Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-08 / 131. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚNIUS 8., KEDD J3 A Vízművek behajthatatlan követelései Sokszor halljuk a fentieket, mint az átlagos életszínvonal mérésének egyik lehetséges eszközét. Merthogy szegény a nép, nem tud fizetni! — hirdetik. Alighanem most is agymosásról és csúsztatásról van szó. Ha az ügylet mechanizmusát csak valamelyest ismeijük, akkor is a következőket elmondhatjuk: A vízfogyasztókat körülbelül 5 kategórába sorolhatjuk: 1. állami szektor, 2. állami szektor, privatizált = új gazdálkodó szervezetek (kft., bt. stb.), 3. állami bérlakás (költség- viselő elsődlegesen az önkormányzat), 4. magánházak, 5. elidegenített (megvásárolt bérlakások). Ismereteim szerint a Vízműveknek az 1—3. ponttal különösebb gondja nem lehet, ott egyszerűen leemeli a cégek egyszámlájáról a pént. (Persze ha van rajta!) A 4. pont esetében tartós nem fizetés szóba sem jöhet, mert egyrészt ez a réteg megfelelő erkölcsi tartással rendelkezik, másrészt valamiféle félelme csak van a szolgáltatás esetleges megvonása miatt. (Bár a hírközlő szervek gyorsan és többször tudomásunkra hozták már, hogy vízmegvonás szóba sem jöhet, mert a víz alapvető szükségletünk. Inkább ne fizessünk — sugallják —, minél rosszabb, annál jobb!) Az 5. pont esete még a napnál is világosabb, és rendezettebb. A társasházi közös költségeket minden tulajdonosnak fizetnie kell (és hiszem, hogy ezt kevesen tagadják meg), így a Vízműveknek (Díjbeszedő Vállalaton keresztül) nem lehet más gondja, mint hogy lehívja az összegeket a megadott számú OTP-számláról. Ja, hogy ezt a gyakorlatot nem követi a díjbeszedő? — sajnáljuk. Attól az a pénz még ott van, és rendelkezésre áll. így gondolja az ügylet menetét az egyszerű, de gondolkodó állampolgár. Jó lenne tehát pontosan megnevezni az adósok körét, mert a becsületes állampolgárok nem szívesen viselik el a hamis és félreérthető hírközléseket. Kíváncsian várjuk a Vízművek válaszát! Vedres Józsefné Budapest Lejáratják hazánkat A szombathelyi székhelyű Ise- um Tours utazási iroda olcsó burgenlandi utat ajánlott. Igénybe vettem a lehetőséget. A magyar idegenvezető Szombathelyen csatlakozott a csoporthoz. Alig értünk át osztrák területre, az idegenvezető elkezdte összehasonlítani Ausztriát és Magyarországot. Eközben Magyarországot csak leszólta. Ezen nem is lepődtem meg, hiszen a televízióban, a rádióban és a sajtóban sokszor hangzik el rossz vélemény a magyarokról. De amikor Varga úr, a mi magyar idegenvezetőnk azt mondta, hogy meggyőződése szerint Magyarország soha az életben nem éri utol Ausztriát, nagyon meglepődtem. Ez ugyanis már nem idegenvezetés volt, hanem politikai megnyilatkozás. Kénytelen voltam szólni neki: Ha 1955-ben tőlünk is kivonultak volna az oroszok, nem volna 'ekkora a különbség. Nagyon sajnálom, hogy már az idegenvezetők is lejáratják hazánkat. Remélem, többségük mégsem ezt teszi. Galántai Béla Budapest S Uj zöld párt alakult? Szombaton pártot alapítottunk. Vagy legalábbis azt szerettünk volna. Reggel szinte megtelt a Kertészeti Egyetem Gl-es előadóterme. Több mint hatvanan jöttünk össze. Igaz, sokan nem jöttek el, pedig eredetileg megígérték. Volt, aki nem azért jött, mint a többi. Hosszas vita kezdődött az alapítás szükségességéről, majd az alapítólevélről. A párt nevének eldöntését későbbre halasztották. Végül a vita közepén hírnök jött, döntsük már el a nevünket, mert a sajtó is leginkább az után érdeklődik. 19:12 arányban a Zöld Alternatíva győzött a Magyarországi Zöldek Szövetségével szemben, így a bejegyzésnél az utóbbi kerülne második helyre! Úgy tűnik, a HISTÓRIA Béla király jegyzője (Anonymus) A magyarok cselekedeteiről V. (Gesta Hungarorum) Béke a vezér és az oroszok között Álmos vezér és vitézei pedig a győzelem után elfoglalták az oroszok földjeit, és javaikat elszedve a második héten Kijev városát fogták ostrom alá. Mikor aztán a hágcsókat kezdték odatámasztani a falhoz, a kun és orosz vezérek a szcítiaiak merészségének láttára nagyon megrémültek. S amikor belátták, hogy rtem bírnak nekik ellenállni, akkor a kijevi vezér és az oroszok más vezérei, nemkülönben az ott levő kunokéi is, követeket küldtek, s kérték Álmos vezért meg főembereit, hogy kössenek velük békét. Mikor pedig a követek Álmos vezérhez jöttek, és kérték őt, hogy uraikat ne űzzék el székeikből, akkor Álmos vezér övéivel tanácsot tartván, úgy küldötte vissza az oroszok követeit, hogy vezéreik és előkelőik fiaikat túszul adják, évi adóul tízezer márkát fizessenek, ezenfelül pedig élelmiszert, ruhát és más szükségeset. Az orosz vezérek ugyan nem önkéntesen, de mégis mindezt megadták Álmos vezérnek. Azonban kérték Álmos vezért, hogy Halics földjét elhagyva, a Havaserdőn túl nyugat felé, Pannónia földjére vonuljanak, amely előbb Attila király földje volt. És dicsérték nekik Pannónia földjét, hogy milyen szerfölött jó. Mondták ugyanis, hogy ott nagyon nevezetes forrásvizek ömlenek össze: a Duna, a Tisza és pompás halakban bővelkedő egyéb nevezetes források. Azt a földet — mondták — szlovének, bolgárok, blachok és a rómaiak pásztorai lakják. Ugyanis Attila király halála után a rómaiak Pannónia földjét legelőknek hívták azért, mivel a nyájaik Pannónia földjén legeltek. És joggal mondhatták Pannónia földjéről, hogy az a rómaiak legelője, hiszen éppen most is a rómaiak legelnek Magyarország javaiból. De már elég is ebből! A kunok hét vezére Álmos vezér meg főemberei tanácsot tartván, az oroszok vezéreinek kérelmét teljesítették, s békét kötöttek velük. Akkor az orosz vezérek, tudniillik a kijevi és szuszdali, hogy székeikből el ne űzzék őket, fiaikat túszul adták Álmos vezérnek, és velük együtt tízezer márkát küldöttek, meg ezer lovat orosz módra díszített nyereggel és fékkel, továbbá száz kun fiút, valamint negyven teherhordó tevét, töméntelen hölgymenyét- és mókusprémet, végül sok más ajándékot, csak úgy számlálatlanul. Akkor a fent nevezett kun vezérek, tudniillik Ed, Edömén, Et, Bors apja Böngér, Örsúr apja Ocsád, Vajta, kitől a Baracska nemzetség származik, Alaptolma apja Ketel, midőn látták Álmos vezér kegyességét, amelyet az oroszok irányában tanúsított, lába elé borulva önként meghódoltak Álmos vezérnek ezekkel a szavakkal: „A mai naptól fogva legvégső nemzedékünkig urunkká és parancsolónkká választunk, és ahová a szerencséd visz, mindenüvé veled megyünk.” És amit szóval mondottak Álmos vezérnek, azt pogány módra hitet téve, esküvel is megerősítették. Nekik Álmos vezér és főemberei ugyanily módon hittel meg esküvel kötelezték le magukat. Akkor ez a hét kun vezér feleségestül, gyermekestül, meg ezenkívül is nagy sokasággal kész volt Pannóniába jönni. Hasonlóképpen az oroszok közül szintén sokan Álmos vezérhez csatlakoztak, vele együtt Pannóniába jöttek, és maradékuk különböző helyeken egészen a mai napig Magyarországon lakik. Ladomér és Halics városok Akkor Álmos vezér és a többi fejedelmi személy, akit hét- magyarnak mondanak, továbbá a kun vezérek rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben kivonultak KijevboL s a kijevi oroszok kalauzolása mellett Ladomér városához értek. A ladoméri vezér és főemberei pedig különféle drága ajándékokkal az ország határáig elébe mentek Álmos vezérnek, és Ladomér városát önként megnyitották neki. S Álmos vezér minden hozzátartozójával három hétig maradt ott. A harmadik héten pedig a ladoméri vezér a maga két fiát főjobbágyai valamennyi fiával együtt kezesül adta Álmos vezérnek. Azonfelül kétezer márka ezüstöt és száz márka színaranyat számtalan prémmel és köntössel, továbbá háromszáz paripát felnyergelve és fékkel felszerelve, huszonöt tevét és ezer ökröt, hogy a málhájukat vigye, végül számtalan más ajándékot adott a vezérnek és főembereinek egyaránt. A negyedik héten Álmos vezér övéivel együtt Halicsbá jött, s ott pihenőhelyet választott magának és övéinek. Midőn ezt Halics vezére meghallotta, minden hozzátartozójával mezítláb elébe ment Álmos vezérnek, és különféle ajándékokat nyújtott át Álmos vezér használatára; majd Halics városának a kapuját megnyitván, mint a saját urát, úgy látta vendégül, egyetlen fiát az ország főembereinek a fiaival együtt túszul adta, azonfelül tíz kitűnő arab paripát meg háromszáz más lovat nyergestül, fékestül, továbbá háromezer márka ezüstöt meg kétszáz márka aranyat és gyönyörűséges ruhákat ajándékozott a vezérnek, sőt minden katonájának is. Mikor aztán Álmos vezér egy hónapja tartott pihenőt Halicsban, akkor Halics vezére és többi társai, akiknek a fiai kezességben voltak, azzal a kérelemmel folyamodtak Álmos vezérhez és nemeseihez, hogy a Havason túl nyugat felé, Pannónia földjére szánjanak le. Ugyanis azt mondták nekik, hogy az a föld szerfölött jó," és rajta igen nevezetes források ömlenek egybe, melyeknek — amint fentebb említettük — a neve: Duna, Tisza, Vág, Maros, Körös, Temes és több más; hozzá még — mondták —- ez a föld előbb Attila kilegtöbben a lábukkal szavaztak! Később a létszám tovább csökkent. Az új pártba alig harmincán léptek be, többen úgy, hogy a nevüket nem írták rá a belépési nyilatkozatra sajátkezűig! így került sor a vezetők és a bizottságok megválasztására, ahol részben Csuja László döntötte el azt, hogy kire szavazhatunk. Végül a két társelnök Schmuck Erzsébet és Droppa György lett. A hét elnökségi tagra részben távollétükben szavaztak, és nem biztos, hogy a távollevők a történtek alapján is nyugodt lelkiismerettel vállalták volna megválasztásukat! A névsor a következő: jelenlevők: Márcis M., M. Kiss Ida, Foltányi Zsuzsa, Enyingi Tibor; távollétükben: Kiss Károly, Koltai Ottó és Rózsa Pál. Etikaibizottság-vezető- vé választódott Toldy Zoltán két tag és egy póttag mellett, és öt fő az ellenőrző bizottságba lett megválasztva. Mindez történt június ötödikén, a földi élet megmentésének nevében, a környezetvédelem világnapján. Nekem az utóbbi, a bioszféra fennmaradása fontos, így visszakértem kitöltetlenül aláírt belépési nyilatkozatomat... Kiss E. Csaba Budapest, Terézváros Hibás hírek Mint a Pest Megyei Hírlap hű olvasója — aki az újságot betűről betűre átolvasom — nem mehetek el szó nélkül a hibák mellett sem. Már többször észrevettem, hogy mintha nem volna a szerkesztőségben senki, aki a lapot a sajtóhibák szempontjából átolvassa. Mellékelem például azt a május 24-ei cikket, amely szerint Szendrei László, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára történelmi áttekintést nyújtott az 1994-es péceli harcok politikai és stratégiai jelentőségéről... Vagy egy más példa: As- bóth Sándor — született 1811-ben, s meghalt 1868-ban — a lap szerint mégis 1966-ban nevezték ki argentínai és paraguayi követté. Ez a hibás hír május 27-én jelent meg. Nemeskéri Mihály Piliscsaba A lapunkban előforduló értelemzavaró hibákért olvasóink elnézését kérjük. A Szerkesztő rály földje volt, Az ő halála után a római fejedelmek foglalták el Pannónia földjét egészen a Dunáig, és ott telepítették le a pásztoraikat. Ázt a földet pedig, amely a Duna— Tisza közén terült el, Nagy Kán, Bulgária vezére, Salán vezér őse foglalta el az oroszok és lengyelek határáig, s lakosokul szlovéneket meg bolgárokat tett oda. Azt a földet továbbá, amely a Tisza és az Erdély felé elterülő Igyfon erdő közé esik, a Maros folyótól a Szamos folyóig Marót vezér foglalta el, kinek az unokáját a magyarok Mén- Marótnak mondták, mégpedig azért, mert több asszonya volt; ezt a földet az a népség lakta, amelyet kozámak mondanak. Azt a földet végül, amely a Maros folyótól egészen Orsóvá váráig terül el, egy bizonyos Gálád nevű vezér, aki Bodony várából jött, foglalta el a kunok segítségével. Az ő ivadékából született Ajtony, akit aztán jóval később, Szent István király idejében, Doboka fia Csanád, a király unoka-fitestvére Maros melletti várában megölt, mivelhogy az említett királynak minden dologban ellene szegült. Csanádnak az említett király a jó szolgálatért feleséget adott, és neki adományozta Ajtony várát összes tartozékaival egyetemben, amint hát szokásuk a jó uraknak híveiket megajándékozni. Ennek a várnak most is Csanád a neve. De elég ebből (Folytatjuk) Érd a török időkben Evlia Cselebi török utazó feljegyzéseit a múlt században fedezték fel. A mintegy 10 kötetes emlékiratból 1904-ben és 1908-ban Karácson Imre közreadta a magyarországi vonatkozású részeket. Evlia Cselebi 1660—1666 között bejárta az egész hódoltsági területet Adatait a magyar történettudomány nem fogadja el feltétel nélkül, a keleti utazókra, történetírókra jellemző mesés elemek az ő írásait is jellemzik. De ha a politikai események előadásánál kritikával kell használni Evlia Cselebit, könyve páratlan kútfő a mindennapok életének megismeréséhez. Jó megfigyelőként feljegyzett számos apróságot, szokást, amit máshol nem lehet megtalálni. Magyarellenességgel sem lehet vádolni, a végvári vitézekről pL így írt: ózonban a vár őrzésében, a katonaság fegyelmezésében, harcra buzdításában, a csata megkezdésére való lelkesítésben mi azoknál hátrább vagyunk. Ebben a tekintetben ők igazán páratlanok." Evlia Cselebi 1663 júniusában indult Belgrádról Budára. A magyar királyok egykori székhelyét külön fejezetben ismertette, de megemlékezett Pest megye több helységéről is. Kuvin (Csepel) szigetén hét „virágzó falu, néhány százezer marha van’,’ szerinte a török hadaknak várral kellene megerősíteni. Érd — a török időkben llamzabég — katonai erőd volt, melynek „Parancsnoka, háromszáz katonája van. A várban húsz deszka tetejű ház és egy dsámi van.” Evlia Cselebi innen érkezett Budára. Mikor megpillantotta a vár falait, átmélkodva jegyezte fel: „Harmincöt évi utazásom alatt ilyen magas várat még nem láttam.” Pogány György