Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-10 / 133. szám
IS PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚNIUS 10., CSÜTÖRTÖK J3 Nyílt levél Antall Józsefhez Tisztelt Elnök Úr! Lidérces napokat élünk. A vihar már nemcsak körülöttünk, hanem bennünk is pusztít, szétzilálja nyugalmunkat, nappalainkat és éjszakáinkat. Mint pártunk tagjainak túlnyomó részét, bennünket is a több- szólamúság összhangja vonzott az MDF-be, de utóbb már növekvő aggodalommal figyeltük, miként bukkannak föl, erősödnek meg a fals hangok, mit sem ügyelve a többiekre, a haza érdekére. A tisztulási folyamat végén meglehet, kevesebben leszünk, de céljainkban és eszményeinkben nem akarunk megfogyatkozni. Továbbra is magunkénak valljuk a múlt század nagy magyar liberálisainak gondolatvilágát, ugyanúgy a harmincas-negyvenes évek népi mozgalmának legjobb hagyományait: amiként egy súlyosan megrakott kosarat is csak az aljánál fogva, úgy a nemzetet is csak a legelesettebbekkel együtt lehet — a szakadás veszélye nélkül — magasabb szintre emelni. Mi a magyarság egészét kívánjuk szolgálni, a saját érdekeit felismerő, képzett és kulturált magyarságot. Hiszen a részérdekek hajszolása öngyilkosság, az összérdek megsértésén keresztül az önző törekvések meghiúsulásához vezet. Tudatosan vállaltuk és vállaljuk a többször ellenünk szegezett vádat, hogy „gyűjtőpárt” vagyunk. Igen. Nem választottunk ki egyetlen réteget vagy érdekcsoportot, amelyet képviselni akarnánk. Mert valamennyiünk közös érdeke, hogy az örökölt torz termelő- apparátust korszerűsíteni képes működő vagyon áramol- jék a gazdaságba — mint ahogy a távlatban gondolkozó tőkésnek is érdeke a tehetős fogyasztói tábor kialakítása, megerősítése. A történelem váratlan, új kihívásaira új, korrigált programmal kell felelnünk. Az események felgyorsultak, halogatásra nincs idő. Ne ismételjük meg azt a hibát, hogy egyesek támadása miatt elhalasztjuk a szükséges lépéseket. Nem titok, hogy az MDF szakértői hónapok óta munkálkodnak új társadalmi-gazdasági stratégiánk kidolgozásán. Ezzel mielőbb elő kell állnunk. Bizonyosra vesszük, hogy a Fórum-tagokon kívül a tisztánlátók sokasága is megértéssel és rokonszenvvel fogadja majd új cselekvési programunkat. A vihar nemcsak pusztít; tisztít is. A Demokrata Fórum egységesebb lett, örökké morgó-kri- tizáló és/vagy felhőben járó belső ellenzékétől megszabadult, hagyományt és haladást ötvöző jellege megerősödött. Nagy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy európai, modem párttá váljunk és ezzel az ország diplomáciai-gazdasági bekapcsolód dúsa a fejlett világ áramköreibe felgyorsuljon. Ehhez a felelős vezetők munkatempójának változatlan fenntartása mellett a párton belüli és párton kívüli dialógus meghatványozása is szükséges. Ennek a feladatnak a terhét magunk is az eddigieknél jobban, eredményesebben kívánjuk hordozni. Munkájához sok sikert kíván az MDF XIII. kerületi elnöksége. Szükséges az MDF megtisztítása Az MDF budaörsi szervezete 1993. május 20-án tartott tisztújító közgyűlésén az alábbiakat fogalmazta meg, és fogadta el, egyhangúlag. 1. Elítélünk minden olyan megnyilatkozást, amely az MDF és a Magyar Út kibékíthetetlen ellentétét fogalmazza meg. 2. Szükségesnek tartjuk, hogy az MDF továbbra is egységes pártként működjön és maradjon meg a következő választási időszakban is. Nem értünk egyet azzal, hogy bármilyen párton belüli kisebbség a maga képére formálja az MDF eredeti célkitűzéseit. 3. Szükségesnek tartjuk a párt megtisztítását, de oly módon, hogy aki nem nemzeti érzelmű, az távozzék el belőle, és ne az, aki híven követi az eredeti utat. 4. A magyar nemzeti érdekek lejáratásával és pocskon- diázásával torkig vagyunk. 5. Felhívjuk a helyi szervezeteket, hogy csatlakozzanak állásfoglalásunkhoz. MDF budaörsi szervezete Tápiószelei puccskísérlet Fontosnak tartjuk tájékoztatni Tápiószele demokrácia és egyetemes erkölcsi normák HISTÓRIA Béla király jegyzője (Anonymus) A magyarok cselekedeteiről VII. (Gesta Hungarorum) 15. Komárom vára Árpád vezér küldöttei pedig: Ete apja Ond, Alaptolma apja Ketel és Tárcái kun vitéz, akinek a maga személyében magva szakadt, útközben átúsztatták a Bodrog folyót azon a helyen, ahol ebbe a Sátorhalomról lefutó folyócska beleömlik. S így átjutottak a Bodrog folyón; de miközben az említett folyócskán keltek át nagy vígan, a víz árjában Ketel lova megbotlott, s ő elmerülve, társai segítségével is csak alig bírt a halálból kimenekülni. Azt a folyót ezért Ketel társai tréfásan Ketelpa- takának nevezték él. Majd később Árpád vezér kegyesen ugyanennek a Ketelnek adományozta Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival egyetemben. De nemcsak ezt kapta Ketel, hanem jóval többet, mivel Árpád vezér egész Pannónia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia, Alaptolma várat épített, és azt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak a szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind- pedig a vezértől nyert népnek a kétharmadát. Hosszú idő múltán ugyancsak ezen a helyen temették el pogány módra magát Ketelt meg a fiát, Tolmát. Azt a földet is, amelyet most Ketelpatakának hívnak, az ő ivadéka Szár László fiának, András királynak az idejéig birtokolta. Azonban András király Ketel utódaitól cserébe megszerezte azt a helyet, mégpedig két ok miatt: először, mert a királyoknak alkalmas volt vadászat céljára, másodszor meg, mert szeretett azokon a tájakon lakni a felesége. Tudniillik ez, mivel az orosz vezér leánya volt, ott közelebb lehetett a szülőföldjéhez, azonkívül pedig félt a német császárjöttétől is, hogy majd Péter király vérének megbosszu- lása végett betör Magyarországba, amint majd lentebb beszélünk róla. 16. Tárcái hegye Ekkor Ond, Ketel meg Tárcái, miután az erdőn áthaladtak, a Bodrog folyó mellett lovagoltak; majd mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mögött hagyva, Tárcái, a serény vitéz ért fel elsőnek a hegyoromra. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve mostanáig Tárcái hegyének nevezték. A három úr a hegy csúcsáról, ameddig csak a szem ellát, körös-körül megszemlélte a földet: kimondhatatlanul meg is szerette azt, és mindjárt azon a helyen, pogány szokás szerint egy kövér lovat ölve le, nagy áldomást csapott. Tárcáit, aki merész ember volt, és megállta helyét a harcban, a társai most elbocsátották; s ő katonáival együtt visszatért Árpád vezérhez, hogy neki a föld alkalmas voltáról hírt adjon. Ez meg is történt. Ond és Ketel pedig tovább indultak Tárcái hegyéről, és gyors lovaglással harmadnap megtalálták Salán vezért Alpár várában, a Tisza mellett. Árpád nevében üdvözölték őt; majd udvarába való megérkezésük után másnap átnyújtották neki a magukkal hozott ajándékokat, s közölték vele Árpád vezér üzenetét. Salán vezér, mikor látta az ajándékokat, és meghallgatta a maga embereinek meg amazoknak is a követjelentését, szerfölött megörült. Árpád vezér küldötteit kegyesen fogadta és gazdagon megajándékozta, egyszersmind Árpád kívánságait szintén teljesítette. Tizednap pedig Ond és Ketel, midőn Salán vezértől megkapták az engedelmet, hazakészültek. Velük Salán vezér Árpád vezérnek különféle ajándékokon kívül nevetnivaló tréfaképpen küldött, még két korsót tele Duna vizével meg egy nyalábot Alpár homokjának a java füvéből. Azonfelül átengedte a Sajó folyóig terjedő földet lakosaival egyetemben. Erre Ond és Ketel hamarosan megjöttek Árpád vezérhez Salán vezér követeivel együtt; a küldött ajándékokat átnyújtották és értesítették, hogy a földet összes lakosaival együtt megkapta adományban Árpád vezér. Emiatt szertelen vígság támadt Árpád vezér udvarában, és három napon át nagy lakomát csaptak. Azután Árpád megerősítette a békét, és Salán vezér követeit gazdagon megajándékozva elbocsátotta, hogy téljenek haza a béke hírével. „ 17. Szerencse Árpád vezér és nemesei pedig nagy örömmel felkerekedtek Hung várából, s a Tárcái hegyén túl ütöttek tábort a Takta vize mellett elterülő mezőn, egészen a Szerencse hegyéig. Erről a hegyről látták, hogy milyen az a hely; mivel pedig nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a szerelemről Szerencsének hívják a helyet. Aztán Árpád vezér és összes főemberei egész cselédségükkel együtt dolgukat félbehagyták, és kunyhókat építve pihenőre tértek. Több napig maradtak ott, s ezalatt minden szomszédságukba eső helyet meghódítottak, mégpedig a Sajó folyóig és a sóvárig. Ugyanott a Takta mellett és az erdők alján Árpád vezér különböző helyeken sok földet adott lakosaival együtt Ednek meg Edö- ménnek; és ezek utódai Isten kegyelméből még most is érdemesek a földek birtoklására. A fent említett Tárcái pedig Árpád vezér kegyelméből annak a hegynek a lábánál kapott nagy földet, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik; egyszersmind ugyanazon a helyen földvárat emelt, iránt elkötelezett polgárait, hogy a „hetek” néven ismert önkormányzati képviselőcsoport május 27-én (csütörtökön) „puccskísérletet” hajtott végre a polgármesteri hivatalban. Kácsor István vezetésével Kiss Ferenc, Nagybányai József, Dömök József, Jenes Ferenc és Lesták Pál csütörtök reggel azzal a céllal hatoltak be a polgármesteri hivatalba, hogy — akár erőszakkal is — eltávolítsák a polgármestert, és átvegyék a hivatal vezetését. A hivatal dolgozóit felszólították, hogy a mai naptól a polgármester utasításait nem hajthatják végre. Kiss Ferenc és Dömök József „alpolgármesterként” tüntették fel magukat: előbbi a hivatal vezetőjének, az utóbbi pedig a községi élet irányítójának mondta magát. A képviselők akadályozták a jegyzőt feladatkörének ellátásában, terrorizálták a hivatal dolgozóit, az épület bejárati ajtajának záiját lecserélték. Hetedik társuk, Földi László a délutáni órákban csatlakozott hozzájuk. A „Béke-futáson” részt vevő idegen fiatalok, valamint a tápiószelei általános iskolások egy csoportja előtt köszöntőt mondott Dömök József, akit Nagybányai József „alpolgármesterként” mutatott be. A kora délutáni órákban a tápiószent- mártoni tanácskozásról visszatérő polgármestert az épület elhagyására szólították fel, annak ellenére, hogy néhány órával korábban a Köztársasági Megbízotti Hivatal törvényességi osztályának vezetője telefonon szólította fel a „heteket” a törvénytelenség azonnali megszüntetésére. Másnap (pénteken) a törvényességi osztály vezetője mindennemű tárgyalást visszautasított a „hetek” képviselőivel, viszont fogadta Majoros Tibor polgármestert és Rédei Ferenc alpolgármestert. Felhívta a figyelmüket, hogy amennyiben a „hetek” akciója folytatódik, kérjék a karhatalom közreműködését, valamint tegyék meg a szükséges büntető feljelentést. A Köztársasági Megbízotti Hivatal határozott fellépésének köszönhetően a polgármesteri hivatalban vissza- ált a rend! A büntető feljelentés megtörtént! Az önkormányzati hivatal vezetői változatlanok! Majoros Tibor polgármester Rédei Ferenc alpolgármester Tóth Julianna jegyző Tápiószele amely most a jelenben a Hí- mesudvar nevet viseli. 18. Borsod Mikor így gyökeret vertek, akkor az ottlakók intelmeire közös elhatározással kiküldték erős csapat élén Böngér fiát, Borsot a lengyelek földje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepűakadályokkal erősítse meg egészen a Tátra hegységig, s alkalmas helyen emeljen várat az ország őrizetére. Bors pedig, miután elbocsátották, jó szerencsével nekivágott a dolognak, és a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett; ezt az a nép Borsodnak hívta azért, mivel kicsiny volt. Bors még összeszedte túszul a lakosok fiait, és felállította a mezsgyéket a Tátra hegyein, aztán visz- szatért Árpád vezérhez. Visz- szatérte nagy örömöt keltett a vezér udvarában. A vezér pedig jeles cselekedetéért abban a várban ispánná tette, és egészen reá bízta, hogy annak a résznek viselje gondját. (Folytatjuk) Pest megye tiltakozása A kormány 1812—-1825 között nem hívott össze or- szággyűlést, rendeletekkel próbálta irányítani az országot Különösen 1823-ra vált feszültté Becs és Magyarország viszonya. Az udvar megkísérelte az adót felemelni és az újoncok létszámát növelni, mindez a megyéknél erős tiltakozást váltott ki. A kormány — a saját szempontjából érthető' módon — elhatározta az ellenállás letörését királyi biztosokat küldött az egyes megyékbe. Sok helyen azonban nem engedték be őket a megyeházára, csak katonai segítséggel tudták elfoglalni hivatalukat A törvénytelen intézkedésről Pest megye közgyűlése 1823. június 10-én tárgyalt. A rae- gyegyűlés határozott hangon tiltakozott: „Igen, félünk, hogy e dolognak igen gyászos következményei lehetnek, hacsak ezen eljárás, melyet csak a magyar közügy iránt ellenséges tanácsosok sugallhattak, meg nem szüntettetik és az okozott sérelem orvoslást nem nyer. Azért kérjük Felségedet, méltóztassék az egyes megyékre küldött biztosokat visszarendelni és országgyűlést hirdetni.” A vármegyék tiltakozásának politikai eredményén túl — az uralkodó végül összehívta a diétát — a magyar irodalom számára is nagy jelentősége volt. Az ifjú Vörösmarty az ellenállást Tolna megyében élte át, ahol ügyvédi gyakorlatát végezte az alispán mellett. Görbó'n kezdte írni 1823 májusában a Zalán futását. azt a művet, mely a nemzeti történelem példájával akarta ösztönözni a jelent a nagy feladatok elvégzésére. Eposza is hozzájárult a nemzeti önállóság védelme fontosságának felismeréséhez. Pogány György
