Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 2., SZERDA Sugár Rezső Zeneiskola Dabason Hangokból kötött virágbokréta Török György tanár úr az iskola udvarán Erkel az ex librisen Nemzetközi könyvjegy-pályázat Fehér akácpillangók röp­ködnek a könnyű szélben, s beborítják a kis tér zöld pá­zsitját. A szemközti ház fa­lai vakítóan fehérek, csak a kaput és a zsalugátereket pá­rolta barnára a múló évek ecsete. Az ablakszemek vi­dáman csillognak. Mint idős emberek szembogara, ha a múlton merengve egy- egy szép emlékkép villan fel előttük. A hajdani Halász kúriá­nak van miről elmerengeni, 163 éve áll a csendes kör­nyéken. Hogy mire gondol egy vén ház? Talán az egy­kori gazdákra, a krinolinos dámákra és kürtőkalapos urakra, akik Pestről hintóz­tak ki, hogy a nyarakat Da­bason töltsék. A jelen egészen más. Nem­rég még az állt a portál fö­lötti ovális firmán: Dabasi Körzeti Állami Zeneiskola. A napokban a tábla leke­rült, s az intézmény kilépett a névtelenségből. Ma úgy hívják: Sugár Rezső Körze­ti Állami Zeneiskola. Persze ettől szellemisége mit sem változott. Bent, a lakószobákból kialakított tantermekben ugyanazzal az alázattal tanítják Bach, Beethoven, Schubert, Bar­tók és Kodály műveit, mint tizenöt évvel ezelőtt, ami­kor először csendült fel e fa­lak közt oktató jelleggel a klasszikus és kortárs muzsi­ka. Dabasnak sokáig nem volt zenei hagyománya, s hogy ma már van, az egy tö­rékeny, de mindenre el­szánt zenerajongó érdeme. Aki harminc évvel ezelőtt azzal az eltökéltséggel érke­zett Pestről Dabasra, hogy feltöri a szántatlan ugart, s elhinti a zeneszeretet mag­vait. A talaj jónak bizo­nyult, a magvak kikeltek, három évtized alatt száz és száz gyerek tanult meg ze­nélni, s ha nem is lett mind­ből virtuóz, lélekben gazda­gabban távoztak. Hála érte Török György tanár úrnak, aki a fél életét arra áldozta, hogy ebben a kis városká­ban és a térségben zenei éle­tet teremtsen. Török tanár úr — az isko­la igazgatója — Sugár Re­zső tanítványa volt, tőle ze­neszerzést, Soproni József­től és Péter Miklóstól zene­elméletet tanult, mely meg­határozta az egész pályafu­tását; — Ezek a nagy elmék arra oktatnak, hogy a zene­tanár ne csupán a kotta olva­sására és egy adott hangsze­ren való játszásra tanítsa meg a növendékeket. Értes­sék meg velük, hogy a zene­ileg kulturált ember tolerán- sabb, megértőbb, velük szemben hatványozottabb a társadalom elvárása: beszéd­ben, viselkedésben, öltözkö­désben. Én mindehhez még azt teszem hozzá: a jó zene­tanárnak az a legnagyobb érdeme, ha csökkenti azok számát, akik kikapcsolják a rádiót, ha egy klasszikus ze­nemű felcsendül. Török György 12 évig csatázott, megosztotta ma­gát az általános és középis­kola, meg a művelődési ház között. — Csatáztam, hadakoz­tam és eredményt produkál­tam. Ez utóbbi azt bizonyí­totta, hogy Dabason és a környék falvaiban fogéko­nyak az emberek a zenére, van igény a rendszeres, szervezett oktatásra. A gyü­mölcs 1974-ben érett be, négy évig mint kihelyezett tagozat, majd 1978 óta önál­ló intézményként működik a zeneiskola. Ma már ne­künk vannak kihelyzett ta­gozataink, Ócsán, Gyálon, Ujhartyánban és Némedi- ben. — Harminc év alatt hány tanítványa volt. s kikre a legbüszkébb? — Hogy hányán tanultak közvetlen tőlem, azt szám szerint nem tudom. Ranglis­tát nem szívesen állítok. Mert nekem minden volt és jelenlegi tanítványom egy­forma, valamennyit szere­tem. A négy legkiválóbb ma zenepedagógus, egyi­kük Németországban tanít. De ők is ugyanazzal a spon­tán indíttatással jöttek ide, mint a kevésbé tehetsége­sek. Egy nagy réten álltak, ami tele volt színpompás vi­rággal. A nevüket nem tud­ták, csak azt látták-hallot- ták, hogy szép. Itt megtanul­ták a virágok nevét, megta­nítottuk őket a hangokat csokorba szedni. De az már nem rajtunk múlt, hogy ki­nek a csokra szebb. Sugár Rezső tanítványa elégedett a dabasi zenei élettel, de mindazonáltal ag­gódik. Mert mint mondja, amilyen lélekemelő a zene­oktatás, annyira lélekvesz- tők maguk a zeneiskolák, megmaradásuk, létük haj­szálon függ. — Bartók és Kodály jó­voltából felküzdöttük ma­gunkat a zene országainak sorába. Ám a hangszerek és kották ára olyan rohamosan hő, ami azt vonhatja maga után, hogy a jövőben a zene tanulása ismét a kiváltságo­sok előjoga lesz. Kár volna a ranglistán hátrébb szorul­ni. Feltétlen meg kell terem­teni azokat a körülménye­ket, amiben a szépre fogé­kony tehetséges emberek nem kallódnak el. A tehet­ség felkarolása nem csak az egyénnek kedvez, a befekte­tés kamatjait az egész nem­zet élvezi. * Az öreg Halász kúria felett derült az ég. Nem látni fö­lötte viharfelhőket, melyek veszélyeztetnék az immár Sugár Rezső nevével fémjel­zett tizenöt éves zeneiskolát. Matula Gy. Oszkár Nemzetközi könyvjegy-pályá- zatot hirdettek a gyulaiak Er­kel Ferenc halálának 100. év­fordulója alkalmából. Az ex libriseknek a nagy romantikus zeneszerző emlékét kell idézni­ük. A gyulai önkormányzat és a Dürer Társaság által közösen meghirdetett, „Erkel az ex lib­risen” című pályázatra olyan alkotásokat várnak, amelyek tárgyukban a gyulai születésű Sára Sándor doni katasztrófát bemutató dokumentumfilm-al- kotásainak ítélték oda az Ulle- in-Reviczky díjat. Az elisme­rést Göncz Árpád köztársasági elnök adta át hétfőn, a Zeneaka­démián. A díjat Lovicze Mária Ulle- in-Reviczky alapította, aki a díj­jal apjának állít emléket. A két­évente átadásra kerülő díjjal olyan személyiséget jutalmaz­nak, aki tevékenységével vagy művészi alkotásával a legtöb­zeneszerző életművéhez, vagy Erkel-emlékhelyekhez kapcso­lódnak. A könyvjegyeknek tar­talmazniuk kell a könyvtulaj­donos nevét is. A pályázatokat a gyulai Erkel Ferenc Múze­umba ez év szeptember elsejé­ig lehet beküldeni. A pályaművekből ősszel — Erkel Éerenc születésnapján — kiállítás nyílik a gyulai Dü­rer Teremben. bet tette Magyarország demok­ratikus átalakulásáért. Ullein-Reviczky Antal a ma­gyar diplomácia kiemelkedő személyisége. A II. világhábo­rú utolsó időszakában rábízták a stockholmi követség vezeté­sét, hogy kiváló képességeivel segítse a nyugati hatalmakkal esetlegesen megköthető béke- szerződés titkos tárgyalását. A II. világháború után neih bízott a kialakuló szovjet rendszer­ben, és Angliában telepedett le. Érdi tárlat Egy hónapon keresztül, június végéig tekinthető' meg Érden a művelődési központban Eó'ry Emil képzőművész kiállítása. A szobrairól ismert mester ezúttal huszonöt festményt állít ki a galériában. Hancsovszki János felvétele Ullein-Reviczky díj Kitüntették Sára Sándort Leopold Mozart levele Kármán Orsolya kiállítása A tehetséget el lehet tékozolni... Pénteken Londonban a Sot­heby’s árverésén 330 000 márkáért kelt el egy levél, amelyet Leopold Mozart, Wolfgang Amadeus apja, lá­nyának, Nannerlnek írt. A levelet, amelyben az apa részletesen megírja, hogy miként dicsérte Joseph Haydn Wolfgang Amadeus Mozartot, egy magángyűjtő­től vásárolta meg a bécsi székhelyű Osztrák Nemzeti Könyvtár. Ugyanazon az árverésen 190 000 márkáért cserélt gaz­dát egy levél, amelyet Wolf­gang Amadeus írt az apjá­nak. Egy magángyűjtő vette meg a levelet, amelyben az ifjú Mozart a zeneszerzés fö­lött érzett lelkesedéséről és a „L’Oca del Cairo” című ope­ráról számol be apjának. E leveleknél is magasabb összegért, 386 000 márkáért kelt el az árverésen Joseph Haydn Opus 103-as vonósné­gyesének partitúrája. A kottát egy Otto Haas nevű londoni műkereskedő vette meg a ki­kiáltási ár másfélszereséért. 9 A ceglédi galériában megnyílt Kármán Or­solya Tanulmányraj­zok, grafikák című ki­állítása. A fiatal, tehetséges ceg­lédi alkotóval — aki tavaly a szegedi Tömörkény Gimnázi­um alkalmazott grafika szakán végzett, s jelenleg Budapesten a kirakatrendező és dekorációs iskola első éves hallgatója — első igazán jelentős bemutatko­zása alkalmából beszélgettünk. — A művészek általában akkor jelentkeznek kiállítás­sal, ha lezárnak egy korsza­kot. Te túl fiatal vagy efféle ösz- szegzéshez. Mi inspirálta ezt a tárlatot? — Ezt a bemutatkozást Bar- nóth Zoltánnak, a ceglédi galé­ria vezetőjének köszönhetem. Korábban diákok műveiből rendezett egy kiállítást, ame­lyen két akttal és egy plakáttal vettem részt. Olyannyira meg­tetszettek neki a munkáim, hogy most esélyt adott nekem a debütálásra. Összegyűlt már annyi anyag, hogy a kezdeti korszakot fel lehet villantani. A régebbi rajzaimon kívül a közönség láthatja az utóbbi időben készült színtanulmá­nyokat, plakátokat, lemezborí­tókat is. — Olyan családban szület­tél, amelyben a tehetség min­denkinek — szüleidnek, nagy- sziileidnek — megadatott. Za­var-e, hogy örököltél valamit, amiért semmit nem kellett ten­ned? — Egyáltalán nem feszé­lyez. Annál is inkább, mert a tehetséget el lehet tékozolni, ha nem vagy elég szorgalmas, kitartó. Ha hiányzik belőled a művészet iránti alázat. Mi ta­gadás, sokat köszönhetek édesanyámnak' és édesapám­nak. Ok láttak fantáziát ab­ban, hogy Szegedre kerüljek. De semmit nem erőltettek. Rám bízták a döntést, hiszen eléggé egyértelmű volt, hogy mihez lenne kedvem, s talán érzékem. — Mi az, ami izgat, az em­ber? A kiállítás anyagából igencsak könnyfi erre a követ­keztetésre jutni. — Nagyon szeretek em­bert, figurát, alakot rajzolni — sokkal jobban vonz, mint a kockológia, drapéria vagy csendélet. Ennek ellenére nem akarok ebbe semmi külö­nöset belemagyarázni. Az. két­ségtelen, nem elég az ember ábrázolásához az, hogy valaki ismeri az anatómiát. Fel kell fedezni és visszatükrözni a belső kisugárzást. S ez a leg­nehezebb. Bevallom, azokat rajzolom le, akiket ismerek, s közel állnak hozzám. — Céltudatosan készülsz a művészi pályára vagy az ösztö­nös megérzéseidre bízod ma­gad? — Az tudatos nálam, hogy szeretnék a főiskolára bekerül­ni. Tisztában vagyok az ottani követelményekkel. S ebben az évben eszerint dolgozom. De egyébként nem viszem túl­zásba. Alapjában véve iszo­nyú lusta vagyok. Viszont, ha megjön az ihletem .— talán nem hangzik szerénytelenül —, akkor nem ismerek fárad­ságot. Csak az izgat, hogy esz­méletlen jó dolgot hozzak ki a témából, magamból. Ez per­sze spontán érkezik. Ám érez- nem kell, hogy ez az a pilla­nat, amit nem szabad elsza­lasztani. — Van-e példaképed? — Gustav Klimt. A stílusok közül az impresszionizmust és a szecessziót kedvelem. Az utóbbi hatása látszik az éksze­reimen is. Szeretem a csigavo­nalakat, a finom, lágy vonáso­kat. Ezeket a grafikáimnál is szívesen rajzolom, akárcsak a példaképem. — Mi a közeli célod? — Hogy bejussak az Ipar- művészeti Főiskola alkalma­zott vagy csomagolás grafika szakára. — És az álmod...? — Szeretném, ha lenne majd egy külön galériám, s el­ismert művész lehetnék. Min­dent megteszek azért, hogy ez az álom beteljesedjék. Tu­dom, hogy ezért rengeteget kell dolgoznom. F. F. Zenei találkozó A németországi Espelkamp városa és Nagykőrös zeneisko­lás növendékei három napig tartó hangversenysorozatra hívják a szép muzsikát szere­tő közönséget. A két testvérvá­ros eme sokadik közös kultu­rális eseményének ez alkalom­mal a Nagykőrösi Állami Ze­neiskola és a művelődési köz­pont ad otthont. Elsőként júni­us 2-án, délután 5 órai kezdet­tel a vendégek adnak hangver­senyt a zeneiskolában, más­nap este 7 órai kezdettel pedig jazz együttesük lép közönség elé a művelődési házban. Júni­us 4-én délután 5 órakor a ze­neiskolában körösi muzsiku­sok előadása zárja a város éle­tében szép színfoltnak ígérke­ző zenei találkozót. A hang­versenyekre a belépés díjta­lan, mindenkit szívesen látnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom