Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JUNIUS-16., SZERDA A budakeszi népfőiskola záróünnepsége után Az önművelés útjai Huszonkét, országosan elfogadott számítógépkezelői ok­levél ünnepélyes kiosztásával ért véget hétfőn, a Buda- környéki Szakosító Népfőiskola tanfolyama a budake­szi Erkel Ferenc Művelődési Házban — amiről lapunk tegnapi számában hírt adtunk. A két féléves intenzív kurzuson a felnőtt hallgatók a manapság széleskörű el­helyezkedést biztosító szakmai tudás mellett a társada­lomba való egyenrangú beilleszkedéshez szükséges mű­veltséget és közéleti ismereteket szereztek. A siker iga­zolja: a harmincas-negyvenes évekbeli hőskorhoz ha­sonlóan ma is társadalomátalakító szerepet tölthet be a népfőiskola — ha akadnak értelmiségiek, akik felisme­rik: a tudatlanság felszámolásával lehet embertömegek sorsán változtatni. Ezekért a rétegekért felelősséget éreznek, és megsegítésükre vezető értelmiségiek sorát képesek a közreműködésre megnyerni. Erről vallottak az ünnepé­lyes oklevélosztáson a nép­főiskolát életre hívó Gál András főiskolai tanár, a Budapesti Székely Kör tit­kára, és a munkában közre­működő, vagy azt támogató értelmiségiek. „A szakosító népfőiskola tanárai nem csak szakmá­juk kiváló művelői, hanem olyan kiemelkedő személyi­ségek, akik emberi magatar­tásukkal és tudásuk tartal­mának átadásával járultak hozzá a Móricz Zsigmond által is megjelölt célkitűzés­hez: Jobb polgárt, jobb ha­zafit, jobb embert”. — mondta Gál András. És há­lával sorolta a neveket: Ne­meskürti István irodalomtör­ténész, Macskássy Izolda grafikusművész, Szerváti- usz Tibor szobrászművész, Kosztin Árpád történész, Fábián János helyettes leg­főbb ügyész, Domokos Sán­dor, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke, Török József, a szakoktatást végző gimná­ziumi tanár, Németh László plébános... és sorban to­vább a nagyterem első két sorában ülő tanárokét. Kö­szöntötte a fővédnök Für Lajos honvédelmi minisz­tert, a népfőiskolát anyag­ilag és erkölcsileg támoga­tó Szemereki Zoltán budake­szi polgármestert, a szerve­zést és gazdasági vezetést vállaló Pék Lajos művelődé­si ház-igazgatót és a szakok­tatáshoz az infrastruktúrát biztosító Ember Istvánt, a helyi Nagy Sándor Gimnázi­um igazgatóját, valamint Kiss Istvánt, a Magyar Ipar- szövetség Oktatási Központ­jának igazgatóját, a vizsga- bizottság elnökét. És elisme­rését fejezte ki az önképzés­re vállalkozó felnőtt diákok nagy erőfeszítést igénylő, si­keres munkájáéit. A szakmai tudás mellett az önbecsülésre nevelés volt a népfőiskola legfőbb haszna — hangsúlyozta Szemereki Zoltán. — Ezt az önbecsülést, ezt a maga- biztosságot vigyék maguk­kal. Mert eredményeket csak így lehet elérni — mondta. Nemeskürti István nagy XIX. századi „népfőiskolá­sok” példájával igazolta szemléletesen: fellendülő korokban siker koronázza az önművelődésre vállalko­zók erőfeszítéseit. Arany Já­nosnak még érettségije sem volt. Iskolájául Széchenyi Hitele és Ilosvai Toldija szolgált. A falusi néptanító, Gárdonyi Géza is önerőből szedte össze azt a műveltsé­get, amellyel aztán egész nemzetet nevelt. Juszth Zsigmond földbirtokos az ország távoli csücskében pa­rasztokkal és parasztoknak játszott Shakespearet és Mo­hert. Példájáról hallva Ne­meskürti édesanyjának nagybátyja, az aszali plébá­nos görög drámákat tanított be a helyi parasztoknak. Egyedül a főszerepet bízta a faluban született Jászai Marira. Elképzelhető a ne­velő hatás szereplőre és kö­zönségre egyaránt. — Ha­sonló kezdeményezés járt itt sikerrel — mondta. — Aki elvégezte a népfőisko­lát, tudást szerzett. A közös történelmi múlt mellett ez a saját magunk által megszer­zett tudás az, amit soha most teremtjük. S ez csak akkor lesz érték a kései utó­dok számára, ha úrrá le­szünk a negyven éven át ránk kényszerített tudatlan­ságon, és szellemi javainkat a társadalom, a politikai kö­zélet javára fordítjuk. Mert a tájékozatlanság, a tudat­lanság ezek kibontkozásá- nak legnagyobb kerékkötő­je — mondta. Ezért az egy­kori Móricz-i jelmondat a „Hagyd a politikát, épít­kezz!" helyett mai jelmon­datunk: „Politizálj és épít­kezz!" Kiss István intézményük további szakmai és erkölcsi támogatását ajánlotta fel. Macskássy Izolda szép be­széd helyett egy szekfűt tű­zött Gál András gomblyuká­ba; e gesztussal köszönve meg fáradhatatlan és elköte­lezett munkáját. Majd Für Lajos és Török Lajos közö­sen adták át az okleveleket a sikeresen vizsgázó hallga­tóknak. Az ünnepséget, a A népfőiskola végzősei nem lehet tőlünk elvenni — zárta szavait. Für Lajos a két elvehetet- len tulajdon összefüggésé­ről szólt. A leendő múltat Vimola Károly felvétele helyi Gabrielli Madrigál Kórus és Faragó Laura éne­kesnő ihletett műsora tette még emlékezetesebbé. Veszelszky Sára Könyvjelző A földváraktól a fellegvárig Gyönyörű könyvet jelentetett meg az Officina Nova Könyv­kiadó, mely könyv nem igen szorul rá, hogy népszerűsítsük: alaig-alig kapható már, készül­jön föl az esetleges hosszas utánjárásra is, aki meg akarja venni. Talán azért a kelendősé­ge: nem csupán gyönyörű, de a szívünkhöz szóló is. A címe Magyar várak. A történelmünk néz ránk lapjairól. Harminckilenc magyaror­szági várról készültek Gink Károly fotóművésznek a kö­tetben látható képei — negy­venedik talán lehetett volna a Börzsöny erdői rejtette Dré­gely vár romja, én legalábbis azt hiányolom legjobban —, a könyv szövege, a bevezető a váraknak, azok történeté- : nek ismertetése pedig Varg­ha Balázstól származik. Kövek, omló falak, ablak­nyílások, helyiségek, melyek fölött nem a mennyezetet, az eget láthatjuk. Faragott oszlo­pok, réges régen a kőbe fara­gott figurák, falfestmény ma­radványok. Aztán vámnak vi­szonylag épen maradt, szé­pen helyreállított várak is, melyekben múzeumot, köny- tárat, sőt — mint például a pécsváradiban, a siklósiban — szállodát rendeztek be. Az erkélyek, a tornyok miről me­sélnek? Kik álltak meg raj­tuk, kik néztek szét róluk? Kik jártak-keltek a falak közt? Kik imádkoztak a vár­kápolnákban? Hogyan várták itt az ellen­séget? Különösen hegyteteji romok falán elüldögélve kép­Visegrád zelheti bele magát az ember a várvédők lelkiállapotába, ha sokáig néz a távolba, szin­te megpillantja a közelítő, fel­vonuló ostromló seréget, mi­vel szemben majd helyt kell állnia. A kötetbe bekerült me­gyénkben található várat, Vi- segrádot ábrázoló képek több oldalt megtöltenek. Hiszen Visegrádon mindenre van pél­da, itt van fellegvár és palota, omló falak és akár ma is meg­lakható termek, sok díszes fa- ragvány. IV. Bélától Mátyás királyig építették, megjelenik az építményekben a komor középkor, a könnyed gótika, az örömet sugárzó rene­szánsz. S megjelenik itt, a kö­zelben, a környéken, a várfa­lakról, teraszokról jól látha­tón a legújabb veszély, az új­módi rombolás, a természet tönkretétele, lent a Dunán, szemben Nagymarosnál. (Nádudvari) Az Erkel-év rendezvényeiből Emléktáblát avattak Erkel Ferenc száz évvel ez­előtt meghalt ugyan, de ke­vés olyan magyar zeneszerző van, aki a nemzettudat meg­erősítésében, ápolásában, az értelmiségi lét felmutatásá­nak személyes példájában olyan rendkívüli egyéniség lett volna, mint amilyen ő volt. Erkel munkássága magá­ba foglalta az értelmiségi lét teljes skáláját: komponált, ta­nított, igazgatott, közéleti te­vékenységet egyaránt végzett — hangsúlyozta Fekete György művelődési és közok­tatási helyettes államtitkár azon a tegnapi ünnepségen, amellyel a száz esztendővel ezelőtt elhunyt zeneköltőre emlékeztek. A magyar dalmű megteremtője halálának cen­tenáriumán emléktáblát avat­tak a régi Zeneakadémia And- rássy úti falán. Erkel 1879 és 1886 között e házban lakott és irányította az intézményt. Az emléktábla Szervátiusz Tibor szobrászművész alkotá­sa. A tisztelet és a megemlé­kezés koszorúját helyezte el a szülőhely nevében Pocsay Gábor, Gyula polgármestere, a fővárosi önkormányzatot Schneller István főpolgármes­ter-helyettes képviselte. A művelődési tárca nevében Fe­kete György, az Erkel Ferenc Társaság képviseletében Bó- nis Ferenc koszorúzott. Elhe­lyezték virágaikat a Liszt Fe­renc Társaság, a Zeneművé­szeti Főiskola, a Magyar Ze­nei Kamara, a Magyar Zenei Tanács és a Magyar Zenemű­vészeti Társaság vezetői is. Az emléktábla-avató ünnep­ség az Erkel komponálta Szó­zat dallamaival ért véget. A megemlékezést követő­en Erkel-művek csendültek fel a régi Zeneakadémián tar­tott hangversenyen. A Nem­zeti Színház egykori főzene­igazgatójának és az országos magyar királyi Zeneakadé­mia igazgatójának munkássá­gát villantja fel az a kamara­kiállítás, amely az Andrássy úti—Vörösmarty utcai épület Zenetörténeti Kutatótárában látható. István király Erkel Ferenc: István király című operáját augusztus 20-án párhuzamosan mutatja be a Bartók Rádió és a Ma­gyar Televízió 1-es csatorná­ja. Erkel 1884-ben felkérés­re, az Operaház megnyitására komponálta a művet. A há- romfelvonásos drámai alko­tás a zeneszerző utolsó operá­ja, amelynek ősbemutatója 1885-ben volt. Az István ki­rály új hangfelvételének elké­szítésével befejeződött az Er- kel-életmű rádiós zenei fel­dolgozása. István király szere­pét Martin János énekli, Gi­zella királynét Takács Tama­ra szólaltatja meg. Imre her­ceget Daróczi Tamás, Cresi- mirát, Imre feleségét Szendré- nyi Katalin kelti életre. A hangfelvétel a Magyar Rádió Énekkarának és Szimfonikus Zenekarának közreműködésé­vel készült. Az opera zenei anyagát Németh Amadé, a Dobsa János nyomán készült librettót Ruitner Sándor dol­gozta át; Várnái Antal szöve­gét pedig Dalos László írta új­ra. Az opera rádiós változata Ruitner Sándor irányításával készült el. Tar hősi napok Erkel-díszhangversennyel kezdődik szombaton Tarho- son, a Zenepavilonban a ti­zenhetedik alkalommal szer­vezett Békés-Tarhosi Zenei Napok eseménysorozata, amelynek zárókoncertjeként július 18-án — szintén a Ze­nepavilonban — Bach- és Haydn-estet tartanak. Az 1945 után Tarhoson alapí­tott első magyar állami ének­iskola hagyományait ápoló zenei rendezvény második hétvégi programja — június 26—27-én — a Zenepavilon­ban a citerások országos ta­lálkozója lesz, június 29-én pedig Békésen, a református műemlék templomban rende­zik meg a Sepsiszentgyör­gyi Cantus Firmus vegyes­kar hangversenyét. Ugyan­csak a békési templom ad helyet Ella litván orgonaest­jének, a művész július 4-én vendégszerepel Békésen. Jú­lius 12-én a tarhosi Zenepa­vilonban Matuz István fuvo- laestjét élvezheti a közön­ség, július 13-án pedig Friss Antal emlékére lesz Tarho­son hangverseny. A zenei napok idején a Békési Galé­riában kiállítás nyílik a re­formkorról és megtartják a Békés-Tarhosi Baráti Kör évi közgyűlését. Életmű-kiállítás Miskolcon Nyolcvanéves a Tokaj ''festő-, jeként ismert Tenkács Tibor, aki fél évszázada alkot és ta­nít a hegyaljai kisvárosban, barangol és fest a gyönyörű zempléni tájakon. Születés­napja alkalmából hétfőn a Miskolci Galéria termeiben a tokaji polgármester, Májer János nyitotta meg a mester életmű-kiállítását. A tárlaton összesen 117 Tenkács-kép látható: grafikák, linóleum­és fametszetek, festmények, pasztellképek, színes kréta­képek, olajjal, temperával festett művek. Rajzain, met­szetein a Hegyalja embereit örökítette meg, festményei az évszakok változásairól, a táj és a természet örök meg­újulásáról készült feljegyzé­sek. Az életmű-kiállítás 60 év terméséből ad válogatást, és július 4-ig várja a látoga­tókat

Next

/
Oldalképek
Tartalom