Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-03 / 101. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁJUS 3.. HÉTFŐ Az Országgyűlés is támogatta Diákszínjátszók fesztiválja Százhalombattaiak Szovátán Nem csak a tánc köt össze O' „A rózsa nyílik — ifíxyRk nincs »miért« — / Nyílik csupán, / Nem ^ lesi önmagát, s nem kérdi,,/ Nézed-e.” Az Angelus Silesius-idéiet, amit a 24. Országos Diákszínjátszó Fesztivál egyik előadásához választottak mottóul, természetesen csak a rózsákra érvényes. A színészek, legyenek diákok vagy profik, nézik magukat, s ezt várják el a közönségtől és pályatársaiktól is. Ezt a célt szolgálta a találkozó is, melynek a gödöllői művelődéSzülőföld, anyatej, ^ anyanyelv... E há- rom szó ki tudja-e fejezni tudatunknak azt a gazdag valóságot, amit jelent? Inkább csak sejtjük — mondta csütörtökön Már: István polgármester a magyar nyelv hete országos záróünnepségén, amelyet a ceglédi városháza dísztermében rendeztek meg. (A záró- ünnepség vendégei voltak: Piróth Eszter, a TIT Szövetségi Iroda igazgatója, Vígh Károly történész, a TIT országos alelnöke, Lázár Tibor. a TIT Pest Megyei Egyesületének ügyvezető elnöke.) A ceglédi városi kamara- zenekar Dávid Sándor vezetésével Erkel és Bartók muzsikájával megadta a hangulatot. Ezt követően a rendezvénysorozat témáinak értékelését Benczédy József nyugalmazott főiskolai tanár kezdte. Bevezetőjében szólt arról, hogy a napilapok kétszeresen is versenyhelyzetben vannak manapság. A továbbiakban a rosszul használt nyelvi fordulatokról szólt, majd kitért azokra a nyelvi jelenségekre, amelyek zavarják egy-egy újságcikk megértését.- Nehezményezte, hogy a cikkekben túl sok az idegen szó. a durva kifejezés. Végezetül hangsúlyozta: nem a szavakkal van a baj, si központ adott otthont a hét végén. — A páros években Csurgón, a páratlanokban újabban Gödöllőn rendezzük a fesztiA szerzó' felvétele vált — tájékoztatott egy rövid szünetben Illés Klára népművelő, az Országos Diákszínjátszó Egyesület elnöke. — Januárban hirdettük meg a versenyt, s százharminc csoport jelentkezett. A 17 megyei szemléről jutottak a legjobbak ide. — Hány középiskolást érint a színjátszás? hanem a magatartással. A nyelv nemcsak a gondolkodásnak, hanem az érzelmeink, magatartásunk tükre is. Ezért is fontos, hogy őrizzük. Deme László nyugalmazott egyetemi tanár a rádió kapcsán először vázolta a mintegy hét évtizeddel ezelőtti helyzetet. Szólt az olvasó- és iparos körökről, kaszinókról, ahol az élő szónak nem ugyanaz a szintje jelentkezett, mint otthon a mindennapokban. Az „egy hangú” rádiózás 1920 táján indult meg. Voltaképpen 1945-ig a rádiót az jellemezte, hogy írott szövegeket olvastak fel benne. A továbbiakban a professzor megjegyezte, a hivatásos bemondók, hírolvasók, műsorközlők nagyon kulturált, művelt beszédűek, ha jó szöveget kapnak, igényesen el tudják mondani. Sajnálatos, hogy ezek a kollégák — az életszerűség, oldottság irányzata miatt — teljesen visszaszorultak. Műsorközlés és háromperces hírek felolvasása a feladatuk. Ugyanakkor a műsorvezetők a kötetlenség jelszavával sokszor az utcát hozzák a rádióba. Ahol az 1980-as években megjelent az útszéliség is. A professzor kifejtette, nem bántja — félti és sajnálja — az ifjúságot. Közülük sokan minden szűrő nélkül műsort vezetnek. — Legalább tízezret, akik számos „társulatban” próbálva, szerepelve gyűjtik az együttes élmény örömét-bána- tát. Nincs mögöttünk állami intézmény, egyesületünk is szabad akaratból szerveződött. — A meghívó a támogatók között a Művelődési- és Közoktatási Minisztérium mellett nemes egyszerűséggel említi a lehető legrangosabb „szponzort”, az Országgyűlést. Ez mit jelent? — A parlament 1990 óta várja az ifjúsági szervezetek pályázatait a támogatásra. Mi ezt rendszeresen elnyertük, s ebből élünk. — Most újra izgulunk — vette át a szót Papp Zoltán, az ODE titkára. — Az országgyűlés közelgő döntésétől függ számos nyári programunk — táborok, továbbképzések — megvalósulása. Általában is rászorulunk a kulturális intézmények támogatására, jóindulatára. Trencsényi Judit, a budapesti Vörösmarty Gimnázium drámai tagozatos tanulója az ODE vétójoggal felruházott alelnöke. Egyik feladata a 8 régióra osztott ország diákképvi- seleteinek összefogása és tájékoztatása. A gödöllői fesztivált tikáraként is akadt elég dolga. S bár a város már harmadszor volt a színhelye e seregszemlének, benne és Papp Zoltánban is inkább Csurgóról élnek mélyebb emlékek. — Csurgón az utcákon is fesztivál i a hangulat — emlíAz előadó megnyugtatta az aggodalmaskodókat, hogy van törekvés az igénytelen és igényes nyelvhasználat egyensúlyban tartására. — A rádió nyelvhasználatára nagyon vigyáznunk kell — mondotta —, mert néma gyereknek híg a leve; olcsó húsnak anyja sem érti a szavát. Dr. Költői Adám főiskolai docens a televízióról mesélt szemléletesen, amely kiforratlan, néha szertelen. Kamaszkorát éli. Időnként a hangja még mutál, mintha nyelvi zavarokkal küzdene. A docens szólt a néző és a televízió közötti hídról. Az egyik oldalon a mindennapi, társalgási vagy olykor utcanyelv, a másik parton az emelkedettebb köznyelv. A műsorvezető feladata az, hogy ezt a kettőt ösz- szekösse. Költői Adám érzékeltette, hogy milyen a nyelvi mozgás ezen a hídon. — Az lenne a jó, hogyha ezen a képzeletbeli hídon középütt találkoznánk, s együtt figyelnénk, hallgatnánk, hogy miként zúg, zajlik alattunk az élet — mondta ösz- szegzésül Költői Adám. Ezt követően a Táncsics Általános Iskola énekkara Garas Kálmánná vezényletével előadta Kodály Miséjét. Majd a hallgatóság számos kérdésére válaszoltak türelmesen az előadó nyelvészek. F. F. tették. — Ha bemegyünk egy presszóba, odahívnak az emberek magukhoz, s kérik, szavaljunk el egy verset, énekeljünk el egy dalt. A gödöllőie- ket — úgy látszik — ez nem érdekli. A gödöllői színházteremben — félház előtt mutatták be a darabokat, a kamaraterem viszont — a helyi Kerékasztal Színházi Társaság birodalma — mindig zsúfolt volt. (Szűkebb hazánkból egyedül ez a társaság szerepelt — versenyen kívüli előadással.) Milyen volt a színvonal? Papp Zoltán véleménye szerint sosem volt még ennyire kétes a vélemény a darabválasztásokról. Mindenki át akarja ugrani a magasra állított lécet, ami aztán még magasabbra kerül. Néhányan viszont túl sokat kockáztattak. A zsűri döntése: A zsűri színészi díjjal jutalmazta Kernya Izabellát, Szikk Lászlót, Nyitrai Illést, Szabó Esztert, Keresztes Zoltánt és Horváth Istvánt. A rendezői díjat Tóth-Szántay József nyerte el Lázár Ervin Gyere haza Mikkamakka! című mesejátékának színpadra viteléért. Az ötezer forintos különdíjakat a Cassus belli csoport, a Jibraki színpad, a Szimpró színpad és a Tabarin színpad, a 15 ezer forintos fődíjakat a Türr diákszínpad, a Panboro színpad, a Főnix diákszínpad és az A.R.T. Stúdió vihette haza. Rákóczi György szablyája II. Rákóczi György, egykori erdélyi fejedelem ékköves szablyájával gazdagodott a nyíregyházi Kállay-gyűjte- mény. Az 1651 -ben készített szab- lya ismeretlen körülmények között került Angliába, ahol a II. világháború után egy londoni antikváriumban találtak rá. Ott vásárolta meg Lord Gainsborough, aki 1992. decemberében a Szuverén Máltai Lovagrend Nagymesterének ajándékozta. A Nagymestertől kerül a kard Kállay Kristóftroz, a lovagrend szentszéki nagykövetéhez, s ő édesapja, Káflay Miklós, volt magyar miniszterelnök, április 17-i, hazai kállósemjéni újratemetését követően adta át a család nyíregyházi műkincsgyűjteményét gondozó múzeumnak. A fejedelmi szablyát először május 15—16-án láthatják az érdeklődők egy nyíregyházi kiállításon Báthory Gábor és Bethlen Gábor, erdélyi fejedelmek diszkardjai- val együtt, melyek a nyírbátori múzeum tulajdonában vannak. II. Rákóczi György szablyája egyenes keresztvasát aranyozott ezüst sodronyzo- máncos indaminta borítja. A 750 milliméter hosszú penge egyik lapján a fejedelem vé-. sett mellképe látható, a jobbjában jogarral. Másik oldalára Erdély címerét vésték. Erdélyben, Szovátán járt nemrég a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes és tegyük hozzá, első alkalommal került sor erre a rövid „külföldi” turnéra. Pedig a battai együttes tucatnál több ízben látogatott már Európa „szebbik” felébe és öregbítette hírnevét rangos, nemzetközi fesztiválokon. Azt persze tudjuk, hogy a Ceausescu-rezsim idejében szó sem lehetett idegen — és különösen magyar — együttesek romániai beutazásáról. Talán a márciusi „furkos botos” események sora is kedvét szeghette a battaiak látogatásának, ám az alakuló Százhalombatta—Szováta testvérvárosi kapcsolat is kötelezte a hazaiakat a kulturális kapcsolatok szélesítésére. Hosszas levélváltás és egyeztetések után végre sor kerülhetett a szová- tai látogatásra... Az első napon a maros vásárhelyi Kultúrpalotában tartott két előadást a battai Kákonyi Csilla festményeiből nyílt kiállítás tegnap, május 2-án a Gödöllői Galériában. A kortárs erdélyi festészet egyik legjobb iskolájához, a Marosvásárhelyi Művésztelephez tartozó Kákonyi Csilla egy olyan álomvilág színeit vetíti elénk vásznain, amelyet szeretni vagy csodálni ugyan lehet, de elfogadni (inkább a szó emberi magatartásra utaló vonatkozásában) csupán nagy-nagy áttételekkel. A sajátosan kisvárosi „álmodozás”, az elvágyódás ösztönszerű jelenléte a kisebbségi sorsot egyébként naponta megélő erdélyi magyar kisvárosokra is jellemző, ámde ott együttes, a rákövetkező napon Székelyudvarhelyen, a harmadikon pedig — búcsúestével egybekötve — Szovátán. — Nagy várakozással vágtunk neki az erdélyi turnénak — mondotta Szigetvári József, az együttes vezetője —, hiszen a battaiak közül sokan egyszer sem jártak Erdélyben. Én mindig igyekeztem ébren tartani bennük az érdeklődést, sokat beszélgettünk Tamási Áronról meg Sütő Andrásról. Mégis nagy élmény volt szembesülnünk ezzel a nagy múltú országgal. Talán az utolsó, szovátai előadás volt legmegkapóbb élmény, nemcsak számomra, hanem — gondolom — az együttes egészére is. Látva azt, hogy a szovátai közönség mennyire feltöltődött apadásunktól, bizony néhány battai táncos szeméből köny- nyeket csalt elő. Én úgy érzem, hogy az ott élőknek sikerült elvinnünk a magunk üzenetét. Sz. J. mindez egészen más értékeket kap. Kákonyi ultramarinkékje ezért a várt tisztaság színe, a kétkedő arcok rószaszíne emiatt csupa maszk, a nyugalom barnája a vidéki lelkekben megrozsdásodott szépség elegyeBanner Zoltán (egyébként a kiállítás megnyitója volt) jegyezte föl: „Kákonyi Csilla a hetvenes évek közepén a metafizikai realizmus megteremtője lesz; festészete bizonyos klasszikus művészettörténeti előképek varázslatos szintézise”. (A gödöllői kiállítás május 31 -ig tekinthető meg, szombaton és vasárnap is.) Svájci lap Koltai filmjéről Rég nem látott sikerként számol be a Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítása Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének magyarországi fogadtatásáról. A svájci lap különösen figyelemreméltónak találja, hogy a „kis filmnek” mondható alkotás lekörözte a keleti országokban mostanában oly népszerű hollywoodi akciófilmeket. A tudósító szerint a siker igazolja Szabó István filmrendező elméletét, amely szerint az európai témák megfelelő feldolgozásban közelebb állnak a hazai közönséghez, mint a Hollywood által felvetett politikai témák. Az egri Lila gépjármű elnevezésű diákszínjátszó társulat a Kapaszkodó sáv című darabot mutatta be Fehér István rendezésében, Madách Az ember tragédiája nyomán. Képünkön részlet az előadásból. Balázs Gusztáv WmiimmmmmmmmmmmmmmmmmmimmmímjmmmmmMmmmwmMm Cegléden zárult a rendezvénysorozat Anyanyelv és magatartás Gödöllői Galéria Kákonyi Csilla tárlata
