Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-08 / 106. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP UTAZÁSI MELLÉKLETE Találomra nem jön hozzánk senki Idegenforgalom helyett vendégfogadás Új vezetője van az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak: február eleje óta Téglássy Tibor az új elnök, aki eddigi pályafutása alatt is mindig szoros kapcsolatban állt az ágazattal, a turizmussal, a szabadidó'töltés marketingjével és menedzselésével. Légitársaságoknak dolgozott, s olyan reklámügynökségekkel tartott fent kapcsolatot, melyek idegenforgalommal foglalkozó vállalatokat képviseltek. Emellett egyetemen is tanított, marketingtevékenység, reklámszervezés is munkájához tartozott. Téglássy Tibor ezt a harminc esztendőt így foglalja össze: az utóbbi három évtizedben szinte mindent az idegenforgalom, a turizmus szemszögéből szemléltem. Talán éppen ez a nagy tapasztalat, a szakmában való nagyfokú jártasság bátorítja fel az új elnököt, hogy ne csak a hivatal eddigi tevékenységét alakítsa át, hanem felülbírálja a vitathatatlanul idegenül csengő „idegenforgalmi” elnevezést is. — £ rövid bemutatkozáshó>l is kitetszik, hogy nem éppen elégedett az önre bízott hivatal elnevezésével. .. — Nemcsak én, de több kollégám is úgy véli: az idegen- forgalom kifejezés nem a legbarátságosabb. Ezért gondoltunk a hivatal átkeresztelésére. Szerintünk a vendégforgalom lehetne az az új titulus, amelyik jobban kifejezné a hagyományos és a korszerű magyar turistacsalogatás, -ellátás lényegét. Mi a baj az idegenforgalom szóival? Nos, az elmúlt évtizedekben használt, sőt elhasznált név inkább csak a külföldi vendégek ellátását jelentette. Ugyanakkor alig értettük, érthettük alatta a hazai lakosság kirándulókedvének, szabadidő-eltöltésének kiszolgálását. Ez pedig alapvetően helytelen elkülönítés: a vendég, legyen az akár külföldi, vagy hazai, ugyanazt az etbáL nást kell, hogy megkapja a pénzéért! — Visszatérve ismét csak a névváltoztatásra. Gondolom e mögött az adminisztratív döntés mögött például a feladatok átcsoportosítása, az egykori hangsúlyok megbontása is meghúzódik. — A vendégfogadás elnevezéssel -— jól érzi — elsősorban az ágazat hagyományos tevékenységének előtérbe helyezését kívánjuk hangsúlyozni. Miről van szó? Mihamarabb véget kell vetni annak, hogy az idegenforgalom egyenlő a külföldi idecsalogatásával, s „megkopasztásával”. Életre kell újra hívni a világszerte ismert hagyományos magyar vendégszeretetet. Ezt pedig szakszerű, pontosan megtervezett propaganda kell, hogy megelőzze. Ugyanakkor ennek az új elnevezésnek ki kell fejeznie azt a törekvést és szándékot is, mely szerint Magyar- országnak versenyre kell kelnie a turistákért. Nem engedhetjük meg magunknak azt a passzív idegenforgalmat, melyben — ez volt a gyakorlat a megelőző évtizedekben — csak úgy találomra jöttek a külföldiek hozzánk, s mi csupán érkezésük után mutattuk fel nekik az országunkban megtekintésre alkalmas értékeket. Elébe kell menni a turistának! Vége ugyanis annak a szemléletnek, hogy az alacsony árak miatt, esetleg a „vasfüggöny” mögé való be-betekintés ürügyén alkalomszerűen eljönnek megnézni hazánkat a gazdag nyugatiak, vagy nálunk, a keleti blokk Svájcában nyaralnak az egykori szocialista országból érkező szegényebbek. Aktivizálni kell az ágazatot! Időben meg kell mutatni az üdülni, kirándulni, világot látni szándékozó külföldinek, s a szabadidő hasznos eltöltésére vágyó hazai vendégeinknek, mink is van. — Hadd kérdezzek rá, mink van? Hiszen úgy vélem, hogy az ágazatban eluralkodott helytelen elveken kivid egy sor egyéb körülmény nehezíti a korszerűsítést.-—Elsősorban aktív vendéglátóprogramot kell kidolgozni s megvalósítani. Olyan marketingtevékenységet szükséges az ágazat mögé állítani, amelyik nemcsak a világban jelentkező másfajta turizmus (az egy helyben való több hetes pihenést egyre inkább felváltja a tevékeny vakációzás) igényeinek felel meg, hanem a vendégek részéről jelentkező igény kielégítésére készíti el a hazai kínálatot: állít össze ajánlásokat, kínálja az érdeklődők számára a hazai árut. Ez az újszerű felfogás ismét csak a beszélgetésünk elején említett hagyományos nemzeti vendégfogadás felelevenítését foglalja magába. Szerencsére a világ még ekképpen ismeri Magyarországot, s bár nagyon sok érték elpusztult az elmúlt évtizedekben, a vendégszerető arculatunk mit sem változott. Természetesen mindenki tudja, menynyire nehéz a jelen gazdasági helyzetben végrehajtani az ágazat átalakítását, a hagyományos szemlélet felélesztését. Emellett azt vallom: nem vállalkozunk lehetetlen feladatra. Sőt a vendégforgalom felfejlesztésének is csak ez — a klasszikus gyökerek felkutatása és a korszerű idegenforgalmi módszerek alkalmazása — lehet a járható útja. — Hol tapasztalt az eltelt néhány hónap alatt hiányosságokat az ágazat tevékenységében? — Elsősorban az infrastruktúra elégtelensége, s területi aránytalansága okoz gondot, s akadályozza a fejlesztést. Utóbbi pedig már azt is jelzi, hogy eltérőek a feladatok az ország nyugati, s keleti részén. Ahhoz, hogy eleget tehessünk a fentiekben megfogalmazott vállalásunknak, hivatalunk elszánta magát, hogy módszeres, napra kész s régiókra bontott szakszerű felmérést készít a hazai vendégforgalmi helyzetről. Ehhez a munkához hihetetlenül nagy segítséget kapunk a helyi szervezetektől, az önkormányzatoktól, ahonnan — a legtökéletesebb helyismeret birtokában — konkrét elképzelések, s a területi vállalásokhoz szükséges anyagi fedezetről szóló jelzések is érkeznek folyamatosan hozzánk. — Mennyiben segíti a vendéglátó ágazat tervkészítését az 1966-os világkiállítás? — Az Expo a szememben nem csupán cél, hanem eszköz. Olyan „mankó”, mely fix határidőt jelöl ki a feladatok végrehajtásához. Emellett 1996 számomra azt is jelenti, hogy addigra rendben lesz az ország s 1997-ben, 1998-ban, sőt utána is készen várja hazánk a külföldi és az itthoni vendégeket. Mailár Éva Téglássy Tibor: Kel kell élesztenünk a magyar vendégszeretetet Erdó'si Ágnes felvétele Felértékelődő hazai turisták A turisták egyik híres zarándokhelyén, a patinás kisvárosban hallgatom a helybéliek panaszát. Sok az idegen az utcákon. A szezonban a település lélekszámú kétszeresére, háromszorosára duzzad. A boltosok, vendéglősök nem akarják megérteni a magyar szót, kínálatukat és áraikat a külföldiek pénztárcájához igazítják. Néhány nappal később a tévéből hallom ugyanennek a kisvárosnak a boltosait, vendéglőseit, akik szintén panaszkodnak: kevés a vendég, gyér a forgalom. Akkor hát. sok vagy kevés? — ember legyen a talpán, aki eldönti. Felteszem, sok is, meg kevés is. Sok, aki az idén sem mond le arról, hogy ellátogasson szép hazai tájakra, történelmi emlékhelyeinkre. Kevés, vagy legalábbis kevesebb, aki még mindig hajlandó kitenni magát az egekbe szökő árakkal dolgozó, többnyire csak külföldiekre vadászó „ vendégfogadóknak". El kell hinni, hiszen a számok ezt támasztják alá, csökkent a nyugati turisták száma. Ennek azonban józan magyarázata van. Az tudniillik, hogy korábban, a vasfüggöny meglétekor sokezer kelet- és nyugat-német rokon csak Magyar- országon találkozhatott, s ezt a rokonlátogatást kötötték öszsze kényszerűségből egy balatoni nyaralással. Ez — hál’ Istennek — már nem divat. Semmi okunk rá, hogy visszasírjuk. Ebből azonban balgaság lenne arra a következtetésre jutni, hogy Magyarország már nem vonzó célpont. Az utazásszervezők továbbra is számon tartják a magyar tájat, látványosságainkat, s kínálják szerte a világon a kikapcsolódásra vágyóknak. <Csak'emlékeztetőül: az idei Utazás '93 szakkiállításon sem képviseltette magát kevesebb külföldi cég, mint korábban. Harminc országból több mint hatvan iroda küldte el Budapestre a munkatársait.) Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a külföldi turisták idecsábításakor az olasz, a görög és a spanyol kínálattal kell versenyre kehiünk. S aki járt már ezeken a helyeken, tudja, ez nem is olyan köny- nyű. Azt pedig egyelőire csak remélni lehet, hogy ebben a fokozott piaci versenyben a hazai turisták felértékelődnek vendégfogadósaink szemében, s vendéglátóipari szakemberekből mihamarabb szívélyes vendéglátóikká vedlettek át. Zelei Béla Nemcsak a szomszéd rétje... Fő a fejünk, a nyaralás küszöbén állunk, döntenünk kell: ha az utazást választjuk, hol töltsük el a szabadság napjait. Az elénk toluló kínálat bó'séges — talán túlontúl is az —, kedvünkre válogathatunk az ajánlatok közül. Ugyanakkor a félsz is joggal munkál bennünk, hiszen nem feledtük még a közelmúlt utazási iroda-botrányait. Mivel ma még nem kellőképpen szabályozott ez a piac, nem tudhatjuk, mikor kockáztatjuk az utazást, s vele félretett forintjainkat. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a tisztességes vállalkozók vannak többségben, akik üzletfeleikkel együtt a kalandorok kiszűrésében érdekeltek. Mindnyájan rendelkezünk tapasztalatokkal, a korábbi esztendők emlékeivel: ezt és ezt a tájat érdemes ismét felkeresni. Akik azonban az újdonság izgalmát szeretik egy-egy útban, ne feledjék, hazánk vagy akár megyénk még turisztikai szempontból felfedezetlen értékek sokaságával rendelkezik. Ezek közül e helyütt csupán egyre hívjuk fel a figyelmet. A kezdeti nehézségek után izmosodik nálunk is a falusi, tanyasi vendéglátás. Nyugaton szívesen használják erre az idegenforgalmi ágra a „zöldturizmus” kifejezést. Ugyanis nem feltétlen egy felkapott, méregdrága üdülőhelyen lehet csupán kikapcsolódni. Ellenkezőleg. Fel kell tennünk magunkban a kérdést, valójában mit is akarunk a rendelkezésünkre álló két vagy három héten tenni? Bizonyára többen gondolkoznak úgy, hogy első a család harmóniája, a barátságos környezet. Hogy ezért nem kell feltétlen a világ végére utazni? Valóban nem. Okosan kell választani. Németh Zsolt Teátrum és barokk év Vonzó események a Dunakanyarban Gondolkodom, hogy mit mutatnék meg szűkebb hazám értékeiből, ha alkalomadtán külföldi vagy hazai vendégem érkezne. A Dunakanyar bal partján Váccal érdemes kezdeni. Mindenekelőtt az ország egyetlen barokk, szob- ros hídján vezetném át a Gombás patak fölött, s elmondanám neki, hogy itt egykor, az 1849-es váci csatában vérrel írták az ország történetének dicső napjait. Vendégem számára bizonyosan a város barokk hangulata, a Konstantin és a Március 15. tér lenne a legérdekesebb, de a város történetét bemutató múzeum kapuját most zárva találnánk. Az öreg, alkalmatlanná vált épületben nem fogadnak, új otthont keresnek a régi értékeknek. Verőcén Gorka Géza kerámiái emlékeztetnek arra a szellemre, amit a zenében Kodály képviselt. Zebegényben a Szőnyi ház után Vincze Imre érdekes hajómúzeumába is érdemes lenne betérni. Szabón a Börzsöny Múzeum, Nagybörzsönyben a Bányász Múzeum kínálhatna a táj vonzó szépségeivel együtt sok érdekességet. A felsoroltaknál persze, még madártávlatból is több részlet tűnhetne elő. A jobb- parti Szentendre, Visegrád és Esztergom gazdagságát pedig méltatlan lenne ilyen vázlatosan ismertetni. Dr. Scheer Béla, a Közép- Dunavidéki Intéző Bizottság kulturális szakbizottságának elnöke nemrég arról adott számot, a Vácott ülésező KDIB testületének, hogy használja ki ezeket az adottságokat idegenforgalmunk. Az ország életére kíváncsi, a táj szépségeiben is gyönyörködő külföldi maradandó művészeti élményekkel és ismeretekkel szeretné elköszönni tőlünk. A szakbizottság fontosnak tartja az idegenforgalmat is vonzó kutlurális rendezvények támogatását. A legtöbb nyári hangversenyt és színpadi rendezvényt Szentendrén és Vácott tartották tavaly. A legrangosabb a már hagyományos Szentendrei Teátrum, az Eszergomi Várszínház és a Visegrádi palotajátékok programja. Más kérdés, hogy az események látogatottsága néhol nem megfelelő, s ez nem érdektelenséggel, hanem szervezői gyengeségekkel magyarázható. A megállapítás tanulság és figyelmeztetés az idei évre, amikor szintén sok érdekes, színvonalas és rangos eseményre kerül sor. Vácott a barokk év keretében június XI—19-éig tartanak konferenciát, majd július 30—augusztus 1-jéig Váci világi vigalom címmel barokk városok találkozójára kerül sor a Duna partján. A felsoroltak is csak kiemelt részletek az események sokaságából. A legjobban előkészített programokat az idén is támogatja az OIH és a KDIB. Scheer Béla arra is felhívta a figyelmet, hogy sok helytörténeti gyűjtemény, tájház, vagy múzeum kénytelen a zárva tartás gondolatával birkózni, mert képtelen fizetni a fenntartás költségeit. Ne zárjanak be, mert közvetve a hazai művelődést és az idegen- forgalmat szolgálják — hangzott az aggódó felhívás. Úgy tűnik azonban, hogy ez és a józan belátás ma már kevés. Közvetlenül segíteni és érdekeltekké kellene tenni a helyi fenntartókat. K. T. I.
