Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

■U PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁJUS 6., CSÜTÖRTÖK 7 Tíz évre itthon a Golgota A 1 T i / 1 • s Irodalmi est Erden Számos tanulmány, vázlat és modellra.)/, után egy múlt szá­zad végi húsvétra készült el méreteiben is monumentális művével a Consummation est! (Elvégeztetett) című festmé­nyével Munkácsy Mihály. 1884-et írtak akkor. Kari Sedel- meyer, műkereskedő' Munkácsy menedzsere Párizsban sa­ját palotájában állította ki a korábban európai diadalutat járt festménnyel, a Krisztus Pilátus előtt címet viselő' kom­pozícióval együtt. A siker óriási volt. A festmények diadal­máról még Maupassant is megemlékezett egyik regényé­ben — igaz, más névvel illette a magyar festőt. Amikor a mű Pestre érkezett, itthon is csodájára jártak. (Ekkor kap­ta meg Munkácsy az egyesített székesfőváros első díszpol­gári oklevelét.) Nemrég több mint száz év után újra Magyarországra ér­kezett Munkácsy Mihály Gol- gotája. E néven vált ugyanis világhírűvé az 1884-ben be­mutatott, kalandos utat meg­járt kép, a Consummatum est! Tintoretto Krisztus-képei (a velencei Scuola di san Roc- coban), Ivanov biblikus ké­pei, Gustav Dóré Biblia-il­lusztrációi, Ernst Renan Jézus élete című könyve mélyen ha­tottak Munkácsyra. S a sikere­inek teljében lévő festőnek műkereskedője is ajánlotta a Krisztus-témákat. Dr. Sz. Kür­ti Katalin művészettörténész kérdésünkre elmondotta (a Golgota fővárosi kiállításán), hogy a szokatlan térválasztás, a három keresztfa úgyszintén — az eddigi festők gyakorlatá­tól eléggé eltérő, tehát szokat­lan elhelyezése — magát Munkácsyt magyarázza: ő nem a Megváltót, nem a földi bűnök alól minket felmentő Krisztus keresztre feszítését elevenítette meg, hanem az Embert... annak gyarlóságai­val egyetemben. Amiként maga fogalmazott: „az emberi alakban megjelent Istent akar­tam ábrázolni.” Ezért hiány­zik Krisztus fejéről a glória, ezért a társak közelsége — még a keresztfán is, végső so­ron ezért az őt megtagadók szenvtelensége. A nagy mű művészi súlya annál nagyobb! — A fő alakok valószínű­leg nem véletlenül kerültek ki a kompozíció középpontjából — jegyezte meg a művészet- történész —, ezt már Tintoret­to képein is megfigyelhettük. Egyébként: ha az első festmé­nyen Munkácsy megoldott volna mindent, valószínű, nem következett volna utána a másik kettő. Másfél év alatt, harminc vázlat és öt kompozíciós ta­nulmány után készült el a Krisztus Pilátus előtt. Mun­kácsy magasztosnak, hitében erős egyéniségnek ábrázolta Krisztust. A témát folytatva született meg alig fél év alatt a nagy méretű, 460x712 centi- méteres vászon, a Golgota. Nem kevesebb mélységgel, át­éléssel megjelenítve a megfe­szített üdvözítő alakját. Mo­delljeit rajzolta, fotózta. Egy alkalommal a festő saját ma­gát köttette fel a keresztre, hogy érezze a fizikai szenve­dést. Európai diadalútja során Se- delmeyer Amerikába vitte a képeket. Az elsőt elkísérő Munkácsyt nemzeti hősként ünnepelték, úgy fogadták, mint annak idején Kossuth La­jost. Sokan akarták megvásá­rolni a festményeket. Akinek sikerült, az John Wanamaker üzletember volt. Állítólag 160-160 ezer dollárért vette meg aukción mindkettőt. Előbb vidéki házában gyö­nyörködött szerzeményében. Majd 1911-től philadelphiai áruházának különtermében tartotta, s a húsvéti ünnepek alkalmából minden évben a lá­togatók elé tárta. Ám előbb az 1889-es párizsi, majd az 1983-as chicagói világkiállí­tásra vitték. 1988-ban döntött úgy a Wa­namaker Alapítvány, hogy áruba bocsátják az üzletet és a képtár 16 festményét. Köz­tük két Munkácsy-passiófest- ményt, meg azt a Hans Temp­le alkotást, amelynek a címe Munkácsy a Krisztus Pilátus előtt-et festi. New Yorkban a Sotheby’s aukción cseréltek gazdát a vi­lágot járt képek. A Golgotát Julian Beck, azaz Bereczki Csaba, a New York-i Pannó­nia Galéria tulajdonosa vásá­rolta meg, a másik festmény kanadai tulajdonoshoz került. Bereczki Csaba két évvel ez­előtt határozta el, hogy haza- küldi Munkácsy-ját, és tíz­éves letétbe helyezi a Nemze­ti Múzeumban. A sok viszontagságot átélt képet a Szépmvűvészeti Mú­zeum restaurátorcsoportja (Szentkirályi Miklós, Men- ráth Péter, Lente István és Se­res László) hozta rendbe. Szükség is volt a gondos resta­urálásra, mert csak 1884 és 1887 között is ötvenszer teker­cselték fel a vásznat. Egy íz­ben tűz ütött ki a Wanama- ker-birodalomban, akkor ki­vágták keretéből a vásznat, és a hóra dobták, s később nem túl szakszerűen pótolták a hi­ányt. 1988 után ismételt szállí­tások viselték meg a fest­ményt. Ám most teljes pompájá­ban áll a Nemzeti Múzeum dísztermében, s ott látható má­jus végéig. A későbbiekben Debrecenben állítják ki a har­madik passióképpel, a Déri Frigyes hagyatékából a cívis városra hagyományozott Ecce homóval egyetemben a követ­kező — de magyar — világki­állításra is gondolva. Hogy a harmadik Krisztus­kép mikor kerül haza, azt a jövő fogja eldönteni. Bágvoni Szabó István A Golgota Hancsovszki János felvétele Jótékony célú koncert Mentsük meg Erdély orgonáit Peregnek a filmkockák. Zsin­delytetős templomok erdélyi hegyek között, barokk templo­mok erdélyi városokban. Ben­nük egy- és többmanuálos, szíjhúzós és fujtatós, stukkók­kal vagy festett faképekkel dí­szített, gyönyörű orgonák. S a hangszereken szász, román és magyar művészek játsszanak. És megszólal Dávid IsP’án or­gonaművész, erdélyi és ittho­ni orgonaépítők, egy újtusná­di orgonaépítő ösztöndíjas fia­talember, akik egy célra szö­vetkeztek: megmenteni a ma­gyar és európai orgonakincs részét képező, felbecsülhetet­len értékű erdélyi és partiumi orgonákat. A kéttagú Gyöngy­szem Produkció filmjét lát­juk, az Organa Transsylvania Alapítvány sajtótájékoztató­ján. Erdélyben és a Partiumban mintegy 1500 műemlék orgo­náról tudok — mondja Dávid István titkár, aki két éve hoz­ta létre az alapítványt. Hogy az utolsó huszonnégy órában megmenthessék a sokszor si­ralmas állapotban lévő hang­szereket. A legrégebbi orgo­na Nagyszebenben épült, 1673-ban, és sorban a többi­ek az 1920-as évekig. — A legkülönbözőbb orgonaépítő korok európai szintű hangsze­rei. Köztük a brassói temp­lom orgonája, amely az 1830-as években Európa, va­lamint a marosvásárhelyi kul­túrpalotáé, amely az 1910-es években Magyarország legna­gyobb orgonája volt. És a szíjhúzós magyarbikali orgo­na, melyet számos erdélyi tár­sával együtt — Európában ritkaságként — ma is eredeti állapotában szólaltatnak meg az istentiszteleteken. 100 milliós alapítványi va­gyonra lenne szükség, hogy kamataiból évente legalább egy orgonát restaurálhassa­nak — tudtuk meg Dávid Ist­vántól. Ami persze csupán álom. Ezért kis téíkéjükből tá­mogatják a kolozsvári Szent Mihály-templom orgonájá­nak restaurálását. És nevelik az utánpótlást — két éven be­lül hat végzett orgonaépítő tér vissza Erdélybe. Koncerte­ket szerveznek, és szorgalmaz­zák a romániai forradalom óta Bukarestben és Temesvá­ron újjászervezett orgonista­képzés kiterjesztését. Céljuk, hogy az ortodox templomok­ban nem használt, de a ro­mánság által misztikus tiszte­lettel övezett hangszerek meg­mentése ügyének a többségi nemzetet is megnyejék. Saj­nos, ezeknek a filmeknek otta­ni forgalmazását — anyagi okok miatt — nem tudják vál­lalni. Czigány György, az MTV komolyzenei és szórakoztató irodájának vezetője kérdé­sünkre nem biztatott azzal, hogy támogatni tudnák egy romániai forgalmazással fog­lalkozó iroda tevékenységét. A már elkészült filmek bemu­tatására sem tudott ígéretet tenni. Reménysugár lehetne például a BBC felkérése. Ha valóban megrendelést kap­nak egy magyar orgonákat be­mutató filmre, annak része­ként sor kerülhetne az erdélyi hangszerek bemutatására is. (Minden májusban, így e hó 9-én is este nyolc órakör a Mátyás-templomban jóté­kony célú koncerten gyűjte­nek az alapítvány részére.) d. v. s. A kép baloldalán Farkas Árpád Farkas Árpád költészetében napjaink Ady Endréje szól. Gondolkodásában és indíttatá­sában a „magyar próza legna­gyobb költőjéhez, Tamási Áronhoz hasonló” — mondta Pálfi G. István azon a rendez­vényen, amelyen az idei Jó­zsef Attila-díjas erdélyi köl­tőt ünnepelték kedd este az érdi művelődési központban. A Sepsiszentgyörgyön élő Farkas Árpád költészete pél­damutató a kisebbségi értel­miség számára: megtartó erő. Ő ma már nem csak a szé­Hancsovszki János felvétele kelyföldi magyarságnak, ha­nem mindannyiunknak vigyá- zója: azoknak, akiknek van hallása a szóra... Az esten az érdi Székely Versmondókör és a Körösi Csorna Sándor Általános Is­kola irodalomkörének tagjai, Petrás Mária csángó népdal- énekes, a Benta népzenei együttes, valamint a Bukovi­nai Székely Asszonykórus lé­pett fel. (t. á.j Csömöri képzőművészek tárlata Csömörön szinte minden év­járatnak volt egy jelentős rajztanára, aki „megméte­lyezte” a képzőművészet szeretetével tanítványait; sőt még ennél többet is adott, amint azt a jelenlegi tárlat mutatja. Az egykori gyere­kek mai felnőttként figye­lemre méltó próbálkozásai­kat — olajban, akvarellben, textilben, kerámiában — be merik mutatni a falunak. Tizenkét művész a hate­zer lelkes faluban. Sok ez, vagy kevés? Semmi esetre sem általános jelenség. Még akkor sem, ha beleszámítjuk azt is, hogy a kiállítók leg­alább egyharmada hivatá­sos. Mint például Beczásy Antal, akinek jó iskolája volt a Kolozsvári Képzőmű­vészeti Főiskola (1991-ben települt át Erdélyből), vagy Bakos Erzsébet, aki ugyan­csak Kolozsvárott végezte a felsőfokú tanulmányait, to­vábbá M. Nagy Éva iparmű­vész, akinek rendkívüli bőr­munkái senkiével sem roko- níthatók. De mintha a főisko­la sem lenne a „profivá” vá­lás egyetlen kritériuma, mert Szántó János amatőr­ként küzdötte föl magát a legmagasabb művészi szint­re. S az amatőrök? A legmeg­lepőbb, hogy valamennyien (egymástól is elszigetelten) magányosan dolgoznak. Re­mélhetőleg azonban már nem sokáig. A Csömöri Kul­turális Alapítvány támogatá­sával — a képviselő-testület 1991-ben hozta létre — kép­zőművészeti kört alakíta­nak, jeles szakvezető segítsé­gével. így biztosított lesz a fejlődésük, és nem rekedhet­nek meg olyan zsákutcában, amiből nincs kiút. Túrák Ká­roly kitűnő üvegművész (maga is a Képző- és Ipar- művészeti Szakközépiskola tanára) mindenesetre elérhe­tő közelségbe helyezi a Csö­möri Képzőművész Kör lét­rehozását. Teheti ezt azért is, mert a helyi önkormány­zat kulturális bizottságának a vezetője. A május 8-ig tartó tárlat szintén a Csömöri Kulturá­lis Alapítvány felkérésére a H-ART BT szervezésében a csömöri Petőfi Sándor Mű­velődési Ház támogatásával jött létre. Ez az első alka­lom, amikor a művészetek támogatására hivatott szerve­zetek összefogtak itt az ama­tőr és hivatásos alkotók mun­káinak a bemutatására. A záróesemény május 8-án az aukció, ahol az ér­deklődő vásárlók licitálással is kifejezhetik tetszésüket. (Ónody) KAMATOZÓ JEGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom