Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-24 / 119. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993 MÁJUS 24., HÉTFŐ Ü Halásztelken önálló szakosztályuk lesz Lovak és megszállottak Rovnyai János, az 1975-ös birkózó Európa-bajnok: „Nem csak a legjobbakat kellene támogatni Halásztelken évek óta oktat lovaglást Szokoty András, akivel a lovakról, s a tanítványokról beszélgettünk. — Hogyan kezdett ön lovakkal illetve lovaglás-oktatással foglalkozni? — Eredetileg lovasedző volnék és 1977-ben költöztünk ide, Halásztelekre. Innen minden olyan hely, ahol lovakkal tudtam foglalkozni messze volt, ezért más munka után kellett néznem, de emellett volt elég sok szabad időm, így csináltam egy lovastoma csoportot. A helybeli gátőrnek volt egy erre alkalmas lova. Ezen 20 gyerek voiti- zsált. ebből maradt 12 és amíg megvolt a ló, addig jártunk bemutatókra, például a Kiskunsági Lovasnapokra. Nagyon ügyes volt ez a társaság. Akik ebből megmaradtak, azokkal elkezdtem lovagoltatni a könyékbeli gazdák lovait. Később hoztam egy mént és ezzel fedeztettük ezeket a kancákat. Most már a csikóikkal lovagolunk. — A lovaglás mely szakágát űzik? — Díjlovaglást és a díjugratást. Militant is űznénk, de az nagyon időigényes és rengeteg akadálygyakorlást is igényel. — A díjlovagláshoz és a díjugratáshoz milyen edzés szükséges? — Tulajdonképpen ugyanaz, a lónak engedelmeskednie kell, az pedig feltételez egy alapképzettséget, mind az állatoknál, mind a lovasnál. — Milyen szinten állnak jelen pillanatban? — A diákbajnokságon az általános iskolások között az első ötben szoktunk végpni. Tavaly bronzérmes volt a fiam, és a korosztályban ő volt egy éve a bajnok. Kilenc startból hat győzelemmel, két második és egy harmadik hellyel. — Milyen tudásszintű lovaik vannak? — Egyelőre A-kategóriában „szaladgálnak” a fiatal /lovak, de ha valamelyikük följebb kerül, a gazdák általában eladják őket, és kezdődik minden élőiről. A ménből és környékbeli gazdáktól jön a lovak utánpótlása.-— Mennyit ér mostanság egy ilyen ló? — Nemrég egy árverésen 300 000 Ft-ot fizettek az egyikért. Talán még nem későn megérkezett az önkormányzat támogatása. Megalakult a Halásztelki KSK, ennek egyik szakosztályaként működnek majd a lovasok tovább. Most már talán nemcsak a „fanatista” gyerekekre számíthatnak. Kecskés István Dabasi győztesek Az eddigieknél sokkal nagyobb érdeklődés mellett rendezték meg a III. Dabas-kupa amatőr országúti kerékpárversenyt. Kategóriagyőztesek: 6—10 éveseknél: Szabados István és Gajarszki Margit, 10—14 éveseknél: Suhajda István és Krígel Zsuzsa, a 17 km-es távon Balázs Péter és Gyenes Andrea. a 34 km-es távon Kurgyis József, 51 km-en pedig Varga Ignác győzött. A fődíjat, egy Csepel Schwinn kerékpárt Barizs Tamás, a legnagyobb elismerést viszont a 63 éves Pécsi Rezső nyerte el. Sambo. Ez a neve a Leányfalu Tahi felé eső részén üzemelő presszónak. A helyiségbe belépve, a bárpulttal szemközti falon árulkodó fényképek sokasága jelzi, egy korábbi sikeres sportoló, pontosabban birkózó a tulajdonos. A tablóról Rovnyai János hol a dobogó tetején állva, hol egykori csapattársaival, hol Növényi Norbert társaságában „köszönti” a vendégeket. — Hogyan kezdődött a pályafutása és melyek voltak a fontosabb állomások? — Az MTK-ban kezdtem el birkózni Kovács Gyulánál, 1965-ben. Érdekességként elmondanám, hogy amikor Szentendrére kerültem ipari tanulónak, a főnökeim, az oktatóm úgy küldtek el, hogy addig visz- sza sem mehetek, amíg el nem kezdek valamilyen sporttevékenységet, ugyanis 14 évesen már 125 kg körül volt a testsúlyom. 1980-ban kerültem át a Budapesti Spartacusba, ahol id. Növényi Norbert lett az edzőm. — Milyen helyezéseket ért el a világversenyeken? — Tízszer indultam, s minden alkalommal helyezett lettem. Európa-bajnokságon kötöttfogásban egyszer nyertem (1975), szabadfogásban szereztem egy második helyet, (1982), harmadik lettem kötöttfogásban és szambóban. Világ- bajnokságon egy harmadik helyezés mellett háromszor voltam negyedik, míg az olimpián hatodik lettem. A versenyzést egyébként 1985-ben fejeztem be. — De nem lépett ki a birkózás vérkeringéséből, hanem azonnal edzői tevékenységet vállalt. — Igen, előbb 1985—86-ban technikai vezető voltam a Bp. Spartacusnál, de már akkor elkezdtem foglalkozni a szülőhelyemen, Leányfalun a fiatalokkal, s ez tartott 1992 márciusáig. Sok, tehetséges fiatal birkózott itt, volt köztük úttörő-olimpián helyezett, vagy a serdülő' illetve az ifjúsági bajnokságban egy-egy második helyezett versenyzőm. — Jelenleg milyen szájakkal kötődik szeretett sportágához? — A Spartacus csarnokába néha lejárok, egyrészt a fiam ott edz, másrészt évente két- szer-háromszor találkozom a régi társakkal; az egyesület ugyanis többször meghívja az „öregeket” egy-egy családias hangulatú összejövetelre. — A birkózómeccseket láto- gatja? — Az üzleti ügyek intézése miatt egyre kevesebb időm van erre. de azért ott voltam az idei és a tavalyi magyar bajnokságon, valamint a múlt évi, Kaposvárott rendezett Szabadfogású Európa-bajnokságon is, és persze figyelemmel kísérem a felnőtt keretbe bekerült egykori versenyzőimet is. — Hogyan látja a mai magyar birkózás helyzetét, jövőjét? — Sajnos nagyon kevesen űzik, kevesen foglalkoznak vele. Ennek ellenére az a véleményem, hogy Magyarországon mindig volt és mindig is lesz egy-egy kiemelkedő képességű birkózó, aki rendkívüli tehetsége mellett maximális akaraterővel rendelkezik és a versenyeken is teljes erőbedobással képes küzdeni. — Tehát optimista a jövőt illetően. — Igen, de azt hozzá kell tennem, utánpótlás szinten kevés az olyan birkózó, aki igazán szívből küzd, aki mindent képes lenne feláldozni a győzelemért. Ha a fiatalok a szőnyegen „meg tudnak majd halni”, akkor óriási előrelépés várható. — A magyar sport egészéről miként vélekedik? — Ha minden így folytatódik, tíz év múlva már nem beszélhetünk minőségi sportról, részben az anyagiak hiánya, másrészt mentalitásbeli problémák miatt. Ha az ország igényli az olimpiai bajnokokat, akkor erre áldoznia is kellene, ehhez viszont nemcsak a legjobbakat kell támogatni. — Más sportágakkal milyen a viszonya? — Minden sportot szeretek, és nagyon tudom becsülni, ha a sportolók hajtanak. Érdekes, a válogatott meccseknél például az elején meg tudom mondani, mi lesz az eredmény. Amikor a játékosok eléneklik a Himnuszt, leolvasható az arcukról, mennyire bíznak önmagukban, mennyire tartanak az ellenféltől. — Találkozhatunk Rovnyai Jánossal a szőnyeg mellett edzőként? — Ilyen gazdasági helyzetben semmiképpen nem tudok fiatalokat elvállalni, ez túl sok időt vonna el tőlem. A felnőtt nehézsúlyú versenyzőkkel viszont szívesen foglalkoznék. Egy-két olyan dolgot mutatnék, ami a későbbiekben bizonyára hasznukra válna. Ezt viszont senki nem kéri, én pedig nem tolakodom... F. Z. Dánszentmiklós tollaslabdázói Saját zsebből fizetnek Kosaras eredménycsokor Szigethalomtól Érdig A minden igényt kielégítő' csarnokban kevés a holtidő': itt éppen az alsó tagozatosok gyakorolnak Erdó'si Ágnes felvétele Nem olcsó mulatság manapság libatollal játszogatni, főleg versenyszerűen. Öt perc alatt akár 150 forintot (plusz az ÁFA-t) „ütögethetnek” el, akik a tollaslabdázásba szerettek bele. A dánszent- miklósi tollaslabdás lányok azonban mások felé is kacsingatnak, hiszen egyre többen járulnak az oltár elé új választottjukkal, előbb- utóbb pedig búcsút intenek régi „szerelmüknek”, a sportnak. Kvasz János, a dánszent- miklósiak edzője többek közt ezt is érvként hozza fel. hogy egyre kevesebb a versenyző a szakosztályban. Bár a 2600 lélekszámú település még így is 40 igazolt tollaslabdázóval büszkélkedhet. Ncgy korosztályban, tizenkét évesektől a felnőttekig képviseltetik magukat a versenyeken. Négy éven keresztül az OB I/B csoportjában szerepeltek, idén pedig a másodosztályban küzdenek a visszakapaszkodásért. Talán már unalmasnak hat, hogy mindenhol a pénzhiányra hivatkoznak, de a dánszentmiklósiaknál is az az igazság: anyagilag nagyon rosszul állnak. Az ön- kormányzat támogatja ugyan őket, a drága felszereléseket azonban képtelenség folyamatosan pótolni. A már említett 150 forintos labdák, a 3000—7000 forintba kerülő, versenyzésre alkalmas ütők, a pályabér, a bírói díjak lassan már csak saját zsebből teremthetők elő. Az igazi sportemberek viszont „holmi kis pénzügyek” miatt nem adják fel a harcot. A bajnoki meccseken az ellenfelek fele-fele arányban állják a labdák árát. A csapatok sokszor a játékvezetők díját sem tudják kifizetni, a bírók mégis levezetik a mérkőzést. A megszállottság, a régi sportkapcsolatok még mindig győztesen kerülnek ki a pénz elleni küzdelemből. Nemcsak ütik a labdát Dán- szentmiklóson, hanem rúgják is. Az összevont járási labdarúgó-bajnokságban a felnőttek és az ifik a középmezőnyben helyezkednek el. Van egy helyi tornacsarnok, amit 1985-ben építettek. Az iskolai testnevelésórákon kívül a diáksportkörök — kézilabda, mini kosár, teremfoci — használják rendszeresen a létesítményt. A Pest Megyei Tollaslabda Szövetség pedig minden évben itt rendezi meg az országos szenior bajnokságot. A dánszentmiklósi tollaslabdázóknak pedig a libákkal kéne egyezségre jutniuk, hogy olcsóbban vigyék a vásárra a tollúkat. O. Gy. • Kettős győzelmet arattak a tököli kézilabdázók a legutóbbi bajnoki fordulóban. Az NB I/B-ben szereplő nők idegenben nyertek 26-24 (12-12) arányban a Balmazújváros ellen, míg az NB Il-es férfiak otthon verték 28-24 (15-8)-ra a Gazdagrét együttesét. Jó néhány dühöngő torna mozgósította a megyei kosárlabdázókat. Mini leány viadal Szigethalmon: 1. Szigethalmi Széchényi Iskola 8, 2. Dunaha- raszti 6 ponttal. A szigethalmi Kosztyu Mariann 75, Tivald Csilla 46 pontot szerzett. Mini fiú fesztivál a Dunakeszi 5. sz. Általános Iskolában: 1. D. Széchenyi 8, 23. Váci Földváry és Gödi Sasok 6-6. A legeredményesebbek: Krecsik Balázs, (V. Földváry) 60, Horváth Ákos (D. Széchenyi)- 52, Horák István, (Göd) és Kovács Gábor (Dunakeszi 5) 36-36. Serdülő fiú dühöngő Szentendrén, a Barcsay Általános Iskolában: 1 Pomázi Lavina 6, 2—4. Pilisszántó, Sz.- Izbég és Barcsay Iskola 4-4. A legeredményesebbek: Weisz Gábor 29, Varga Zs. 28 (pomá- ziak), Wippelhauser (Pilisszántó) 25. Serdülő leány dühöngő ményesebbek: Melicher (Sz. Rákóczi) 32, Tábi 24, Szalai 20 (mindkettő izbégi). Gödöllőn a Török Ignác Gimnáziumban: 1. Dunakeszi Széchenyi. Ált. Isk. 8, 2—3. Szob és Gödöllői TIG DSE 5—5 ponttal. A győztes csapatból kerültek ki a legeredményesebbek: Englert Orsolya 68, Verebes 32, Pajor 29 pontot dobott. Kadét fiú dühöngő torna Érden, az Ipari Szakközépiskolában: 1. Battai KE 4, 2. Pesthidegkút 3, Érdi Szakm. 2 ponttal. Az érdi Betes Csaba 50 pontot szerzett. Az összevont körzetben Elöl a Dunaharaszti A Szigetszentmiklós—Ráckeve körzeti labdarúgó-bajnokság befejeződött, de a küzdelem nem ért véget. A felnőtt mezőny első négy csapata már megkezdte a rájátszást a végső sorrend eldöntéséért. Összesen hat fordulót vívnak, ebből a tegnapit is beszámítva, kettő már lezajlott. A folytatás programja: Május 30.: Dunaharaszharaszti—Szigethalom, Makád—Szigetbecse. Június 13.: Szigetbecse—Dunaharaszti, Szigethalom—Makád. Június 16-án, szerdán:Ma- kád—Dunaharaszti. Szigetbecse—Szigethalom. Az 5. helyezettől a sorrend már nem változhat. Az első négy csapat rájátszása befolyásolhatja az élboly sorrendjét, hiszen az első akadályvétel után 30-ra gyarapodott a tornák. ti— Makád, Szigethalom— Szigethalom „termése” a DuNagykátán: 1. Pilisi DSE 6, 2. Monori SE II. 5, 3. Nagy- káta 1. sz Általános Iskola 4 ponttal. A monori Somogyi Szigetbecse. Június 6.: Duna- naharaszti Alapbajnokság végeredménye: legyőzésével. Nóra és Vásárhelyi Magda 1. Dunaharaszti 15 2 1 72-21 32 egyaránt 26 pontot szerzett. 2. Szigethalom 13 2 3 45-19 28 Dunaharasztin: 1. D. Rá3. Szigetbecse 11 2 5 32-24 24 kóczi Ferenc Isk. 9, 2. Tak4. Makád 10 2 6 27-21 22 sony 6 ponttal. A haraszti 5. K. Lacháza 10 1 7 37-23 21 Frankovits Éva 31 pontot do6. Szigetcsép 7 1 10 26-29 15 bott. 7. SZTK II. 5 1 12 31-45 11 Szentendrén: 1. Sz. Rákó8. Áporka 4 3 11 21-60 11 czi 6, 2. Szentendre-Izbég 5, 9. Pereg 3 2 13 20-38 8 3. Sz. Barcsay 4. A legered10. Majosháza 3 2 13 22-46 8
