Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-29 / 124. szám

Magyar Népzene Tára

Jeles napok

Tempo giusto J = 7l

;r

1A nun-kösdnek le - léc n"v-iát-M—

,? 1

—1----------fc----T--------i k —/ n

„t ----- \ .1__

j) .

... „ i

rr >—j

VLT - m •

__«U -___tá______i

Szent lé - lék Is - ten kül - (löt- te

p —

■ - ■

t-T'-j ..Js~T------\

_

^ K ^ ■ w

í? * -J

..............

e - rö - sí - te - ni szí - ve - két

...

á_i

—m-----*____LJ______ ii i-----------r—r—---------n

ps

i.... II

dgy.mint az a - pos-to - lo - két.

2. Melyet Krisztus ígért vaía, akkor a tanítványoknak, mikor méné tnenyországlm mindének szeme láttára.

3. Tüzes nyelveknek szólása np;y, mint szeleknek zúgása, lészál la az ö fejükre, ilyén nagy hirtelenséggel.

Irgalmas pi-lj kán, . ó, magos ke - reszt fal ki ina-gos ké-résztíán szent vé-rét ki-on - tá, szent lél-két ki-a-dá,

No ha kicsiny vagyok, még - is ls-te-Vmnek

na - gyot nem szóiba- tok, tér - dét, fé -jét baj- tok.

6. Szent János áldása szálljon erre (a) házra, ki régénte rászállt, szálljon most is rája!

7. Adjon az Úristen ennek a gazdának hő Bort, bő búzát, szöröncsés esztendőt, lélök üdvösséget !*

Kkkora kenderük légyén! (Háromszor.)

1 A7 i-lü/A sor dáliáináln.

Tupsimv (Somogy), Vizi József né (68). Seemaycr, 1933. VI.

Beniczki Péter (1603—1654—63?)

A kívánatos kikeletnek

Víg tavasz földerűit. Virágokkal frissült,

S új pompával zöldellik; Örül immár Flóra,

Jutott kívánt jóra.

Látja, fű s fa bimbózik. Kedvet a Múzsáknál Talált, s Apollónál, Koszorúkat küld nekik.

Újul a forráskút S föld gyomrából kifut. Szép völgyekre siet s tér; Mindenféle állat Nagy és kicsiny falat Örül, hogy már tavaszt ér; Nem szenved rothadást. Mert remél újúlást _ Minden éltető gyökér.

A szép hajnal ragyog. Gyöngyös harmat villog, Bús szíveknek hoz kedvet Mindenféle madár,

Kit dér, hideg elzár,

Vígan kezd új éneket;

Jó hírrel jön fecske.

Újul agyag fészke, Csácsog az házok felett.

Ég felé pacsirta Repül, hogy szózatja Messzire elterjedjen; Fülemile ágon Függ, csak kicsiny szálon: Álom reá ne érjen;

Addig szól s énekel,

Míg a tajték vérrel Kicsiny száján eredjen.

Czinege madárka Kit rekeszt kalitka Divóbéllel megcsalhatd Tavaszi vadkecske Együgyü őzecske

Kit tőr s háló megfoghat;

Jutott kikeletre

Nem kerül most kézre

Bátran nyomot mutathat.

Rigót is a tőrre

Nem csalhatsz most lépre;

Fogoly bokort nem lakja;

A fürj csattog nagyon.

Nem fél semmit azon,

Hogy a karvaly elfogja;

Héja is süvölti Vetett tért kerüli Tyukfiakat csapkodja.

Gólya is gázolja.

Mocsárokat járja Kígyót s békát foghasson; Fészket rak kéményen Nem fél füst rá menjen:

Korog s kolyog hangosan Róka lappang s forog S kertek alatt kullog Ludfiakra üthessen.

Szomju szarvas kútra S bágyadt madár ágra Száll, s nyugosznak csendesen; Minden bokor szállást,

A zöld árnyék nyugvást,

Enged nékik kedvesen.

Csak nekem szegénynek Árva bús fejemnek Foly dolgom keservesen.

Mit óhajtson lelkem,

S mit példáz értelmem, Figyelmezz verseimre:

Sok testi fájdalom És bús aggodalom Szállott most szivemre Tégy választ oh Echo! Kősziklák közt lakó!

Felelj mostan mesémre.

A

Aprily Lajos

Kinyújtod a

Kinyújtod a tavaszba két kezed, még nem hiszed, hogy nincs, még keresed. Pedig tudod jól, elhervadt tövig, szem benne többé nem gyönyörködik.

Elszáradt rég a tápláló gyökér, a vére vissza többé sose tér, de te még mindig azt hiszed, hogy él, s úgy érzed: hozza jószagát a szél.

tavaszba...

Mondd és ne sírj: mi várna rá, ha élne?

A kínból sok s az álmokból kevés.

Egy vérpazarló, vad kor szenvedélye, otthontalanság, gyász és rettegés.

Mondd és ne sírj: most mély homok takarja, Makkját szelíd tölgy hullatgatja rá.

És nincs Istennek, ördögnek viharja, mely békességét felriasztaná.

Csokonai Vitéz Mihály

A rózsabimbóhoz

Nyílj ki nyájasan mosolygó Rózsabimbó! nyílj ki már. Nyílj ki; a bokorban bolygó Gyenge szellők csókja vár.

Nyílj ki; gyenge kerti zsenge: Hébe nektárt hint terád,

Szűz nyakadba Flóra gyenge Bársonyos palástot ád.

Hadd szakaszszalak le, édes Rózsaszál: szép vagy te már Héj, ha meglát, hány negédes, Hány kaczér leányka vár!

Nem, nem! egy leány se nyissa Büszke fűzőjét terád.

Ültetőd kedves Julissa Néked újabb kertet ád.

Oh miként fog díszesedni Véled e parányi kert!

Oh. hogy óhajtják leszedni Rólad azt a drága szert! —

Ott kevélykedj’ bíboroddal, Ékesebb bíborja közt!

Ott kevélykedj’ illatoddal Kedvesebb illatja közt!