Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-10 / 133. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JÚNIUS 10., CSÜTÖRTÖK Kis magyar nyelvtan FUTÓ DEZSŐ Kőrös körül A rádió egyik reggel kétszer is megsértett hazafiúi — tájhaza- fiúi: vagyis lokálpatrióta — érzelmeimben. Közölte a közlekedési hírek bemondója, hogy „a koröstarcsai közúti hídon felújítási munkálatokat végeznek, s ezért félszélességben a hidat lezárták”. Majd ugyanezt a hírt egy másik hang is megismételte. S holnap bizonyára a gyerekek is azt fogják már mondani feleléskor az iskolában, hogy a Tisza bal oldali mellékfolyója Békés megyében a Hármas-Kőrös. Ez már nem is pusztán nyelvi kérdés, hanem közismereti, hazafiúi, általános műveltségbeli hiányosság jele. Úgy látszik, a bemondó hiányzott, mikor e folyó nevét tanították az iskolában: Fehér-Körös, Fekete-Körös, Sebes-Körös, Hármas-Körös. Szerinte bizonyára nem Körösfőn áll a művészi festett famennyezetű kálvinista templom, hanem Kőrösfőn, s nem Körösfői Krisch Aladár volt a századelő jeles (fal)festő- művésze, hanem Kőrösfői. Szomorú ez, de lehetséges, hogy a bemondó hamarosan ,javítja” hibáját, s Nagykőrös helyett — amelyet pedig valóban hosszú ő-vel kell ejteni, hiszen a kőrisfa nevét őrzi —, majd Nagykőrösi, mond legközelebb, a balatoni Kőröshegy helyett meg, ahol nyaranta hangversenyeket tartanak a műemléktemplomban, Kőröshegyet. Neki bizonyára mindegy, hogy örök vagy őrök, hogy karos vagy karós-e a bab, koros vagy kóros-e a hölgy. S talán még az is, hogy borsot vagy borsót tömek-e az orra alá, mint ő nekem. De vajon hogyan taníthatnám meg végre a helyes alakra az illetőket, hiszen borsódzik (vagy borso- zik? (a hátam, ha hallom szülőhelyem kedves folyójának nevét Kőrössé torzítva. S eszembe jut a nyelvi tréfa, szójáték: Odalenn a Körös-parton elveszett egy poros karton... Talán ezt kellene mondogatnia a bemondónak, hangosan magában: hiszen a pörös hosz- szú ő-vel elképzelhetetlen, s a rövid magánhangzós pörös majd figyelmezteti a helyes alakra: a Körös-partra. Adjuk meg a köteles tiszteletet a Körös előtagú földrajzi neveknek, s ha netán új lap indulna Békésben, lehetne a neve akár Körös-körül: — de a bemondó, a maga Kőrös-kö- rü/jével legfeljebb a Nagykőrösi Hírmondóhoz pályázhatna, ha ugyan elfogadnák, s nem küldenék vissza az általános iskola padjaiba, osztályismétlésre. Szilágyi Ferenc A formatervezők felelőssége A szép tárgy boldogít Évtizedekig nyugtalanító csend volt a hazai formatervezők háza tájékán. Ott, ahol a piacgazdaságnak még a létét is megkérdőjelezték, korántsem a design kérdések voltak a legfontosabbak. S miközben a nagyközönség a design fogalmát azonosította az elérhetetlen jelzővel, a szakma forrongott. Értelmetlen vitát folytatott arról; művészet-e az ipari formatervezés avagy csupán az ipari tervezés része? Manapság sokkal inkább Szophoklész szavait idézhetnénk: „akinek jó, ami nem szép / tűzhelyemnél nincs helye”. Szerte a világon előtérbe kerülnek a formatervezők. Hazánkban a hazai termékek védelme is a szép tárgyak tervezőiért kiáltanak. Az élet minden területén — úgy a vállalkozónál mint az iparban, a művészetek területén — átértékelődik a designer szerepe. Éppen a legkritikusabb időkben — június 16—18. Hotel AGRO — hívják találkozóra az érdekelteket. Az OMFB Ipari Formatervezési és Ergonómiai Tanácsa immár harmadszor rendezi meg a formatervezési konferenciáját. A témák között szerepel többek között: az ipari forma- tervezés stratégiája, az oktatás megújítása, sikeres designerek bemutatása, a globalizáció, az információs (kommunikációs) forradalom, életmódváltozások kihívása a designereknél, piaci verseny, minőségjavítás. Avagy: hogyan segíti a design a vállalkozásokat érő stratégiai fenyegetések kivédését. Érdekes kiállítások kísérik az eseményt: az Iparművészeti Múzeumban, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban, a Tölgyfa Galériában, a Kiscelli Múzeumban, a Műegyetemen, a Budapest Galériában. E. K. Nemzetiségi est Perbálon Másodszor rendeztek német nemzetiségi estet Perbálon. A helyi általános iskola szervezésében 140 tanuló lépett fel forgószínpadszerűen. A kultúrház érdeklődő szülőkkel és nagyszülőkkel telt meg, akik lelkes tapssal jutalmazták a szereplők produkcióit. A műsort Bors Andrea német—magyarének szakos tanárnő vezette, s vezényelte az énekkart, akik német dalcsokrot adtak elő. A szereplők szép kiejtéssel, kellő muzikalitással adták elő műsorszámaikat. Az iskola gazdag német nyelvű könyvanyagát egyébként egész évben nagy érdeklődéssel forgatták diákok és szülők egyaránt. A sikereken felbuzdulva az iskola vezetősége elhatározta, hogy jövőre is megtartják a kulturális seregszemlét, hagyománnyá fejlesztve Perbálon a nemzetiségi esteket. Minden olyan, mintha ezüst volna. Szabó Pál emlékére • • Szabó Páléknál 1936-ban. Szabó Pál mellett középen Futó Dezső, mellette Barsi Dénes ül. 1932 nyarát írtuk. Talán június volt. Az is lehet, hogy július? 16 éves fiúcska voltam. Ma már arra sem emlékszem, hogy pontosan hol kellett le- szállnom az autóbuszról, Bi- harugráról 9 km-re, mert oda igyekeztem Szabó Pálhoz. Első látogatóba. Már este 8 óra elmúlt. Besötétedett és lassan beborították az égboltot a fénylő, ragyogó, szikrázó csillagok. A hold is sütött és „Minden olyan, mintha ezüst volna” — Az 1935-ös évekből egy Szabó Pál novella címe. Aki még nem gyalogolt Biharban nyáron, holdfény és csillaggal borított ég alatt, az nem tudhatja, hogy egy ilyen és száz és százezer csillaggal tele eget, tájat nem lehet elfelejteni. Ekkor nő az ember szíve a tájhoz, ekkor válik igazán magyarrá és ilyenkor fogadja meg az ember: ez a föld az enyém, ez a haza az enyém. Itt minden az enyém — minden olyan, mintha ezüst volna... Minden olyan és mégsem olyan, mintha ezüst volna, de nem ezüst, hanem a föld esti lehellete, a virágok illata, a fák levelének esti sóhajtása, a madarak füty- tye, csicsergése. A szél fuvallata a nádasok zizzenése, mindez egyben és külön csonka Bihar megye, ahol én is születtem, ahol nekem illatoznak az akácok, nekem kakatolt a fácánkakas. Ami itt él és mozog, ami itt eleven és holt. Enyém a temető, a napfény, a levegő, a szellő, a vihar. Itt az enyém a nagy mindenség. Enyém és Szabó Pálé, a bihari parasztíróé,, akihez most megyek ismerkedni és ünnepelni „magunkat”, hogy Biharban születtünk. Itt élünk akkor is, ha elvisz bennünket a sors és nem a falunk harangja szólít el — ha el kell mennünk... — „Aki nem szereti azt a helyet, földet, tájat, ahol született — mondom neked, rongy ember”. Ezt Szabó Pál mondta. Ahogy gyalogoltam az ug- rai országúton, valami furcsa hang kísértett. És csak Szabó Pál kiskapujában jöttem rá, hogy millió béka hangja. Igen, Szabó Pál írt az ugrai halastóról is, a békákról is. írt már a tóparti nádról, a tóparti fűről, fűzről. írt a halakról, a vadkacsákról, írt ő már mindenről ami él, mozog a tájon... (És hogy én erre előbb nem jöttem rá? Még szégyelltem is magam.) A házhoz épített üvegveranda, ahol az író dolgozik, petróleumlámpa ég és amikor itt vagyok, mindig itt alszom. Köszöntem. Fogadták. Etus- ka néni mosolygós jóestéttel és Szabó Pál: — Szervusz ecsém, már arra is gondoltunk, hogy lekéstél. A háziak már mind talpon voltak, mikor én még csak ébredezni kezdtem. Szabó Pálnak fia és leánya is volt. Gimnazisták Szeghalmon. És ott élt köztük Szabó Pál édesanyja is. Övé volt a nagy kert, az Etus nénié is és keveset bele- kapirgált Bözse jányuk is. Reggeli után aztán jött a nagy vallatás. Ki fia, borja vagyok? Elmondtam, s majd én kérdeztem. Eleinte bátortalanul, de aztán kinyílt a csipám. Már akkor olvastam az író első könyvét (EMBEREK), s a következőt indigós példányban (BÉKALENCSE). — Hogy jutott el az írásig? — kérdeztem. — Csak úgy, ahogy a bimbóból virág lesz... Nem könyvet írtam én először, hanem újságcikkeket. Olvashatsz is, majd odaadom az újságokat. Főleg a vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre lapjában, lapjaiban. — Halottál te valamit Bandi bácsiról? Itt majd hallasz, itt majd olvashatsz róla. Sok Szabó Pál cikket olvastam Zsilinszky lapjaiban (Előőrs, Szabadság). Véget nem értek a beszélgetések. S magamban azon is csodálkoztam, hogy egy író, egy felnőtt ember, bőven szán időt, egy még gyerekemberrel, ilyen hosszú beszélgetésre. Nem vitás, csak nőtt az öntudatom... A kertben volt egy csodálatos diófa (ma is megvan). Estefelé kifeküdtünk alája és folyt a beszélgetés vég nélkül... Szabó Pál nyert meg engem Bajcsy Zsilinszky Endre örök hívének és a Független Kisgazdapárt katonájának is. Rajta keresztül nőttem bele a Kisgazdapártba. Tőle tudtam meg, hogy a békési Kisgazda- párt megalapítása előtt Bihar megyében Bihari Nagy Lajos — tanító, majd újságíró — már szervezték az ellenzéki pártot, amelyből Kisgazdapárt lett, illetve ahhoz csatlakoztak. Nehéz évek jártak a harmincas évek derekán, elsősorban a parasztságra. A 20-as évek végén, a 30-as évek elején Kőrösladány, Vésztő környékén már szervezték a Kaszáskeresztes Pártot is. (Sok nyomorult szegény embert ítéltek börtönre is.) Szabó Pál _ rendíthetetlenül írta regényeit és az elsőkből angol és horváth nyelvre kettőt is lefordítottak. Szabó Pál országosan ismert író lett. Minden évben megjelentem náluk, akkor is, mikor rövid ideig Pesten laktak, majd újra visszaköltöztek Biharug- rára. Mindketten hittünk abban, hogy a szovjet győzelem szabadságot, földreformot, s olyan szocializmust teremt, mely különb életet biztosít mindenkinek. Naivak voltunk és mennyire tévedtünk! 10 éves írói jubileumát vagy 300-an ünnepítük Budapesten. Ez alatt a 10 év alatt nagy utat tett meg az író. Nemcsak kitűnő könyveket írt, járta az országot, politizált, folyóiratot szerkesztett a — KELET NÉPE-t (Sinka Istvánnal az ugyancsak parasztköltővel és Barsi Dénes komádi tanyai tanítóval), de 1939-ben Makón egy rozoga dereglyén a Maroson vagy 30-an megalakították a "NEMZETI PARASZTPÁRTOT. Még ebben az évben Farkas Ferenc segítségével lapot alapít és szerkeszt és ez lesz a Nemzeti Parasztpárt lapja (Hetilap). Közben megcsömörlik mind a politikától, mind agyonhajszolt életétől, érezve, hogy amit csinál, derékba töri írói pályáját. Volt ereje hátat- fordítani Budapestnek. Falujában megújul, és megírja legnagyobb sikert elért regény-trilógiáját: LAKODALOM-KERESZTELŐ-BÖLCSŐ. A szovjet megszállás alatt kitűnő film is készült ebből az írásából. • — Biharugra háromszor cserélt gazdát, Szabó Pál volt orosz fogságban is, ha nehezen is, kibírta. De amikor a Nemzeti Parasztpárt hivatalos lapja a SZABAD SZÓ lett és annak főszerkesztőszékébe egy csúnya író-varangy ült, ismét Biharugrára menekült. Később, mikor egészsége helyreállt, ismét visszajött Budapestre, újra csatasorba állt. De szégyellte azzal együtt, hogy a pártba is belépett. Két tagsági igazolvánnyal rendelkezett. (Nem ő volt az egyetlen.) 1944 és a börtönből való szabadulása után, már alig találkoztunk. Én azonban meg- éreztem, hogy Szabó Pál piros tagsági könyvvel sem lett kommunista. A barátság azonban az elmúlt 60 év alatt nem lett a régi. Valahogy mégis 78 évem súlyával, ha átnézeK a napnyugtába, egy keresztespók maga szőtt hálóján, valahogy úgy érzem, mintha MINDEN OLYAN, MINTHA EZÜST VOLNA...
