Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-15 / 137. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1993 JUNIUS 15., KEDD Mit vizsgáljanak Nagyatád példája a közvélemény-kutatások? Az ellenzéki „koalíció”, főként a Fidesz, nagy előszeretettel készíttet tekintélyes intézményekkel közvélemény-kutatást. A magyar társadalom politikai hangulatának, nézeteinek átvilágításával méregeti politikai esélyeit. Csodálatos, hogy a nagyhírű intézmények — puszta véletlenségből — minden esetben azt jelzik előre a megbízó pénzéért, amit az hallani szeretne, és amire hivatkozni akar! így bizonyult legnépszerűbb politikusnak az ellenzék szekerét leginkább előretolni képes „semleges” Göncz Árpád, a hátul kullogó Csurka Istvánnal és Antall Józseffel szemben. És e sereghajtók előtt az élmezőnyben sorjáznak Orbán Viktor, Pető Iván, Tamás Gáspár Miklós! Igaz, a tudományosan képzetlen és az előrejelzések dolgában tájékozatlan tömeg blamál- ta magát tavaly október 23-án a Parlament előtt, és a turulmadár-avatás körülményei is beárnyékolták némileg a feltételezések hitelét, de komoly tudomány a feltételezéseivel ütköző jelenségekkel nem törődhet! E „liberális középbal” pártok politikai tevékenységének értelmezése és értékelése során lehetek jóindulatú, de szigorúan kritikus, sőt ellenséges beállítottságú is. Induljunk ki a legkedvezőbb feltételezésből, eme ellenzéki tömörülés jószándékának elismeréséből. Ebben az esetben fogalmuk sincs, hogy milyen széles néptömegek érzékenységét és szándékait sértették meg politikai közszereplésükkel, nyilatkozataikkal, sajtótevékenységükkel. De ha így lenne, hogyan tekinthetnénk alkalmasnak őket egy súlyos válságban lévő társadalom vezetésére?! Ha azonban tudatosan fordultak szembe a nemzet többségének érzékenységével, törekvéseivel, érdekeivel, még kevésbé érdemesek és jogosultak az ország irányítására! MINDKÉT FELTEVÉS esetében megkérdőjelezhető e politikai erők alkalmassága, de kizárandó is, méghozzá felkiáltójellel! Amennyiben valóban komolyan akarják venni esélyeik felméretését, akkor célszerű lenne a lakosság szélesebb néptömegeinek valódi véleményéhez tisztességes módon és más irányokból közeledni! Azt méressék fel, hogy miképpen értékelik a vallásos tömegek a „rendszerváltozás” óta folyamatosan zajló vallásellenes akcióikat! (A hitoktatás kérdésében és áz egyházi iskolák működése körüli gáncsoskodást; a „világnézeti semlegesség” követelését a pedagógiában; az egyházi vagyonok visszaadásának kifogásolását; a megosztó tendenciák erősítésére a törpefelekezetek támogatását; a pápalátogatás intenzív ellenzését a legostobább okvetlenkedéstől a legízléstelenebb mocskolódá- sig és pornográf karikatúrákig; a sajtó, a rádió és a televízió részéről unos-unta- lan ismétlődő gúnyolódást, sértő megjegyzéseket, és így tovább. Vizsgáltassák azt, hogyan vélekednek a széles néptömegek a hazafias érzelmek sorozatos megsértéséről, a magyarság nemzeti önérzetének semmibevételéről, sőt kigúnyolásáról! (Ismeretes, miként értékelte az ellenzék a trianoni határainkon kívülrekedt honfitársaink érdekvédelmének célul- tűzését, hogyan ostorozták és gúnyolták a 15 millió magyarért vállalt kormányzati felelősséget! Emlékezetes a Duna Tv-vel kapcsolatos, ma sem szűnő okvetet- lenkedés. Vizsgáltassák: használtak-e idehaza vagy külföldön a Kalasnyikov- ügy habosra keverésével, a kormány Fidesz részéről történő újvidéki „lehazugo- zásával”? Előnyös volt-e a számukra a magyar korona svájcisapkázása, vagy nemzeti címerünk maszturbáló hím és nőstény ördögök közötti sajtóbeli ábrázolása, amit egyébként a „nemzeti és demokratikus érzelmű” bíróság is megengedhetőnek talált! (Az összehasonlítás kedvéért elemezzék egy esetleges hasonló provokáció izraeli hatását, különös tekintettel a hatósági reagálásra!) És célszerű-e a televízió-riporter durva nemzet- gyalázása, aki szerint a Himnuszt éneklő képviselők „dalra fakadtak”! Egy másik riporter a rádióközvetítés során megismételte a „szellemeskedést” egy Kossuth téri közvetítés során! Értékeltessék a Don- kanyar áldozataitól a hősi halál megtagadásának az „építő” hatását, az 56-os mártírok és hóhéraik egybe- mosási kísérletét, a megölt miniszterelnök emlékének bemocskolási szándékát! És célszerű-e a hazafiságot nacionalizmusnak, bizonyos irányú, jogos kritikai észrevételeket antiszemitizmusnak nevezni? Választ kérnék, jó-e a Holocaust egyoldalú számontartása, miközben a magyarság náci és bolsevista áldozatainak több százezres tömegét és többmilliós egyéb károsultját figyelmen kívül hagyják? Érdeklődnék, hogyan értékeli a magyar nép Tom Lantos botrányos televízióbeli szereplését és Landeszmann főrabbi népünket mocskoló nyilatkozatát! És itt van Hankiss, Gombár, és a világkiállítás és így tovább! Azt is elemeztetném, hogyan hatott a tömegekre az igazságérzetének durva megsértése, jogos elvárásainak megalázó semmibevétele! (Hiszen a Zété- nyi—Takács-féle törvény- tervezetet ez a hatalomra áhítozó ellenzéki tömörülés torpedózta meg a nemzet ellenségei, lényegében saját érdekei védelmében! Ugyan mi erősíti e pártok győzelmi esélyeit? Az, hogy a győri katonai ügyész, a legfőbb államügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Alkotmány- bíróság segített növelni az ismét megalázott szavazópolgárok gyűlöletét? Vagy az, hogy Göncz Árpád a mások nevében is — önkritika és bűnbánat nélküli — megbocsátást hirdetett? Ha ez a kormány megbukik, nem utolsósorban e kérdésben tanúsított engedékenysége miatt bukik meg, dé e tény az ellenzéket nem emeli magasabbra! Hiszek a költő szavainak: „jönnek új hadak, ha kell, a semmiből”! A közvélemény-kutatók szerint a gyilkosok, a nép- és nemzetellenes erők, a hivatali hatalmukkal visszaélők, a saját zsebre is dolgozó nacsalnyikok tovább kokettírozhatnak és bujálkodhatnak az elvtelen- séggel?! Nem biztos, hogy a népszerűségi listán tényleg megelőzik e „politikusok” Csutkát! Ő tiszta vizet akar önteni a pohárba. Azt se lenne haszontalan felmérni, hogy a parasztság és a nyugdíjasok valóban megbízható szavazóbázist jelentenek-e. (A parasztságot a kártalanításukkal kapcsolatos huzavona, az ellenzék mesterkedései aligha hangolták a baloldali „liberálisok” hullámhosszára. A nyugdíjasok is jól emlékeznek a több évtizedes évenkénti 2%-os (!!!) automatikus nyugdíjemelésekre, de a kiemelt nyugdíjakra is! Ez a szerencsétlen kormány — a kommunisták által ellopott társadalombiztosítási vagyon, és a sok száz milliárdos munkáltatói tartozás ellenére — 3 év alatt legalább 50%-kal emelte a nyugdíjakat, beszűkült keleti piacok, 700 ezer munka- nélküli ellátása és olyan károk névleges jóvátétele mellett, amelyet nem ő okozott! A rendszerváltás nehézségeit ama kormány nyakába varrni, amelyet e hatalomra vágyó és kétes erkölcsi hitelű ellenzékiek még akadályoznak is erőfeszítéseinek sikerében, aljasság! Érveik demagógok! Ki hiszi el, hogy e pártok a fentiek ellenére megnyugtatónak érzik győzelmi esélyeiket?! Ez nem igaz! Ézért „etetik be” leendő választóikat hamis felmérési eredményekkel. Már a múltban megszokták a hazugságot, s azt ma is eredményesnek vélik, hiszen a naponta sulykolt hazugságot — tapasztalataik szerint — egy idő után elfogadják az emberek. De e gyakorlat kialakulása idején nem volt ellenvélemény. Ma van! Elismerem, hogy szükségük van politikai hitelük ismeretére, de az információikat tartsák meg maguknak, és igazodjanak hozzá, ha tudnak, okosan és etikusan. Minket, a lábszagú közmagyarokat ez nem érdekli! Az a „politikus”, aki a választások előtt Nagy Imre temetésén azt látta célszerűnek hazudni, hogy agyagba döngölik a kommunistákat, ne hazu- gozza le a miniszterelnököt, és ne várja el, hogy higy- gyenek neki! Már ígérhet akármit! Nem is érdekes, hogy egy pártcsoport mit ígér! Az a lényeges, hogy MIT CSINÁLT! A felsorolt negatív tevékenységeknek a társadalomra gyakorolt hatásait ele- meztessék! Mindjárt szerényebbek lesznek! Amikor a feleségem társaságában töltött egyhetes nagyatádi pihenésem végén feltettem a kérdést Varga Vince polgármesternek, hogy mit tart mostanában a legnagyobb eredménynek, ő így válaszolt: egy itt létesítendő börtön tervének sikeres meghiúsítását és azt, hogy nagy erőfeszítések árán végre sikerült emberi és konszolidált körülményeket teremteni a város térségében létrehozott, főleg muzulmánokat befogadó menekülttáborban. De egy, a büntetésvégrehajtásnak szállást adó börtönt a város már nem tudna elviselni. Mint Cannes egyik kerületének testvérvárosa — folytatta szerényen a polgármester — komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy elismert gyógyvizünknek és az erre alapozott mozgásszervi gyógyító szolgáltatásainknak honi és külföldi látogatókat szerezzük olyan természeti környezetben, mellyel az ország nem sok városa büszkélkedhet. És valóban, Nagyatád nem a világ vége, csak egy kis város a somogyi végeken, a fővárostól 250 km-re. Ősi település, amelyhez hasonló Pest megye térségében is szép számmal akad. A különbség mégis óriási. Nem csupán azért, mert a 14 ezres lélekszámú város Hild-érem- mel büszkélkedhet, sokkal inkább azért, mert polgárai évszázadok óta génjeikben hordozzák és örökítik tovább a természet szeretetét, a szépnek, az esztétikai igényességnek elengedhetetlen ön- és köztörvényű parancsait. Ég felé tárulkozó évszázados platán- és gesztenyesorai, fenyői, a tiszaiakat is túlszárnyaló hatalmas füzei, az olasz tájakra emlékeztető óriás tujái, sövények, cserjék, virágok kifogyhatatlan meny- nyiségben, ezernyi százszorszéppel teletűzdelt gyepszőnyegei megragadják a tekintetet. A látvány nemcsak a közterületekre jellemző. A családi házak kerítései, portái áttekinthetők, ápoltságuk- kal, gondozottságukkal kitárulkoznak a szemlélőre és a világra. A város intézményeit, létesítményeit felsorolni sem tudom. De az általános iskolai oktatás alapfokán zenei, képzőművészeti és sport szakoktatás folyik. A volt ferences rendházban a közeljövőben gazdaasz- szonyképző kezdi meg működését. A felnőtt cigány lakosság köréből eredményes gazdatanfolyamot szerveztek. A parkokban, közterületeken szervezett közmunka- végzés folyik. Közintézményeinek a szolid modernség a jellemzője. Az önkormányzat épületének, a földhivatalnak, a postának és az óriás park közepén elhelyezkedő kórháznak egyaránt. Létesítményei közül kiemelkedő szerep jut a nemzetközi mércével mérve is színvonalas, háromcsillagos gyógyszállónak, a Hotel Solamak, amely még a kisnyugdíjas pedagógusok által is megfizethető. A termálvízzel temperált, feszített víztükrös 50 méteres versenymedencéje a hat hektárnyi park és gyepszőnyeg közepén önmagában is lenyűgöző. És ami a hétköznapi hulladékoktól elárasztott és elátkozott világunkban különösen szembeszökő: itt tisztaság van felsőfokon. Találkoztunk szemétgyűjtő konténerrel, és kis hulladékgyűjtő edényekkel lépten-nyomon. A vasútállomásának várótermében is minden ragyog, sehol egy eldobott cigarettavég vagy papírhulladék, illemhelyei pedig patikatiszta- ságúak. Önkéntelenül felrémlik bennem a gödöllői HÉV-vo- nal egyik-másik várótermének szennye, telefirkált, szörnyű falai. A Pest közelében fekvő egyetemi városunk központjában a hajdani patinás épület belsejét omló vakolat csúfítja. Emeleti vécéinek bűze árasztja el folyosóját, s mindez a kormányzó pártok irodáinak szomszédságában. A nagyatádi nép nem épít sokszintes, hivalkodó családi palotákat, de jut energiája a köz ápolására, arra a környezetre, melyben él, talán nehezebben is, mint a főváros közelében lakók. És nyilván ezt az igényt táplálja gyermekébe, a felnövő generációba is. Egyébként feltűnően sok a gyermek, kézen vezetve, gyermekkocsiban, nevelő-oktató felügyelettel úszómedencében egyaránt. Az ország periférikus részén így él egy kis közösség, példát mutatva a főváros bűvkörében és bűvöletében élők olykor önteltségtől sem mentes világának. Bodrogi Imre Taál Márton
