Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12 / 135. szám
i PEST MEGYEI HÍ Rí A P LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚNIUS 12., SZOMBAT ' J3 Nyerjen lapunkkal A „Nyerjen lapunk- kai” című játékot olvasva égnek'áll a hajam. Ha az életben nem olvastam volna az Önök újságját, akkor is — ha most kifizetek fél évet előre — nyerhetek! Utána már nem fontos, és lehet, hogy előtte sem. Mi már mintegy 20 éve fizetjük elő az Önök lapját és mindig negyedévre előre, ami ma már komoly pénz — 1080 forint. Értem én, hogy minden fillért meg kell fogni, de véleményem az, hogy az állandó előfizetőket kellene megbecsülni, mivel ők alkotnak egy viszonylag szilárd bázist. Nem vagyok levélíró fajta, de engedjék meg elmondanom, hogy az utóbbi időben egyre több helyesírási hibát lehet találni az újságban, és egy-két cikk igen pongyolán fogalmazott. Vincze Pálné Vác Olvasónk bizonyára félreértette a felhívásunkat, hiszen szó sincs arról, hogy régi előfizetőink ne vehetnének részt a nyereményjátékunkban. A kiírás mindössze azt a kikötést tartalmazza, hogy a második félévre elő kell fizetni annak, aki részt szeretne venni a sorsoláson. A sajnálatos sajtóhibákért — amelyeket jogosan kifogásol — elnézését kérjük. jA Szerk.) Most megállj — ha még nem késő! Korábbi írásaimban már jelét adtam a nyugati, úgynevezett kultúrától való idegenkedésemnek. (Csúnyább szóval élve: utálatomnak.) Sajnos a tv műsorában még mindig hemzseg a krimi, és az egyéb lélekölő, semmitmondó történések. A mindennap látható amerikai filmektől pedig már kiütéseket kapunk. Külföldön sem más a helyzet, a jobb érzésű emberek ott is csak szólhatnak vagy írhatnak, de az úgynevezett kultúra még soha nem tapasztalt mélyponton sínylődik arrafelé is. A „Kanadai magyarság”- ban megjelent írás nálunk is időszerű. Családi kör ’93 Este van, este van, elpihent a világ, TV előtt gunnyaszt mind az egész család. Villog a képernyő, rombolja az elmét, Sokan ebben lelik életük értelmét. Csapong a hülyeség az eget sodorván, Horror, krimi, thriller az összes csatornán Frankenstein, Dracula, örülnek a kölkök Nagymama kedvenc’i nyafka Golden Görlök. Véres vajaskenyér a temető falán, Batman, ET-kukac jönnek egymásután. Reggeltől estig örömüket lelik, Ahogy a gengszterek egymást ütik-verik. Étkezés helyett is a Supermant nézik, Még a „dolgukat” is'bilin ülve végzik. Képernyő elől el nem mozdulának, Napfényt, fákat, mezőt talán nem is látnak. Háziasszony nem főz, nincs helye panasznak, Wrigley’s gumit rágnak, rája kólát isznak. Zúg a rock-pop „zene” ártalmára fülnek, Hónapról hónapra egyre csak hülyülnek. Gyereket nevelni? Eszükbe sem szökik, Sokkal egyszerűbb, ha TV elé lökik. Ott aztán fejlődnek, egyre okosodnak, Sokan nemhogy írni, olvasni sem tudnak. TV előtt hasal egy kiszolgált kutya, Évek óta nézi, azért olyan buta. Hazajön a gazda munkából fáradtan Fölbont egy üveg sört, TV elé huppan. Üveges szemekkel bámulja a krimit Éppen egy kispapnak szúrják ki a szemét. Autók nyikorognak, robbannak a házak, Kéjelegve nézi, ahogy torkot vágnak. Emberevő cápa kisgyermeket fal fel, Akit fürdés közben szüleitől mart el. Élvezi a család „Hasfelmetsző Jack”-et, Hogy kell beváltani fedezetlen csekket. Bankot kirabolni csupán egy pillanat, Tisztviselőt, rendőrt lövik, mint a nyulat. Spriccel, folyik a vér, a padló is síkos, Ilyenkor a tévét kikapcsolni tilos. Egyik gyerek titkon apja zsebébe nyúl, Hátha akad benne alma, netán kisnyúl. Egyiket sem leli, helyettük halál, Csőre töltve nehéz belga pisztolyt talál. Fegyver nélkül járni életveszély máma, Hálával gondolunk a „nagy” Amerikára. Hogy ez hová vezet, leírni is félek, Ettől „nemesedik” a gyermeki lélek. Pisztoly, bicska, bomba és egy rozsdás bökő, így ragyog előttünk egy új és szebb jövő...! (Kiss Zoltán, Németország) Úgy tűnik, hogy minden ami csúnya, rossz, értéktelen, az internacionalista szintre küzdi fel magát! Vedres Józsefné Budapest HISTÓRIA Béla király jegyzője (Anonymus) A magyarok cselekedeteiről IX. (Gesta Hungarorum) A nyír Tétény pedig meg a fia, Horka, a nyíri részeken átlovagolva, nagyszámú népet hódítottak meg a Nyír erdeitől egészen az Omsó- érig. így felfele haladva Ziláltig jutottak, s közben senki sem emelte rájuk a kezét, mivel Mén-Marót vezér és övéi velük szemben harcba szállani nem mertek, hanem a Körös folyót kezdték őrizni. Akkor Tétény meg a fia, Horka, Zilahról továbbmenve a meszesi részekhez ért, Szabolcshoz és Tashoz. Midőn viszontlátták egymást, nagyon megörültek, és lakomát csapva, mindegyikük eldicsekedett a maga győzelmével. Reggel pedig Szabolcs, Tas és Tétény tanácsot tartva elhatározták, hogy Árpád vezér országának a határa a meszesi kapuban lesz. Tehát a föld lakói parancsolatukra kőkapukat építettek, a ledöntött fákból nagy gyepűgátakat emeltek az ország határán. Azután ez az említett három férfiú ösz- szes tetteit biztos hírvivőkkel megüzente Áprád vezérnek és főembereinek. Mikor ez Árpád vezérnek és főjobbágyainak értésükre esett, szerfölött megörültek. Pogány módra áldomást csaptak, és azoknak, kik az örömhírt hozták, különféle ajándékokat adtak. Árpád vezér és főemberei a vígságnak ilyen okáért egy egész héten át ünnepet ülve, úgy lakmároztak, s majdnem mindennap meg- ittasodtak amiatt, hogy ez a nagy öröm beteljesedett. Egyszersmind aztán a hírre Árpád vezér és övéi kivonultak Szerencsből, és a Sajó folyó mellett ütöttek tábort, a Tiszától egészen a Hemád vizéig. Tas, Szabolcs és Tétény diadala Midőn Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy az Isten nagy győzelmet adott nekik, és annak a földnek majdnem az egész népét meghódították uruk számára, akkor mértéktelen dicsőségre tettek szert annak a földnek a lakosai fölött. S mikor olyan helyre értek, ahol már senki emberfiával nem találkoztak, több napig ott maradtak, s azalatt az ország határszéleit hatalmas gátakkal megerősítették. Az erdőntúli föld Már huzamosabb ideje tartózkodtak ott. Ekkor Tétény, Horka apja, tudomást szerzett az ottlakóktól az erdőntúli föld jóságáról, ahol valami Gyalú nevű blak uralkodott. Amilyen fortélyos ember volt Tétény, áhítozni kezdett az után, hogy — ha lehetséges — urának, Árpád vezérnek a kegyelméből megszerzi magának és utódainak az erdőntúli földet. S ez meg is történt később. Ugyanis az erdőntúli földet Tétény ivadéka egészen Szent István király idejéig birtokolta; sőt tovább is birtokolta volna, ha a kisebbik Gyula a két fiával, Bolyával és Bony- hával együtt hajlandó lett volna a kereszténységre térni, és nem cselekedett volna mindig a szent király ellenére, amint ez majd a következőkben szóba kerül. Tétény okossága Az említett Tétény, ez az igen okos ember, kiküldött egy furfangos embert, Apa- farkas-Agmánd apát, hogy loppal bejárva vizsgálja meg neki az erdőntúli föld minőségét és termékenységét, meg azt is, hogy miféle lakosai vannak. Ha lehet — gondolta —, háborúra kel majd azokkal. Ugyanis Tétény a maga emberségéből akart magának hírnevet és földet szerezni, mint ahogyan regőseink mondják: Maguknak ők mind helyet szereztek, és hozzá még jó nevet is nyertek. De elég ebből! Midőn Ag- mánd apa, Tétény kéme, róka módra körözve, a föld jóságát és termékenységét, továbbá annak lakosait — amennyire csak az emberi látás bírja — kifürkészte, kimondhatatlanul megszerette azt, és nagy gyorsan visszatért urához. Mikor megérkezett, urának sokat beszélt a föld jóságáról, aztán arról, hogy azt a földet igen-igen jó folyók öntözik; s ezeknek a nevét és minden hasznát is felsorolta: hogy fövenyükben aranyat gyűjtenek, s annak a földnek az aranya a legjobb, meg hogy ott sót ásnak. Előadta, hogy annak a földnek a lakosai az egész világon a leghitványabb emberek. Mégpedig azért, mivel blaszok és szlovének; aztán fegyverük sincsen más, csak íj és nyíl; a vezérük Gyalú maga is csak kevéssé állja a próbát, de meg nincsenek körülötte jó vitézek sem, akik helyt mernének állani a magyarok merészségével szemben; végül azért is, mivel a kunok és a besenyők sokat bántják őket. Hogyan mentek Gyalú ellen? Mikor Tétény értesült a föld jóságáról, követeket küldött Árpád vezérhez, és engedelmet kért, hogy az erdőkön túl mehessen és Gyalú vezér ellen harcolhasson. Árpád vezér pedig tanácsot tartván, Tétény szándékát javallottá, és megadta neki az engedelmet arra, hogy az erdőkön túl menjen és Gyalú ellen harcoljon. Mikor ezt Tétény a követtől meghallotta, felkészült vitézeivel együtt, és hátrahagyva társait, nekiindult az erdőkön túlra kelet felé, Gyalú blak vezér ellen. Jövetelét hallva pedig Gyalú, az erdőntúli vezér összegyűjtötte seregét, és nagy sebesen elébe nyargalt, hogy a meszesi kapuknál feltartóztassa. Azonban Tétény egy nap alatt áthaladva az erdőn, az Almás vizéhez ért. Mind a két sereg összekerült ott, és csak a folyó választotta el őket. Gyalú vezérnek az volt a szándéka, hogy majd ott tartóztatja fel a magyarokat nyilasaival. (Folytatjuk) Miklós nádor oklevelei A királyi vármegye a 13. században alakult át nemesi vármegyévé, vagyis olyan belsó' önkormányzattal rendelkező szervezetté, melynek ügyeit az ott élű nemesek intézik. A vármegyék működéséről az okleveles források a 14. századtól kezdenek bővebb felvilágosítást nyújtani. A megye élén az ispán állt, a királyt képviselte, ő nevezte ki az illető terület földbirtokosai közül. Az ispán — a 15. századtól már főispánnak nevezik — jövedelme nem függött az uralkodótól, a királyi birtokok irányítása sem tartozott feladatai közé. Egyes vármegyékben kialakult az örökös főispáni tisztség is, kezdetben főpapok szerezték meg ezt a címet, később főúri családok is megkapták ezt a méltóságot. Pest vármegye különleges helyzetét, az ország életében betöltött nagy szerepét megvilágítja az a tény is, hogy a megye örökös főispánja az ország mindenkori nádora volt. A vármegye közgyűlésén azért a nádor is ott volt. Pest megye gyűlése 1355 júniusában is ülésezett, két oklevél is fennmaradt erről. Június 12-én adta ki Miklós nádor azt a bizonyítványt, mely arról szólt, hogy „Pest és Pilis megye közgyűlésén Pilisi Pető azzal vádolta az újfalusi vámszedőt”, hogy a Pestre igyekvő jobbágyokat jogtalanul sarcolta meg. Másnap, 13-án is keletkezett egy irat, Miklós nádor ebben Péceli Péter fia Miklóst 50 márka bírság fizetésére kötelezte, mert a „megye közgyűlésén Péceli Mihály fia Miklós hatalmas- kodással vádolta és a vád heigazolást nyertV Pogány György
