Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

MEGYEI HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JUNIUS 1., KEDD Székelyföldi körutazás A román Külügyminisztérium meghívására többnapos kör­utat tett a bukaresti diplomá­ciai testület Erdélyben: Bras­sóban, Kovásznán, Sepsiszent- györgyön, Csíkszeredán, Ma­rosvásárhelyen és több más városban fordultak meg a hét­végébe nyúló országjáráson, amelyre részben elkísérte őket Melescanu — külügyminiszter is. A vendégek a prefektusok­kal és a helyi választott — az út székelyföldi állomásain mindenütt magyar —- vezetők­kel találkoztak. A politikai pártok képviselőivel nem szer­veztek külön megbeszélést. A Romániai Magyar Szó helyszíni tudósítása szerint az RMDSZ-listákon megválasz­tott Kovászna mégyei és sepsi­szentgyörgyi tanácselnök az utolsó pillanatban kapott érte­sítést és meghívást, ugyanak­kor az RMDSZ választottal ál­tal bojkottált Casunean prefek­tus azt közölte a diplomaták­kal, hogy a városi és megyei tanácsok segítsége nélkül nem tudta volna megszervezni a fo­gadást. Melescanu külügyminiszter a Kovásznán rendezett vacso­rán őszinte érdeklődéssel tuda­kozódott a székelység élete, hagyományai iránt. Sepsi- szentgyörgyön üdvözölte, hogy a két székely megye be­lépett az európai régiók nem­zetközi szervezetébe és hozzá­fűzte, hogy a többi román me­gyének is ott lenne a helye. Felavatták a békesség emlékművét Érden / Erezzük a magunkénak Elhelyezik az el nem múló gyász virágait Pünkösd vasárnapján, az érdi temetőben avat­ta fel — számos érdeklődő jelenlétében — Katona Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal ál­lamtitkára Eőry Emil szobrászművész kegye­leti emlékművét. — Ez a monumentális alko­tás a két világháborúban elesetteknek állít em­léket, de ezen a helyen gyertyát gyújthatunk azokért is, akik máshol, idegen földben, isme­retlen sírban nyugszanak — mondta Harmat Béla polgármester. A polgármester köszöntő szavai után Kato­na Tamás beszélt a két világháború szörnyűsé­geiről, ennek következményeiről: a rengeteg hadiárváfól és hadiözvegyről, akiket a szorga­Hancsovszki János felvétele lom és a remény —- hogy hozzátartozójuk el­vesztése nem volt hiábavaló — állított talpra. — Ez a lángot ábrázoló emlékmű is ezt a reményt szimbolizálja — mondta Katona Ta­más. — A körülötte lévő — a lángra mutató — négy emlékjel (a római katolikus, a refor­mátus, az evangélikus és a zsidó vallás szim­bólumai) pedig az emberek összefogását a bé­kéért. Célunk olyan országot létrehozni, amelyben hasonló emlékművekre a jövőben nem lesz szükség. Ez a huszadik század em­lékműve, érezze mindenki a magáénak — mondta. (Folytatás az 5. oldalon) Abony újra város A település visszakapta városi rangját. Nem ajándékként. Önök munkájukkal, lokálpatri­otizmusukkal szolgáltak rá ar­ra, hogy a belügyminiszter elő­terjesztésére, a köztársasági el­nök — történelme során má­sodízben — Abonynak városi címet adjon — mondta egye­bek mellett avató beszédében Verebélyi Imre, a Belügymi­nisztérium közigazgatási ál­lamtitkára. Szombaton a tele­pülés főterén megtartott jeles eseményen többek között részt vett Schamula György közlekedési, hírközlési és víz­ügyi miniszter, Skultéty Sán­dor címzetes államtitkár, köz- társasági megbízott, Inczédy János, Pest Megye közgyűlé­sének elnöke. Az államtitkár a továbbiak­ban méltatta, hogy Abony megőrizte természeti értékeit, s nem rombolta le betonkolosz- szusokkal. Az elmúlt időszak­ban gáz-, ivóvíz- és szennyvíz­csatorna-hálózat készült, utak épültek. Mindez jó példa arra, hogy ha Magyarországon há­rom erő — a lakosság, az ön- kormányzat és az állam — ösz- szefog, nem győzedelmesked­het a kishitűség. Schamula György e szavak­kal köszöntötte a népes ünnep­lő sereget: Engedjék meg, hogy átadjam a Magyar Köz­társaság kormánya és Antall József miniszterelnök köszön­tését. S az 6 nevében kívánjak a városnak boldogulást, fejlő­dést, gazdagodást — elsősor­ban a polgárain keresztül. Is­ten áldja meg Ahonyt és polgá­rait! Ezután Skultéty Sándor — akinek ősei is itt éltek —, a város szülötte szólt arról, hogy a település népe meg­szolgált az újra visszakapott rangért. Szorgalmas, becsüle­tes munkájukkal kiemelkedő eredményeket értek el — az oktatásban, mezőgazdaság­ban, s a fejlődő iparban — az itt élő emberek. A címze­tes államtitkár egy festményt ajándékozott az önkormány­zatnak. (Folytatás az 5. oldalon) Magyar cégek Bukarestben Nicolae Vacaroiu román mi­niszterelnök nyitotta meg teg­nap a TIBCO—93-at — a fo­gyasztási cikkek bukaresti nemzetközi vásárát —, ame­lyen önálló pavilonnal vannak jelen a magyar kiállítók is. A román kormányfő látogatást tett a magyar pavilonban is, ahol Rudas Ernő nagykövet és Kónya László kereskedelmi tanácsos fogadta. Mintegy húsz magyar kiállí­tó szerepel a vasárnapig tartó bukaresti nemzetközi vásáron a Hungexpo Rt. szervezésé­ben. A kiállító cégek az élel­miszeripartól a kozmetikai iparágakig, a mezőgazdasági, a textilipari cikkektől a luxus­termékekig és a számítástech­nikáig összesen 350 négyzet- méteres területen képviselte­tik magukat. A bemutatón részt vesznek a román piacon már jól ismert magyar cégek, többek között a Videoton Rt., a Chemo Cao­la, valamint olyan, a közel­múltban alakult cégek, mint a Jacobs-Suchard Kft., a Sancel- la Hungary Kft. és a Syba- Flax Kft. A kiállítók között szerepel a budapesti Rekord magánáruház is. A felvonuláskor a legtöbb tapsot a majorettek kapták Egyszerű ez Most már csak a következő kormány lehet valóban a gaz­dasági fordulat kormánya — hallhattuk a legnagyobb el­lenzéki párt hét végi küldöttgyűlésén, s ez — nyilván úgy gondolják — az övék lesz. Olyan találkozón hangzott ez el, melynek időzítése a lehető legszerencsésebben sikerült. Az ukrán—magyar vita kapcsán felbolydult a parlament, a pótköltségvetés tervezett kilátásba helyezése újabb fe­szültségeket hordoz, -s emellett itt a koalíció ismert válsá­ga — ebben a zavaros helyzetben könnyű a kibicek dolga. Nem is maradtak el a bírálatok. Már-már rutinszerű ko­reográfia szerint ecsetelték, mennyire szörnyű hazánkban minden, amióta ez a kormány hatalmon van. Nem csodál­kozom, hogy Lambsdorff úrra meggyőzőén hatottak a kise­lőadások, netán egy holdlakó is elhinné a „szörnyűséges kormány — egyedül üdvözítő ellenzék” romantikába illő jellemzését. Mi azonban itt élünk, sokadszor halljuk mind­ezeket. Azt sem felejtjük el, hogy az elmúlt években külön­bözőegyenleteket sulykoltak belénk. Az elnök egyenlő a de­mokráciával, az idegen a széppel, a tv-elnök a sajtószabad­sággal, a szürkeállomány a szakértelemmel. Most, megany- nyi szakmai remeklés után az erkölcs is szóba került. A sza­baddemokraták harcot indítanak a korrupció és az adócsa­lás ellen. Örvendetes hír, s a roppant nehéz vállalkozás si­kerében csak reménykedhetünk. Talán ez megszünteti az eddig meglehetősen- szelektív gyakorlatot, miszerint a kor­mány ügyei — alapítványok, ingatlanok, privatizáció — mind-mind ködös és tisztázatlan ügyletek, szemben példá­ul az ellenzék vezette főváros makulátlan kormányzásával. Ha csak ennyi sikerülne, máris könnyebb lenne a kor­mánynak. Legalábbis a következőnek. Székely Adám Debreczeniek is artanak A tét a demokrácia Beszélgetés Kónya Imrével Für Lajos ügyvezető alelnök lemondását követőén különö­sen felgyorsultak az események a Magyar Demokrata Fó­rum házatáján. Az ország közvéleménye és a külföld fe­szülten figyel, hiszen nem csupán a vezető kormánypárt sorsáról van szó. A magyar demokrácia jövőjét, az ország stabilitását is veszélyeztetheti egy esetleges kormányvál­ság. A kialakult helyzetről beszélgettünk Kónya Imrével, az MDF frakcióvezetőjével. — Lát-e most esélyt arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum rendezi sorait, és egy­séges párt benyomását keltve vesz részt a jövő évi választá­sokon? — Ebben a kérdésben két válasz is van, amit a magam részéről elfogadok és megerő­sítek. Az egyik az, hogy 1994-ben lesznek a választá­sok, a másik az, hogy egysé­ges pártként veszünk részt azokon. Az egységet termé­szetesen nem a választáso­kig, hanem jóval korábban, a közeledő nyári parlamenti szünetig helyre kell állítani. Csakis így, egy megújult, egységes arculatú Magyar De­mokrata Fórummal kezdhet­jük el a választási kampány őszi időszakát. A választáso­kat megelőző hónapokban nemcsak a kampányra kell fi­gyelnünk, hanem az ország működtetéséből, az átalakítás­ból adódó feladatokra is. Egy ellenzéki párt persze megte­heti, hogy csak a választási kampányra koncentrál, mi­ként azt már teszik is, hiszen van olyan, amelyik alig van jelen az Országgyűlésben, pe­dig még szó sincs a kampány finiséről. Ezt egy kormányzó­párt nem teheti meg. A kor­mányzással együttjáró felelős­ség arra kötelez minket, hogy minden választási szempont­tól függetlenül az ország hosz- szú távú érdekeit tartsuk szem előtt, és tegyük a dol­gunkat az utolsó percig. — Ha mégis bekövetkez­ne egy kormányválság, va­jon melyik politikai irányzat­nak vagy irányzatoknak ked­vezne leginkább ez a helyzet? — Ma Magyarországon egy kormányválság előreho­zott választásokat jelentene. Más országokban megfigyel­hető, hogy a kormányváltozá­sok miatt nem borul fel a né­gyéves ciklus, és nem tarta­nak rendkívüli választásokat, de nálunk pillanatnyilag nincs olyan reális politikai erő, amelyik át tudná venni a kormánykoalíciótól a kor­mányzást. És nem hiszem, hogy akadna Antall Józsefen kívül olyan politikus, aki maga mögé tudna állítani egy bármilyen összetételű koalíci­ót... (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom