Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-06 / 104. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 6., CSÜTÖRTÖK J3 Jogos a panasz Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Pest Megyei Hírlap április 20-i számában megjelent „Elakadt újság” című cikkben leközölt Szabó Istvánná monori olvasó panaszát megvizsgáltattam. A vizsgálat megállapította, hogy a tollat ragadó olvasó panasza jogos volt, mert belső postai kezelési hiba miatt nem kapta meg Lajtner Tiborné mo- norierdei lakos a kiadó által számára juttatott újságot. A hibát elkövető dolgozót felelősségre vontam és azonnal intézkedtem arról, hogy a Pest Megyei Hírlap ingyenes példányát a cikk megjelenését követő naptól a kedvezményezett olvasó megkapja. A Posta által okozott kellemetlenségért elnézést kérek mind a panaszostól, mind az olvasótól. Bízom abban, hogy az újság megtetszik neki is, mint ahogy már több olvasónak és hamarosan előfizetője lesz a lapnak. Az elmúlt időszakban a Budapest vidéki Postaigazgatóság kiemelt figyelmet fordított a Pest Megyei Hírlap terjesztésére. A Hírlapkiadó Vállalattal kötött megállapodás értelmében nagyszabású akciót bonyolítottunk le a lap előfizetési táborának növelése érdekében. Az akció keretében az elmúlt év december 1-től február 27-ig naponta közel tízezer Pest Megyei Hírlapot juttattunk el a lemondott előfizetőkhöz. Ezen túlmenően szerdánként 5000 ingyenes példányt helyeztek el kézbesítőink. Érden a levélszekrényekbe, pénteki napokon pedig a megye városainak iskoláit kereste fel a postás 10-10 Pest Megyei Hírlappal. Március, április és május hónapban az újságcikkből is megismert újabb akció kapcsán naponta több mint 4 ezer ingyenes lap címre történő kézbesítését végzik a postások. Mindezek az akciók a szokásos előfizetéses terjesztésnél lényegesen bonyolultabb eljárást, adminisztrációt kívántak meg, minden az akcióban résztvevő postástól, ezért a többezer ingyenes lap kézbesítése során előfordulhatnak hibák, amelyet természetesen, ha a tudomásunkra jut, azonnal korrigálunk. Ezért szívesen vennénk, ha a főszerkesztő úr konkrétan közölné velünk, hogy megjegyzésében melyik egyhónapos akcióra gondolt és kik azok az olvasók, akik nem kapták meg a szelvényt. Az a célunk, hogy a Pest Megyei Hírlap értékesített példányszámát mind előfizetésben, mind árusításban növeljük, hiszen ez anyagi érdekünk is. Bár a lap előfizetéses terjesztéséért nem a lapár 40 százalékát, hanem 31,8 százalékát kapjuk a kiadótól, azonban nem ettől tesszük függővé a terjesztést, hanem az ólvasók, az előfizetők panaszmentes jó kiszolgálását tartjuk jelenleg és a jövőben is elsődleges feladatunknak. Szathmári Géza igazgató Budapest vidéki Postaigazgatóság Nyílt levél a Posta vezetőjének Dorozs Béla úrnak, a Magyar Posta Vezérigazgatójának Tisztelt Vezérigazgató Úr! Bizonyos úgynevezett „liberális” lapok javára tapasztalható hátrányos megkülönböztetés miatt, a Pest Megyei Hírlap védelmében régóta készülök véleményt nyilvánítani. Ön a közelmúltban levelet írt az olvasóknak, amelyben igyekezett elhitetni, hogy a Posta vétlen a Pest Megyei Hírlap terjesztésénél tapasztalható zavarokban. Leveléből megtudhattuk, hogy „sajnos” nem egyszer betette a nyomda ördöge a lábát a lap nyomdai készítésébe és ezért késve, vagy egyáltalán nem kapták meg az olvasók a lapot. Nem tett említést arról, hogy ez a véletlen nyomdai zavar hasonló gyakorisággal zavarta-e mondjuk a „legnépszerűbb” utcára kerülését. Az újság — mármint a Pest Megyei Hírlap — megvásárlása nem mindig lehetséges. A Kosztolányi Dezső téren, a Körtéren, a Sasadi úti buszmegállóban reggel 8 órakor nem kaptam meg a lapot. A Ferenciek téri aluljáróban délelőtt 10 órakor nem tudtam Pest Megyei Hírlapot vásárolni. Óbudán a Flórián téren és környékén 2 és 3 hete szombaton nem kaptam meg kedvenc, „jobboldalinak” címkézett lapomat. Feltétlenül ki kell emelni, hogy a felsorolt helyek igen nagy forgalmúak és az egyik elárusító megmutatta, hogy a jegyzékén nem is szerepel a Pest Megyei Hírlap, míg a másik nagy forgalmú újságos 2, azaz kettő darabot kapott. Természetesen a liberálisok, de főleg a „legnépszerűbb” délután 4-kor is kapHISTÓRIA Bellér Béla Magyarok Nápolyban (Részlet) A nápolyiak díszes királyi palásttal kedveskedtek Lajosnak, és azt kívánták, hogy lováról leszállva baldachin, vagyis díszes mennyezet alatt, fényes pompával vonuljon be városukba. O azonban komor hangulatában fagyosan visszautasította ezt a megtiszteltetést, vérig sértve vele a nápolyiakat. Mint valamilyen meghódított városba, lóháton, páncélosán, sisakkal a fején, gyöngyliliomokkal hímzett bíborbársony palástban vonult be hadai élén 1348. január 24-én Nápolyba. A főváros akkoriban hatalmas gyűjtőmedencéje volt mindannak, amit a XIX. század embere szépnek tartott. A nápolyi Anjouk áldozatot nem kímélve teremtették meg Nápolyban azt a művészi keretet, amelyet hatalmuk kifejezésére méltónak találtak. A város művészi képét francia építőmesterek formálták meg, francia ízlés szerint. A tengerparton elnyúló város könnyed, légies szépségét a kikötőt övező erődök, a Cas- tel Nuovo, a Castel dell’Ovo és a Castel Sant’ Elmo súlyos tömbjei ellensúlyozták. Ámde e komor falakon belül is kivirágoztak Montano d’Arezzo mester tavaszi színekben pompázó freskói. Nápoly messze földön híres templomai, a provence-i stílus remekei mint drága ékkövek csillogtak a város testén. A Santa Maria Donna Regina külön meglepetéssel várta a magyarokat. Az 1330 körül Nápolyban dolgozó firenzei mester, Giotto és tanítványai 25 jelenetben álmodták a falakra Árpád-házi Szent Erzsébet megható legendáját. A nagy firenzei freskó mellett római és sienai mesterek hatalmas faliképéi is díszítették a belső tereket. A szobrok szintén díszére váltak a városnak, különösen Tino da Ca- maino látványos szobrai. Nagy Lajos nápolyi bevonulása korántsem volt diadalmenet. A király visszautasító, bizalmatlan magatartása miatt a kezdetben kedvező néphangulat ellene fordult. Az elkeseredést csak fokozta a rabló zsoldosok garázdálkodása. A sienai krónika így számol be ezekről a körülményekről: „A fent említett magyar király — írja — január 22-én elhagyta Aversát egész népével együtt, és Nápolyba mentek: ott pedig piszkos és gyalázatos dolgot művelt, és a királyi család sok házát kiraboltatta más bárókéval együtt, és sok kincset szedett össze belőlük”. A rablásokat természetesen a zsoldosok követték el, de a közvélemény mégis a király számlájára írta, mert a zsákmányszerzésben az ő zsoldosvezérei voltak a legzabolátlanabbak. Közülük is kivált Fra Moriale, a kalandor johannita, előzőleg Durazzói Károly bizalmasa. A herceg szolgálatában szerzett egyedülálló helyi ismereteit arra használta fel, hogy minden mozdíthatót elvitt volt urának palotájából. A szenvedésekből és megpróbáltatásokból a hercegek családtagjainak is bőven kijutott. A hercegek lovait, holmiját elprédálták, nápolyi palotájukat — Tarantói Róberté kivételével — kifosztották, lakóit menekülésbe hajszolták. Durazzói Károly hitvese, Mária hercegnő két kisgyermekével karján, csekély poggyász- szál futott éjnek évadján a Santa Croce-monostorba. Innen titkon barátruhában, kevés kísérettel Montefiasconé- ba, a pápai követhez menekült, majd Franciaország felé vette útját. „Ilyen véget ért a Durazzói herceg, így fogták el a többi királyi herceget, s lettek földönfutókká nőik és családjuk” — kesergi sorsukat Giovanni Villani krónikás, és hozzáfűzi: „...biztosra veszik, hogy ha velük (a többi herceggel együtt) Lajos urat s Johanna királynőt is elfogatta volna (Nagy Lajos), valamennyit ővele (Johannával) együtt megölette volna”. A nápolyi helyzet a magyarok bevonulását követően nyugtalan volt. Egyik éjszaka zavargásban tört ki a lappangó feszültség, amelyet sikerült leverni. A zsoldosok za- bolátlansága azonban tovább szította az elégedetlenséget. Ez most már nem csupán a nápolyiakat, hanem általában az itáliaiakat is Lajos ellen hangolta. (...) A meghódított királyságot Lajos saját jogos családi birtokának tekintette, és a pápa ellenkezésével nem törődve, mint nápolyi király uralkodott. Magyar királyi címe mellé fölvette „Jeruzsálem és Szicília (Nápoly) királya” címet. (.Jeruzsálem királyának” már II. Endre óta nevezték magukat a magyar királyok.) Intézkedései nápolyi uralmának állandósítását szolgálták. Legelső feladata a főbb méltóságok betöltése volt, természetesen saját híveivel. Nápoly kapitányává a perugiai Baglione de Baglionit, abruz- zói justitiariusszá, főbíróvá a szintén perugiai Cecchino di Vinciolót, főkamarássá pedig régi hívét, Camponescót nevezte ki. A négy nápolyi erőd parancsnokságát ugyancsak megbízható embereire bízta. A salemói erőd élére familiárisa, a nápolyi Felice Moras- ca került. Ezeket az intézkedéseket teljes mértékben indokolta az uralomváltozás. (...) ható vagy esetleg a metrón díjmentesen olvasható. Érdemes elgondolkodni a médiaháború kimenetelén a jelenlegi erőviszonyok között. Erre utal Horn Gyula nem régi nyilatkozata: nem kell tartani a visszarendeződéstől. Ő tudja, mi meg tapasztaljuk, nincs minek visszarendeződnie, mert a korábbi hatásos választási szólamok, az agyagba döngölésről, a tavaszi nagytakarításról, a tudjuk-merjük-tesszük ma már nem aktuálisak vagy legalábbis felejtsük el. Amikor a Posta a szelektív lapterjesztéssel igyekszik lehetetlenné tenni a kellemetlenkedő írásokat is megjelentető lapot, amikor a MATÁV a telefon- számlák reklamációjával kapcsolatosan hatóságként viselkedve nem kényszerül a díjelszámolás valódiságát a reklamáló számára hitelt érdemlően bizonyítani, addig igen nehezen hihető a rendszerváltás. Elnézést kérek a kiragadott példákért, mert sajnos sorolhatnám tovább, de nem teszem, mert megteszik ezt elég gyakran mások. Mindezen negatív tapasztalat ellenére, mert javíthatatlan idealisták vagyunk, hisszük sokan, hogy megindultunk azon az úton, amely majd, ha megkésve is, valóra váltja mindazt, amire a demokratikus választások után sokan számítottak. B. F. Budaörs (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Meghívás Az isaszegi Diákúj- jl* ságíró tábor vezető- je vagyok. Csipet- csapatom szeretne igazi profikkal találkozni a június végén tartandó táborunk ideje alatt. Kérem válaszoljanak, valamelyik munkatársuk meglátogatna-e bennünket? Molnárné Cselőtei Ildikó lsaszeg ' * Szerkesztőségünk köszönettel fogadja a meghívást, s nagy örömmel tesz eleget annak. Kérjük kedves levélírónkat, tájékoztasson bennünket arról, hogy pontosan mely időpontra gondol. A Szerkesztő Hatalmaskodások Cegléden A középkori Magyarországon nem volt szokatlan a hatalmaskodás, vagyis amikor valaki embereivel elfoglalta más birtokát, dúlta, sanyargatta a népet. Cegléd történetében is számos alkalommal előfordultak önkényeskedések. 1405. május 6-án keletkezett az az oklevél, melyből arról értesülhetünk, hogy Balay János körösi tiszttartó 61 jobbággyal megtámadta és felgyújtotta a Ceglédhez tartozó Haraszt nevű helységet. A Ceglédet birtokló óbudai apácák azonnal tiltakoztak az önkényeskedés ellen a vármegye közgyűlése előtt, ezt Garni Miklós nádor oklevele tanúsította. Más alkalommal a ceglédiek állatait hajtották el; 1408-ban a nánai várnagyok öt jobbágytól vették el ökreiket. 1425-ben történt az az eset, amikor Székely Gergely körösi tiszttartó embereivel kikergette a Tölgyerdőből a mezőváros lakóit. Hosszú ideig tartó viszály dúlt a Nyársa- páthy család és Cegléd között. Az ellentétek kiváltó oka az volt, hogy a mezővároshoz tartozó területeket Zsigmond király Nyársapáthy Istvánnak adományozta. Mikor egyszer a városban járt, a ceglédiek „meghúzatták a harangot, fegyveresen a piacon gyülekeztek. Majd elkezdték nyilazni, s ha el nem menekül, megölik.”(Vass Előd tanulmányából.) Jó évtized múlva Nyársapáthy György fegyvereseivel megtámadta Ceglédet és a Feketehalom nevű területet erőszakkal elfoglalta. Igaz, a város sem hagyta magát: 1469-ben Í22-en rontottak a Nyársapáthyakra, csordáikat elhajtották és az elvett legelőt visszafoglalták. Mindezek az erőszakoskodások elsősorban a központi hatalom meggyengüléséből adódtak: Mátyás királynak csak nehezen sikerült megfékezni az elszabadult indulatokat. Pogány György
