Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19 / 141. szám
PEST MEGYEI ...... , ______ .... ... . ___ ______________________ ________________ ___ftá . • _ - .... . .............. X XXVII. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM Ára: 13,50 forint \<A------------Mr----------------------1 993. JÚNIUS 19., SZOMBAT (Ji 1 A rehabilitált tisztek szervezete A hazaszeretet eszméjének tovább vivői Többen is felvetették a kérdést a Tartalékos Katonák Országos Egyesületének 2. számú, Pest, Nógrád-, és Jász- Nagykun-Szolnok megyét magába foglaló régiójának tanácskozásán, hogy van-e létjogosultsága napjainkban a rehabilitált tisztek ilyetén szervezetének. „Ti, becsületes magyar emberek vagytok a hazaszeretet és a nemzet iránti hűség töretlen hordozói, s nektek a kötelességetek ezeket az eszméket a fiataloknak is átadni” — válaszolta meg a kérdést ekképpen Kéri Kálmán vezérezredes, parlamenti képviselő', a tartalékosok egyesületének kezdeményezője. Az elmúlt féléves munkát értékelték ki tegnap a Tartalékosok Országos Egyesületének 2. számú régiójában Pest, Nógrád, Jász-Nagykun- Szolnok megye küldöttei, vagy ahogyan a szervezet elnöke Szilágyi Imre nyugállományú alezredes mondta: közös sorsunk megbeszélésére gyűltek össze a képviselők. A régió vezetője ezután részletezte, milyen munkát végzett a testület az élmúlt fél évben. Szilágyi Imre hangsúlyozta: a vártnál jobban alakult a tagtoborzás. — Ez azért is jelentős dolog — mondta —, mert a siVisszakapott mandátumok A területi választási bizottság tegnapi ülésén megsemmisítette a szigethalmi választási bizottság közelmúltban hozott határozatát. Aszerint ugyanis lemondásnak kellene tekinteni azt a levelet, amelyet hat szigethalmi képviselő írt Skultéty Sándor köztársasági megbízottnak azok után, hogy működőképtelenné vált a helyi önkormányzat. Viszont a választási bizottság értelmezése szerint a levél nem tekinthető a képviselő-testületi tagságról való lemondásnak. A bizottság három tagja és az elnök egyhangú szavazattal hozta meg döntését. Az elsőfokú döntés ellen a Pest Megyei Bíróságnál fellebbezhet a testület. (H. Cs.) Virrasztók Darvas Józsefről szóló esz- szénk a 7. oldalon olvasható ralmas anyagi helyzetünk és az ismeretségünk hiányosságai miatt megannyi objektív akadállyal találjuk magunkat szemben a három megyében. Sőt, nem egyszer hallani azt a felvetést is: szükség •van-e egyáltalán napjainkban a tartalékosok egyesületére. A válasz csat egyféle lehet — mondta Szilágyi Imre —: olyan erő van ebben a szervezetben, hogy azt jelenlegi helyzetében nem nélkülözheti az ország. Olyan emberek foglalnak helyet sorainkban — mintegy 1500 regisztrált tagunk van már — akik mérhetetlenül sokat tettek a hazáért, de még most, idős korukra is maradt erejük, hogy szükség esetén tevékenyen részt vállaljanak a feladatokból. — Határozottan kiállók amellett — mondta hozzászólásában Kéri Kálmán vezérezredes, parlamenti képviselő, a tartalékosok egyesülete megalakításának kezdeményezője —, hogy van létjogosultsága egy ilyen szervezetnek. Sőt, éppen ma jött el a legkedvezőbb idő és alkalom is arra, hogy ti, egykori megbélyegzett, de mára rehabilitált tisztek, becsületes magyar emberek szorgalmazzátok az egyesületi formában való működéseteket. A ti szerveződésetek is példa lehet arra, hogy nem sikerült kiölni a magyarságból a nemzeti érzést, megőriztétek azt azokban a nehéz években, évtizedekben is, amikor még bűn volt akár csak kiejteni azt, hogy magyar. Most jött el az idő végérvényesen — szólt megemelt hangon a hallgatósághoz a vezérezredes -—, hogy kifejezésre juttassátok az egykori eszmét, s hogy követeljétek a nektek járó jóvátételt, mely nem kegyelem, s nem is alamizsna, hanem jogos juss! Az, hogy mi, magyarok egy kis nemzet vagyunk, és kis országban élünk, nem lehet holmi kishitűség forrása. Úgy kell politizálnunk, óvatosan, ügyesen, sőt olykor ravaszul is, hogy megtaláljuk a helyes utat a nagyhatalmak között, hogy Magyarország — megőrizve az általatok is képviselt eszptei értékeket, a haza- fiságot, a nemzet iránti hűséget — újjászülethessen, s fennmaradhasson itt, a Kárpát-medencében. A Tartalékos Katonák Országos Egyesülete 2. számú régiója ezután megválasztotta ötfős vezetőségét. Az elnök ismét Szilágyi Imre nyugállományú alezredes lett. Mailár Éva Helyi erőforrások közös hasznosítása A korszerű mezőgazdaságért Nehéz helyzetben van a mezőgazdaság, de egyesek söté- tebbre festik a képet a valóságosnál — mondta Tunyogi András, a Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője tegnap azon a megbeszélésen, amelyen a terület önkormányzata által alkalmazott agrárszakemberek vettek részt. Tunyogi András általános tájékoztatást adott a megye helyzetéről, az átalakulásról, a támogatási lehetőségekről, a termelési kilátásokról. Kifejtette, hogy sok pozitívum van a magyar mezőgazdaságban, az új, a korszerű kezd előtérbe kerülni termelési szinten, az emberek gondolkodásában, a nemzetközi kapcsolatok terén. A földművelésügyi hivatal munkatársai a kárpótlásról, a földkiadásról, a különböző hitelezési és támogatási lehetőségekről és az önkormányzatok mezőgazdasággal kapcsolatos feladatairól tartottak előadást. Szóba került a kistermelők segítése, a vadászat, a kárpótlásra kijelölt erdőterületek kérdése, de az apaállatgazdálkodásról, a szaporítóanyag-ellátásról, a fajtaváltásról is sok hasznos ismeretet szerezhettek a résztvevők. Az agrárszakemberek leginkább a támogatási programok, a kárpótlás és a földkiadás kérdései iránt érdeklődtek. A feltett kérdésekből is kitűnt, hogy előtérbe került a meglévő helyi erőforrások közös hasznosítása. Tunyogi András úgy vélte, szükség van az egységes agrárigazgatási szemlélet kialakítására, természetesen az ön- kormányzatok önállóságának megsértése nélkül. Hangsúlyozta a kapcsolattartás fontosságát, hiszen egymás kölcsönös tájékoztatása mindenki számára hasznos lehet. Felhívta a figyelmet arra, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kap a mezőgazdaságban a fejlesztés, és ebben a szakigazgatásnak jelentős szerepe lehet. A hivatalvezető fontosnak tartotta, hogy egyre több olyan önkormányzat van Pest megyében, amelyik felismeri, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos feladatok ellátásához nagy szükség van az agrárszakemberek fogalalkoz- tatására. Alkalmazásuk azért is hasznos lehet, mert a helyi gazdaság fellendítéséhez is hozzájárulhatnak. H. Cs. Fogadalmat tettek az ifjú szakemberek Diplomaosztó ünnepséget tartottak tegnap a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Délelőtt a mezőgazdaság-tudományi kar végzősei voltak a hivatalosak az intézmény aulájába, ahol szüleik és hozzátartozóik előtt tették az agrár- mérnöki fogadalmat. A Himnusz hangjai után Barácsák Zoltán dékánhelyettes üdvözölte az ünneplőket, majd Sajgó Mihály dékán szólt a búcsúzó évfolyamhoz. Az elmúlt napokban 105 agrármérnök hallgató államvizsgázott, akik közül 13 a határainkon túlról érkezett. Négy fiatal szakembernek nem csak az államvizsgája, hanem az oklevele is jeles minősítésű. Sajgó Mihály dékán felidézte, hogy a tanulmányaikat most befejező hallgatók akkor lettek egyetemi polgárok, amikor elkezdődött a mélyreható társadalmi átalakulás. Ez a befejezetlen folyamat tömérdek kínnal jár. Ezért arra kérte az ötödéveseket, hogy ne csak ezt lássák, hanem gondoljanak arra is, hogy szebb, kényelmesebb holnap bontakozik majd ki. (Folytatás a 3. oldalon) zsák Sándor: rem állok szemben Antall Józseffel Lezsák Sándort, a Magyar Demokrata Fórum megbízott ügyvezető elnökét beszélgetésre kértük abban a reményben, hogy gondolatainak közreadásával az ország, az MDF helyzete, kilátásai, a magyar belpolitika változásai legalább részben érthetőbbé válnak. — Ma sokan hangoztatják, hogy több nyugdíj, igazságosabb privatizáció, több munkahely, nagyobb közbiztonság, a diákok körében, az oktatásban markánsabb nemzettudat kellene. Ön szerint is? ■—Szerintem is. De örülnék, ha azok, akik ezeket mondják, azt is hozzátennék, hogy kikkel és miként lehetne még többet tenni ezeken a területeken. — Hogyan ítéli meg a kormány eddigi tevékenységét? —Ez a kormány ebben a rendkívül nehéz időszakban — bármit állít az ellenzék és az ellenzéki sajtó — igenis bebizonyította, hogy képes az ország irányítására. Bizonyította azzal, hogy a gazdaság a zökkenők ellenére is működőképes, hogy e területén térségünkben a legjobb nyugati kapcsolatokat tudta kiépíteni, s azzal is, hogy beindította a kárpótlás folyamatát... — A kárpótlást sem kevés bírálat érte. — Kétségtelen, hogy amit eredetileg elképzeltünk, és amit a parlament is elfogadott, az nem valósult meg, mert fennakadt az Alkotmánybíróságon. Mi újrakezdtük, és megpróbáltuk a lehetetlenből kihozni a lehetségest. Megszületett az a kárpótlási rendszer, ami mégiscsak enyhít valamit a történelmi igazságtalanságon. Erre futotta az erőnkből. — Támadások érték az MDF-et és a kormányzatot a sajtóval való kapcsolatoknak, a sajtón belüli rendszerváltozásnak, a saját sajtó megteremtésének a vonatkozásában, kívülről és belülről egyaránt. — Ha annak idején a sajtón belüli rendszerváltozás kérdésében bármi olyat teszünk, ami sérti a törvényességet, az érvényben lévő rendeleteket, akkor nemcsak a hazai, hanem a külföldi sajtó is ellenünk fordul, és nagymértékben romlott volna a nemzetközi megítélésünk. Gondoljuk csak el, mekkora patáliát csaptak volna szerte a világban, hogy veszélyben a magyar sajtó szabadsága és függetlensége. Mi elfogadtuk a békés rendszerváltozásból fakadó játékszabályokat és sportszerűen jártunk el. Mit tehettünk volna másképp? (Folytatás a 3. oldalon) Cáfolatra várva Antikor a Távirati Iroda tolmácsolásában tudomást szereztem a múlt hét eleji Paskai—Horn-találkozón történtekről, az első' gondolatom az volt, hogy bizonyára hamarosan megérkezik a bíboros cáfolata is. Az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban ugyanis a pártelnök a katolikus egyházfővel való egyetértésről számolt be: azokon a településeken, amelyeken csupán egyetlen iskola van, az egyház nem igényli önmagának az oktatási intézményt. A cáfolatra várva szerkesztőségünk még egy — a megegyezést helytelenítő' — olvasói levelet is visszatartott. Hiszen hogyan is volna lehetséges az, hogy az egyház lemond a kis falvakban lakó szülők igényének teljesítéséről: gyermeküket egyházi iskolába szeretnék járatni? Hiszen ezzel Krisztus missziós parancsának teljesítéséről mond le: „el- menvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket”. De lemond a lelkiismereti szabadság érvényesítésének igényéről is. Valós problémaként vetődik persze föl: mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiket viszont szüleik nem akarnak vallásos szellemben neveltetni? Elvégre tőlük sem lehet megkívánni, hogy eltekintsenek a lelkiismereti szabadság érvényesítésétől. A legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik, hogy az adott településen az iskola hovatartozását illetően is a többségi akarat érvényesüljön. Ami alapján a demokráciákban a vitás kérdéseket eldönteni szokták. A megegyezéssel kapcsolatos egyházi cáfolatra azonban minit ez idáig hiába vártam. Talán elkerülte volna a figyelmemet? Felhívtam a katolikus hetilap, az Új Ember szerkesztőségét. Ok sem tudnak róla. Tehát ki sem adták?! Reménykedem, hogy ennek csupán egyetlen oka van: az egyház malmai kissé lassan őrölnek, a cáfolat csupán késik, de el nem marad... Hardi Péter
