Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-26 / 121. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 26.. SZERDA Ketsegesse vált Owen szerepe? Ellentétés értelmezések Lengyel kormányesélyek Az ENSZ Biztonsági Tanácsa — a várakozásokkal ellentétben -— hétfőn még nem fogadta el a határozatot a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnökről ítélkező nemzetközi törvényszék felállítására. A testület öt el nem kötelezett tagja (köztük három mohamedán ország) további időt kért a szöveg tanulmányozására. A mohamedán ENSZ-tagálla- mok 51 tagú csoportja nyilatkozatban ítélte el az új akciótervet a boszniai válság megoldására, miután az véleményük szerint elfogadja a területhódításokat és az etnikai tisztogatást. A határozatot kezdeményező Franciaország külügyminisztere, Alain Juppé washingtoni sajtóértekezletén közölte: a hat boszniai védett övezetnek összesen további 3-5 ezer békefenntartóra lesz szüksége (az eddigi 9 ezer melleti) és Párizs folytatja erőfeszítéseit, hogy azok között amerikai katonák is legyenek. Juppé szavaiból kitűnt, hogy a hét végén elvben elfogadott béketerv értelmezésében nem csekély ellentétek vannak: a franciák szerint a békefenntartóknak a védett övezetekben immár tétlen megfigyelők helyett tevékenyen, fegyveresen oltalmazniuk kell a lakosságot. Juppé célzott rá, hogy az amerikai ígéret, miszerint támadás esetén légierővel az ENSZ-csapatok segítségére sietnek, szélesebben is értelmezhető. Juppéhez hasonlóan tévényilatkozatában Madeleine Albright, amerikai ENSZ-nagykö- vet is energikusan cáfolni kívánta azokat a kommentárokat, melyek szerint az új akciótervvel lényegében elfogadják a szer- bek hódításait, cserben hagyják a bosnyákokat, miközben semmi remény arra, hogy a szerbek hajlanának a kompromisszumra. Albright szerint a tartós nyomás végül eredményt hozhat. Lord Owen, az ENSZ és az EK boszniai béketervének társszerzője értésre adta, hogy a nyugati hatalmak és Oroszország múlt hét végi washingtoni megállapodása nyomán kétségessé vált a boszniai válságban közvetítőként játszott szerepe. Tegnapi brit lapjelentések szerint a diplomata újságíróknak elmondta, hogy az elkövetkező napokban konzultálni kíván európai vezetőkkel, és ezt követően nyilatkozatot tesz az ügyben. További részleteket nem árult el, mindössze annyit mondott, hogy „a washingtoni találkozó után új helyzetbe kerültem”. Nem válaszolt arra a kérdésre sem, hogy a washingtoni megállapodás nyomán valóban kútba esett-e az általa és Cyrus Vance által kidolgozott béketerv. Sem Owent, sem az ENSZ nevében közvetítő Thorvald Stoltenherget nem hívták meg a washingtoni találkozóra. A The Independent egy EK- tisztségviselőt idézett, aki szerint a washingtoni megállapodás egyfajta cserealku volt. — Az európaiak kieszközölték Amerika beleegyezését abba, hogy eláll a muzulmánok felfegyverzésére tett javaslatától, az Egyesült Államok pedig megkapta az európaiak hozzájárulását a Vance—Uwen-terv eltemetéséhez — mondta az EK- illetékes. A Liberation Hargitáról „Bukarest befagyasztja a magyar ambíciókat” címmel közölt helyszíni tudósítást az erdélyi Hargita megyéből a Liberation. — Ceausescu bukása után azt hitték, hogy a történelem váltója új vágányra áll át... A román nacionalista pártok nyomására azonban Bukarest megszólaltatta a lélekharangot a magyar illúziók felett — vélekedett a szerző. Tudósítása szerint a román prefektus „mindenható a rendőrség, az egészségügy, az iskola- rendszer és a földreform ügyeiben, és ő rendelkezik az állami támogatások elosztásáról is”. — Ugyanakkor a megye lakosai, ahogy azt az RMDSZ helyi képviselője elmondta, a budapesti beruházókat várják ahhoz, hogy gazdaságilag megerősödjenek, és véget vessenek a gazdasági emigrációnak, az elvándorlásnak, amely jobban fenyegeti a magyarságtudatot, mint Bukarest tervezett intézkedései — írta a Liberation tudósítója. Ötven százalék esélyt ad Hanna Suchocka lengyel miniszterelnök annak, hogy kormányának sikerül átvészelnie a csütörtöki parlamenti bizalmi szavazást. Ha azonban a Szolidaritás benyújtotta bizalmatlansági indítvány bukna meg, akkor a kormánynak új ajánlatot kell tennie a társadalomnak — mondotta a kormányfő hétfőn újságírókkal folytatott beszélgetésében. Az új székfoglaló magyarázatot kell adjon arra, mit és miért Oroszország a jövő hónapban nem fogja aláírni a társulási szerződést az Európai Közösséggel, ha Brüsszel nem iktatja ki belőle az orosz exportőröket hátrányosan érintő pontokat — jelentette ki Alekszandr Sohin miniszterelnök-helyettes hétfőn. Borisz Jelcin a tervek szerint az Európa Tanács június 19—21-ikei ülésén írná alá az egyezménycsomagot. Ehhez azonban az kell, hogy addig nem sikerült megvalósítania a kormánynak. Suchocka különösen fontosnak tartotta annak tudatosítását, hogy a koalíciós kormányzás a lengyel politikai életnek még hosszú ideig tartós eleme lesz. Elismerte a jelenlegi kormánykoalíció gyengeségét, s mint mondotta, ki kellene szélesíteni annak politikai bázisát. Ez azonban igen nehéz, nemcsak a jelenlegi kormánynak — az lesz a következőnek is ezzel a parlamenttel. vegyék ki a csomagból azokat a paragrafusokat, amelyek egyelőtlenséghez vezetnek az Orosz—EK kereskedelemben — mondta Sohin. — Mi ugyanis igen kedvező befektetési terepet hozunk létre itt a közösségi vállalatok számára. Moszkva többször panaszkodott már: a Nyugat ki próbálja szorítani őt olyan előnyös nemzetközi piacokról, mint például az űriparé, az uráné vagy a hagyományos fegyvereké. Orosz EK-bírálat VÉLEMÉNY Kiszorítós játék Ezt a furcsa játékot játsszuk (mi csak kényszerből), új történelmi napunk beköszöntése óta. Tessék elképzelni a hatalmas pályát, egyik oldalon hatezer játékossal, szemben velük hatszázzal. Az eredeti hasonlatot továbbfejlesztve: a hatezreknek dobni, rúgni, gurítani, egyértelmű kifejezéssel mindent szabad, a hatszázasok csak a gondosan kijelölt térfélen mozoghatnak, s az elfogott labdát szigorú szabályok rendjében csupán átejthetik az ellenfél terére — ha egyáltalán képesek rá. Az ellenfél beépülhet a hatszázasok soraiba, ott gonoszkodhat, kihívó magatartásáért nincs mód, hol fegyelmit kérni ellene. A hatezresek előre kikiáltott nyertesek, a hatszázasokat csak addig kell megtűrjék a pályán, amíg meggyötörtén, elfáradtan, kifulladva a kíméletlen, erőszakos játék nyomán ki nem dőlnek, ösz- sze nem esnek, a „nemes mérkőzés” színhelyéről meg nem futamodnak, de leginkább el nem pusztulnak. A lehetőségek a hatezres csapat számára adottak. Ok a jogfolytonosak, a jogérvényesek^ ők a hitelesek, az elmúlt hűbériség edzett szolgálói. Pénz —jutalom — segély, mind rendelkezésükre áll, természetesen a szabályok, melyeket maguk alkottak, saját részükre, számukra minden felmentést szavatolnak, a hatszázas „többség” hozzájuk kell igazodjon. Székház, edzőtermek, szolgáltatószalonok, a legjobban képzett egészségügyi szakgárda kívánságaikat lesi-várja, véleményeikért szorong. A mérkőzés teljes ideje alatt nemzetközi kapcsolataik nyomán minden támogatás rendszeresen érkezik, ha netán nem elég a hazai szurkolósereg biztatása, egyetlen telex és a világ akár minden tájáról özönlenek szakértők, bírák, konzulensek, sőt, fizetett kiáltozok megerősítve modern technikával, mert ennek a csatának diadalmámoros ujjongását meg kell hallja az egész Föld. A világ közvéleménye eleve úgy tudja, a hatezresek az elnyomottak, híjával anyagiaknak, technikai felvértezettség nélkül, de ami ennél nyomosabb érv: az ő oldalukon az igazság, hiszen egy másik elnyomó rendszer igájából éppen hogy „felszabadultak”, a valamikori FELSZABADULÁS felkent bajnokai. Nem bővíteni tovább a hasonlatot, de a világos, jó megérthetőség kedvéért leírom: ilyen a viszony a MUOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) és a MÚK (Magyar Újságírók Közössége) között. A pálya, azaz a jó lehetőségek mind a MÚOSZ oldalán találhatók. A hatezres csapatot ők alkotják, miközben zengik, harsogják, hirdetik, hogy ők a kisebbség. Itt most minden kétséget kizáróan ők a bolsevikok az egykori lenini hitetés világbecsapása ellenére, amikor is a valamikori silány kisebbség hét évtizeden át bizonygatta, hogy ők a többség. Sokan el is hitték! Most ország-világ előtt nyilvánvaló, hogy a hatezer éppen tízszerese a hatszáznak. Az új hitetés ferdítése most ezért úgy szól: ők a kiszorított, a nem támogatott „csekélység”. A lehetőség nélkül való szegények, akiknek nemhogy hajuk szála sem görbült meg a múltbeli túllihegésekért; a hatalom elvtelen kiszolgálásáárt; emberek meghurcoltatásáért; és minden megsokasodott bűnért a kiszolgáltatottak halálba kergetéséig; ugyanis átmeneti meghunyászko- dás után úgy léptek és ma úgy lépnek föl, mint az igazság mindenkori bajnokai. És folyik a kiszorítós játék. Aki nem közülük való, annak nincs helye itt, ez alatt a nap alatt, amelyik Magyarországra süt. Egykor párttól jóváhagyott első proletár forradalmárok voltak, most mindenkinél előbbrevaló első világpolgárok. A sajtó pedig örökölt jogon, természetesen az övék. Lényegében és sűrítetten: az avatott bolsevikoké. De hát mit keresnek ezen a pályán, akik néhány évvel ezelőtt is éppen csak megtűrtek voltak? Akkor is csak véletlenül közéjük keveredett megtűrtek! A pályát ők választották, a labdát (a lehetőséget) nekik adták, az ellenfeleket gondosan szelektálták mennyiségi és minőségi elvek alapján, de akkor mindenki úgy tudta: ez csak játék. Igen, de életre-halálra szóló! Ellenfélből két betű behelyettesítése és kihagyása után ellenség lesz, akikkel el kell bánni. El is bántak. Mihelyt valaki bemerészkedett, netalán előbbre húzódott a sorban, ahol csak ők állhatták. A küzdelem átmenetileg úgy tűnt, mintha fordulatot merészelt volna venni. Az elszemtelenedett kisebbség, a hatszázak lapot, lapokat akarnak! 45 éves adóztatásuk után (melynek hasznát ők élvezték!) székházba próbálják betenni a lábukat. Hogyan, milyen jogon? Először is többnyire vidékiek. Népi, csizmaszagot hozott, zavaros ideológiát hirdetők,' akik azt a megunt ócskaságot, hogy magyarság, amellyel a nemes bolsevik világban szinte végérvényesen sikerült leszámolni, újra előszedik, miközben nem veszik észre, hogy korszerűtlenek (igen, ez most a divatos jelző). Tehát: mi a teendő? Teszik föl a szent lenini ideológiából átmentett kérdést. Egyszer s mindenkor fel kell számolni maradványaikat, határozzák el. Nekik egyetlen lapot sem! A Rádió és Televízió, amely egyetlen percig sem volt másé, csak a párté, most sem lehet csak családi, leszármazási, rokoni és elvtársi törvények alapján az örökösöké. Tehát kifelé onnan, minden véletlen bekerültnek! A harc legyen kíméletlenebb. Eddig tűrt a többség, a hatezrek, de elég volt! A kiszorítós játék új szakaszába érkezett. Megszületett a filozófiai igazolás is, bolsevik törvényű meghatározások helyett megtaláltatott az. új eszme, ennek neve: másság. Ebbe minden belefér. Fontos, hogy akik számára hirdetik, azoknak fogalma se legyen róla, mit takar, mit akar, de hiszen így is elég nagy a baj, hogy a tömegek többet tudtak meg a dolgok lényegéből, mint amennyit szabad lett volna. Ezért került nehéz helyzetbe az egykori hatalom és a hatalmat gyakorló társadalom. De ezt nem szabad elemezni, mert kiderül, hogy összeomlott egy világ- birodalom. A lényeg a fontos: amíg a másság teljes és oszthatatlan polgárjogot nyer, tűnjenek el a pályáról az ellenfelek. A hogy annak egyetlen módja: ki kell szorítani az utolsót is. S mikor teljesen magukra hagyottan a legutolsó is elpusztult, meg kell rendezni a nagy és látványos temetést. Díszőrségben álljanak a sajtó egykori pártbizottságának tagjai, fő- és felelős szerkesztők, akik voltak és maradtak mindmáig — természetesen feketében —, hangozzék fel a munkásmozgalom gyászindulója, beszéljenek az összes volt párttitkárok. Emlékezzenek. Majd dübörögjön föl az Internacionálé némileg módosított szöveggel, hogy ti. Ez a harc volt a végső! A legvégső akkor mégis ezután az legyen, hogy a halotti tor alkalmából a toborzók — régi és új sajtócézárok — osszanak egy legújabban alapított kitüntetést, mondjuk a másság becsületrendjét, de ezt egy közmegbecsülésnek örvendő író, műfordító, nemzetközi sikereket elért közéleti férfiú adja át a legérdemesebbnek. Annak, aki a legutolsó volt népi-nemzeti lázadót üldözte halálba a nyílt, a szabad, a minden szélsőségtől megtisztult tárgyilagos sajtó pályájáról. * Kétségbeeséssel hiszem, hogy még így sem lesz! (Fábián Gyula)
