Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-08 / 106. szám

É PEST MEGYEI HÍRLAP UTAZÁS 1993. MÁJUS 8., SZOMBAT 13 Pihenés falun, tanyán Szolid árak — családias vendéglátás Hogyan készül az idei sze­zonra a Magyar Falusi és Tanyasi Vendég Fogadók Szövetsége? — tettük fel a kérdést dr. Csáky Csaba el­nöknek, aki foglalkozását te­kintve egyetemi oktató, de már évtizedek óta a falusi turizmus fáradhatatlan szer­vezője. — A készülődést már a múlt évben elkezdtük — vá­laszolta. — Tavaly augusz­tusi pályázatunkra mintegy kettőszáz ajánlat érkezett az országból, ezek, mivel meg­ütötték a kívánt színvonalat, bekerültek katalógusunkba. Ez a nyugati mintájú rek­lámanyag pontos címet, vá­laszlevelet, valamint árat tar­talmaz, és természetesen részletesen ismerteti a szol­gáltatásokat. Áraink, büsz­kén mondhatom, rendkívül kedvezőek, és nem a színvo- naltalanság miatt... — Minek köszönhető, hogy a pihenni vágyóknak nem kell mélyen a zsebük­be nyúlniuk? — Javaslatunkra a parla­ment úgy határozott, hogy tíz vendégágyig és három­ezer forint bruttó bevételig adómentességet biztosít a ta­nyasi, falusi vendégfogadók­nak. Ennek fejében mi meg­ígértük, hogy nem emelünk árakat. — Az ismertségben te­hát a katalógusnak kulcsz- szerepe van. — Igen, hiszen általa köz­vetlenül fordulhat a vendég a tulajdonoshoz, így megta­karítja az ilyenkor szokásos illeték összegét. Készül az új katalógusunk is, újabb cí­mekkel, külföldi társszerve­zeteink ajánlataival. Aki pe­dig időközben kedvet ka­pott a vendégfogadáshoz, nem veszít semmit, pótla­pokkal egészítjük ki a jegy­zéket. Újdonság az is, hogy a 30-as évekhez hasonlóan keressük azokat, akik elvál­lalják önkéntes (térítésmen­tes) alapon falujuk képvise­letét a szövetségben. Őket névjegyzékbe vesszük, és ők lesznek azok, akikhez az egy-egy településre ellátoga­tok bizalommal fordulhat­nak, hiszen minden szolgál­tatásról nekik van megbízha­tó ismeretük. — Mindig felhívják a fi­gyelmet a védjegy fontos­ságára. Miért van erre szükség? — így őrködünk a minő­ségen, őrizzük meg a szövet­ség arculatát. De segít a véd­jegy a vállalkozás elindításá­ban, és érdekeket képvisel itthon és külföldön. Aki ka­talógusunkba bekerül, húsz nyelven és még több ország­ban válik ismertté. Németh Zsolt Várják a Vagyonátadó Bizottság döntését Biztonsággal megélni a piacon A statisztikai adatok szerint egyre csökken azoknak a turis­táknak a száma, akik szervezett idegenforgalom keretében utazgatnak. Ennek oka, hogy megváltoztak az emberek uta­zási szokásai. Emellett nagyon sok utazási iroda működik Magyarországon, a fizetőképes kereslet pedig csökken. Ilyen körülmények között hogyan tud fennmaradni az 1957-ben létrehozott Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal vagy ismertebb nevén a Dunatours? Egyebek között erről beszélgettünk Tóth Józseffel, a hivatal osztályvezetőjével. — A Dunatours a Pest megyei önkormányzathoz tartozik, ta­nácsi alapítású költségvetési szerv. Mit jelent ez? — Ugyanazok a költségveté­si és gazdálkodási szabályok vonatkoznak ránk, mint bár­mely megyei intézményre, pél­dául az iskolákra, szociális ott­honokra. A különbség csak any- nyi, hogy míg a legtöbb intéz­mény maradványérdekeltségű, addig mi eredményérdekeltsé- gűek vagyunk. A hivatal még 1957-ben alakult a turisztikai tevékenység koordinálására, propagandatevékenységre, a megyéről szóló információk összegyűjtésére és továbbításá­ra, a belföldi vendégek tájékoz­tatására, programok szervezé­sére. > — Azóta sok minden meg­változott és fokozatosan ön­fenntartókká váltak. — Egyre kevesebb pénzt kaptunk, így egyre több jogo­sítványt adtak. Á propagatevé- kenység mellett először lehető­ségünk nyílt a vendégfogadás­ra. Aztán állami tulajdonban lévő ingatlanoknak kaptuk meg a kezelői jogát. A nyolc­vanas évekig a belföldi utazta­tás volt a feladatunk, utána pe­dig a szocialista beutazó forga­lom fogadása, fizetővendéglá­tás és szállásközvetítés. Ké­sőbb a nyugati be- és kiutazta­tást is csinálhattuk, és előbb- utóbb megkaptuk a teljes uta­zási jogosultsági kört. A nyere­séget pedig visszafordítottuk arra a nonprofit tevékenység­re, amire eredetileg létrehoz­ták a hivatalt. Ebből csináltuk meg a saját tájékoztató anyaga­inkat, útikönyveinket, és finan­szíroztuk azt a tevékenységet, amit egyébként költségvetési pénzből kellett volna. — A megyei kirendeltsége­ket és szálláshelyeket jelenleg vállalkozások működtetik. Ho­gyan tudják így kézben tarta­ni, összehangolni a munkát? — Amikor egyik napról a másikra összeomlott a szocia­lista és a belföldi piac, elkezd­tünk gondolkodni, mit lehetne kezdeni ezzel a rengeteg egy­séggel, amit képtelenség köz­pontilag összetartani. Ekkor döntött úgy a vezetés, hogy minden egységre létrehoz ma­gánvállalkozásokat: kft.-t, bt.-t, magánszemély általi bér­leményt. Az ott dolgozók kap­ták meg a lehetőséget, hogy vállalkozásként tovább vigyék az egységeket. A bérleti díj mellett mellékszolgáltatási dí­jat fizetnek a technikai eszkö­zökért, az átadott piacért. De a Dunatours egyfajta koordináci­ós tevékenységet végez, bizo­nyos dolgokat közösen csiná­lunk, például együtt megyünk ki az Utazás kiállításra. A Du­natours most vagyonkezelő szervezetként működik, hiszen a vagyont nem vitte be egyet­len kft.-be sem apportként. Né­hány kirendeltséget bezártunk — így a ráckeveit, a dunake­szit és a visegrádit —, mert nem voltak életképesek. Ides­tova négy éve tart a vagyonát­adás, és a kis tőkével alakult vállalkozások nem bírtak ki eny- nyi időt. Most a budapesti iro­dán kívül működik a szentend­rei, a váci, a gödöllői és a nagykőrösi kirendeltség, a Da­nubius szálloda Szentendrén, a papszigeti, a leányfalui, az érdi és a Horánygyöngye kem­ping, a Hotel Keve Ráckevén, ezenkívül Visegrádon és Nagy­maroson működik még turista­ház és kemping. — Mindenki arra számított, hogy fél év alatt rendeződnek a tulajdonviszonyok. Mi az, aminek a sorsa már eldőlt? — Az eddig a Dunatorus ál­tal kezelt vagyon megyei tulaj­don lett. A bérelt ingatlanok tu­lajdonjogának kérdése azon­ban még nem dőlt el. Várjuk a Vagyonátadó Bizottság dönté­sét, hogy kinek adja: a területi­leg illetékes, vagy a használó szerint illetékes önkormányzat­nak. — Az idegenforgalmi sze­zonra viszont úgy készülnek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. — Minden szálláshelyet, kempinget takarítanak, kinyit­nak, és mindenhol elvégezték a szükséges karbantartási és felújítási munkákat. Különö­sen nagy pénzeink a propagan­dára nem maradtak, így szájha­gyomány és a korábbi vendé­geink útján értesülhet a közön­ség a kínálatunkról. Korábbról még maradtak propaganda­anyagaink, azokat is felhasz­náljuk. Az újságok reklámjai olyan sokba kerülnek, hogy nem tudjuk megfizetni. Marad­nak a szórólapok, amelyek ke­vésbé igényesek, de olcsóbbak és mégis információhordozók. Az utazási irodáink az egész országba kínálnak programot. Rengeteg utat gyűjtöttünk ösz- sze, 150—160 útból lehet válo­gatni Amerikától Ázsiáig. — Hogyan tudnak megma­radni a piacon, versenyezni a többi irodával? — Magyarországon nem is annyira a sok iroda a gond, ha­nem a borzasztóan leromlott fi­zetőképességű kereslet. A mi­nőséget az emberek nem tud­ják megfizetni, amit pedig meg tudnak fizetni, annak kifo­gásolják a minőségét. Egy ilyen piacon nehéz megélni. Emellett mi ragaszkodunk a szabályossághoz, a törvényes­séghez. Soha nem szerveztünk feketén csoportokat, mint má­sok. Tehát nagyon nehéz azok­kal versenyezni, akik ezt így csinálják. Á Dunatours mindig a legnagyobb tisztességgel vé­gezte ezt a bizalmi munkát. Dolgozunk, keressük a fillére­ket és a forintokat, hogy fönn tudjuk tartani önmagunkat. Úgy prókbálunk meg talpon maradni a piacon, hogy vi­szonylagos biztonsággal ki le­hessen számolni a végét is a dolognak. Halász Csilla Hancsovszki János felvételeii Nem csak Még egy éve sincs annak, hogy Szabó Attila és — nem elhanyagolható körül­mény — családja Pilis- szentkereszten sikeres vál­lalkozásba kezdett. A helyi erdészettől huzamosabb időre bérbe vette a Kakas­hegyi Vadászházat. Hama­rosan belépett a falusi turiz­mus szövetségébe is, s aján­lata bekerült a szövetség ka­talógusába, így a festői kör­vadászlak! nyezet és a méltánylandóan szolid árak megtették hatá­sukat. A vállalkozás bein­dult. Az egykori erdész és vadász Szabó Attila ven­dégfogadósként sem lett hűtlen korábbi szerelmé­hez: hiszen a vadban gaz­dag környékre érkező vadá­szokat ő kalauzolja. A vadá­szok után most eljött az ide­je, hogy a hazai, nem va­dász turisták is fölfedezz- zék a kellemes, megnyugta­tó szelídségű, csöndes, pi­henésre alkalmas tájat. A vadászházban szállást és reggelit, valamint külön igény esetén ebédet kínál, feltűnően kedvező áron. Van kétágyas szoba WC- vel és tusolóval, illetve két­szobás lakosztály fürdőszo­bával, étkezővel és főzőfül­kével. Az épület fűtött, így nem csak nyáron, hanem té­len is várja a látogatókat, a pihenni és kirándulni vá­gyókat. Szép túrákat lehet tenni Dobogókőre, vagy hosszabbakat, kiépített tu- ristaúton a közkedvelt pili­si kirándulóhelyekre. A Kakashegyi Vadász­ház Budapestről is köny- nyen megközelíthető. (N.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom