet adományozott nekik, s még azonfelül a várat is, melyet Pestnek hívnak, örökre nekik engedte. Billa pedig és a testvére, Baks, kiknek sarjadékából származik Etej, tanácsot tartván, a magukkal hozott népből kétharmadot a nevezett vár szolgálatára átengedtek, egyhar- madot meg utódaiknak hagytak. Ugyanebben az időben, ugyanarról a tájékról jött egy Hetény nevű igen nemes vitéz, és neki a vezér szintén nem kevés földet meg egyéb jószágot adott. Taksony vezérnek Gyej- csa nevű fia született, Magyar- országnak ötödik vezére. Ugyanekkor a besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Tanuzaba volt: Örkénd apja, kitől a To- maj-nemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken adott a Tiszáig, ahol Abád-rév van. Ez a Tanuzaba egészen Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn Boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Tanuzaba, ki hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg felesége ne éljen a Krisztussal örökre. Ám a fia, Örkénd, mint keresztény, Krisztussal együtt él mindörökké. (Vége) Egyházmegyei gyűlés Cegléden Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc alatt a katolikus főpapság egy része az udvarhoz, Becshez maradt hű, az alsópapság viszont szinte kivétel nélkül a forradalom mellé állt. 1849 nyarán a váci egyházmegye alsópapsága gyűlést kívánt tartani, de a káptalani helynök kérésüket elutasította. Az elégedetlenkedő papok ezért Bobory Károly ceglédi plébánost kérték fel a conventfculum megszervezésére. Bobory 1849. június 8-án küldte szét a meghívókat az egyházmegye mintegy 100 plébánosának, akik közül 1849. június 21-én 54 lelkész meg is jelent. A gyűlés célja a meghívó szerint az volt, hogy hitet tegyen a forradalom mellett, eloszlassa azt a bizalmatlanságot, ami a főpapság magatartása miatt kialakult, másrészt pedig az egyházmegyét érintő szervezeti kérdésekben kívántak határozni A gyűlés jelentős határozatokat hozott Az egyházmegye ideiglenes kormányzójává Bobory Károlyt választották, a káptalan fennhatóságát nem ismerték el és hitet tettek a szabadság- harc mellett: „az ország függetlenségi nyilatkozata fölött az egész testvéri gyülekezet a legnagyobb lelkesedéssel jelentette ki legó'szintébb hazafiúi tiszta örömérzelmeit és a független hazai kormány iránt őszinte hódolatát’l A gyűlés elhatározta azt is, hogy hódoló küldöttséggel járul Kossuth Lajos kormányzóelnök és Horváth Mihály vallás- és közoktatásügyi miniszter elé. Horváth Mihályt egyébként külön Ls üdvözölték, mint a váci egyházmegye egykori növendékét Pogány György
