Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12 / 135. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JUNIUS 12., SZOMBAT Továbbképzés Zsámbékon Német zeneiskolások Nagykőrösön Oskola-napok az ünnepekről Az ünnep arca: ez a címe a Zsámbéki Tanítóképző hétfőn kezdődő egyhetes rendezvénysorozatának — vagy ahogy nevezik: Oskola-napoknak. Az igazi ünnepnek valóban van „arca”. Vágyakból, reményekből, csodálatból, netán szorongásokból szövődik és színeződik hosz- szú évszázadok során a falu, a város, a nemzet életét meghatározó személyek, események, természeti fordulópontok köré. Ahol van közösség, ott van ünnep is. A magabiztos ünneplés a határozott akaratú és célú, a tagjainak cselekvését szilárd érzelmi háttérrel segítő közösség jele. Mondják, hogy valaha voltak ilyen ünnepek. Hogy lesznek-e újra? Talán ez a rendezvénysorozat is hozzásegíthet. Erről kérdezem szervezőjét, Gabnai Katalin drámapedagógust, a Zsámbéki Tanítóképző és a Színművészeti Főiskola tanárát, aki először tágabb törekvéseiről, az Oskola-programról szól, melynek keretében az Oskola-napokat- rendezik. — Drámapedagógusként hosszú évek óta tapasztalom: a tanítókat, a tanárokat, a népművelőket éppen a legfontosabbra nem készítik fel tanulmányaik során — és minél magasabb képesítésűek, annál kevésbé —, hogy hogyan kell tanítani, hogyan kell az ismereteket hatékonyan átadni. Amit én osztályfőnöki tudásnak nevezek. Ez a legfontosabb, a személyes jelenlét meghatározó szerepén túl kommunikációs technikákat, környezeti és művészeti nevelést, hagyományismeretet, játékkultúrát, a nevelő testi-lelki felkészültségét foglalja magába. Ezek megtanításáról gondoskodna az Oskola-program, amelyet a felsőfokú képzés részévé kellene tenni. S a pályán lévő nevelők számára, utólag, továbbképző-programként kellene megvalósítani. A továbbképzést oktatási és művelődési intézményekbe települt Oskola-fészkek — a feladatra elkötelezett szakemberek — végzik, akik konferenciákat, műhelybeszélgetéseket, hosszabb-rövidebb rendezvénysorozatokat és rendszeres képzést tartanak. A hétfőn kezdődő rendezvénysorozat is ilyen továbbképzés lesz 40 bentlakó tanító, tanár, közművelődési szakember és persze a bejáró érdeklődők részvételével. — Miért az ünnepeket választotta a rendezvénysorozat témájául? Mi lesz az Oskolanapok programja? — Sokáig gondolkoztam, mi az a központi téma, amit nem tanítanak, és aminek hiányát annyira érezzük. Az ünnep egy közösséghez való tartozás megerősítését szolgálja. Résztvevői ilyenkor megmutatják, mit vállalnak saját maguk és a közösség életéből. A pap és a lelkész mellett számos település egyedüli értelmiségeiként a tanároknak kell a közös ünnepeket megszervezni. De éppen az ő körükben nagy az elbizonytalanodás: az elmúlt negyven évvel szemben, amikor legalább tudták, mihez kell tartani magukat, most újra keresgélik az ünnepeket. Amelyeket vállalni tudnak, és amelyeket a rájuk bízott közösség is magáénak érezhet. Az Oskola-napokon ehhez kívánunk ötleteket és követendő mintákat nyújtani. — Programjainkon az ünneplés módjairól és fontosságáról, különböző korok szokásairól, egyházi, iskolai, népi ünnepekről tartanak előadásokkal egybekötött műhelybeszélgetéseket olyan kiváló szakemberek, mint Jeleníts István piarista rendfőnök, Mészáros István, jeles neveléstörténész, Török Ferenc építész, Karácsonyáé Molnár Erika, Tátrai Zsuzsanna, vagy Erdélyi Zsuzsanna néprajztudósok — hogy csak néhányat említsek. Amit nagyon fontosnak tartok: előadóinknak kisugárzása van. Példájukkal is nevelnek a személyközpontú tanításra. A színházi és bábelőadások szerves részei a rendezvénysorozatnak. Hiszen egykor a bábok és a maskarák el- maradhatatlanul hozzátartoztak az ünnephez — tartalmának szemléletes közvetítője- ként. Éppen ezért a jeles napokon a bábokat ki lehetne tűzni a zászló helyett az iskolára. És később is központi helyen lehetne tartani. Hogy még sokáig emlékeztessenek mindarra a közösen vállalt eszmeiségre, amit az ünnepek hordoznak. (veszelszky) Szabó Dezsőre emlékeztek Olvassák Szabó Dezsőt! — kérte Szőcs Zoltán szerkesztő csütörtök délután azokat, akik a növés írónak a Gellérthegy oldalán lévő szobránál azért gyűltek össze, hogy születésének 114. évfordulójáról megemlékezzenek. Szőcs Zoltán ez alkalommal nem Szabó Dezső regényeit, hanem politikai írásait, és „Az egész látóhatár”-t ajánlotta 50-60 fős hallgatósága figyelmébe, mondván, hogy az napjainkban különösen aktuális. Hozzátette: Szabó Dezsőtől egyszerre tanulhatjuk meg a magyar és az európai kultúra teljes szeretetét. Szőcs Zoltán mondandóját támasztotta alá Bánffy György színművész, aki Szabó Dezsőnek egy 1928-ból származó cikkéből olvasott föl részleteket. Szabó Dezső ezen írásában egyebek között a magyarság és a környező népek örök testvériségéről szóló látomását vetette papírra. H. P. A szép feletti közös öröm „A zene hatása olyan emberformáló erő, mely kihat az egész személyiségre. Az értékes zene fogékonnyá teszi az embert a szép befogadására, formálja az ízlést és az emberi magatartást. A kis zenei formákon keresztül kell elérkezni a zeneirodalom remekeihez”. Ez a világszerte ismert kodályi gondolat az espelham- pi zenepedagógusok felfogására, törekvésére is nagy valószínűséggel hatott. A testvérváros zeneiskolájának 47 gyermeke, 9 kísérő tanára a helyi zeneiskola vendégeként Nagykőrösön töltött emlékezetes napokat. Eberhard von der^Bent, az espelhampi zeneiskola igazgatójának válaszaiból kicsendül a vendégjáték hasznosssága— Jártak-e már külföldön zenei bemutatójukkal? — Első alkalom, hogy más országban lépünk fel. Mind a klasszikus, mind a rock hangversenyünkön telt ház előtt lelkes és fogékony közönség előtt szerepelhettünk. Városunkban és környékén számos fellépésünk volt már, zeneiskolánk meghatározó szerepet játszik a környék kulturális életében. — Zaklatott világunkban a zene segítheti-e a feltöltődési, a szellemi kikapcsolódást? — A zene érzelmekkel telített belső koncentrációt eredményez. így hat a hétköznapokra. A zenei kultúráltság harmonikusabb, színesebb személyiséget teremt. Formáló ereje nagy, s a pozitív emberi értékeket erősíti meg. Az elmélyült zenehallgatás feltétlenül kikapcsolódást, biztosabb magatartást eredményez. Jómagam a helyi templom zenei vezetője is vagyok, így tapasztalom a zene teremtő erejét. — Hogyan értékeli a zenei barátság kínálta ' lehetőségeket? — A zene egy nyelv, amely az embereket összeköti, segíti az előítéletek megszűnését, a szép feletti közös örömöt. A zenével foglalkozni nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés. Tapasztalatokat, módszereket szeretek cserélni, egymásra figyelni, közösen gondolkozni csak személyes találkozásokkal lehet. Hiszem, hogy a zene közelebb hozza egymáshoz az embereket. Ez a mostani találkozás is ezeket a gondolatokat erősítette meg bennem. Mi egy bennünket szeretettel váró, fogadó zeneiskolába és családokhoz érkeztünk meg. Ezt a meleg, őszinte fogadtatást csak hallomásból ismertük. Most ez élményerejű volt a számunkra. — Milyen programokkal várták önöket a vendéglátók? — A program színes és igen gazdag volt. Fogadott bennünket a polgármester úr, filmet láthattunk Nagykőrös életéről, a városnézés során a református és katolikus templomot is megnéztük. Budapést nevezetességeit idegenvezetővel tekintettük meg. A szomszédos Kecskeméten is volt látnivaló bőven. Sajnos, a híres Kodály Intézetbe nem tudtunk bejutni, pedig nagyon szerettünk volna. A Ferekó-ta- nyán lovaglás, kocsikázás, szabadban főzött gulyás teremtett hamisítatlan magyaros hangulatot. Látogatásunk a Petőfi Sándor zenetagozatos iskolában szakmailag is nagyon érdekes volt. Komoly és színvonalas zenei nevelőmunkát láttunk, ahol az órákon a gyermekek tartós figyelemmel, aktívan, kellően motiválva dolgoztak. A vendéglátó családok mindezek mellett apró meglepetésekkel színesítették az együtt töltött időt. A helyi zeneiskola a város csendesebb részén elfogadható adottságokkal rendelkezik. Hangszeres vonatkozásban azonban szükség lenne egy minőségi előadó zongorára, valamint régi hangszerekre, mint a gamba vagy a csembaló — így hangszerpalettájuk bővülne. — Milyen gondolat motiválja önt a hétköznapok feladataiban? — Értékeld a múltat, kincstárad az, becsüld a jelent, mert benne élsz, tervezd a jövőt, hogy meg ne rekedj. Szendrődi Judit Színek ’93 A Nemzetközi Színszövetség VII. kongresszusát június 14—18. között Budapesten rendezik meg. A tudományos tanácskozáshoz kapcsolódóan több bemutató is nyílik a fővárosban, már e hét péntekén. A Szín és építészet című kiállítás a Budapest Galériában látható. Victor Vasarely Diapetális és diafugális rendje, a mester nevét viselő óbudai múzeumban tekinthető meg. Nemcsics Antal Axialis a koaxiális rend című tárlatának ugyancsak a III. kerületi Szentlélek téri közgyűjtemény ad otthont. Bruno Goyeneche építész Nizza és a világhírű tengerpart, a Cote d’Azur építészeti színeit mutatja be a Francia Intézetben. A gazdag fotódokumentációs anyag lehetőséget teremt a dél-franciaországi és a budapesti városképi színek összevetésére is. Misch Ádám: Felfelé DIALOG III. címmel nyílt kiállítás a Vigadóban, amely a Vigadó Galéria és a Geothe Intézet Berlin és Budapest közötti dialógusprogramjának újabb eseménye. A tárlaton Manfred Gráf és Eeva Hauss berlini, valamint Misch Ádám budapesti festőművészek képei láthatók. A kiállítás június 27-éig tekinthető meg. Művészeti menedzserképzés Művészeti menedzserképző kollégiumot szervez Szombathelyen a fővárosi Casus Kortárs Művészeti Alapítvány — jelentette be tegnap Pocsai József alapítványi elnök. Az Iseum nevű leendő kollégiumba az érettségizett, s felsőoktatási iztézményekbe fel nem vett fiatalokat várják. A fővárosban már két éve működik hasonló intézményük, s mert a Nyugat-Du- nántúlon és az Alföldön is egyre többen jelentkeznének az évi 58 ezer forint tandíjú magániskolába, regionális központok létrehozását vették tervbe. A háromévi tanulás eredményeképpen megszerzett bizonyítvány ugyan nem számít állami felsőfokú végzettségnek, de a legtöbb munkaadó elfogadja mint szakképesítést. A szervezők szerint e speciális továbbképzésre szüksége van a társadalomnak, hiszen a művészeti termékek fontos árucikkekké váltak, s az ügyes menedzser eredményesen tudja azokat értékesíteni. A magyar próza klasszikusai A magyar próza klasszikusai című sorozat első két kötete: Mikszáth Kálmán A jó palócok — A tót atyafiak, illetve Szent Péter esernyője — Beszterce ostroma című kötetének premierjét kedden tartották a Mikszáth-örökség ápolásában jeleskedő Balassagyarmaton. Az Unikomis Kiadó a sikeres Jókai-életmű és a Magyar költészet kincsestára sorozat után igényes, dísz- kötéses kivitelben ezúttal a magyar próza legjavát vonultatja fel 120 kötetes sorozatában. Ebből az idén nyolc, majd évente 12-16 kötet jelenik meg. Az ismert szerzők sokat forgatott kötetei mellett kiadják az évtizedeken át mellőzött vagy elfelejtett írók, többi között Herczeg Ferenc, Heltai Jenő, Kemény Zsig- mond, Kós Károly, Molnár Ferenc, Szép Ernő műveit, valamint Petőfi, Vörösmarty, Ady prózai írásait is. Csapatpszichológia A Zrínyi Miklós Katonai Akadémián csütörtökön bemutatták a sajtó képviselőinek a német pszichológusokból álló szerzői munka- közösség által összeállított Csapatpszichológia című könyvet. A külsőségeiben is rendkívül esztétikus kötet a Bundeswehrben és Nyugat-Európa más hadseregeiben is bevált, alkalmazott pszichológia elméletét, illetve a katonai közösségekben fellépő feszültségek feloldásának módszereit foglalja magába, köny- nyed, olvasmányos stílusban. Bemutattak egy közös bolgár-magyar kiadványt is. A tanulmányokat tartalmazó kötet különleges értéke, hogy első ízben nyílik lehetőség hazánkban betekinteni a bolgár titkosszolgálat azon dokumentumaiba, amelyek az 1956-os magyarországi forradalom bulgáriai hatásaival foglalkoztak. Ezt a kiadványt is a Zrínyi Kiadó jelentette meg.
