Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-28 / 123. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 28., PENTEK Sütő András halálos fenyegetettségben Az utóbbi másfél évben Sütő András és családja el­len több merényletkísérletet is végrehajtottak — tűnik ki abból a levélből, amelyet a világhírű író a Bukarestben megjelenő Romániai Ma­gyar Szóhoz intézett. Az írást a lap tegnapi száma kö­zölte első oldalán. A marosvásárhelyi író, akit az 1990 márciusi ma­gyarellenes pogrom során fél szemére megvakítottak, egy korábbi, a lapban őt tá­madó írásra reflektálva leszö­gezte, hogy az a gyilkossági kísérlet, amelyet akkor már­ciusban ellene elkövettek, jó­részt a kisebbségjogi meg­nyilatkozásai cinikus megha­misításának, a személyére szórt sajtórágalmaknak a kö­vetkezménye, akárcsak az a kísérlet, hogy szülőfalujá­ban édesanyjára gyújtsák a házat. — Hasonló sajtóbanditiz- mus folytán az elmúlt más­fél év alatt két ízben is újabb életveszélyes támadást szen­vedtem el családommal együtt — írta a Romániai Magyar Szó szerkesztőinek. — Orvosi vizsgálatok doku­mentumaival igazolva rövi­desen kérem annak a mérge­zési kísérletnek a kivizsgálá­sát, amelynek, ha az isteni csoda nem szól közbe, hatan lehettünk volna áldozatai a családból, két kiskorú uno­kám is... Rendőrségi vizsgá­lat folyik ismeretlen tettesek ellen, akik háromszor törtek lakásunkra kövekkel és víz­zel töltött üvegekkel. Ha egy­szer célba találnak, az ablak­ban mélázó unokám kopo­nyáját loccsanthatják szét. Vajon miért e könyörtelen merényletsorozat? Mert kö­nyörtelenül rágalmaznak itt sokunkat, és főleg azzal, hogy Erdélyt akarjuk elcsa- tol(tat)ni. Sütő András a Romániai Magyar Szó szerkesztőihez fordul, hogy „ne tűrjétek la­potokban a szöveghamisí­tást, a minden tárgyi alapot nélkülöző vádaskodást, a bo­szorkányüldözést”. Koszovói tiltakozás Újságírók éhségsztrájkja Tiltakozásul az albán nyelvű tömegtájékoztatási eszközök felszámolása ellen, szerdán 250 albán újságíró lépett éh­ségsztrájkba a főként albá­nok lakta szerbiai tartomány­ban, Koszovóban. Az AFP jelentése szerint az újságírók ezzel csatlakoz­tak Adem Demaci neves ko­szovói albán író és polgárjogi harcos hétfőn kezdett hason­ló akciójához. A 250 újságíró és a Rilindja nevű albán nyel­vű kiadó alkalmazottai azért folyamodtak a tiltakozásnak ehhez az eszközéhez, mert a Rilindja tevékenységét a szerb hatóságok döntése értel­mében a jövőben a szerb Pa­norama kiadó veszi át. Föl nem adott remények Owen mégis marad? Paradox helyzet A lengyel parlament tegnap délelőtt megkezdte a kor­mány ellen a Szolidaritás ál­tal kezdeményzett bizalmat­lansági indítvány vitáját. A szakszervezet nevében Alojzy Piertrzyk képviselő indokolta javaslatukat. Úgy vélte, nincs remény arra, hogy a kormány letérjen rosz- szul megválasztott útjáról. Hanna Suchocka miniszter- elnök válaszában paradox­nak nevezte a helyzetet, hogy éppen a Szolidaritás kívánja megbuktatni a kor­mányt. Lord Owen valószínűleg to­vábbra is vállalja a közvetítő szerepét a boszniai válság­ban, miután biztosítékokat kapott arra, hogy a konflik­tus feltartóztatásának új nem­zetközi stratégiája nem jelen­ti a tárgyalásos rendezéshez fűzött remények feladását — írta tegnapi számában a The Guardian. Az utóbbi napokban olyan híresztelések terjedtek el — és ezeknek közvetve maga Owen is tápot adott —, hogy a nyugati hatalmak és Oroszország múlt heti megállapodása nyomán az EK nevében közvetítő diplo­mata lemond a tisztségéről. A brit lap értesülései szerint azonban szerdán Genfben megállapodás született arról, hogy Owen „további konzul­tációkat követően” folytatja közvetítői tevékenységét. Egybecseng ezzel a brit külügyminiszternek a bosz­niai konfliktussal kapcsolat­ban tett legutóbbi nyilatkoza­ta, amely szerint a nyugati politika célja továbbra is a Vance—Owen-féle kantoni- zálási terv megvalósítása. — Kitartunk e folyamat és a tervben foglalt elvek mel­lett, noha nem állíthatjuk azt, hogy azok megváltoztat- hatatlanok, vagy egyetlen nagy ugrással megvalósítha­tók — hangsúlyozta Doug­las Hurd. MAGYARORSZÁG „Erőfeszítéseim eredménytelenek maradtak” Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országos Elnökség! A Ma­gyar Demokrata Fórum és az általunk vállalt sorsfor­dító ügyek, legfőképpen is a magyarság megmaradá­sa, talpra állítása iránti fele­lősségtől áthatva, a közel­múltban -— több alkalom­mal megismételt :— javas­lattal álltam elő, hogy a nyílt színen zajló és tartha­tatlan „testvérháborút” ren­dezzük, lezárjuk. (A javas­lat lényege: 1. zártkörű tár­gyaláson, kölcsönös enged­mények árán rendezni a né­zetkülönbségeket; 2. sajá­tos szervezeti struktúrá­ban, pártként és mozgalom­ként működtetni tovább az MDF-et, 3. ha egyik út sem járható, akkor meg­egyezve és kulturáltan szét­válni, külön-külön pályán haladva küzdőtársi viszony­ban maradni.) Ez a hármas megoldási formula azon­ban -— egy-egy erőtlen és bizonytalan visszhangtól el­tekintve — határozott tá­mogatást senkitől és sehon­nan nem kapott. Alkatomnál és helyzetem­nél fogva kiegyenlítő szere­pet tudtam és akartam — tu­datosan! — vállalni a ve­szélybe sodródott egybetar- tozás, egybenmaradás meg­őrzése ügyében. Ezt célozta volna említett javaslatom is. Erőfeszítéseim azonban — a beismerés önmagában véve is megrázó — ered­ménytelenek maradtak. Utolsó kísérletem keserű ku­darca világossá tette előttem: a kiegyenlítő sze­repkör fölött átlépett az idő. Vagyis a kiegyenlítő, az egyensúlyozó szerepe véget ért. A dráma végkifejlete már más alkatot, más belá­tást kíván. Éppen ezért meg­köszönve Elnök Úr és az Or­szágos Elnökség tagjainak bizalmát, ügyvezető elnöki megbízatásomat ezennel és tisztelettel visszaadom, tiszt­ségemről lemondok. Nem szívesen török pál­cát társaim, önmagunk fö­lött. E torokszorító helyzet­ben és a csüggesztő remény­telenségben most mégis ki kell mondanom: semmivel sem indokolható, egyenesen történelmi léptékű bűnöket követtek el azok (mindenek­előtt a liberálisnak mondott, Debreczeni József nevével, és a népi-nemzetinek mon­dott, Csurka István nevével fémjelzett csoportosulások), akik az MDF belháborúját, bomlasztását elvakultság- ból, gonosz vagy jószándék­kal, kisszerűén önös szerep­lési és hatalmi vágyaktól sar­kallva, a politikusi méltóság elemi normáit felrúgva, or­szág-világ előtt elindították és folytatták. De ugyanezt kell mondanom azokról is, akik az esztelen és megbo­csáthatatlan önpuszítást be- végzik. És nemigen lehet mentség azok számára sem, akik a fejleményeket nem tudták, nem voltak képesek megállítani, a végzetes bal­sorsot jobbra fordítani. Az Isten legyen irgalmas mihozzánk! Hozzánk, sze­gény magyarokhoz. Budapest, 1993. május 26. Tisztelettel: Für Lajos Népszavazással dönthetnének Ladislav Deák szlovák törté­nész, a magyar—szlovák kap­csolatok kutatója nyilatkoza­tot adott a Smena című lap­nak. Az újság tegnapi számá­ban megjelent interjúban a kutató a többi között azt mondta, hogy „van egy meg­újuló tétel a magyar politiká­ban”. — Mivel a határok ma nem változtathatók meg erő­szakos eszközökkel, a ma­gyar kormánynak kész kon­cepciója van azok nem erő­szakos megváltoztatására — állítja Ladislav Deák. E kon­cepció egyik eleme a kárpáti régió gondolatára épül. Ezen belül Magyarország lenne a hangadó. A másik elképzelés a dél-szlovákiai területi auto­nómia létrehozására összpon­tosít, mert ha ez létrejönne, akkor a területileg autonóm területek hovatartozásáról népszavazással lehetne dönte­ni. EK-tagság Mérsékelt derűlátás A kelet-európai országok azt remélik, hogy az Európai Kö­zösség júniusi koppenhágai csúcstalálkozóján jóváhagy­ják az EK-ba történő szoro­sabb integrálódásukat célzó javaslatokat, és így az évez­red végére a közösség teljes jogú tagjává válhatnak. Derű­látásukat azonban mérsékli az az aggodalom, hogy má­sik fő törekvésük, a NATO- hoz való csatlakozás megva­lósítása keményebb diónak bizonyul — írta tegnapi szá­mában a The Independent. A brit lap Kelet-Európa- szakértője, Tony Barber emlé­keztet arra, hogy a koppenhá­gai csúcstalálkozón várható­an megvitatják az EK brüsz- szeli bizottságának javaslatát a Cseh Köztársasággal, Szlo­vákiával, Lengyelországgal, Magyarországgal, Bulgáriá­val és Romániával folytatott kereskedelem feltételeinek megkönnyítésére. A bizott­ság azt is indítványozta, hogy az EK adja jelét a hat ország „majdani tagsága mel­letti egyértelmű elkötelezett­ségének”. — A kelet-európai orszá­gok azonban úgy érzik: az EK-t annyira lekötötték más problémák (a maastrichti szerződés ratifikálása, az egy­séges piac működtetése, Ausztria, Svédország és Finn­ország felvételének ügye), hogy elvesztette Kelet-Euró- pa iránti érdeklődését. Úgy vélik továbbá, hogy az EK be­folyásos gazdasági érdekcso­portjai a kormányokra tá­maszkodva próbálják meg­akadályozni, hogy a kelet-eu­rópaiak méltányos feltételek mellett juthassanak be az EK piacaira — állapítja meg a lap. Debreczeniék nehezményezik Debreczeni József és Elek István, az MDF nemzeti libe­rálisai tegnap délben azzal indokolták hirtelen összehí­vott sajtótájékoztatójukat, hogy véleményük szerint nem tükrözte ténylegesen a történteket Lezsák Sándor nyilatkozata, amit a szerda délutáni MDF ügyvezető el­nökségi ülésről adott. A meg­beszélés végén az érintettek megállapodtak Lezsák Sán­dorral, akinek a kezdeménye­zésére jött létre a tanácsko­zás, hogy csak ő tájékoztatja a közvéleményt. Mint Deb­reczeni József fogalmazott: Lezsák politikai értékítéleté­re hagyatkoztak, az alelnök azonban kifejezetten szub­jektiven nyilatkozott. A nyilatkozók nem fogad­ják el, hogy az MDF-ben ki­alakult válságos helyzetért, Für Lajos lemondásáért és Lezsák lemondási szándéká­ért 50 százalékban a nemzeti liberálisokat terheli a felelős­ség. Különösen nehezménye­zik, hogy Für Lajos lemon­dólevelében is a nemzeti li­berálisokat említette első he­lyen. Visszhang külföldről A Le Monde című napilap csütörtök délután megje­lent számában Yves-Mi­chel Riols, a lap tudósítója azt írja, hogy a Demokrata Fórumot a széthullás veszé­lye fenyegeti ügyvezető el­nökének lemondása után. A lap szerint ez a fejle­mény a magyar kormány stabilitását is fenyegeti — idézi Kis Csaba, az MTI tu­dósítója. , — Für Lajos az MDF tör­ténelmi alakja — írja a tu­dósító. Azzal, hogy bedob­ta a törülközőt, úgy látszik, megadta a kegyelemdöfést pártjának, amelyet már egy év óta megrendít a szélső- jobboldali irányzat támadá­sa. Visszavonulását azzal indokolta, hogy képtelen volt megőrizni a párt egysé­gét, amelyet szétszakított a harc a demagóg képviselő, Csurka István vezette szél­sőségesek és az Antall Jó­zsef kormány fő köré csopor­tosult centristák között. Bár ez a válság régen érik a két tábor között, az MDF eddig meg tudta őrizni felületi egységét. Für lemondásával azonban meggyorsulhat en­nek az erőpróbának eldőlte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom