Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TERMESZETBARAT 1993. MÁJUS 6., CSÜTÖRTÖK A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Üvegházgázok A felszín közeli légtér hő­mérsékletváltozása termé­szeti tényezőktől is függ, amelyek következményei lehetnek a néhány perces, vagy többszázmillió éves felmelegedésnek, lehűlés­nek. Ezért nehezen lehet megítélni, hogy azok a kör­nyezetszennyező anyagok, amelyeket manapság bo­csát ki az emberiség a lég­térbe, pontosan milyen fo­lyamatokat indítanak el. Hogy ez nagy veszélyt rejt-e magában, erről a tu­dósok is sokat vitatkoznak. Az azonban tény: azoknak az üvegházgázoknak — széndioxid, metán, halogé­nezett szénhidrogének, fre- onok, szénmonoxid, kén­dioxid —, amelyek a Föld hőháztartását döntően befo­lyásolják, az utóbbi évtize­dekben jelentőén megnöve­kedett az emissziója. Hóleopárd és kékbirka Kína rövidesen a világ legnagyobb természetvé­delmi területét alakítja ki Tibetben. Az állam által finanszírozott terv szerint kétszázezer négyzetkilo­méternyi vadrezervátu­mot létesítenek a négye­zer métert meghaladó ten­gerszint fölötti magasság­ban. A térségben több mint hatvan igen ritka állatfaj él, a vad jak- és antilopfaj­táktól kezdve a hóleopár­dig és a perzsa muflonig, de számos medve- és vad- szamárfaj, sőt, a kék bir­ka is honos. A védetté nyilvánított területen szi­gorúan tilos lesz vadász­ni, a diákoknak pedig al­kalmuk lesz az említett ál­latok behatóbb tanulmá­nyozására. Parajelenségek fizikus szemmel A parapszichológia még nincs igazán belül a tudo­mányon — állítja Vassy Zoltán, az ELTE Pszicholó­giai Intézetének munkatár­sa, a Racionalitáson innen és túl című könyv írója. — Túlságosan sok sarlatánság van ezen a területen ahhoz, hogy a tudósok igazán bíz­zanak benne. Az ELTE-n a telepátiá­val foglalkoztak. Elkülöní­tett emberek közül az egyik egy képet vagy egy filmet látott. A másiknak pedig ki kellett találnia, hogy mit látott az illető. Ki- ;derült, hogy a mozgófilmet könnyebb átadni, mint az állóképet. Az is kiderült, hogy az érzelmi tartalom könnyebben kommunikál­ható, mint az elvontabb. A váci természetgyógyász atya Amit lehet, nyersen fogyasszunk Múltidéző Kolbányi Géza ,3É£. Mi a baja? — hang- )Jk<Á zott e* a kérdés, mi- ' után elmondtam An­zelm atyának, hogy beszélgetni szeretnék vele. Néhány percig döbbenten ültem a telefon előtt, s el sem tudtam képzelni, mivel érdemeltem ki a szerzetes „modortalanságát”. Eltelt egy kis idő, amikor rájöt­tem: az atya, aki hosszú évek óta foglalkozik termé­szetgyógyászattal, szinte el sem tudja képzelni, hogy nem a saját bajaimmal sze­retném felkeresni. Jókedvűen baktatok — hiszen gyönyörű az idő és a környék is — a Géza király téri templom felé. Nagyne- hezen meg is lelem Anzelm atya „rezidenciáját”. A nyolcvanhat éves szerzetes néhány percre magamra hagy, elnézést kérve, ugyan­is valami sürgős elintézni­valója akadt. így tehát alkal­mam van alaposabban kö­rülnézni cellájában. Körös­körül mindenütt könyvek, egyébként teljes puritán­ság. A szobában egy ágy és egy mosdóállvány, mellette a már zománca vert vizes­vödörrel. Az ablakból vi­szont a tavaszi, csupavirág- partú Dunára látni. Közben megérkezik a már kissé nehézkesen moz­gó atya, s szendviccsel kí­nál — mint később kiderül, éppen a nevenapján érkez­tem, s vendégeket vár. Leül íróasztalához, s én, mint az orvosoknál általá­ban, elfoglalom a helyem az oldalt elhelyezett széken. *—Tegye a bal karját az asztalra — mondja —, majd a keresztbe helyezett lábamra mutatva figyelmez­tet: ezt rakja le! — Előve­szi a borostyánkőből ké­szült ingáját, amellyel egy ideig a kezem feje fölött kö­röz. Aztán kijelenti: az ideg- rendszerével, vérnyomásá­val minden rendben van. Rákja sincsen. A szíve azonban gyengécske. — Szokott erre utaló jeleket észlelni? — kérdi. — S mi­után én igennel válaszolok, felhívja a figyelmemet arra, hogy valami baj lehet a pajzsmirigyemmel, az okoz­hatja a bajt. Javasolja a Pro­polisz fogyasztását, s mint mondja, nem ártana, ha or­vosommal felíratnék né­hány kúrára alkalmas Isola- nidot is. Kezem még az asztalon, a lábam megint keresztben. Csak rám kell néznie, tu­dom, nem cselekszem he­lyesen. Előtte a különböző beteg­ségfajták gyógyítására szol­gáló gyógyszerek kis kar­tonra kasírozva, amiből ő — állítása szerint — meg tudja állapítani, kinek mi használ, s mi nem. Fiókjá­ban a levelek tömege, ame­lyekben a betegek sokasága köszöni meg segítségét. Hogy mit javasol .a kli­maxban szenvedő nők soka­ságának? Fagyöngyteát. Nem főzve, hanem áztatva egy ideig, s aztán felmele­gítve. — Akkor van egészsé­günk egyensúlyban — mondja —, ha vérünk húsz százalékban savas és nyolc­van százalékban lúgos. Sze­rinte ennek az aránynak megbomlása betegségeink fő forrása. — Mi savanyítja a vérün­ket? — kérdem. — A húsfélék — a halak is — és az állati zsírok. Et­től érrendszeri, vérkeringé­si, reumás, ízületi bántal- mak, köszvény, bélrák szár­mazhat, és a légző-, gyo­mor- és a bélizmok teljesít­ménye is csökken. A só a második ellenség, mert erő­sen savasítja a vért. A cu­kor szintén káros, mert ha sokat fogyasztunk belőle, kábítószerként hat. — Melyek a lúgképző táplálékok? — A burgonya, a zöld­ség- és gyökérfélék — a csi­csóka —, a paraj, a káposz­ták, hagymák, a gabona, a tök, uborka, alma, szilva, paradicsom, szőlő és a tej. Az atya utolsó jótanácsa: amit lehet, nyersen fogyasz- szunk. Ez biztosítja a jó emésztést, gyorsítja az anyagcserét, a kellemes közérzetet és a hosszú éle­tet. Búcsúzáskor az ajtóhoz kísér és a következő inte­lemmel enged utamra: Az egyszerű élet és étel a leg­nagyszerűbb. Arpási Mária Százharminc évvel ezelőtt, 1863-ban született Budapes­ten az úgynevezett „legye­ző” repülőgépmotor megal­kotója, Kolbányi Géza. 1909-től foglalkozott a repü­lőgépek akkori fő problémá­jával, a megbízható és köny- nyű repülőgépmotor meg­szerkesztésével. Motorját 60 lóerősre (kb. 44 kW-ra) építette, 6 hengeres, léghűté­ses, „legyező” henger-elren­dezésű formában. Hengerei­nek furata 105, lökete 130 milliméter volt és a teljesít­ményt J30 percenkénti for­dulatnál adta le. Kolbányi motorja felvet­te a versenyt a hasonló kül­földi konstrukciókkal, első­sorban szerkezeti tömege te­kintetében, amely 105 kilo­gramm volt. így az egy ló­erőre jutó 1,7 kilogramm tö­megével a külföldi motorok 1,5-3 kg teljesítményterhelé­si skálájában igen előkelő helyet foglalt el. Ez nagy eredményt jelentett, különö­sen ha azt is figyelembe vesz- szük, hogy tervezési adatok nem álltak még rendelkezé­sére. Kolbányi motorján két olyan eredeti megoldás is volt, amely úttörő módon el­tért az akkori motoroktól: — Porlasztója ugyanis a dúsabb vagy szegényebb benzinkeverék adagolását nem az akkor szokásos fúvó- kacserével oldotta meg, ha­nem a benzin és a levegő arányát a fúvókába épített kúposcsavarral szabályozta. — Motorja gyújtásához elsőként használt akkumulá­tor-telepet, amelyet a Bosch-cég készített el, kí­vánságára. így megbízha­tóbb működést ért el, a csak szikra-induktoros dinamók­kal működtetett motorokkal szemben. Az idők során Kolbányi egyre-másra építette mind korszerűbb repülőgépeit, mígnem a Magyar Aero Club és a Kereskedelmi Mi­nisztérium is felfigyelt gépe­inek eredményeire és kiutal­tak részére egy új 100 ló­erős német Argus repülőgép­motort, hogy azzal vehesse­nek részt az 1912. évi Szent István-napi repülőverse­nyen. Ehhez tervezte és épí­tette a Kolbányi V. repülő­gépét, az eddigi monoplá­nok formájában, de megerő­sített és megnagyobbított szerkezettel. Ez a gép sajnos az 1912. augusztus 20-ai versenyen lezuhant. A tragédia után Kolbányi Géza kijavította az Árgus-motort és ahhoz egy új szerkezeti megoldá­sú, egymás melletti két ülé­ses repülőgépet épített. A géppel 1913-ban Dobos Ist­ván és több más pilóta is si­kerrel repült, utasokkal. Kolbányi Géza, anyagi­lag kimerülve, abbahagyta a további kísérletezést. Repü­lőkonstrukciója és repülő­gépmotorja a magyar repü­lés úttörőinek eredményes és áldozatos munkáját bizo­nyítja, Budapesten halt meg 1936-ban. (P) Új kutatási lehetőségek Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság és a Ma­gyar CERN (Európai Ré­szecskefizikai Laboratóri­um) a napokban egésznapos konferenciát rendezett, amelynek célja az volt, hogy a genfi központú intéz­mény és a Magyar CERN Bizottság vezetői részlete­sen ismertessék a pályáza­ton részt venni kívánó tudó­sokkal, kutatókkal, műszaki és vállalati szakemberekkel: milyen tudományos-techno­lógiai területeket fog át a szervezet, milyen lehetősé­geket nyújt az ipar számára, és hogy hogyan kell pályáz­ni. A szervezetet 1954-ben hozták létre a vezető nyu­gat-európai országok a nagy energiájú részecskefi­zika területén folytatott tu­dományos tevékenységük összehangolására, illetve kö­zös kutatások végzésére. A CERN nemcsak az alapkuta­tásokban érdekelt magyar tudósoknak, hanem a ma­gyar ipar számára is új lehe­tőségeket kínál. (p) Madarakról mindenkinek A füleskuvik Seregély nagyságú kisba- goly a füleskuvik. Tolifülei néha jól láthatók, de le is tudja simítani őket. Vonuló, téli szálláshelyéről, a trópu­si Afrikából áprilisban érke­zik, és ősszel, augusztus­szeptemberben vonul el. Déli elterjedésű madár, ha­zánkban csak néhány he­lyen, kis számban fészkel. Kedveli az öreg gyümölcsö­söket, a déli fekvésű ritkás tölgyerdőket. Olykor na­gyobb kertekben is megte­lepszik, különösen akkor, ha ott öreg, odvas diófák is vannak. Jelenlétét a főleg al­konyaikor hallatott füttye árulja el. Tavasszal a hímek több­nyire a tojók előtt érkeznek, és kiválasztják a majdani fé­szekrakáshoz alkalmas fát. Igaz, a végleges döntés a to­jóé, ő választja ki majd az odút. Ha ez megtörtént, et­től kezdve abban tölti a nap­pali órákat. Harkályodúba, kikorhadt üregbe, minden fészekanyag nélkül, május­ban rakja le 3-4 tojását. Egyedül kotlik, és az odút még háborgatás esetén is ne­hezen hagyja el. A fiókák 24-25 nap alatt kelnek ki, anyjuk, az időjárástól függő­en hosszabb-rövidebb ideig melengeti őket. Az élelmet a hím hordja számukra. A fiatal füleskuvikok egy hó­napos koruktól repülnek, de az odút már korábban el­hagyják. Táplálékuk na­gyobb rovarokból, sáskák­ból, apró rágcsálókból, néha madarakból áll. Védett madár.-jisz­Nem kell felvételizniük Az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulói már vagy tíz éve vesznek részt — jobbára sikeresen — az orszá­gos tanulmányi versenyeken. Idén hatan értek el kimagasló eredményt: Teremi Sándor történelemből a nyolcadik, Dankó Zsolt kémiából szin­tén nyolcadik, Tenger Tamás kémiából harmadik, Körösi Pálma oroszból a tizenhato­dik, Tőke Orsolya franciából a tizenhatodik és Szabó And­rea kémiából a tizenötödik he­lyen végzett. Ezeknek a gye­rekeknek a dicsőség mellett az a jutalmuk, hogy a válasz­tott egyetemen elfogadják az országos versenyen elért ered­ményt, s nem kell felvételiz­niük a kérdéses tárgyból. á-a Fejtörő Az elózó játék kérdéseire adott helyes válaszok a kö­vetkezők: 1. Alkyone. 2. A pulzárok néhány évvel ezelőtt felfedezett, na­gyon kicsiny méretű, valószínűleg csupán néhány tu­cat kilométer átmérőjű, rendkívül sűrű, neutrínókból felépülő égitestek, amelyek rádiójeleket bocsátanak ki magukból. A pulzárok, mai ismereteink szerint, a fel­lángolt szupernóvák maradványai. 3. Kettős csillagok azok a világító égitestek, ame­lyek közös súlypontjuk körül keringenek. Szabad szemmel is látható kettős csillag a Göncölszekér rúdjá- nak közepén az Álkor és a Mizar. Múlt heti számunk helyes megfejtői: Petrovits Lász­ló, Vác; Dabasi László, Gödöllő; Kiss Anna, Százha­lombatta. A helyes megfejtéseket beküldő játékosaink között 3 darab 300 forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki. A válaszokat jövő hét csütörtökéig kérjük bekülde­ni. A borítékra írják rá: FEJTÖRŐ. Postacímünk: Pest Megyei Hírlap Szerkesztősége, Budapest, Pf. 311. irányítószám: 1446.

Next

/
Oldalképek
Tartalom